Alfred Joseph Hitchcock 1899. augusztus 13-án, Londonban született egy többségében ír katolikus családban. Jezsuita nevelőintézetbe járt iskolába. Műszaki rajzolóként kezdte, majd 1920-tól angol némafilmek inzertjeit (feliratait) rajzolta a Famous Players-Lasky amerikai cég londoni stúdiójában, később fordította és írta is őket.
Hamarosan rendezőasszisztens lett, ami akkoriban voltaképp az egész stúdiómunkában való részvételt jelentette, a forgatókönyvírástól a vágásig. Az amerikai cég hamarosan kivonult a városból, megüresedett stúdiójukat egy fiatal angol producer, Michael Balcon vette meg. Hitchcock legnagyobb korai támogatója Balcon volt, akiről mindig is hálával beszélt.
Első filmjét, a Tizenhármas szám cimű produkciót 1922-ben kezdte forgatni. Az Arcanum adatbázisban 18 459 találat van a nevére. „Minden bizonnyal Alfred Hitchcock számít a filmművészet legismertebb alakjának. A híres, saját maga által alkotott, és mindössze kilenc tollvonásból álló (a magyar kiadás borítóján is feltűnő) arckép, vagy éppen robusztus testének árnyvonala elég ahhoz, hogy mindenki tudja, kiről van szó – ahogy épp ez utóbbi kettőt kombinálta az Alfred Hitchcock bemutatja főcíme is.
Ahogy Edward White fogalmaz könyve előszavában: „A Simpson család nézőközönsége éppúgy ismeri őt, mint a velencei biennálé kritikusai." Neve hallatán a Psycho és a Madarak egészen biztosan beugrik mindenkinek, a zuhanyjelenet talán a filmtörténet legtöbbször idézett és elemzett képsora, amit még az is látott, aki a filmet valamilyen okból nem (és amit talán pontatlanul, saját értelmezésével és benyomásaival kiegészítve idézne fel).” – írta róla a Filmvilág 2022-ben.
A Film Színház Muzsika 1980-ban egy hosszú sorozatot írt életéről és munkásságáról, ennek a sorozatnak a második részében így jellemezte: „Félénk volt. Tele volt gátlásokkal. Színházba járt. Falta a filmeket. Sokat olvasott. Tele volt másodlagos, közvetett élményekkel. Három évvel vagyok idősebb nála, de akkoriban,1925–26 táján, annyival reálisabban álltam a társadalmi, gazdasági, emberi kapcsolatok, indulatok valóságának talaján, hogy olykor úgy éreztem,
Alfred Hitchcock apja lehetnék.”— írja Michael Balcon emlékirataiban, arra az időszakra emlékezve, amikor éppen megalakított vállalatánál, a Gainsborough Filmnél önállósította Alfred Hitchcockot, felkérve, hogy vállaljon rendezéseket... Mert Balcon mélyen hitt Alfred Hitchcock tehetségében. Producerként és rendezőként felismerte, hogy ez a fáradhatatlanul dolgozó fiatalember született filmes, aki egész látásmódjával, gondolkodásmódjával a filmi kifejezésformák világában él.
Egy 1927-es naplójegyzetében azt írja: „Úgy tűnik, Hitch maga filméletet él; életében minden a film körül forog, mindent filmjelenetként fog fel, minden vele történő eseményt, és úgy él, mint aki egyszer rerendezi és játssza az életéről szóló film főszerepét. Ennyi itt-ott azért reális irrealitás egyaránt vezethet maradandóan nagy alkotásokhoz és emlékezetes bukásokhoz.” Hitchcock hosszú pályája alatt rengeteget, eddig 53 (ötvenhárom) nagyjátékfilmet rendezett.
Van némafilmkorszaka, angliai korszaka, első (háború alatti) amerikai korszaka, második amerikai korszaka és „legutóbbi korszaka”. Egyik sokszor közölt fényképén filmjeinek egymásra polcozott doboza magasan a feje fölé emelkedik, pedig – jelképesen – csak egy doboz képvisel egy filmet.
Hitchcock humora a legjobb angol forrásból merít. Úgy is mondhatnánk, valahol Dickens és Beckett között, Anglia és Írország között lehetne elhelyezni. Semmiképpen sem Anglia és Amerika között. Kritikusai, de saját bevallása szerint is angliai filmjeiben jóval több igazi humor rejlik, mint az Amerikában készültekben. A Londoni randevúvonalbeli üldözéseinek legértékesebb oldala a humor, ez emeli túl a nyomozás-keresés szokvány izgalmán.
A mester szerint ez a film Amerikában el sem készülhetett volna, az ottani producerek nem tűrnek olyasmit, hogy habókos zongoratanárnő legyen a fontos hírszerző, el sem tudják képzelni, hogy a borzongató izgalmak még borzongatóbbak, ha nevethetünk hozzá. 1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is. 1980. április 29-én, 80 évesen halt meg veseelégtelenségben.
Holttestét elhamvasztották. A rövid éjszaka című utolsó filmjét betegsége miatt már nem tudta elkészíteni. Pályafutása töretlen és egyedülálló a filmművészet történelmében. Az Arcanum adatbázisban rengeteg cikk foglalkozik a munkásságával, aki kíváncsi Hitchcock gazdag életútjára, az itt bőven talál hozzá információkat.
Cs. Z.
