"A gyilkos erre járt... A tizennégyes elkapott egy fiatal párt... Egy öregembert is elkapott. Egy asszonyt,aki bevásárlásból ment haza... A halálkanyarban...egy csapat iskoláslányt belevitt a Dunába... Senki se menekült meg a lányok közül... Milyen szám mögött húzódhatott meg a tizennégyes? A gyilkos!" "És hová tűnt maga a tizennégyes?"

"Robbanó anyagokat, mérgeket csak hatósági engedéllyel lehet árusítani; ezerszer veszedelmesebb erkölcsi mérgek és robbanó anyagok pedig közkézen forognak. Fájdalom, ezek a kezek többnyire gyermekek kezei." A leghatásosabb gyerekméreg pedig Nick Carter volt, a szuperdetektív. Nála népszerűbb se méregben, se robbanószerben nem létezett a békebeli Magyarországon.  

"Pornográfia mindig volt, de minden becsületes kormány üldözte azt. Van és lesz is példa arra, hogy pornográf könyvek megjelenjenek, de nem arra, hogy iskolák terjesszék és a minisztérium támogatásával jelenjék meg." Ez volt az egyik álláspont. Ligeti Magda könyve elleni hajsza - egy budapesti majomper. Ez volt a másik álláspont. És nem azok követelték hevesen 1947-ben a tiltást és büntetést, akik a diktatúrát szervezték. Hanem azok, akik ellen szervezték.

Egy vasárnapi reggelen, 1945. szeptember 2-án a Tokiói-öbölben horgonyzó Missouri csatahajó fedélzetén a japán külügyminiszter, Sigemicu Mamoru vezette delegáció aláírja a japán fegyverletételről szóló okiratot – ezzel formálisan is véget ért a második világháború.

"Magyarország a szabad vallásgyakorlás és a vallási türelem országa." Ezzel a mondattal kezdődött a Hit Gyülekezetének (HGY) nyilvános üldözése a Kádár-korszakban. Sokáig ugyanazok harcoltak a vallásszabadság és a Hit Gyülekezete ellen. Sokáig együtt harcoltak a vallásszabadság és Németh Sándor hívei. Aztán minden másképp lett.

A népirtást kiirtották a magyarországi nyilvánosságból. A negyvenes években a zsidók lemészárlását a Náci Birodalom szövetségében, a hetvenes években a khmerekét a Szovjet Birodalom szövetségében. Sztálin már három éve hadban állt Hitlerrel, mire a szovjet lapok "fölfedezték" a népirtást. A hetvenes években ez azért már - a szakítás után - gyorsabban ment. 

Kádár János "jóvátehetetlen árulást követett el a magyar jövendő magzatai ellen, amikor az állami angyalcsinálást, az államilag végrehajtott abortusz méhkaparó vérengzését rendelte el. Eddig több mint három millió magzatot pusztítva el, a magyar népet a világ legmeddőbb népévé tette." Ezt írta a Katolikus Magyarok Vasárnapja című amerikai emigráns lap 1973 novemberében, amikor a magyar nép éppen ellenállt Kádárék abortusz-szigorítási próbálkozásának. 

Miközben Magyarország egyre inkább belesodródik a második világháborúba, 1941 második felében két lépésben a közlekedés rendjét jelentős mértékben átalakító lépésre is sor kerül az országban.

"Mintha ott futott volna a pályán, együtt Kocsissal, Bozsikkal, Cziborral, Hidegkútival... szinte úgy tűnt, hogy nehéz atlétikai munkát végez, hogy a lélegzete gyors, a szíve gyorsabban ver és néha nagyot dobban, vagy mintha megállna egy szempillantásra, amikor baj van vagy siker kecsegtet. /.../ Minden rúgás és lökés, amit játékosaink ezen a példátlanul durva mérkőzésen kaptak, Szepesit is érte. De az öröm is az övé volt, amikor támadásainkat siker koronázta. Szepesi hangja ekkor beujjongta az országot: go-óó-ól!" Ezt írta a Szabad Népben Tóth Béla, amikor az 1954-es VB-n Szepesi György a magyar válogatott közreműködésével legyőzte a brazilokat.

Soha olyan keveset nem beszéltek az abortuszról a magyar sajtóban, mint akkor, amikor a legfontosabb dolgok történtek ezen a téren. Az Arcanum több mint 17 ezer lapján szerepel az abortusz szó, vagy a terhességmegszakítás vagy a művi vetélés. És ebből csak kb. minden másfélszázadik, alig több mint száz jut az 1945-1956 közötti időszakra. Pedig a legbrutálisabb abortusztilalom is és az abortuszszabadság kezdete is erre az időszakra esett. (1. rész)