"Magyarország a szabad vallásgyakorlás és a vallási türelem országa." Ezzel a mondattal kezdődött a Hit Gyülekezetének (HGY) nyilvános üldözése a Kádár-korszakban. Sokáig ugyanazok harcoltak a vallásszabadság és a Hit Gyülekezete ellen. Sokáig együtt harcoltak a vallásszabadság és Németh Sándor hívei. Aztán minden másképp lett.

A népirtást kiirtották a magyarországi nyilvánosságból. A negyvenes években a zsidók lemészárlását a Náci Birodalom szövetségében, a hetvenes években a khmerekét a Szovjet Birodalom szövetségében. Sztálin már három éve hadban állt Hitlerrel, mire a szovjet lapok "fölfedezték" a népirtást. A hetvenes években ez azért már - a szakítás után - gyorsabban ment. 

Kádár János "jóvátehetetlen árulást követett el a magyar jövendő magzatai ellen, amikor az állami angyalcsinálást, az államilag végrehajtott abortusz méhkaparó vérengzését rendelte el. Eddig több mint három millió magzatot pusztítva el, a magyar népet a világ legmeddőbb népévé tette." Ezt írta a Katolikus Magyarok Vasárnapja című amerikai emigráns lap 1973 novemberében, amikor a magyar nép éppen ellenállt Kádárék abortusz-szigorítási próbálkozásának. 

Miközben Magyarország egyre inkább belesodródik a második világháborúba, 1941 második felében két lépésben a közlekedés rendjét jelentős mértékben átalakító lépésre is sor kerül az országban.

"Mintha ott futott volna a pályán, együtt Kocsissal, Bozsikkal, Cziborral, Hidegkútival... szinte úgy tűnt, hogy nehéz atlétikai munkát végez, hogy a lélegzete gyors, a szíve gyorsabban ver és néha nagyot dobban, vagy mintha megállna egy szempillantásra, amikor baj van vagy siker kecsegtet. /.../ Minden rúgás és lökés, amit játékosaink ezen a példátlanul durva mérkőzésen kaptak, Szepesit is érte. De az öröm is az övé volt, amikor támadásainkat siker koronázta. Szepesi hangja ekkor beujjongta az országot: go-óó-ól!" Ezt írta a Szabad Népben Tóth Béla, amikor az 1954-es VB-n Szepesi György a magyar válogatott közreműködésével legyőzte a brazilokat.

Soha olyan keveset nem beszéltek az abortuszról a magyar sajtóban, mint akkor, amikor a legfontosabb dolgok történtek ezen a téren. Az Arcanum több mint 17 ezer lapján szerepel az abortusz szó, vagy a terhességmegszakítás vagy a művi vetélés. És ebből csak kb. minden másfélszázadik, alig több mint száz jut az 1945-1956 közötti időszakra. Pedig a legbrutálisabb abortusztilalom is és az abortuszszabadság kezdete is erre az időszakra esett. (1. rész)

Az ókorban egyszerűbb volt megszületni hagyni és azután megölni a nem kívánt gyereket, mint magzatként elvetetni, mert a törvények a gyereket általában még nem tekintették embernek, a megölésüket, kivált a lányokét meghatározott esetekben apai jognak tekintették, viszont a magzatelhajtásba a nők jelentős része belehalt. Aquinoi Szent Tamás és a középkori keresztény gondolkodók túlnyomó része az embriót még nem tartotta lelkes, emberi lénynek, ezért az elhajtásukat bűnnek, de nem gyilkosságnak tekintette. A nők döntésén alapuló, legális abortusz a keresztény világban sokáig elképzelhetetlen volt, az illegális pedig széleskörű, mindennapi gyakorlat. Sokszor életszükséglet. (2. rész)

"A mindennapi kenyér minősége és mennyisége kétsegbevonhatlan befolyással van nemcsak a puszta életre, de a jólétre, erkölcsiségre, sőt a miveltségre nézve is." (K.T.K., Vasárnapi Újság, 1879.) "Soha ilyen savanyú kenyerünk nem volt. Nem beszélve arról: az olcsó kenyeret felvásárolták takarmánynak. Azzal etették a sertéseket, kevésbé volt költséges, mint kukoricát venni, pláne termeszteni." Így tekintett vissza a szocializmus évtizedeire Vajda János a Népszavában 1990-ben. És tényleg. Soha annyi kenyeret magyar disznó nem evett, mint a szocializmus évtizedeiben. Soha olyan olcsó és soha olyan rossz nem volt a kenyér Magyarországon békeidőben, mint a kommunista hatalomátvétel utáni három évtizedben. 

"A napisajtóban azonban Trianonnak még a neve is tabu volt, és ne vétessék szerénytelenségnek, ha megemlítem, hogy a Magyar Nemzetben 1989 márciusában Trianon címmel megjelent írásom egyike volt az első tabu-törőknek, ha ugyan nem a legelső" - ezt írta a Kapu 1992/3. számában Radó György, a Magyar-Szovjet Baráti Társaság aranykoszorús jelvényének tulajdonosa, a sztálinista szovjet irodalom buzgó fordítója. Az Arcanum keresője szerint 1945 és 1988 között a Szabad Népben, a Népszabadságban, a Magyar Nemzetben és a Népszavában összesen 796 oldalon emlegették Trianont.

150 évvel ezelőtt, 1868. június 18-án született Kenderesen Horthy Miklós, Magyarország 1920–1944 közötti kormányzója. A kormányzó 1943. június 18-án ünnepelte 75. születésnapját – s vele együtt ünnepelt az ország és a korabeli magyar sajtó csaknem teljes egésze. A kerek évfordulóról szóló sajtómegemlékezések jó két napon át tartottak: nem csupán a nevezetes születésnapon, de másnap is bőven olvashattak a korabeli újságolvasók a kormányzó 75. születésnapjával kapcsolatos híreket.