Már 17 éves korában készen állt a kirobbanó sikerre, amely 48 éves korában érte el. Világsztár lehetett volna, ha a saját útján haladhatott volna. Ha nem lökik ki másfél évtizedre az ország nyilvánosságából. A legnagyobb volt az elpazarolt tehetségek között. Július 23-án halt meg 2003-ban, 55 éves korában.

Cserháti Zsuzsa pályája első sikeres évének a végén köszönti az új esztendőt és reklámozza a lottót. (Lobogó, 1972. december 27.)

Kőbányán nőtt fel a Harmat utcában. Édesanyja fiatal korában operetténekesnő volt, aztán már nem. A lánya öt évig tornázott, tíz évig balettezett, aztán eltanácsolták, mert görbének tartották a lábát. Ekkor kezdett énekelni, és az 1965-ös Ki mit tud?-on angolul énekelte - az akkor 23 éves és még egyáltalán nem világhírű - Aretha Franklin dalait, amelyeket ötvenedik életévén túl vehetett lemezre magyarul. Aretha Franklin nevezték a soul királynőjének, Cserhátit pedig a magyar Aretha Franklinnek. 

1965-ben azonban ezt nem értékelték. Be sem jutott a Ki mit tud? televíziós szakaszába. "Ha már Aretha Franklint magyarul Cserháti Zsuzsának anyakönyvezik, akkor álljon vigyázzba a szakma, és óvó tekintettel kövessen minden hangjegyet, amelyet a kőbányai lány kihullajt a száján. Mert legyen fontos. De nem volt." Így írt erről Sándor Erzsi három évtizeddel később. (168 óra, 1996. október 1.) 

Magyarországon az amerikai Aretha Franklin sem lehetett királynő: "- Az is problémát okozhatott, hogy nem énekelhette azt a stílust, amit szeret. - Igen. A fekete zenét, a dzsesszt és a soult szeretem igazán, de ezek a stílusok itthon csak nagyon szűk réteghez jutottak el. Aretha Franklint például Magyarországon alig ismerik, pedig ő a soul királynője, és nemcsak Amerikában, hanem mindenütt a világon sztárként ünneplik. Itthon — kényszerből — én is táncdalénekesnő lettem, mert erre volt igény." (Retkes Attila: Kontrasztok, interjúk, 2000.)

Aretha Franklin (Kurir, 1997. március 23.)

1967-68-ban egy vándortársulattal járja az építőtáborokat, többek között Gálvölgyi János társaságában. Fellépnek esőben, sárban. 1968 januárjában bemutatkozik az Ifjúsági Parkban a Rangers együttessel. "Szuggesztív zenéjük betölti a parkot, ifjú rajongóik viharos tetszésnyilvánítás közepette hallgatják rokonszenves énekesüket, Cserháti Zsuzsát, aki immár tehetséges 'sztárbébinek' számít." (Esti Hírlap 1968. szeptember 16.)

A "sztárbébi" inkább csak bébi maradt a szakmában, de 1969-ben legalább földrajzi értelemben messzire jutott. "Az Interkoncert két kóklere, Szász Gábor és Neményi Gábor szerződtetett mindkét országba. Először Pristinába kerültem a Thomastick kíséretével, ahol érdekes módon nagyon karmolták a soul zenét, majd Algír és Oran következett. Itt a bártulajdonos állandóan bíróságra járt, mert minduntalan hamis csekkeket akart beváltani. De gond volt Szász Gáborral is, aki meg minket fejt le, mondván, hogy dobjuk össze a lét, mert ilyen-olyan ajándékokat kell venni azért, hogy kint maradhassunk." (Magyar Demokrata, 1996. október 24.)

Itthon bárokban, éttermekben énekelt másodállásban, egyébként eladóként dolgozott. Csak évek múltán, 1972-ben "fedezték fel" őt. A felfedező későbbi állandó haknitársa, Szécsi Pál volt és annak nővére Kata, aki pincérként dolgozott a Balaton étteremben, ahol Cserháti Zsuzsa énekelt. Csak ekkor került be az ORI műsorába, ekkor szerzett B-kategóriás működési engedélyt. Ebben az évben elindult a Táncdalfesztiválon, előadói díjat nyert a Nem volt ő festő című dalával, és ezzel beindult a karrierje.

A Budapesti KISZ Élet c. lapban (1968/9.) ugyan már 1968-ban is a befutottak közé sorolták, de korántsem volt az.

1972-ben Németországban szerepelt Sara Molnár néven, mivel a Cserhátit ott nem tudták kimondani. Egy időben jelent meg kislemeze az NSZK-ban és Magyarországon. A hetvenes években a legfoglalkoztatottabb énekesek közé tartozott, de korántsem a legnagyobb sztárok közé, ahová a hangja, az adottságai érdemesítették volna volna. Így jellemezte az ekkori Cserháti Zsuzsát Payer András, a pályakezdő énekesnő egyik legjobb barátja és támogatója: "Soha nem volt köztünk semmi, de nagyon csíptük egymást. Benne volt az a külvárosi dög, amit én nagyon ettem, s ami szó szerint repített a színpadon. Ehhez a szakmához kell egy kis csibészség is. Fiús volt és vagány, mint egy modern mai lány". 

Még felfedezése előtt, 1970-ben feleségül ment Szirtes Károly műszerészhez. 1976-ban megszületett a fiuk Krisztián, és az apja volt az első férfi, aki Magyarországon GYES-re ment, hogy felesége pályája ne szakadjon meg. A nyolcvanas években már külön éltek.

A kisfiával. (Éva, 1978/4.)

Hiába kötődtek hozzá nagy slágerek (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Boldogság, gyere haza!, Árva fiú, Édes kisfiam stb.), hosszú évekig nem jutott nagylemezhez. Saját vélekedése szerint azért, mert nem tartozott a "lemezgyári klikhez". (Cserháti Zsuzsa tíz legnagyobb slágere itt hallható.) Miután 1977-ben elnyerte a Tessék választani! nagydíját, és díjat hozott haza a castlebari fesztiválról is, nehezen lehetett volna a nagylemezt megtagadni tőle. Az első albuma 1978-ban, a második 1981-ben jelent meg. Ezeket így értékelte az Ifjúsági Magazin (1981/3.):

"A popvilágban sokan a legígéretesebb énekesnőnek tartják Cserháti Zsuzsát. Gyönyörű hangja, remek mozgása révén rá is szolgál erre. Azonban az is hozzátartozik a jelleméhez, hogy még ma is csak nagy ígéret. A kommersz tánczenei vonalon próbálkozott, s szinte minden stílusba belekapott, ami csak népszerű volt az adott időpontban. Néhány éve megjelent első nagylemezén is ez érezhető, s most tavasszal megjelent második LP-nek is ez az egyik hibája. Discótól a jazz-ig minden van ezen, szépen is szólnak a hangszerek, ismét remek a hangja, de nincs egységes koncepciója a dalgyűjteménynek. Élő koncertjei általában jobban szoktak sikerülni, hála a kötetlenebb előadás lehetőségének, az énekesnő személyes varázsának is."

Az 1978-ban alapított saját zenekarával, az Európával 1981-ben. (Ifjúsági Magazin, 1981/3.)

Hiába volt "vagány, külvárosi dög", nem tudta a pályáját, a repertoárját a saját képére formálni, nem találkozott olyan szerzőkkel, akik ellátták volna egyéniségére szabott számokkal.

1981-ben pedig megtört a pályája. A közkeletű történet szerint azért, mert a monopol helyzetben lévő lemezkiadó könnyűzenei részlegének ura, Erdős Péter élettársa, Csepregi Éva mögé kívánta beállítani vokalistának a Neoton Familiába, s miután az énekesnő ezt a megalázó és abszurd ajánlatot nem fogadta el, lepöckölte őt a pályáról. Lehet, hogy igazából nem vokalistának, hanem második énekesnek szánták volna őt a nála sokkal kisebb formátumú énekesnő mögé, de az is teljességgel elfogadhatatlan és zsákutcába vezető ajánlat lett volna. Mindenesetre attól kezdve sem lemezkészítésre, sem koncertre nem kapott lehetőséget másfél évtizeden át. 1980-ból még 137 találatot ad a nevére az Arcanum, 1981-ből már csak 44-et.  

Mellőzöttségének másfél évtizedében voltak olyan periódusok, amikor egyáltalán nem lépett föl, nem keresett, súlyos anyagi gondok, rossz körülmények között élt, de ennek az időszaknak a nagy részében azért űzte a mesterségét, csak általában szűkebb nyilvánosság előtt. Fellépett belföldön, külföldön bárokban, varietékben. A Moulin Rouge vezető énekese volt, és akkor egy-két napi gázsija is megfelelt egy jó havi fizetésnek számos egyéb jövedelemforrása mellett. Énekelt 1982-ben Dobray György Vérszerződés, 1985-ben Gothár Péter Idő van című filmjében. Közreműködött Hofi Géza és Deák Bill Gyula lemezein, Gálvölgyi János az 1986-os lemezén duetteket énekelt Cserhátival, aki 1985-ben megnyerte a Slágerbarátság című dalversenyt. 1987-89-ben sok évi szünet után újra fellépett a Tessék választani műsorában. Még jópár rádiófelvételt is készített Szakcsi Lakatos Bélával, csak éppen nem adták le azokat. Nem lehet tehát azt mondani, hogy hallgatásra és nyomorra ítélték volna, de mindenesetre jó mélyre lenyomták, és ennek semmi más oka nem lehetett, mint Erdős Péter, a "popcézár" megsemmisítő szava.

A 37 éves Cserháti Zsuzsa 1985-ben, Gothár Péter Idő van című filmjében még női vonzerejének teljében mutatkozott. L. itt. (Metropolis 1997/1.)

A Népszabadság 1986. október 11-én terjedelmes, tényfeltáró cikket közöl arról, hogy mennyire törvénysértő módon jutott hozzá az énekesnő apró tanácsi bérlakásához az újpesti Labdarúgó utcában. Természetesen csak törvénysértő módon juthatott hozzá, mert a jövedelme jelentősen meghaladta a bérlakásra való jogosultság határát, de akkor a azért nem volt, hogy abból lakást vásárolhatott volna a munkájával járó költséges életmód mellett. A törvényeken való átlépés művészek, kiemelt személyiségek érdekében mindennapos gyakorlat volt a Kádár-korszakban. Aczél György naponta intéztetett el ilyesmit. Cserháti Zsuzsa neve pedig 1983-ban, amikor a kiutalás történt, még számított ennyit. Az viszont, hogy ezt az állampárt központi lapja három évvel később feltűnő terjedelemben pertraktálta, azt jelezte, hogy politikai tényezők "utaztak" az énekesnőre.

1989-ben egy közúti ellenőrzés során nem állt meg, majdnem elütötte az intézkedő rendőrt és a véréban alkoholt találtak. Ez is alátámasztani látszott azt a szóbeszédet, hogy az alkohol rabjává vált, holott nem arról volt szó, hogy részegen vezetett volna. Nagyjából két pohár bornak megfelelő alkoholt találtak a vérében, ami  jogi szempontból súlyos tény, de a részegséghez kevés. Az énekesnő a nyolcvanas évek második felétől sok kilót fölszedett magára, de az alkoholizmus nem ilyen tünetekkel jár. Pajzsmirigybetegség, magánéleti válságok, depresszió állt a háttérben, és persze a vonzerejét hosszú ideig megőrző nő számára az elhízás maga is olyan dráma, ami a depresszióját súlyosbítja, magánéleti gondjait szaporítja, önbizalmát, önértékelését aláássa. Egy ideig a Béke Szállóban énekelt, meggyőződése szerint onnan is a testsúlya miatt rúgták ki egyik napról a másikra.

Túlsúlyosan, zsákruhában. (Magyar Demokrata, 1996. október 24.)

 Cserháti szerint a rendszerváltás sem változtatott a helyzeten. Az övén legalábbis nem: "Ha Nyugaton éltem volna, a pályán eltöltött harmincöt év után már biztosan nem lenne egzisztenciális kérdés, hogy énekeljek, és nem egy erzsébetvárosi bérházban laknék. Itthon már a rendszerváltás előtt sem volt - mint ahogy ma sincs — becsülete a szakmánknak: aki tudott könyökölni, sokkal többre jutott, mint az, aki tehetséges volt. Amikor beköszöntött a kapitalizmus, mindenki azt hitte, hogy jótékony hatással lesz a zenei életre, de nem így történt. Ma állóvíz van a magyar könnyűzenében, zenélni egyáltalán nem vagy csak alig-alig tudó fiatalok futnak be tiszavirág-életű karriert. Közben rengeteg tehetség is feltűnik, de akinek nincsenek szponzorai, azzal nem is foglalkoznak." (Retkes Attila: Zenélő ezredkezdet, 2004.)

 1996-ban azonban eljött az igazság, illetve Cserháti Zsuzsa pillanata. Negyedszázaddal az első után, másodszor is felfedezték. A Rózsa Records, Rózsa István producer cége újra beemelte Cserháti Zsuzsát a rivaldafénybe.

"Gyakorlatilag mindent elölről kellett kezdenem. Nem ismertem a korszerű stúdiótechnikát, sok fiatal, ismeretlen zenészt láttam magam körül. A stúdiómunka során kompromisszumokat is kellett kötnöm: én sokkal dzsesszesebb, szabadabb, improvizatívabb anyagot készítettem volna, de aztán tudomásul vettem, hogy a kereskedelmi szempontokra tekintettel kell lenni. A kiadóval úgy döntöttünk, hogy a lemez miatt abbahagyom az éjszakai fellépéseket, koncertezni viszont csak akkor érdemes, ha a lemezt már megismerték. Szeretnék újra színpadon lenni, de erre csak 1997-ben kerülhet sor." Így nyilatkozott 1996 szeptemberében, új albumának megjelenésekor. (Retkes Attila: Kontrasztok, 2000.)

A Hamu és gyémánt borítója. (Gramofon, 1996. október 1.)

Az új album, a Hamu és gyémánt hatalmas sikert aratott. Az énekesnő egy csapásra sokkal népszerűbb és sikeresebb lett, mint valaha volt. És újra a színpadokon otthonos, koncertező művész. Tíz-húszezres közönség előtt énekelt stadionokban szerte az országban. Sokat keresett, és végre saját tulajdonú lakáshoz jutott. 1995-ben 38, 1996-ban 117, 1997-ben 292 találatot ad a nevére az Arcanum. Sokkal többet, mint korábban bármikor.

1996-ban megválasztották az év énekesének. A hangja tökéletes állapotban volt. Stílus szempontjából az új lemezei is eklektikusak voltak, de több volt bennük a hangjához, egyéniségéhez jobban illő szám. Már csak azért is, mert azok az édeskés dalok, amelyeket fiatal korában a szájába adtak, az ötvenes dívához már nem passzoltak. A következő években hatalmas erőfeszítéssel le is adott elég sok kilót. "Velem is megtörtént,
hogy olyannyira nem voltak rendben a 'belső' dolgaim, hogy a végén már saját magamat utáltam, nem szerettem belenézni a tükörbe. Megéreztem, hogy itt az ideje összeszedni magam, jóllehet az zavart legkevésbé, hogy mit mondanak rólam mások. Most már az a legfontosabb, hogy megjelentek a CD-k, hogy szeretnek az emberek, hogy bárhová megyek énekelni, a közönségnek minden évjáratából vannak hallgatóim. Számomra ezek az események adják az igazi impulzust, és tudatosítják bennem, hogy többé nem okozhatok csalódást előnytelen megjelenésemmel azoknak, akik szeretnek. Ha nagyon elcsábulnék enni valami finomat, mindig ez jut az eszembe. A fogyókúra után történt, hogy Szegedre hívtak egy monstre autókiállításra, ám hiába ólálkodtam már a
koncert előtt is a környéken, senki nem ismert fel. Amikor viszont színpadra léptem, és bemondták a nevem, a döbbenet moraja futott végig a nézőtéren. Eszméletlenül jó érzés volt az a tisztelet és szeretet, ahogyan az emberek fogadtak." (Magyar Demokrata, 2000. március 23.)

Az 1999-ben kiadott Adj még a tűzből című lemez felvételén negyedóránként le kellett ülnie, olyan gyenge volt a hirtelen fogyástól.

Hat év alatt öt albuma jelent meg. MIndegyikből sokat adtak el. Kapott Emerton-díjat, Arany Zsiráf-díjakat. 1998-ban övé lett Az év koncertje díj, és a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével is megtisztelték. A Hungaroton, amely élete megrontója volt, 2000-ben kiadta az életmű lemezét, és tenyerének lenyomata felkerült a Rock City Csillagok falára.

2002-ben, az Add a kezed című CD-jének megjelenése után ismét depresszióssá vált. Stresszelte a nagy siker, amelynek meg kellett felelni. Egészségi állapota egyre romlott. Egyre kevésbé engedte magához az embereket, az orvosokat is beleértve. Egyedül volt az otthonában, amikor a nyelőcsövében a véna megrepedt. Percek alatt elvérzett. 

Miklós Tibor dalt írt az Örömóda felhasználásával az emlékére.

Magyar Demokrata, 2003. augusztus 14.