A szocializmus évei még javában tartottak Magyarországon, amikor 1986. július 27-én fellépett a Queen a Népstadionban. Úgy emlékszünk vissza rá, hogy ez volt az első olyan koncert, ahol a „romló nyugat” zenéje nálunk is megjelenhetett élőben.
Ezt megelőzően Csehszlovákiában, Romániában és Lengyelországban is tartottak már hasonlóan „veszélyes” koncerteket, amelyeken például a Rolling Stones, Eric Clapton vagy Bob Geldof is fellépett. Ám ezeknek az eseményeknek elég rossz híre kerekedett, ugyanis rendszerint gumibotokkal verte a rendőrség a csápoló fiatalokat, ezt pedig a művészek többsége nehezen tűrte. Bob Geldofot egyszer le is tartóztatták, amiért a közönség védelmére kelt és kifejezve véleményét, megütött néhány rendőrt.
Az akkori szervezők szerint a Queen stadionkoncertjének megszervezése nálunk központilag támogatott volt, tulajdonképpen akarták, így nem kellett politikai csatározásokat vívni az aktuális kormányzattal. Sokat segített ebben, hogy egy Santana koncertet már szerveztek a Népstadionba, és az akkori igazgató, Schmitt Pál kifejezetten javasolta, hogy kezdődjön el egy komolyabb koncertszervezés, mert az üresen álló stadionnak jót tennének ezek a programok.
A szervezők évekig dolgoztak a Queen koncert megvalósításán, amelybe egy ponton egy koncertfilm elkészítésének ötlete is bekerült. Ma már tudjuk, hogy a film megvalósult, és történelmi relikviaként tekinthetünk rá. Zenetörténeti és politikai kordokumentum lett.
Esti Hírlap, 1986. május (31. évfolyam, 101-126. szám)
Az évforduló kapcsán most feltúrtuk az Arcanum adatbázisát, hogy megnézzük, mit írtak a lapok az eseményről. A Queen ekkor éppen a Magic Tour-ral járta a világot, de a magyar koncertre némileg változtattak a repertoáron, hogy a legnagyobb slágereiket játsszák, és a legendássá vált Tavaszi szél is bekerült a műsorba. Lássuk, mi más derül ki a Queen koncertről a korabeli lapok írásaiból!
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A sajtófőnöki feladatokat Héder Barna közgazdász hallgató látta el
A nyolcvanas években kevés olyan sajtómunkás dolgozott Magyarországon, aki magabiztosan kommunikált volna angolul. A vasfüggöny az évtized közepétől viszont már átengedett néhány ismert zenekart és előadót, akikkel beszélni kellett. Héder Barna akkoriban kezdett dolgozni a televízióban, és többször hívták tolmácsolni a hozzánk érkező világsztárokhoz, például Yoko Onohoz vagy a Staus Qou-hoz. Az Ifjúsági Magazin 1986. szeptember 1-jei száma egy rövid interjút közölt a fiatal tévéssel.
Ifjúsági Magazin, 1986. 09. 01.
"Jellemző volt a Queen fogadására, hogy először működött sajtófőnök a külföldi rocktársulatok hazai bemutatkozása idején. Héder Barna közgazdász hallgató elmondhatja magáról, hogy a világhírű Queen ötödik tagjaként dolgozhatott néhány napig.
- Vajon mit tartalmazott a Queen honi sajtófőnökének „munkaköri leírása"?
- A sajtófőnöki teendők természetesen nem csupán a Queen itt-tartózkodásának négy napjára szóltak, hiszen már hetekkel a koncert előtt tartanom kellett a kapcsolatot az újságírókkal. Az együttes világméretű népszerűsége, a koncert hatalmas méretei miatt a szervezők gondoltak az itthoni sajtó szokásosnál nagyobb érdeklődésére, ráadásul a koncert idejére érkezett külföldi újságírókkal is törődni kellett. A kapcsolattartás mellett nekem jutott a sajtóbelépők elosztása is.
- Gondolom, soha nem volt még annyi barátod, mint a jegyelosztás idején...
- Mi tagadás, megszaporodtak. Számtalan telefonhívásom volt, leveleket is kaptam. Az egyik megyei laptól például levél jött, melynek írója mindenbe belekötött, s pontokba szedte a koncert szervezésével kapcsolatos kifogásait. Az egyik pont én voltam, mondván, hogyan lehet egyetemista egy ilyen rangos esemény sajtófőnöke." (Ifjúsági Magazin, 1986. 09. 01.)
A ZiZi labor játszott elsőként, a Kraft bemelegítette a közönséget
Hatalmas várakozás előzte meg a fellépést, a kapukat nyolc órával a kezdés előtt nyitották meg. A hálátlan előzenekari szerepet a ZiZi labor kapta meg. Az együttes akkoriban népszerű volt itthon, de a róluk szóló beszámolókból ez akkor nem derült ki. Úgy tűnik, hogy még az utánuk következő Kraft, a Queen állandó előzenekara sem igazán érdekelt senkit.
„A jegytulajdonosok már kora délután elfoglalhatták helyeiket. Egyöntetű vélemény, hogy kár volt sietniük. A ZiZi labor matinéműsora legfeljebb egy ifjúsági klubban arathatott volna sikert. Nem úgy a Kraft. Az NSZK-beli rock csapat, a Queen tizenhét állomásos európai turnéjának állandó előzenekara, illedelmes szerénységgel, de ízig-vérig profi módon oldotta meg a közönség bemelegítésének, a sztárokra várók szórakoztatásának nem mindig hálás feladatát. A Kraftot dicséri, hogy a bemelegítés kitűnően sikerült: a Queennek még híre-hamva sem volt, amikor a közönség legmegszállottabb, színpad előtt csapoló részét már öntözni kellett.” (Kisalföld, 1986. 07. 29.)
A turné magyarországi részét percről-perce megírta a Világ Ifjúsága
Bár a kritikusok nem kímélték a zenekart és többen csalódásuknak adtak hangot, miszerint nem egy jó koncertet, hanem „mindössze” egy show-műsort láthattak a nézők, a rajongók mindezt egészen máshogy gondolták. Minden kiszivárgott hír kincsnek számított a zenekar budapesti tartózkodásával kapcsolatban, és bár előfordult, hogy egy-egy zenészt nem ismertek fel az utcán vagy az étteremben, az együttest komoly ováció fogadta a nyilvános helyszíneken.
Ifjúsági magazin, 1986. 09. 01.
A zenekar a Vöcsök II. nevű hajóval érkezett Bécsből július 22-én, és összesen 5 napot töltött Magyarországon. Sokféle programot szerveztek nekik, hiszen a puszta jelenlétük is hatalmas szenzáció volt a vasfüggönnyel határolt, szocialista blokkban.
A Világ Ifjúságában a koncert után megjelent beszámolót egy lelkes, rajongókból álló csapat írta, amelynek tagjai folyamatosan követték, ha kellett, órákig várták a zenekar tagjait a budapesti tartózkodásuk alatt. Minden apró információt begyűjtöttek, és amikor úgy adódott, beszélgettek is a tagokkal. Percről percre összerakták a sztárok mozgását, és figyelték minden mozdulatukat.
„A Queen a megérkezés után azonnal az Intercontinentalba hajtatott, s kerülve minden feltűnést, a garázson keresztül mentek be a szállodába, majd elfoglalták szobáikat. Tapasztalataink szerint, a tagok — May és Roger kivételével, akik jól megvoltak egymással — ritkán voltak együtt, legfeljebb a protokoll programokban. Különösen Mercury volt visszahúzódó, aki ideje nagy részét barátnőjével, Mary Austinnal töltötte.
…Mercuryról már az első benyomásunk az volt, hogy nagyon fáradt. Állítólag nem a turné miatt. Hangszálproblémái vannak, testileg-lelkileg kimerült az elmúlt évek hajtásában. S valahogy külsőre is megöregedett.” (Világ Ifjúsága, 1986. 9. szám)
A Világ Ifjúsága 1986-os, 9. számában részletesen elolvashatjuk még azt is, hogy Roger Taylor ekkor ünnepelte a születésnapját.
"Délután a margitszigeti parkban volt találkozójuk, de csak May és Taylor jelent meg. A program szerint, léggömbbel kellett volna felszállniuk, de nagyon fújt a szél, így elmaradt a forgatás. Helyette a zenészek kerékpárra ültek és bejárták a szigetet. Nagyon élvezték a látványt.
Este az Intercontinentalban nagyszabású bulira került sor. Roger Taylor ünnepelte a 37. születésnapját. Zártkörű buli volt, körülbelül 30—35 résztvevővel. Egy klubtagunk révén tudunk róla, aki felszolgáló az Intercontinentalban. A háromemeletes torta megszegéséről — sajnos — nincs fényképünk. Másnap a stáb — természetesen — ismét délig aludt." (Világ Ifjúsága, 1986. 9. szám)
Az együttes budapesti koncertjéről készült filmhez sokféle anyagot felvettek. Ilyen volt például egy látogatás a Hungaroringen, vagy éppen Freddie bevásárlása, aki tudhatóan nagy rajongója volt a régiségeknek, ezért például Szentendrén és más helyeken is felbukkant műalkotásokra vadászva.
Mégis, a koncert legismertebb pillanatait kétségtelenül a Tavaszi szél című dal eléneklése jelentette, amelyet a frontember a hetvenezer nézővel kiegészülve adott elő. A lelkes rajongók erről is beszámoltak persze, de némileg tévesek az információik. Egyéb forrásból ugyanis kiderült, hogy Mercury már Magyarországon kérte a segítőit, hogy javasoljanak neki több magyar dalt is, amelyet mindenki ismer idehaza. Több dal közül választotta ki végül ezt, amelyet alaposan begyakorolt a szállodában, végül pedig a kezére írt puskából énekelt el, természetesen hatalmas sikerrel.
„Valószínűleg sokakat meglepett a Tavaszi szél vizet áraszt előadása. Mercury már Bécsben eldöntötte, hogy ezt fogja énekelni. Walkmanen hallgatta és tanulgatta a dalt, de azért koncert közben „puskázott”. Azért került a programba, mert meg akarta énekeltetni a közönséget. Nyugaton erre a Love Of My Life tökéletesen megfelel, mindenki ismeri. Itt — ahogy számítottak rá — baj volt vele, viszont a „virágom, virágom” bejött.” (Világ Ifjúsága, 1986. 9. szám)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A „Queen-műszakra” felkészült a BKV is, amikor a „poprajongók” hazamennek a „hangversenyről”
Budapesten ismeretlen volt a stadionkoncert fogalma, ezért az ott megjelenő tömeg biztonságos áramoltatása is feladatot adott a tömegközlekedést szervezőknek. A különleges alkalomra további metrókocsikat helyeztek üzembe, nagy volt az izgalom, de végül minden a legnagyobb rendben zajlott.
„A Queen-koncert minden bizonnyal kiemelkedő és emlékezetes esemény lesz a poprajongó fiatalok számára, s remélhetőleg a felejthetetlen hangverseny után mindenki jó hangulatban tér majd haza” - nyilatkozta az Esti Hírlapnak dr. Zahumenszky József, a BKV vezérigazgatója a koncertet megelőző napon. Hetvenezer ember mozgatása komoly feladatot adott a tömegközlekedésnek.
„Áttekintettük a helyzetet és úgy határoztunk, hogy az autóbuszokat nem kapcsoljuk be a forgalomba, mert ezek befogadóképessége annyira kicsi, hogy szinte semmit sem segítene. Ellenben megfelelő mennyiségű tartalék metrószerelvényt helyezünk készenlétbe, s ahogy véget ér a hangverseny, két, illetve két és fél percenként indítjuk a vonatokat szükség szerint, természetesen egészen éjfél után fél 1-ig. …Egy-egy szerelvény 1200 utast tud elszállítani, s abban bízunk, hogy a metró hamar „magába szippantja” a stadionból kiözönlő utasáradatot.” (Esti Hírlap, 1986. 07. 26.)
„Iszonytatónak tartom a Queent!”
A Queen megvalósuló koncertjével nem igazán tudtak mit kezdeni a rendszerhez hű újságírók. Aki nem engedhette meg magának a bátorságot, hogy lelkesedjen az együttes koncertjéért, az zavarodottságában összeírt mindenféle becsmérlő állítást. Olvasva a publicisztikákat, egyértelműen kirajzolódik a két irány: a szabadon véleményt formáló újságíróé, illetve a rendszerhez hű, a nyugati értékeket kritizáló lapíróé. Mindeközben pedig azt is tudjuk már, hogy a koncertről több ügynökjelentés is készült.
Szántó Péter, az Élet és Irodalom 1987. január 2-án megjelent publicisztikájában mélységes keserűségét vetette papírra az együttessel kapcsolatban. Ekkor túl voltunk már a koncerten, és az arról készült Queen filmmel foglalkoztak a kritikusok. Meglepő mai szemmel olvasni a vitriolos sorokat.
"Én tudom, hogy a Queen még mindig a népszerű együttesek közé tartozik, hogy koncertjeikre Nyugaton is megtelnek a stadionok, és biztos vagyok abban, hogy több rajongójuk van, mint Immanuel Kantnak. Az is meggyőződésem, hogy Freddie Mercury nem fogja bánatában összekarmolni magát, ha véletlenül valaki megmondja neki, hogy egy magyar közírónak nem tetszik a produkciója. ...Mindezzel együtt megmondom: iszonytatónak tartom a Queent.
...A nyolcvanas évek elején tudni se igen lehetett, mi van velük. Aztán fölfedezték maguknak a videóklipet, s a látvány — mert ügyesen, hihetetlen profizmussal vetették be a videót népszerűségük újbóli megszerzése érdekében —, megvette a közönséget. Ez az együttes azonban már nem az a Queen volt. Ezek minden elvszerű következetesség nélkül, minden művészi elképzelés, egységes ízlés nélkül lovagolták a hullámot. Ha diszkó kell, nesztek diszkó, ha újhullám, azt is kaphattok, egy kis heavy metal — vagy amit akartok." (Élet és Irodalom, 1987. 01. 02.)
A lapíróból erős érzelmeket váltott ki a film, pontosabban a koncert főszereplője, Freddie Mercury. Olyannyira dühítette „Higany Frédi”, a „farkát rázó páva”, hogy írásának nagy részét az énekes szapulása teszi ki.
"Freddie Mercury tízmillió szabadidőruhából álló gardróbjában, mint farkát rázó páva egy színes-szélesvásznú Rudolph Valentino szerepében, aki éppen egy tornatanárból latinamerikai diktátorrá lett egykori, önkéntes tűzoltó főparancsnokot alakít, föl-le masírozik, trappolva, a mikrofonállvánnyal, szertornagyakorlatokat mutat be, valami undorító önszerelemben, a színpadon. Mögötte Brian May, még mindig a világ egyik legjobb szólógitárosaként megpróbál belopni három taktus igazi szólót a Queen diszkó-umtattájába. Nem beszélve John Deaconról, aki amilyen jó basszusgitáros volna, legalább olyan jó fej. De mindketten — nem szólva a szőkén is szürke dobosról, Roger Taylorról — eltűnnek Freddie Mercury (magyarul: Higany Frédi) gimnasztikája mögött." (Élet és Irodalom, 1987. 01. 02.)
„Freddie mindent tudott vasárnap”
A Magyar Hírlap is közölt természetesen beszámolót a koncertről. Palugyai István éppen az ellenkezőjéről írt, mint fentebb idézett kollégája pár hónappal később. Ennyi év távlatából mi mégis arra jutottunk, hogy az alábbiak szerint kívánunk visszaemlékezni erre a kivételes eseményre.
Ifjúsági Magazin, 1986. 09. 01.
És most már azt is tudjuk, hogy hiába voltak tervek arról, hogy a zenekar ebben a felállásban egyszer majd visszatér Magyarországra, ez sosem történt meg. Freddie Mercury 1991 novemberében, mindössze öt évvel a budapesti koncertet követően, hosszú betegség után, az otthonában elhunyt.
"Olyan együttes ez, amelyről már minden jót leírtak, amit a rock egyéniségeiről le lehet írni. Zenéjük egyedülálló, talán épp változatosságával és mégis egyéni csengésével hódít. S az ilyen könnyűzenei koncertek mindhárom alapelemében, a hangszerek produkciójában, a dallam briliáns erejében és színskálájában, valamint a látványosságban csúcsteljesítményt nyújt.
A Queen-stílus nehezen behatárolhatóságáról a Népstadion közönsége is meggyőződhetett, hiszen a kemény rocktól a blues jellegű kompozíciókon a country-dalokig, a rock and roll számokig, a lírai dallamokig, vagy a discós hangszerelésig mindenből ízelítőt nyújtottak. A Queen tizenöt éves történetét többszöri irányváltás jellemezte, mégis megmaradt egységesnek, a négy fiú közös „gyermekének.” (Magyar Hírlap, 1986. 07. 29.)
Ifjúsági Magazin, 1986. 09. 01.
"Furcsa, hogy e művészileg magas teljesítményt produkáló zenészek közül hárman természettudományos, illetve műszaki végzettségű diplomát hagytak el — szerencsére — a muzsika kedvéért, s csak a „szép” Freddie rendelkezik művészeti, tervezési diplomával. Ám ez csak afféle érdekesség a több tucatnyi között, amelyek a Queenről elmondhatók.
S még néhány megjegyezni való a vasárnapi álomkoncertről. Brian May mesteri gitárszólója, Roger Taylor kiváló muzikalitású dobjátéka, John Deacon invenciózus basszushangzásai és a show vitathatatlan mesterének, Freddie Mercurynak elbűvölő hangja.
Freddie mindent tudott vasárnap. Két órán át ugrált, táncolt, repült, énekelni tanította a közönséget és pazarul elénekelt egy, csak nem sokkal korábban tanult magyar népdalt. Feltűnt egyik oldalán angol, a másikon magyar nemzeti színű zászlóból készült palásttal, majd valódi királyi bíborköpönyeggel, fején koronával. Fény, füst, pompa." (Magyar Hírlap, 1986. 07. 29.)
Ha szeretnél szabadon böngészni az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
