Az ötvenes években magyarok millióit tette boldoggá legendás cseleivel az angolok legyőzője, Puskás Öcsi, akiért Madridban is remegtek a futballszurkolók. Olimpiát nyert, aztán a világbajnoki ezüst miatt elbujdokolva jött haza. Kispest örök reménysége és az ottani focidrukkerek reményeinek megálmodója. A Real Madrid klasszisa, aki háromszor nyert Bajnokcsapatok Európa Kupáját.
Nevét egy UEFA-díj, de még egy kisbolygó is őrzi, a XX. század legjobb góllövője, a magyar válogatott szövetségi kapitánya, aki az Antarktisz kivételével minden kontinensen dolgozott, és még napokig lehetne sorolni azt a sok-sok mindent, amelyet Puskás (Purczeld) Ferenc adott a labdarúgás világának. 1927. április 1-én, a Bolondok Napján született. Erről saját maga is viccesen mesélt egyszer. Nekünk csak azt adta, amitől az ötvenes évek felhőtlennél, boldoggá és szabadabbá váltak. Ma lenne 98 éves. Az Arcanum Újságokban 13 747 találat van a Puskás Öcsi kifejezésre.
Rengeteg könyvet és nagyon érdekes sztorit lehet felfedezni a mágikus magyar élettörténetéből. Érdemes végigkutatni ezeket az oldalakat. „A név, a legendánál is többé, mondjuk közmondássá nemesedett név, Puskás Ferenc neve a mi családunkban nem ugyanazt jelentette, mint sok millió magyar família életében...Még csak azt sem, amit jelentett a világ bármelyik pontján, ahol (ezt már felnőtt fejjel tapasztaltam...) említése néha a hiányzó valutával volt egyenlő, hiszen adott esetben számlát engedettel fejében a máltai vendéglős, szobát nyitott az addig telt házra hivatkozó északír szállodás, színe elé engedett a megközelíthetetlenségéről közismert német futballvilágsztár, barátságos hátba veregetéssel jelezte szimpátiáját a minszki taxisofőr... Puskás Ferencet nem kellett ahhoz személyesen ismerni, hogy a világ bármelyik pontján „fizessen vele" a kódorgó magyar, a politikust, az atomtudóst, a főosztályvezetőt, az IBUSZ-úton lévő háziasszonyt egyaránt „Puszkász!" „Puszkász!" felkiáltással fogadták mindenütt, olyannyira, hogy idő múltán ezek a visszaemlékezések bizony már kezdtek kicsit kopott sablonokká válni.” – írta a Lakat T. Károly újságíró a Sport 1993 című könyvben.
Valóban legenda volt és nem tudott az ember a világ bármelyik kicsi szegletére úgy eljutni, hogy a magyarsága mellé Puskás Ferencet ne kapcsolták volna. A 75. születésnapján a Kapu című folyóirat így emlékezett róla: „Öcsi, amolyan népmeséi hős, aki az életében elé tornyosuló gondsárkányokat sorra legyőzte, s derűsen, mosolyogva nyerte el a legfőbb kitüntetést, amit az ember életében kaphat: a népszeretetét. Ráadásul két országban, hiszen Di Stefano és Butrageno a RealMadrid két sztárja, születésnapi köszöntőjében már-már őshonos spanyolként emlegette Puskást, aki "Spanyolország jó híre a világban". Deutsch Tamás volt az, aki nagyon találóan látta meg a nép szeretetének kikristályosodását abban, hogy mind Magyarországon, mind Spanyolországban Puskást csak becenéven emlegetik: nálunk Öcsi, náluk Pancho Francisco, illetve Paco.” A katonai rangot kapó Puskásról csak ritkán mert írni az akkor sajtó. A rendszerváltozásig kevés és ritka volt róla az információ a hazai sajtóban. 1959-ben a Magyar Híradó számolt be arról, amikor Bécsbe érkezett, közel a hazájához.
„A Real Madrid már vasárnap megérkezett Bécsbe. A schwechati repülőtéren több ezer bécsi labdarúgó szurkoló jelent meg, hogy személyesen üdvözölhessék a világ legnépszerűbb labdarúgóit, a Real Madrid játékosait. A legnagyobb népszerűségnek Puskás Ferenc, a magyar válogatott hajdani legendás hírű csapatkapitánya, di Stefano és Кора örvendett. A megérkezés során másfél óra hosszat autogramokat osztogatott Puskás Öcsi. Csak amikor végre a rendőrség erélyes közbelépésére oszladozni kezdett a tömeg és az utazástól fáradt játékosok a kijárat felé indultak, sikerült mellé sodródnom: Bármennyire romantikus Madrid örülök, hogy ismét Bécsben lehetek.
Amikor először meghallottuk, hogy a Sportklub lesz a következő ellenfelünk az Európa-kupában és az első mérkőzésre Bécsben kerül sor, mindannyian megörültünk. De míg a többiek csak azért, mert kellemes portyának találták a bécsi utat, addig én azért, mert határozottan honvágyat éreztem Bécs után. Elvégre másfél évet töltöttem itt. Amellett Ausztria nagyon hasonlít sok mindenben az otthoni tájakra... És végül szeretem az osztrákokat, mert nagyszerű sportemberek, kitűnő házigazdák és nekünk, magyaroknak őszinte barátaink.”1981-ben adódott az első lehetősége, hogy Magyarországra látogathasson. Erről pedig a Nemzeti Sport (akkori nevén Népsport) írt így: „Puskás Öcsi tavaly élete legboldogabb napjait élte Budapesten! Ő, a legnagyobb futballcsaták hőse, aki megkeserítette az ellenfelek életét apályán, aki olyan nagy sztár volt, hogy szinte menekülnie kellett a fotóriporterek elöl, az öregfiúk-meccs utáni banketten ünnepélyesen kijelentette: – Srácok, minden pénzt megadok azért a képért, amelyiken látszik a délutáni első gólom!
Ezen a banketten mindenki évtizedeket fiatalodott. Sebes Gusztika bemutatott egy kozáktáncot, majd csapta a szelet egy kislánynak, Hidegkúti Nándika grimaszokat vágott: „látjátok, ilyen volt a pofája az angolnak, amikor a hálóba találtam”. Puskás Öcsike kezébe nyomtak egy igazi mikrofont és ő meghatottan nyomta a szöveget: – Ti hétpróbások... megérdemlem ezt? Ekkora faksznit csapni belőlem!” 2006 szeptemberében a Nemzeti Sport arról számolt be, hogy Puskás súlyos tüdőgyulladással és magas lázzal az intenzív osztályra került. Állapota az elkövetkezendő hetekben nem javult, végül november 17-én reggel 7 órakor légzési és keringési elégtelenség következtében elhunyt. A legendás Aranycsapatból mindössze ketten élték túl, Grosics Gyula és Buzánszky Jenő. December 9-én nagy állami szertartással, a nemzet halottjaként temették el a budapesti Szent István-bazilikában. Erre a napra a kormány nemzeti gyásznapot rendelt el, és a temetést több tévé- és rádióadó is közvetítette. Puskás Öcsi nem csak a futballszurkolók között, de az egész ország imázsa is. Mai napig is, ha bárhol tesszük fel a kérdés a világban, ki volt Puskás Öcsi? Egyből rávágják, a magyar foci, a Kispest és a Real Madrid legendája.
Cs. Z.
