Tanmese arról, hogyan lesz a naiv kisember másvalaki áldozata, és miként büntet a társadalmi működés igazságtalansága.

Mesefilm felnőtteknek

Gyerekeknek készült rajzfilmjein generációk nőttek fel, gazdag életművet hagyott hátra. Most legelső önálló filmje után kutattunk az Arcanumban.

Dargay Attila, a magyar animációs filmkészítés meghatározó alakja pontosan tizenkét évvel ezelőtt, 2009. október 20-án hunyt el. A Balázs Béla-díjas, érdemes és kiváló művész első animációs rövidfilmje a Ne hagyd magad, emberke!, amelyet 1959-ben mutattak be. Dargay későbbi alkotásaitól eltérően ez a film felnőtt közönségnek készült, ám a műfaja mégis mesefilm.

Magyar Nemzet, 1997. 7. 21.

„Mezőnyéken született 1927-ben. Érettségi után a Szépművészeti Főiskola hallgatója lett, de tanulmányait nem fejezte be, az iskolából „osztályidegen származása miatt” eltávolították. 1951-től a Nemzeti Színház ösztöndíjas díszletfestőjeként, majd a Híradó- és Dokumentumfilm rajzfilmosztályán dolgozott. 1954 óta a Pannónia Stúdió munkatársa” – olvassuk életrajzát a Filmkultúra egyik 1978-as számában. Utólag kiderült, hogy ennél az útnál jobbat keresve sem talált volna, a Pannóniában (Pajtás, 1970. 01. 01.) eresztett gyökerei az egész életét végigkísérték.

„Erre a művészeti ágra nincs is nálunk szükség”

„A mi korosztályunk hihetetlenül sokat köszönhet Macskássy Gyulának, aki lerakta ennek a nagyszerű művészeti ágnak az alapjait Magyarországon, örökre magunkban hordozzuk annak a művészi kollektívának a lelkesedését. A rajzfilm hazai tekintélyét nekünk kellett műveinkkel az ötvenes években kivívnunk. Egyesek ekkor úgy vélték, hogy erre a művészeti ágra nincs is nálunk szükség” – foglalja össze a kezdeteket Dargay a Filmkultúra egyik számában.

„… 1951-ben kerültem a rajzfilmesekhez, így tanúja, sőt szerény közreműködője lehettem az akkori hősi munkának. Sajnos munkánk lendületét 1954-ben megtörte a racionalizálás, éppen addigi legnagyobb szabású vállalkozásunk, a Két bors ökröcske munkálatai közben. Macskássy Gyula vezetésével öten maradhattunk csak a Szinkron Filmstúdió állományában, - abból a megfontolásból, hogy kizárólag reklámfilmek készítése lesz a jövőben a feladatunk.” (Filmkultúra, 1978. 05. 01.) 

Rendezte: Tardai Attila

A film ’59 december végére készült el, melyről az újságok kulturális rovata szinte ugyanazokkal a szavakkal számolt be. Dargay neve ekkor még nem volt közismert, így a Népszava el is követte azt a hibát, hogy elírta az alkotó nevét, Tardai Attilának tulajdonították az alkotást. A filmet aztán 1960 áprilisában mutatták be.

Pajtás, 1961. 1. 18.

„Ne hagyd magad, emberke! - Ez a címe Bokor Péter és Teknős Péter két felvonásos, új rajzfilmjének, amely a napokban készült el — Tardai Attila rendezésében — a Pannónia Filmstúdióban. Rövidesen befejeződnek A ceruza és a radír című vidám, színes rajzfilm felvételei is, amelyet Macskássy Gyula írt és rendez.” (Népszava, 1960. 01. 19.) 

Emberke és Másik

A két szereplő folytonos interakciója adja a történet cselekményét, rajtuk keresztül ismerjük meg az élet keserű igazságait. Érdekesség, hogy a készülő filmet ekkor még azzal a címmel tervezték bemutatni, hogy „Ne félj.” A történet a mindennapok sodrásában élő kisemberről szól, összesen 18 percben. Az alábbi újságkivágásban további részletek derülnek ki a film cselekményéből.

Lobogó, 1959. 10. 28.

Képregény is készült belőle

Bokor Péter és Teknős Péter írta a történetet, Dargay tervezte a figurákat, a Pannónia Filmstúdió pedig zöld utat adott a filmes megvalósításhoz, Dargayt kérte fel a rendezésre. Az „emberke” azonban nem csak filmként készült el, hanem képregény változata is futott a következő években.

Pajtás, 1961. 1. 18.

„A rajz- és bábfilm tematikájába bevonultak a mai ember legfontosabb problémái. Döntő fordulatot az 1959-es év hozott. 1959-ig az animációs művek jobbára a kedves-humoros mesefilmekkel voltak azonosíthatók. A „fordulat" idején s után jelennek meg filmjeinkben a közéleti, társadalmi érvényű kérdésekkel játékosan-komolyan foglalkozó, mindinkább nem Disney stílusú, kritikai hangvételű alkotások, például: Ne hagyd magad, emberke! (Dargay, 1959.), A ceruza ós a radír (Macskássy, 1960.), Párbaj (Macskássy, 1961.) — nagykorúsodó animációs filmművészetünk nyitó korszakának jelentős képviselői.” - írja Féjja Sándor elemzésében az animációs filmek fejlődéséről a Jel-Képben. (Jel-Kép, 1981. 1. szám) 

Dargay Attila egy későbbi művéről, a már klasszikussá lett Vuk-ról itt írtunk bővebben >>