Holt volt, hol nem volt, volt egyszer egy labdarúgó mérkőzés, amelyre 450 ezer jegyet igényeltek. Nem a világ legjobb focistái, hanem a legprofibb amatőrök töltöttek volna meg öt Népstadiont. Színészek és újságírók. Ám sok minden történt abban a bő négy évtizedben, amíg a SZÚR eljutott a Népstadionig. Az első rész a Népstadion előtti évtizedekkel foglalkozik.
Így kezdődött. Az első Színészek - Újságírók mérkőzés résztvevői 1920. június 12-én az MTK pályán. Az álló sor közepén karba tett kézzel a 35 éves Salamon Béla, aki még 44 évvel később is labdába rúgott. (Képes Sport, 1963. május 28.)
A Sebestyén (azelőtt Stern) család hat fiúgyermeke közül háromból focista lett, háromból színész. Persze a színész Sebestyének is szerettek focizni. A krónikák szerint Sebestyén Mihálynak, a Magyar Színház bonvivánjának támadt az az ötlete, hogy megmérkőzzenek az újságírókkal. Salamon Béla, minden idők leglelkesebb MTK-drukkere azzal támasztotta alá ezt a gondolatot, hogy „mi is tudunk úgy futballozni, mint a futballisták színészkedni”. (Heti Válasz, 2013. május 16.) A mérkőzésre a trianoni békeszerződés aláírása után nyolc nappal került sor hatezer fizető néző előtt. A bevételt (mint a színészek és újságírók mérkőzései esetében mindig) jótékony célra, ezúttal a hadifogoly színészek és újságírók javára fordították. A mérkőzésről így számolt be az Újság (1920. június 13.): "A publikum nagyszerűen szórakozott, mert egyik-másik író és szinész a football-mesterséghez is kitünően ért, persze jóval nagyobb volt a mulatság, mikor a játékosok a labda helyett a. földet vagy egymást találták el. Komolyabb baleset annak daczára nem történt, mindössze annyi, hogy a mérkőzést a lelkesebben játszó színészeit nyerték meg 4:3 (2:0) arányban. Pedig az írók nem sajnálták a fáradságot és néha nemcsak tizenegyen, hanem tizennégy-tizenöten is álltak a mezőnyben. /.../ Olty Antal jeles bíráskodása csak a színészeket nem elégítette ki, mert három goaljukat /sic!/ nem érvényesitette."
Ettől kezdve másutt és más fölállásban is fociztak jótékony célra a színművészek és a tollforgatók. Két héttel később például a muzsikus cigányokkal mérkőzött meg a színészek és újságírók kombinált csapata. (Egyetértés, 1920. június 16.) Októberben a határon túlra került Ungváron csaptak össze a színészek és újságírók. (Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. október 11.) 1921-ben a detektívnapon a rendőrtisztviselőkkel meccselt a színész-újságíró vegyes csapat. (Az Est, 1921. július 7.) Pár hónappal később Kaposvárott győzték le 1:0-ra a somogyi színészek a somogyi zsurnalistákat. (Sporthírlap, 1921. október 3.) A Szegedi Új Nemzedék (1921. október 23.) pedig arról adott hírt, hogy "a szegedi színészek és újságírók football mérkőzést rendeznek még az őszi sportidény lezárása előtt. A meccset tréfás keretek közt akarja a rendezőség lefolytatni, nemcsak a játszók, hanem a biró is laikus színész vagy újságíró lesz, a taccsbirók színésznők." A lap kiemeli, hogy a hírneves szegedi színigazgató, Palágyi Lajos, is beáll a csapatba.
Palágyi Lajos Lucifer szerepében. (Film, Színház, Muzsika, 1984. augusztus 25.)
Kolozsvárott, Nyíregyházán, Pécsett, Miskolcon, Kecskeméten, Újpesten, Brassóban, Nagyváradon is fociztak a színészek és újságírók egymás ellen vagy egy csapatban mások ellen. A mérkőzéseket többnyire szórakoztató műsorokkal kötötték össze.
A rendszeres, évenkénti fővárosi rangadók sorozata 1943-ban kezdődött, néhány hónappal a sztálingrádi csata után. 1943. június 24-én, Úrnapján, vasárnap délelőtt csaptak össze a két hivatás labdazsonglőrei a margitszigeti stadionban. "Műsoron szerepel még több neves női filmsztár kerékpárversenye, továbbá a Fővárosi Operett Színház és az Uj Magyar Színház görlcsapatának virágstafétája. A mérkőzés félidejében, a közönség kedvencei: Kelly Anna, Rácz Vali és Barabás Sári énekelnek." Ez már hasonlított kicsit a nagy SZÚR-okra. A bevétel a Horthy István hadiárva ösztöndíj célját szolgálta. (8 órai újság, 1943. június 19.) A színészek csapatában fellépett Lehotay Árpád, Pethes Ferenc, Bilicsi Tivadar. A rádió negyedórás hangképet adott az eseményről. Ekkor jelent meg először a SZÚR-ok alkalmi kiadványa, a Plajbász és paróka, amelyben vicces írásokkal, interjúkkal, karikatúrákkal vezették fel a rangadót.
1944-ben már hagyományosnak nevezik az úrnapi színész-újságíró mulatságot: "Budapest hagyományos úmapi műsorához tartozik a színészek és újságírók barátságos labdarúgó mérkőzése, amely az idén is ötezer nézőt gyűjtött össze a MAC margitszigeti sporttelepén. Hiába fújdogált a szél és szemetelt az eső, a lelkes tábor végig kitartott a hárommenetes meccsen, amely 4:4 arányban döntetlenül végződött. El is határozták rögtön a játékosok, hogy rövidesen megismétlik a rugdalódzást, méghozzá előre megrendelt napfényes időben. /.../ Muráti Lili, Fényes Aliz, Barabás Sári, Rácz Vali, Kelly Anna, Szemere Vera, Mednyánszky Ági, Serényi Éva, Vay llus, Erőss Éva, Salamon Csöpi, Bilicsi Tivadar, Vaszary János, Járay József vezetésével a színházi, film- és újságíró társadalom jelesei kijöttek, derűs élvezettel olvasva a 'Plajbász és paróka' c. vicclapot, amely ez alkalomra jelent meg humoros tartalommal. Az esernyők alatt vacogó, de hűséges közönségnek rögtönzött hangversenyben is volt része. Barabás Sári, Rácz Vali, Kelly Anna, Bilicsi Tivadar és Palotás Imre énekelt Dankó Aladár, Torday Borbély Pál és dr. Veress Nándor zongorakíséretével, Erőss Éva pedig bájos táncszámot lejtett el a felázott dobogón. Elismerésével nem is fukarkodott a nézősereg, amelynek sorában sok magyar és német katona foglalt helyet." (Nemzeti Újság, 1944. június 10.) Salamonból persze ekkor már csak Csöpi lehetett jelen. Salamon Béla 1939 óta mindenféle pályáról le volt tiltva. Örült, hogy élt, ami akkor a legkevésbé sem értetődött magától. A mérkőzés bevételét a bombakárosultaknak ajánlották fel.
A német megszállás éve volt az egyetlen, amikor két SZÚR-t is rendeztek. Ahogy a fenti cikk is ígérte, napfényes időben, augusztusban a visszavágót is megtartották, noha döntetlen után ez kicsit furcsán vette ki magát.
1945-ben, ha Úrnapján még nem is, de augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján már meg lehetett tartani a SZÚR-t az Elektromos Latorca utcai pályáján. A szünetben nagyszabású gálaműsort kapott a közönség Bordy Bella, Honthy Hanna, Harangozó Gyula, Lakatos Gabriella, Latabár Kálmán, Pethes Sándor, Rácz Vali, Ráday Imre, Rátonyi Róbert, Senyei Vera, Székely Mihály és mások közreműködésével. (Népsport, 1945. augusztus 8.) Az Újpest európai aranycipős gólzsákja, Zsengellér Gyula fújta a sípot. Az újságírók 4:2-re nyertek az ekkor még aktív, igazolt labdarúgó, Barcs Sándor vezérletével.
1946-ban ismét Úrnapján tartották a mérkőzést a Millenáris pályán. A politikai viszonyok alakulása azonban nem tett jót a SZÚR-nak. 1948-ban már csak télvíz idején, Karácsony napján, december 25-én focizhattak egymással a régi ellenfelek az Előre pályáján a Sport utcában. Pulóverben, sálban, kesztyűben rugdalták a labdát a művészek és a tollnokok. A gyér közönség jó része még a meccs vége előtt elszállíingózott. Csak a Világ (1948. december 28.) számolt be röviden az eseményről.
A Rákosi-korszak SZÚR-talanul telt el. Csak vidéken (például Debrecenben) kergethették publikum előtt a labdát a helybéli színészek és tollnyűvők. Legközelebb Rákosi leváltása előtt pár nappal, 1956. július 14-én rendezték meg Budapesten - a Margitszigeti Úttörő stadionban - a SZÚR-t, de Tabi László szerint kár volt: "Szombaton délután rendezték meg a margitszigeti Üttörő-pályán a színészek és újságírók úgynevezett futhallrangadóját, amelyre sem a színészeknek, sem az újságíróknak, sem a futballsportnak nem volt szüksége. Sajnos, ennek az idétlen ötletnek kitűnő előzetes hírverése volt, lapjainkban és a rádióban egyaránt. A hiszékeny közönség rendkívül nagy számban ugrott be a városban mindenfelé kiragasztott plakátoknak, amelyek a kacagtató mérkőzésen kívül színésznők kerékpárversenyét, tombolát, zenekart, konferansziét, Dongó-motort is ígértek, a búr a búr a búrkalappal. A gátlástalan reklám nem volt hiábavaló: a rangadón olyan botrány kerekedett, hogy magam sem kívánhattam különbet a rendezőknek, holott én már zsenge gyermekkorom óta utálom az efféle hecc-mérkőzéseket, akár színészek és írók, akár nősek és nőtlenek, akár kövérek és soványak között kerüljenek megrendezésre. A botrány részleteire kitérnem nem érdemes. Jómagam is csak szemtanúktól tudom, hogy tömegverekedés, riadóautó s a plakát kecsegtető ígéreteinek meg nem valósulása jellemezte a 'rangadót', amelynek rangja nem válik a rendező színészklub díszére és adója a közönség zsebéből nyert befizetést. A nyomtatott műsorból látom, hogy én is ott szerepelek a cserejátékosok névsorában. Mi jogon, — nem tudom. Két héttel ezelőtt kaptam ugyan egy kérdőívet. hogy milyen poszton óhajtok futballozni a színészek ellen, de az ívet azonnal és dühösen a papírkosárba hajítottam, örömmel elegyes sajnálkozással állapítom meg, hogy nekem volt igazam." (Ludas Matyi, 1956. július 19.) A Szabad Nép (1956. július 15.) is megírta, hogy "sok helyről nem lehetett látni; több jegyet adtak ki. mint amennyi ülőhely volt; még több helyről semmit sem lehetett hallani az amúgyis rövidke műsorból, viszont a méregdrága jegyeket mindenkivel megfizettették. (Kivételt képeznek azok, akik nem hagyták magukat zavartatni a jegyszedőktől.)"
Így hirdették a Kádár-korszak első SZÚR-ját. Ekkor persze már nem kötötték az eseményt az Úrnapjához. 1958-ban is egyhéttel később került rá sor. Ott, ahol tíz évvel korábban: az Előre pályáján. Közvetítette a rádió is, a televízió is. Minden idők egyik legnagyobb magyar focistája, Schlosszer Imre (Slózi) mutatta be a csapatokat, a kezdőrúgást pedig Ruttkai Éva végezte el. A színészek csapatában pályára lépett többek között Zenthe Ferenc, Szirtes Ádám, Kautzky József, Bicskei Tibor, Csákányi László, Verebes Károly, a kapuban Bessenyei Ferenc és Borvető János váltotta egymást. Az újságírók csapatának fő erőssége Vándor Kálmán, a Népszava legendás sportújságírója volt.
Ezekről a mérkőzésekről már a világháború előtt is kötelező volt vicces tudóstásokat írni. Ezek olykor jobban sikerültek, máskor dőlt belőlük az izzadtság szag. Mutatóba idézünk egyet az 1958-as összecsapásról: "A játékvezető sípjába fújt, a Sport utcai pályán kezdetét vette minden idők legnagyobb futball szenzációja, a színészek—újságírók labdarúgó mérkőzése. Az újságírók rosszmájú, ám fürgelábú csapata már kezdetben fondorlatos módon azon mesterkedett, hogy góllal terhelje meg a színészek kapuját, nem átallottak elfutni a labdával, kicselezni Svejket, Robin Hoodot, s többször halálra ijesztették Borvetőt, a színészek mindenre elszánt kapusát. Hiába kiáltozta a konferanszié: 'Színészek, bosszuljátok meg a sok rossz kritikát', a labdát mégis a Csárdáskirálynő hősszerelmese kanalazta ki búsan a hálóból. —- Játsszátok Trisztánra Bicskeit — szállt a jó tanács a pályára, ám hogy, hogy nem, újfent a színészek kaptak gólt. Kiderült, hogy az újságírók nemcsak tanácsokat tudnak adni a sportrovatban, hanem focizni is tudnak. — Adám, hol vagy? — szólt egy úr, s Szirtes Ádám lendületbe is jött, de a döntő pillanatban egy kacsázó újságíróláb mindig közbelépett. Mire a közönség: — Oda se neki, Ádám, csak küzdj és bízva bízzál... Borvető Grosics legrosszabb formájára emlékeztetőén védett — vigyázat, ez dicséret — több esetben sikeresen kirúgta a labdát, amely el is szállt vagy hat lépésnyire... Aztán a színészek dühbe jöttek, s elhatározták, hogy csak azért is megmutatják. A 11 játékos mellé becsempésztek egy tizenkettediket, akinek az volt a taktikailag megbeszélt feladata, hogy fogja le a kapust kézzel-lábbal. Az utolsó percekben 5:4-re állt a mérkőzés az újságírók javára, mikor is közkívánatra a játékvezető egy gólt megsemmisített, s a két csapat testvéri döntetlenben kiegyezett..
Mire a színészek: Na, ja, ha Kabos vállalja a játékot, nyerhettünk is volna. Ami igaz is, tekintve, hogy Kabos hajszínétől, saját maga megállapítása szerint, már egy bika is megijedt... (Vass)" (Magyar Nemzet, 1958. június 17.)
Magyar Nemzet, 1961. június 20.
Majd negyven évvel az első SZÚR után lett az összes központi Színészek - Újságírók mérkőzés SZÚR-nak rövidítve. 1959-től került használatba ez a becenév. Abban az évben egy igazán nagy profi került be középcsatárnak a színészek csapatába: a sport pályfutását focistaként kezdő Papp Laci, a háromszoros olimpiai bajnok, aki ekkor már a profik között boxolt. Előző évben mutatták be az ő főszereplésével a Nehéz kesztyűk című filmet, tehát kellő iróniával rá lehetett fogni, hogy színész. Benevezték a csapatba a 74 éves Salamon Bélát is. A SZÚR az Üllői úti stadionba költözött, és az FTC focistái bíráskodtak. Albert Flórián volt az egyik partjelző. Papp Laci gólt is lőtt tizenegyesből. A színészek csapatában ekkor debütált Garas Dezső. Július 5-én vasárnap délelőtt tíz órakor tzenötezer néző előtt kezdődött a műsor, tizenegykor a meccs. A Magyar Rádió tánczenekara működött közre Zsoldos Imre vezetésével. Bilicsi Tivadar, Rátonyi Róbert. Kazal László. Laboch Gerard, Psota Irén, Kardos Magda és Mednyánszky Ági lépett föl. Ekkor már valóban elég nagyszabású szórakoztató műsort állítottak a meccs elé, de persze ez még semmi sem volt a későbbiekhez képest.
Vidékre is elvitték fővárosi szereplőkkel a SZÚR-t. Miskolcon ötezer néző élvezte a műsort és a meccset. Bodrogi Gyula és Muha József rúgta a gólokat. (Hétfői Hírek, 1959. augusztus 31.)
1960-ban a nagy mérkőzés szünetében kispályás kismérkőzés is volt, amelyen komikusok viccelték a focit: Latabár Kálmán és Árpád, Kazal László, Kabos László, Kibédi Ervin, Alfonzó és a bíró szerpében Salamon Béla. Az esztrád műsor újabb sztárokkal bővült. Föllépett többek között Németh Marika és Németh Lehel. A játékvezetői hármast a múlt idők nagyjai alkották. A többszörös gólkirály Takács II., a "bombagyáros" Kohut Vilmos és Lázár Gyula, a "Tanár úr".
Kazal László és Kibédi Ervin az 1960-as SZÚR-on. (Magyar Ifjúság, 1960. július 2.)
1961-ben Bessenyei váltótársaként Major Tamás állt a színészek kapujában, aki az Újpestben játszott fiatal korában. Harmincezren szorongtak az FTC stadionjában, és sokan kint rekedtek. Ebben az évben ölelte keblére a SZÚR-t a párt. Megjelent a lelátón Kádár János, Biszku Béla és számos vezető politikus. Sárosi Katalin, Törőcsik Mari, Ruttkai Éva, Bodrogi Gyula énekelt. Takács Mari konferált. Papp Laci rúgta az első gólt.
Major Tamás üdvözli a közönséget. Mögötte Bessenyei Ferenc lelkesedik. (Film, Színház, Muzsika, 1961. június 23.)
1962-ben már elővételben elkelt minden jegy. "Egyik oldalon Németh Gyula, a másik kapunál Major Tamás parádés vetődései, Bodrogi Gyula villámgyors elfutásai, Szirtes Ádám és Komlós András kitűnő szerelései, Bitskey Tibor és Mendelényi Tamás egy-egy pompás gólja élményt jelentettek, no és az örökmozgó Papp Laci
remek mesterhármasával szemben most bizony nem boldogultak az egyébként technikásabb újságírók. Bár öt góllal megterhelték a színészek hálóját, s az első félidőben még 4:2-re vezettek, végül kénytelenek voltak megelégedni a döntetlen eredménnyel. 5:5-re végződött tehát a SZÚR, s ha még azt is hozzátesszük, hogy a sok gól mellett a mérkőzés előtt színes tarkaműsort s Papp Laci Európa-bajnoki élménybeszámolóját hallhatta a közönség, a szünetekben pedig csinos táncosnők váltófutásának szurkolhatott, elmondhatjuk, nem bánta meg, aki a nyári télben meleg kabátot öltött, s az Üllői úti sporttelepen végigülte ezt a szórakoztató és izgalmas vasárnap délelőttöt." (Hétfői Hírek, 1962. június 4.)
Bodrogi Gyula és Törőcsik Mari énekel az 1961-es SZÚR szünetében az Üllői úti közönségnek. (Film, Színház, Muzsika, 1961. június 23.)
És 1962-ben véget ért a SZÚR Népstadion előtti korszaka. 1963-ban Garas Dezső és Muha József lába már a Népstadion gyepén keresztezte egymást:
