A hirdetés - hirdeti korát. Százharminc éve - nyolcvan éve, a mai újszülöttek szépapáinak, dédapáinak korából.... Belenéztünk a lapszámokba, melyek e bloggal együtt, február 25-én ünneplik kerek születésnapjukat, s kiböktünk belőlük egy-két hirdetést, apróbbat és nagyobbacskát, melyek szépen (vagy csúnyán) hirdetik korukat.
A Vadász-lap 1889. február 25-i számának címlapján /!/ látható ez a hirdetés. Az "Orsz. M. Vadászati Védegylet" hivatalos közlönyének első két oldalán nincs is semmi más, csak hirdetés! Az első cikk a harmadik oldalon kezdődik.
Az utolsó oldalon a "Keresletek és kínálatok" között tukmálnak 60 forintért "egy teljesen kitanított 3 éves szuka németfajú vizslát", mely "kitűnően apportiroz", viszont "nyúl után nem megy", figyelmeztet az eladó. Ugyanitt:
"Egy darab 3/4 éves házilag nevelt szarvas-bika minden áron eladó." Nem tud a vevő olyan árat ajánlani, amennyiért el ne vihetné azt a szarvasbikát, mely nagyon útban lehetett már ott, hol házilag nevelték - nyilván árva borjú korától.
Egy őszintén a hirdetésért élő lap - őszinte hirdetőkkel. Liberális őskor.
A Budapesti Hírlap 1899. február 25-i számába tették ki égő szívüket és könnyező lelküket a kor romantikus stíljében az anonim epekedők, akiknek nem állt még rendelkezésükre semmilyen más mód, mellyel elrabolt szívük szavát eljuttathatták volna elrablójához. Azt olvashatta csak az, akinek szólt, amit mindenki elolvashatott... A titok paradoxona.
Ez is címlapos hirdetés, de itt a Népszava önmagát hirdeti 1909. február 25-én.
A gaz Kossuth, kinek méltó választ kellett intenzív agitáció által adni, Lajos fia, Ferenc, ezidőtájt kereskedelmi miniszter Wekerle Sándor állandóan pimaszkodó kormányában. Legutóbbi gazsága abban állt, hogy megtiltotta a Népszava terjesztését a pályaudvarokon, a vasút területén. Ez összefüggésben lehetett azzal, hogy a Népszavában indokoltnak nevezték a miniszter elmebeli állapotának sürgős kivizsgálását.
A Népszava ezen számának hátsó fertáján is találunk politikailag színezett hirdetéseket az aprók között. Például:
Szervezett munkás szervezett szabónál készíttet szövetmaradékből öltönyt, és csakis munkás-szappannal mosakszik.
1919. február 25-én nemcsak az államforma volt köztársaság, hanem:
Budapesti Hírlap, 1919. február 25.
A Szegedi Friss Újságba naponta hirdetmények sorát jelentette meg Dr. Pálfi (olykor Pálfy) József szegedi hadigondozó igazgató. A február 25-i számba három hirdetmény jutott, melyek magukért beszélnek, illetve sírnak:
1929. február 25-e hétfőre esett, s akkor Magyarországon a napilapok nem jelentek meg. De megjelentek Erdélyben. Azon a hétfőn kereste kegyes és hozományra nem, csak szeretetre éhes urát egy önérzetes árva - talán éppen hadiárva - leány a kolozsvári Ellenzékben:
S ha nem talál az apróhirdetés, akkor talál a másik kolozsvári napilapban, a Keleti Újságban hirdető hivatásos, nemzetközi matchmaker:
1939. február 25-én a Nemzeti Újság olvasóit ezzel a hirdetéssel szólította meg hazájuk földje:
Már az első világháború előtt is voltak, akik pótkávéval keverték az igazit, de a háború során és után még sokkal többen lettek. Pótkávét sok mindenből csináltak, például cukorrépából, de leginkább a cikória gyökeréből. A pótkávé annyira összeforrt a Franck-márkával, hogy frank-kávénak hívták közkeletűen a más cégek által gyártott pótkávét is. Még a hatvanas években is sokan keverték cikória kávéval az igazit, noha akkor már nem apelláltak ebben a tekintetben a magyar föld iránti hazafias kötelességtudatra.
A Budapesti Hírlap ugyanezen a napon, félévvel a világháború kitörése előtt egy frissen megjelent könyvet ajánlott a hazafias olvasók figyelmébe:
"Jellemtanulmány a nemzetnevelés szolgálatában" - ez volt a mű műfaji megjelölése. A nyugalmazott tábornok az országra nézve katasztrofális eredménnyel végződött háborúval mutat példát az új, faji szellemben nevelt ifjúságnak arra, hogy miként kell törzserényeit, páratlan képességeit a jövőben rá váró kötelezettségek keretében elődeiéhez hasonló eredményességgel gyakorolnia.
Megtörtént.
