Az országos napilapok után mostanra az összes megyei lap is bekerült az Arcanum adatbázisába. Így, ha valaki szeretne időben visszamenni például a vidéki felmenői vagy a saját életében, akkor a megyei újságok között is keresgélhet. És olyat is találhat, amit egy országos napilapban biztosan nem publikáltak.

Miután az Arcanum aprólékos munkával digitalizálta a magyar nyelvű, országos napilapokat, elkezdte összeszedni a megyei kiadványokat is. Ahogy lapozgatjuk ezeket, láthatjuk, hogy a legfontosabb, országos hírekről mindig tájékoztatták a helyi olvasókat, de sok olyan név és történet is felbukkan ezeknek az újságoknak a lapjain, amely nem található meg egyik országos kiadványban sem.

Nógrádi Népújság, 1962. 03. 24.

A kutatók, az újságírók vagy a diákok mellett leginkább azok használják az Arcanumot, akik a saját életük vagy a felmenőik iránt érdeklődnek. A megyei lapok digitalizálása ezért is fontos állomás, hiszen így még nagyobb esélyünk van egy-egy rokonunk vagy ősünk megtalálására.

Most találomra belelapoztunk ezekbe az újságokba az Arcanum adatbázisában, és kiválasztottunk közülük hármat, lássuk, mit találtunk! Látványos hirdetéseket mindenképpen.

Középdunántúli Napló, 1960. 05. 01.

Békés Megyei Hírlap - A pártházból orvosi rendelő lesz

Ennek a megyei lapnak az Arcanumon elérhető, legkorábbi változata Viharsarok Népe címmel jelent meg 1950 július 1-én. Nem sokkal később, 1956 novemberétől Békés Megyei Népújság lett belőle, majd 1991-ben nevezték át Békés Megyei Hírlappá.

Az Arcanum 1950-től a 2021-es kiadványokig digitalizálta a lapot, amely 1991. május 2-án jelent meg először Békés Megyei Hírlap néven. Ebben a legelső számban leginkább a majálisról és a hozzá kapcsolódó ünneplésről esett szó. Eközben gőzerővel alakult át minden a rendszerváltásnak köszönhetően, így több interjú és beszámoló is olvasható a lapban ezzel kapcsolatban.

Az egyik ilyen hír a magyarbánhegyesi, új orvosi rendelőről szól, amelyet a pártházból alakítottak át komfortos egészségügyi intézménnyé. Nem kérdés, hogy igazán jól hasznosult az épület.

Békés Megyei Hírlap, 1991. 05. 02.

„A szín maradt, a forma változott. Mármint a piros szín változott át csillagról vöröskeresztre Magyarbánhegyesen. Eldőlt, hogy a pártházat átalakítják egészségházzá. Mint köztudott, 1989. december végéig kellett a településeknek bejelenteni, hogy a „felszabadult” pártépületekbe milyen tevékenységet kívánnak bevinni. A magyarbánhegyesi álláspont — lakossági kezdeményezésre —az volt, hogy a pártházat alakítsák át egészségházzá. Ez annál is inkább indokolt, mivel a régi egészségház épülete korszerűtlen, omladozó falai sem feleltek meg a követelményeknek.

Az átalakított pártépület külső homlokzatán nincs változás, viszont a belső tér átalakítása (mintegy 80 négyzetméteren) szükséges volt. A mai igényeknek jobban megfelelő, gázfűtéssel ellátott, korszerű épület műszaki átadása a napokban megtörtént. Az átköltözés után bővül az egészségügyi szolgáltatások köre: a csecsemőgondozás mellett terhesgondozásra és nőgyógyászati vizsgálatokra is lesz lehetőség. Az átalakítás, felújítás költsége 1,4 millió forint, amelyben már az új vizesblokk és egy fedett babakocsi-tároló bekerülési költsége is szerepel.” (Békés Megyei Hírlap, 1991. 05. 02.)

Középdunántúli Napló – „Öreg” tanulókból hetedikes diákok

A Középdunántúli Napló 1957 és 1960 között jelent meg, az idők során sokféle névvel futott, leginkább Naplóként vagy Veszprémi Naplóként ismerjük ma. Az 1960-as, május elsejei számban „Öreg“ tanulók vizsgája címmel találunk egy rövidhírt.

Agócs Gézáné tollából olvashatjuk a lelkes beszámolót arról, hogy az általános iskola 7. osztályát néhány „túlkoros” diák sikerrel elvégezte. Ne felejtsük el, 1960-at írtunk, és az esti iskolákban lehetőség nyílt bárki számára, hogy a félbehagyott iskolai tanulmányait befejezhesse. Ez fontos hírnek számított akkoriban, mert a szocialista ideológia az oktatáshoz való jog egyenlőségét hirdette, amelynek eredményéről számot kellett adni.

Tábortűz, 1963. 09. 09.

„Nem mindennapi esemény zajlott le az elmúlt napokban a Borzavar Általános Iskolában. Tíz „öreg” tanuló vizsgájára drukkolt gyermek, apa és nagyapa egyaránt. Igazán megható volt, amikor a tíz, köztük már néhány deresedő hajú családapa leült az iskola padjaiba, hogy hozzáfogjanak az írásbeli tételek elkészítéséhez. Utána a szóbeli vizsga következett. A tanulók valamennyien alaposan felkészültek, s öt hónapi szorgalmas munkájuk eredménye szép gyümölcsöt hozott. Az általános iskola VII. osztályát hárman kitűnő, hatan jó és egy elégséges osztályzattal fejezték be. A kiküldött megyei vizsgabiztos elismerően szólt az elért eredményekről. Agócs Gézáné” (Középdunántúli Napló, 1960. 05. 01.)

Észak-Magyarország - Edda, a Nehézipari Műszaki Egyetem zenekara

Az Edda zenekar miskolci eredetét sokan ismerik, arra viszont csak kevesen emlékeznek, hogy az Edda tulajdonképpen egyetemi zenekarként indult. Mérnök hallgatók hozták létre, és néhány évig működött csak. A tagok folyamatosan cserélődtek, ráadásul amikor az alapítók ötéves képzése véget ért, a zenekar gyakorlatilag megszűnt a szétszéledő diákok miatt. Csakhogy ekkorra már Pataky Attila is a zenekar aktív tagja volt, és gyorsan újjá szervezte a csapatot. Ez lett aztán az együttes, amelyet országosan is megismert a közönség. 1977-től már Edda Művek néven léptek színpadra, az új felállásban pedig ott volt Slamovits István gitáros is, aki meghatározó zenei ízlést és kreativitást vitt a közös munkába. Sokan máig nem tudnak arról, hogy az Edda legnagyobb slágerei az ő nevéhez fűződnek.

Az Észak-Magyarország egyik 1974-es számában találkozunk először az Edda nevével, méghozzá egy rövidhírben bukkan fel. Ez azonban még az egyetemi banda volt, csak három évvel később alakult meg a legendássá vált csapat.

Észak-Magyarország, 1974. 11. 10.

A helyi sajtó természetesen többször foglalkozott a már befutott Edda Művekkel, egy 1981-es cikkből még a Béla utcai melléképületről, a próbateremről is éles képet kap a helyi olvasó.

„Nincs sok szabad ideje mostanában az Eddának. A népszerű zenekar rengeteget utazik egyik helységből a másikba, szinte nap, mint nap próbál és koncertezik. Budapest, majd Bulgária a következő állomásuk. Elutazás előtt kerestük fel a miskolci együttest „rejtekhelyén”. A Béla utca lakói talán nem is sejtik, hogy az egyik családi ház kamrahelyiségében gyakorol délelőttönként az Edda. „Zsöciéknél”, azaz Zselencz Lászlóéknál, a zenekar basszusgitárosánál többszáz decibel feszíti a falakat, amit gondosan hangszigeteltek, így még a szomszédok haragja sem nehezíti felkészülésüket. Dob, gitár, orgona, néhány hangfal, öt legény és már alig férünk. Rövid időre abbahagyják a gyakorlást, ekkor sikerül beszélgetnünk Pataky Attilával, az együttes vezetőjével.

Észak-Magyarország, 1979. 03. 18.

— Nagy hajtásban vagyunk— kezdi. — Rádiófelvétel, bulgáriai turné, aztán ismét rádió- és tévéfelvétel. — Befutottatok — vetem közbe, de már el is hárítja. — Messze van még az. Iszonyatosan nagy a konkurencia a hazai pop piacon, de nem adjuk fel. …Szeretjük a dallamos, kemény rockot, amit újabban „fémzenének” is neveznek. Egy-egy dal közös munka, de nem hagyhatjuk ki csapattársunkat, Slamovits Pistit, aki a legtöbb dalunk zeneszerzője.

...Ez az esztendő talán meghozza az együttes számára a várva várt sikert. Pataky Attila nem is titkolja — sokat remélnek 1979-től. — A sanzon bizottság négy számunkat elfogadta — mondja. — Kettőt a napokban vettünk fel, a másik kettő pedig április elején kerül szalagra. Közben kéthetes bulgáriai koncertsorozaton kísérjük Máté Pétert, majd nem sokkal később újabb felvétel, de most már a televízióban. Az Egymillió fontos hangjegyben kerül sor a közeljövőben néhány számunk lejátszására. Nyáron a Balatonon zenélünk, ősszel pedig a Szovjetunióban veszünk részt három hónapos turnén.” (Észak-Magyarország, 1979. 03. 18.)

Egy sokkal későbbi, 1986-os beszámolóban a Lenin Kohászati Művekben megrendezett, különleges koncertről írt a helyi lap:

Észak-Magyarország, 1986. 09. 08.

Ebben a rövid válogatásban szándékosan nem emeltünk ki személyes történeteket, amelyek bőven megtalálhatók ezekben a napilapokban. Kiváló újságírók vezércikkeit, riportjait és publicisztikáit is elérhetjük, amelyek visszaadhatják a helyi jellegzetességek és életkörülmények részleteit. Érdemes akár az Arckereső alkalmazást is kipróbálni, ha valakit szeretnénk megtalálni.