Arcanum blog

A szerethetőség bajnoka

Zenthe Ferenc (1920-2006)

2022. augusztus 25. - hacsa.

Olyan nincs, hogy valaki több mint fél évszázadon át a közönség és a színészvilág osztatlan közszeretetében álljon, ellenszenvek, konfliktusok, megosztó tényezők nélkül. Nincs, de egy mégis van: Zenthe Ferenc. A szocreál bonvivántól, Ludas Matyitól, Gábor diáktól a Szabó család Tiborján, Zoltánján és persze a Tenkes kapitányán keresztül a Szomszédok Taki bácsijáig - ifjúságától öregségéig végigkísérték a nép szívét meghódító szerepek, amelyekkel azonosították őt. Ő volt a mindenkori pozitív hős. A Jó Ember. Ő volt a szerethetőség bajnoka.

zenthe_1.jpg

Zenthe Ferenc és Törőcsik Mari az Álmatlan évek című filmben. (Filmvilág, 1959. április 1.)

Nem született ő ilyen szépen zengő névvel. Rameshofernek hívták, amikor 1920. április 24-én világra jött a ma már Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán, az ottani bánya főmérnökének kései gyermekeként, testvérei után majd két évtizeddel.  Nagymamája lánykori nevét vette föl. Gondolnánk, a színészi pálya igényeire való tekintettel, de nem. Már a Pázmány Péter Tudományegyetem évkönyvébe is "Zente (Rameshofer) Ferenc" néven szerepel másodéves közgazdász hallgatóként, mielőtt még 1941-ben Pécsi Sándorral együtt elhatározták volna, hogy szerencsét próbálnak a Színművészeti Akadémián. 1940-41-ben a német nevű nem-zsidók esetében a magyarosítás politikai állásfoglalásnak számított, bár erről Zenthe soha nem beszélt. Még h-átlanul kezdte a pályáját, 1948-tól írja h-val a nevét. 

Tíz éves koráig nagyon boldog gyermekkora volt: "Csodálatos táj vett körül eszmélésem első pillanatától. Csodálatos táj és csodálatos emberek." (Magyar Nemzet, 2005. január 29.) "Gyönyörű gyermekkorom volt Palócországban, a hegyek között. A kertünkből láttam Salgó várát." (Magyar Demokrata, 2006. augusztus 3.) „Én beleszülettem a romantikába a Salgó-vár alatt... A barátok, az erdő, a fo­gaskerekű vasút mind nagy hatással volt to­vábbi életemre." (Turista, 2018/5.)

zenthe_2.jpg

Turista, 2018/5.

Ennek az idillnek tízéves korában vége szakadt. Idős apja nyugdíjba ment, a szolgálati lakhelyet el kellett hagyni, Rameshofer Ferencet pedig internátusba adták. Először az egri ciszterekhez, ahol nem ért el túl jó eredményeket a gimnázium értesítője szerint, aztán átvitték Nyíregyházára, ahol a királyi állami katolikus gimnáziumban újra kezdte a gimnázium első osztályát. Végül is kilenc évet töltött internátusban. "Tízévesen még nem tudtam igazán po­zitívan értékelni azt a nagy változást, amely az éle­temben bekövetkezett, hogy nemcsak a szülőföldem­től kellett elszakadnom, de a szeretteimtől is. Csak felnőtt fejjel döbbentem rá, milyen bölcsen rendel­keztek a sorsomról a szüleim, amikor a pedagógiai eredményeiről híres iskola zárt világába küldtek. A kortársaim közé, ahol a nap minden órájában megbi­zonyosodhattam róla, milyen az emberi jóság, és mi­lyen a hitványság." (Magyar Nemzet, 2005. január 29.)

Sokat járt apjával moziba, focimeccsre, kiordította a tüdejét a Stécé (Salgótarjáni BTC), a legmagasabb osztályban szereplő első bányászcsapat meccsein. Diákkorában cserkészkedett és mindenféle sportot űzött. Jeleskedett a vívásban, aminek a pályája során ugyancsak hasznát vette. 1938-ban országos ifjúsági bajnok lett rúdugrásban. Felnőtt korában vitorlás versenyeken indult a fiával. Lovagolni már színészként tanult meg öttusázóktól.

Nyíregyházán már sokkal jobbak voltak a tanulmányi eredményei, mint Egerben, de azért az egyik tárgyból mégiscsak ismételnie kellett az érettségit. Az érettségi évéből való színészi tevékenységének első dokumentuma:

zenthe_3.jpg

A Nyíregyházi Katolikus Gimnázium értesítője az 1938/39-es tanévről.

"Gyak­ran szerepeltem az önképzőkörben, nagyon szerettem a magyarórákat, és az iskolai szünetekben sokat jártam moziba édesapámmal. Volt olyan nap, hogy négy-öt filmet is megnéztünk. Szüleim azonban hallani sem akartak színészi terveimről. Azt szerették vol­na, ha mérnök leszek, de letettek róla, mert még egy gyökvonást sem tudtam elvégezni. Beírattak hát a közgazgasági egyetemre. Ez se smakkolt nagyon, de azért négy szemesztert elvégeztem. Akkoriban ismerkedtem meg Pécsi Sanyival, aki hasonló cipőben járt: jo­got hallgatott, de őt is a színészi hiva­tás vonzotta. Együtt jelentkeztünk - nagy titokban - a főiskolára, sikerrel. Otthon persze titkoltam a dolgot, de egy alkalommal az egész osztály mo­ziba ment, hogy megnézze a Várlak című amerikai filmet, amelyben Irene Dunne és Charles Boyer játszotta a fő­szerepeket. Igaz, emiatt lógtunk az óráról. Kiss Ferenc, a főiskola szigorú igazgatója megtudta a dolgot és ki­küldte hozzánk Sötét bácsit, a pedel­lust, azzal, hogy másnap jelentkezzem kihallgatásra. Így aztán kiderült a tur­pisság, de akkor már késő volt. Ám közbejött a katonai behívó és Kiss Fe­renc - büntetésből - nem írta alá a fel­mentési kérelmemet. Ezért kénytelen voltam bevonulni, 1945 után pedig nem volt kedvem folytatni a tanulást." (Képes 7, 1990. április 21.)

Viszonylag szerencséje volt a katonáskodással. Nem vitték ki a fronra, semmilyen harci cselekményben nem kellett részt vennie. Pesten igyekeztek őt felderítőnek kiképezni, de mire kiképződött volna, megérkezett a Vörös Hadsereg. Nem ment vissza az Akadémiára, ahová így mindössze fél évig járt. Érdeklődött, hol alkalmaznák őt színésznek, és jó tanácsot kapott. Kék-két szezont Pécsett és Győrött, aztán hármat Debrecenben töltött. 

zenthe_4.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1988. április 9.

A debreceni színészre Pesten is felfigyeltek. Egyik nagy sikere Puck volt a Szentivánéji álomban, a másik Lúdas Matyi. Az úrverő Matyi igen trendi legény volt abban az időben. Róla készítették az első színes járékfilmet, és egyszerre játszották színpadi változatban Debrecenben és Pesten az Úttörő Színházban. Zenthét, a debreceni Matyit Pestre is elhozták, hogy itt is játsza el néhányszor a szerepet. Itteni sikerének alighanem nagy szerepe volt abban, hogy 1952-ben szerződtette a Madách Színház, amelyhez halálig hű maradt. Filmszínészi karrierje is nyomban beindult, amint fővárosi színész lett.

Politikailag már Debrecenben is jól feküdt. A színházi DISZ agit-prop titkáraként nyilatkozott a békekölcsönről: „A béke megvédéséért mindent megteszek. Ha arról lesz szó, hogy harcban kell megvédeni, akkor is ott leszek, csakúgy, mint most, mikor a Békekölcsönt jegyeztem. Hogy miért jegyeztem? Elsősor­ban azért, mert békében akarok to­vább fejlődni. A felszabadulás előtt Kiss Ferenc, a 'cézár' nem adott számomra pódiumot, sőt a felvételi vizsgán egyenesen kirúgott a Szín­házból. Most jobbnál jobb darabok­ban játszom. Népköztársaságunk úgy erkölcsileg, mint anyagilag támogat. Legutóbb is 200 forintos jutalmat adott nekem. Tehát a Bé­kekölcsön jegyzésem, már az indu­lás előtt, duplán megtérült.” (Néplap, 1950. október 1.) (Kiss Ferenc, mint láttuk, tényleg csúnyán elbánt vele, de a felvételi vizsgáról nem rúgták ki, és az Akadémia első félévében senkinek sem adnak pódiumot.)

Ennek az évnek a végén nagy öröm érte az ifjú színművészt: „A 'Házasság hozománnyal' című új szovjet vígjáték első felvonásának szünetében kézbesítet­ték ki Zenthe Ferencnek a táv­iratot, amely hírül hozta a ma­gas kitüntetését. — Azt hittem, hogy álmodom— mondja — legalább tízszer el­olvastam, amíg megértettem,hogy valóban én vagyok az, akit kitüntetnek... Ez a kitüntetés arra kötelez en­gem. hogy egyre jobbá tegyem a színészi munkámat, hogy minél jobban megközelítsem a szovjet színészeket, a szocialista-realista művészetet... Szovjet regényekből, filmek­ről, a filmek hőseiről veszem az új típusú ember ábrázolását." (Néplap, 1950. december 23.)

A kitüntetést, a Magyar Népköztársasági Érdem­érem ezüstfokozatát Bak Jóska szerepéért kapta. Földes Mihály: Mélyszántás című darabjának hőse ez a volt szolgalegény, aki a Párt és Rákosi elvtárs szavára traktorossá nemesedik.

Fél évszázaddal később a Magyar Nemzetnek adott interjújában Lőcsei Gabriella segítségével kissé átrajzolja életének ezt a korszakát: "- De ön nemcsak a rossz jellemek kosztümét nem öltötte magára, hanem a fényesre lakkozott kommunisták fi­gurái is messzire kerülték. Szerencséje volt, vagy - nagynevű pályatársaival ellentétben - a pártszerű fel­kérésekre is vakmerőén tudott nemet mondani? - Szerencsém is volt - egész életemen át azt érez­tem, és azt érzem ma is, hogy Isten a tenyerén hordoz -, és nemet is tudtam mondani. Vakmerőén? Szo­rongva inkább. Debreceni színész koromban, amikor igen-igen kedvemre való szerepeket játszhattam, Puck voltam a Szentivánéji álomban, Scapin Moliére darabjában, Várkonyi Zoltán azzal az ötlettel keresett meg, hogy Budapestre szerződtet, ha eljátszom A ha­rag napja című darab párttitkár szerepét. Nem tudom, hogy az ilyen szerepet hogy kell alakítani, ezt válaszol­tam Várkonyinak." (Magyar Nemzet, 2005. január 29.)

1953 után jó évtizedig az a mondás járta, hogy Zenthe nélkül nem is lehet filmet forgatni. 1953 nagy filmjeiben, a Föltámadott a tengerben és a Rákóczi hadnagyában még nem ő a főszereplő, de az 1954-es repülős vígjátékban, a 2x2 néha ötben és az 1956-os Gábor diákban már annál inkább. Molnár Gál Péter meghatározásával: ő volt a szocialista-realista bonviván. 

zenthe_5.jpg

Film, Színház, Muzsika, 1988. április 9.

 Ő volt a hősszerelmes, az igazságosztó lovag, a jóképű szívtipró: "- Magam sem hittem vol­na, hogy 168 centiméteres, 'daliás' magasságommal, kis­fiús ábrázatommal, nem ép­pen díjbirkózó izomzatú ala­kommal szinte egyik napról a másikra én leszek az akkori kamaszok példaképe és a ti­nik bálványa, sőt a nagymamák-nagypapák kedvence is." (Kurir, 1994. július 9.)

"Szocialista realista bonvivánt" játszott a Fapados szerelemben, a Csendes otthonban. A Kölyökben és az Álmatlan években kicsit más volt a szerepe, de azokban is építettek a sármjára.

Zenthét  nem kerülték el a zenés darabok, az énekes feladatok sem, például a Víg özvegyben is játszott a Margit-szigeten. De azért a Csendes otthon nagy slágeréhez, az Összecsendül két pohár-hoz mégiscsak Vámosi János adta a hangját (videó). 

1959 júniusában elkezdődött a Szabó család története. Ebből a példátlanul népszerű rádiós szappanoperából, a Kádár-korszak politikai propagandájának leghatékonyabb hordozójából Zenthét hamar kiírták, de abból akkora tömeg-felháborodás lett, hogy vissza kellett őt írni a sorozatba. Zenthe először Balla Tibor bárzongoristaként udvarolt Szabó Icunak, de egy veszekedés után beúszott a Dunába és eltűnt a habokban. Mázsaszám érkeztek a levelek a Rádióba, hogy Tibort támasszák fel. A rendőrséget is folyamatosan zaklatták az érdeklődők, hogy nincs-e valami hír az eltűntről. A kórházakból jelezték az ápolónők, hogy az idős betegek olyan idegesek a Tibor miatt, hogy nem győzik őket nyugtatóval etetni. Végül visszahozták a kiírását ugyancsak nehezményező Zenthét a Szabó családba újságíróként, aki ismét összejött Icuval, és ő lett a második férje. Zenthe aztán hosszú évtizedeken át, egészen a haláláig benne volt 48 évet megért sorozatban. Amikor már nem tudott bemenni a stúdióba, telefonon mondta be a szövegét.   

zenthe_6.jpg

A Szabó család csoportképe 1964 előtt, amikor még élt és az első férjénél tartott az első Icu, Vörösmarty Lili is és az első Szabó bácsi, Szabó Ernő is. Az álló sor jobb szélén Zenthe. (Asszonyok, 1966/8.)

Az addig is igen népszerű színész még sokkal népszerűbb lett, amikor eljátszotta az első magyar televíziós sorozat, A Tenkes kapitánya főszerepét, Eke Máté kapitányt. A sorozat 13 részét 1963-ban forgatták le és 1964-ben sugározták. A végtelenül egyszerű sablonokkal operáló történelmi mese éppen gyermeteg együgyűségénél fogva igen népszerű lett, miután minden fölöttébb egyértelmű volt benne. Nem ingerelt gondolkodásra, csak lelkesedésre. A magyarok okosak, ügyesek és ravaszok voltak benne, a labancok pedig ügyefogyottak és sík hülyék: a jók nagyon jók, a rosszak nagyon rosszak. Zenthe hőshöz illően lovagolt, verekedett és szívtiprott, de a komikus hajlamát is kiélhette, mivel orvosként, iszapgyógyász fürdőmesterként és egyébként is epizódról epizódra át kellett vernie a labancokat.

"Még inkább azonosultam a szerepemmel, amikor a Tenkes kapitánya lettem. Mindenki és mindenhol Tenkesnek nevezett. Hiába voltam Mátyás király a színpadon — Tenkes maradtam. Amikor például azt kérdeztem Mátyás király szerepében, hogy 'Ki tesz itt igazságot?', többen felkiáltottak a nézőtéren: 'ATenkes kapitánya!'. A 'Naszred-din Hodzsa' címszerepében hosszú szakállal jelentem meg a színpadon, mire a nézőtéren megszólaltak: 'Itt jön a Tenkes kapi­tánya!'. Sőt, leveleket is kaptam a Tenkes kapitányának címezve." (Ludas Matyi, 1967. június 8.

zenthe_7.jpg

Eke Máté orvosnak álcázva bűvöli el a labanc ezredes nejét (Krencsey Mariannt). (Filmvilág 1964. április 15.)

A későbbi televíziós sorozatok jelentős részében is benne volt. A Rózsa Sándorban, a Tüskevérban, Princ, a katonában, a Borsban.

Színpadi életművének emléke magától értetődően múlékonyabb. Nagy szerepei voltak Puck mellett mág Zuboly is a Szentivánéji álomban, Noszty Pál MIkszáth regényének színpadi változatában, Scrooge a Karácsonyi énekben, Vinnie a Furcsa párban, az Apa Arthur Miller darabjában, a Bűnbeesés utánban, Gál Molnár Ferenc Játék a kastélyban című komédiájában stb., stb. Benne volt Stüsziként a Madách Színház legendás Kurázsi mama előadásában is, amely elindította a Brecht-kultuszt Magyarországon. 

zenthe_8.jpg

A Kurázsi mamában  Psota Irén és Kiss Manyi között. (Film, Színház, Muzsika, 1988. április 9.)

zenthe_9.jpg

Zuboly a Szentivánéji álom-ban Domján Edittel. (Film, Színház, Muzsika, 1988. április 9.)

zenthe_10.jpg

A Játék a kastélyban szerzőpárosa: Zenthe és Márkus László. (Filmvilág, 1988. április 9.)

Talán Zenthe Ferenc volt az egyetlen színész, aki szerette a skatulyát, amelybe beskatulyázták: "Kezdetben a pécsi színházban szinte kivétel nél­kül gonosz embereket alakítottam. Akár hiszi, akár nem, én voltam a kutyagyilkos az Egerek és emberek­ben, Ottó a Bánk bánban. Nem arattam sikert egyetlen negatív szerepemmel sem. Be kellett látniuk a rende­zőknek, 'a kis Zenthe' a jó emberek skatulyájába va­ló. Oda is tettek, és ott tartanak mind a mai napig." (Magyar Nemzet, 2005. január 29.) Egy-két interjúban tagadja, hogy lettek volna meg nem valósult szerepálmai, egy másikban beismeri, hogy azért akadtak: Peer Gynt és a Liliom. (Képes 7, 1990. április 21.)

A hős szerepeket az idő múlásával a jellemszerepek váltották fel filmen, tévében, rádióban. Filmszínészként 1983-ban ért a csúcsra, amikor Gyöngyössy Imre és Kabay Barna filmjében, a Jób lázadásában eljátszotta a módos zsidó gazdálkodó szerepét, aki a sorssal perelve magához vesz az árvaházból egy nem-zsidó kisfiút, hogy rá hagyományozza a javait, amikor elviszik őket a halálba. A filmet Oscar-díjra is jelölték, Zenthe pedig a magyar filmkritikusoktól megkapta a legjobb férfi alakítás díját. "Zenthe bölcsességből, megnyugvásból, hitből, szeretetből és alázatos lázadásból keveri ki színeit: ő nem a bibliai lehajtottfejű Jób, ő elébe megy a Messiásnak." Ezt írta Bányai Gábor a Filmkultúrában (1983/6.)

zenthe_11.jpg

Temessy Hédivel és Fehér Gáborral a Jób lázadásában. (Új Tükör, 1983. november 20.)

Zenthe annyi díjat kapott, hogy annál többet már nem is nagyon lehet. Érdemes- és Kiváló művész, Kossuth-díjas, a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjének birtokosa stb., stb. Beválasztották a Halhatatlanok Társulatába, a Nemzet Színészei közé, és 2005-ben megkapta a Magyar Filmszemle életmű díját is.

Az első magyar rádiós szappanopera és az első magyar tévésorozat után az első magyar televíziós szappanoperában is benne volt. Ő volt Takács taxis, azaz Taki bácsi az 1987-től 1999-ig futó Szomszédokban. Ezzel a szereppel is azonosították őt, és ő is azonosította vele magát. Ezt a szappanoperát a rendszerváltás körüli években a rendszerváltással kapcsolatos szkepticizmus jellemezte, és Taki bácsi volt az egyik szereplő, aki ennek markánsan hangot adott. "Takács bácsiként nem kell 'alakíta­nom'. Saját egyéniségemet, sőt, oly­kor mondataimat is kölcsönzőm a fi­gurához. Van ennek persze 'árnyolda­la' is. Az utcán, a villamoson meg­szólítanak az emberek és csodálkozva kérdezik: hol a taxim, miért járok gyalog." (Képes 7, 1990. április 21.)

Zenthe válságok és mellőztetésben telő évek nélkül haladt végig a pályáján. Csak a magánéletében voltak nehéz évek felesége, Oláh Katalin halála után, amelyek a második házasságáig tartottak. A dohányzással, éjszakázással, intenzív rumoskávézással még harmincas éveiben felhagyott, és azután már semmilyen káros szenvedélye nem volt. Nyolcvannégy éves korában még több darabban is játszott a Madách-ban. 

A remeteszőlősi házából járt be a színházba, a városba, amíg tudott és volt miért. Ott élte le utolsó éveit visszavonultan. Interjút már csak egészen kivételes alkalmakkor adott. 

zenthe_12.jpg

A nemzet színészeit megörökítő grafitisorozaton a Rákóczi-híd pesti hídfőjén Sinkovits Imre társaságában. (Magyar Hírlap, 2020. április 24.)

2006. július 30-án halt meg. Molnár Gál Péter ezt írta nekrológjában: "Mindvégig sze­rette a közönség. Gyengéd tolakodással, el­képedt figyelemmel, csodálat vette körül, amint kitette lábát az utcára. Szerény, de nem szerénykedő, természetes kedvesség­gel fogadta népszerűségét. Örült, hogy örülnek neki. Szívből fakadóan kedves em­ber volt. Jól tudott szeretni, ezért szerették annyian. A csodálat annak szólt, hogy öregségére is megőrizte fiatal korának tiszta mosolyát, nyílt kedvességét, sportos alkatát. Nem­ csak megjelenése sugárzott életerőt. Friss maradt gondolkodása, tiszta az emléke­zete." (Vasárnapi Hírek, 2006. augusztus 6.) Rendezője és barátja, Horváth Ádám "a nemzet legkedvesebb színészének" nevezte. (Dívány, 2019. október 14.)

Szülőhelyén emlékparkot létesítettek és emlékszobát rendeztek be a tiszteletére, róla nevezték el a salgótarjáni színházat, és tavaly, születésének 100. évfordulójáról emlékbélyeg kibocsájtásával is megemlékeztek.

zenthe_13.jpg

Zenthe Ferenc mellszobra az Emlékparkban. (Turista, 2018/5.)

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr2716805272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása