Borult idők

1970 novembere

Facebook Tetszik

2020. november 21. - hacsa.

Ezúttal a borús hónap borús híreiből válogattunk. Perek és halálok.

Ezek a fiatalok még jókor voltak a rossz helyen. Ez az utolsó felvétel, ami a Cinq-sept mulatóban készült, ahol másfélszáz 17-21 éves fiatal lelte halálát. (Magyarország, 1973. április 15.)

Az ötven évvel ezelőtti november elsejére virradó éjszaka a Saint-Laurent-du-Pont nevű kis francia hegyi falu fölött a hegyekben leégett egy hónapokkal azelőtt megnyitott, nagy kampánnyal bevezetett táncos szórakozóhely, amelyet gyorsan megkedveltek a fiatalok, akiknek fogalmuk sem volt róla, hogy a tulajdonosok, akiknek nem sokkal korábban már leégett egy bárjuk, minden biztonsági szabályt megszegve rendezték be és működtették a szórakozóhelyet. A bliccelők kivédése érdekében a mellék- és vészkijáratokat kívülről zárták vagy eltorlaszolták. A főbejáraton csak egyesével lehetett kijutni. A rendkívül gyúlékony műanyag díszítőelemek égés közben mérgező gázokat bocsájtottak ki. Rövidzárlat keletkezett, ennek folyományaként felrobbant egy gázpalack, pillanatok alatt lángba borult az egész épület, amelyben nem volt sem telefon, sem tűzjelző. Az egyik tulajdonos kocsival ment a tűzoltókért. A másik két tulajdonos bent égett a kuncsaftjaival együtt. Kevesen tudtak kimenekülni. A 146 többségében szénné égett áldozat személyazonosságát tárgyaik alapján próbálták megállapítani. A felelősök mindössze rövid és részben felfüggesztett börtönbüntetést kaptak. (Magyar szó, 1970. november 3., Népszabadság, 1970. november 3. Előre, 1972. november 26., Magyarország, 1973. április 15.)

November 13-a péntekre esett. Ezen a napon tört ki minden idők legpusztítóbb vihara Kelet-Pakisztánban (a mai Bangladesh-ben). A 250 kilométeres sebességgel száguldó vihar és a szökőár a parton is hatalmas pusztítást végzett, de a Bengáli-öböl tizenhárom szigetén, amelyek alig néhány lábnyival emelkedtek a tengerszint fölé, gyakorlatilag minden életet kioltott. Becslések szerint fél millióan vesztek oda. Igazából senki sem tudja, hányan, mert nem voltak adatok arról, hányan laktak ezeken a szigeteken. Ez a katasztrófa vezetett ahhoz a felkeléshez, mely Kelet-Pakisztán kiválásához vezetett.

Charles de Gaulle (1890-1970). (Magyar Hírlap, 2006. július 3.)

November 9-én, nem sokkal 80. születésnapja előtt váratlanul meghalt az addig kiváló egészségnek örvendő Charles de Gaulle, a modern Franciaország legjelentősebb politikusa. A második világháború hőse, aki az alternatívát jelentette a behódoló Franciaországgal szemben, aki megalapította a negyedik és ötödik francia köztársaságot, kialakította az elnöki rendszert, kiharcolta Franciaország nagyhatalmi és atomhatalmi státuszát. 1969 tavaszán mondott le, amikor egy népszavazáson elbuktak a szenátusra és az önkormányzatokra vonatkozó reformtervei. A emlékiratain dolgozott, annak talán legérdekesebb fejezeteitől fosztotta meg a világot a halála. A temetésén több mint száz állam- és kormányfő vett részt. A kommunista blokkban ekkor a kedveltebb nyugati vezetők közé tartozott. Méltán. Távol tartotta Angliát a Közös Piactól, kivitte Franciaországot a NATO katonai szervezetéből, lazította a nyugati szövetségi rendszert. A Népszabadság hosszú szerkesztőségi nekrológgal búcsúztatta: "De Gaulle a francia nagyhatalmi politika eszméit hirdette, a társadalmi célok, amelyeket követett, nem a miéink, nem a francia munkásosztályéi. De ez nem akadályoz meg bennünket, hogy őszintén nagyra ne becsüljük érdemeit, az antifasiszta harcban és a 60-as évek nemzetközi politikájában játszott szerepét: az a realizmus, amellyel felismerte a szovjet—francia közeledés szerepét Európában, az európai békéhez és biztonsághoz vezető utat segített egyengetni, szélesíteni — azt az utat, amely az európai népek közös érdekeinek egyetlen útja." (Népszabadság, 1970. november 11.)

A de Gaullal nagyjából egyidős Rákosi Mátyást november 27-én gorkiji számüzetésében érte a szívroham. Már nem is jött ki a kórházból. Februárban meghalt.

Nyugaton megjelennek Nyikita Hruscsov kicsempészett emlékiratainak első részletei. A szovjet lapok lehozták a házi őrizetben tartott Hruscsovból kikényszerített nyilatkozatot, miszerint a memoár hamisítvány. A szovjet sajtóban hat évvel azelőtti leváltása óta ekkor jelent meg először Hruscsov neve. A magyar sajtóban ebben a időszakban az Arcanum adatbázisa szerint 580-szor említették őt.

Andrej Amalrik (1938-1980). (Magyar Demokrata, 2018. május 30.)

Nvember 17-én a Egyesült Államokban megkedődik a vienami My Lay-ban végrehajtott vérengzésért felelős katonák pere, a Szovjetunióban pedig Andrej Amalriké.

A történekem szakos Amalrik a hivatalostól eltérő (viszont a valóságnak megfelelő) képet adott egyetemistaként írt tanulmányában a vikingek szerepéről az orosz történelemben, s emiatt kirúgták a egyetemről. Rendes állást nem kapott, rossz munkákból élt. Színműveit természetesen nem adták ki. 1965-ben pornográfia terjesztésével vádolták, de mivel a betanított tanuk csődöt mondtak, csak parazitizmus címén tudták elítélni. A kényszermunka és a szibériai száműzetés után Moszkvába visszatérve egyrészt megírta szibériai élményeit, másrészt a Fennmarad-e a Szovjetunió 1984-ig? című tanulmányát, amelyben kifejti, hogy egy szovjet típusú diktatúrának szükségszerűen el kell buknia. Miután ez a két műve Nyugaton megjelent, rágalmazásért bíróság elé állították. Kolimába deportálták. Az újabb kényszermunka és újabb száműzetés után 1975-ben térhetett vissza Moszkvába. 1976-ban választás elé állították: vagy kivándorol, vagy ismét elítélik. Az emigrációja nem tartott sokáig, mert 1980-ban autóbalesetben meghalt. "Olyan figurák is akadnak a nyugati sajtóban alkotó értelmiségnek titulált csoportban, mint Andrej Amalrik, akiről találóan jegyzik meg, hogy önálló írásművei, a kitöltött lakásbejelentőt is beleértve, egy újságoldalnyit sem tesznek ki. /.../ Fő 'művét', amely ezt a hangzatos címet viseli, 'Fennmarad-e a Szovjetunió 1984-ig?', szinte egészében a hitlerizmus 'keleti szakértőinek' fércirataiból ollózta össze." Ezt hazudta Vajda Péter, az újságírónak delegált állambiztonsági tiszt a Népszabadság 1973. szeptember 9-i számában a Kolimában raboskodó íróról. Amalrik "ha meg nem hal, alighanem döbbenten látná, hogy a Szovjetunió tovább is él, sőt, életerősebb és fejlődőbb, mint régebben" - ezt írta Pető Gábor Pál 1988. július 8-án, a Szovjetunió megszűnése előtt két évvel a Magyar Hírlapban.

Jim Morrison (1943-1971). (Népszabadság, 2016. szeptember 7.)

1970 novemberében lépett fel utoljára Jim Morrison, a Doors frontembere, az rock történelmének egyik legnépszerűbb és legnagyobb hatású énekese és dalköltője. Fél évvel később, életének huszonnylcadik évében meghalt, vélhetőleg heroin túladagolásban. Hendrix, Joplin, Morrison... - ez volt a rocktörténelem legsötétebb időszaka.

1970 november 25-én fogták ki a Hudson folyóból lőtt sebbel a 34 éves, egészen különleges dzseszt, sokak szerint "antidzseszt" játszó szaxofonos, Albert Ayler holttestét. (Magyar Hírlap, 2014. március 8.)

November 2-án halt meg Drozdy Győző, a rendkívül kanyargós pályát bejárt politikus. Részt vett az őszirózsás forradalomban, letartóztatták a Tanácsköztársaság bukása után. Harcolt a fehér terror bűnöseinek felelősségre vonásáért, majd egy rövid ideig Gömbös mellett politizált. A két világhábrú között jónéhány választást nyert meg úgy, hogy a hatalom mindent elkövetett a megbuktatása érdekében. Közben Amerikában is leélt pár évet. 1944-ben a háború folytatása ellen agitált a hadseregben. Bajcsy-Zsilinszky Endrével fegyveres ellenálló csoportott szervezett. 1946-ban kiszorítják a Kisgazdapárból. Emigrálni próbált, elfogták. Öngyilkossági kísérlettel és nagy szerencsével szabadult ki az ÁVH fogságából. Élete hátralévő részében betanított és alkalmi munkákból, képek festéséből élt. 85 éves korában halt meg.

November 8-án véget ért Kerkai Jenő jezsuita pap élete. Ő alapította 1935-ben és vezette a feloszlatásáig a KALOT-ot (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete). Ez volt a falusi fiatalok legnagyobb szervezete. Fiatalok százereinek adott lehetőséget tanulásra, művelődésre, művészi tevékenységre, önképzésre. Húsz népfőiskolát alapított. Tagszervezetei behálózták az egész országot. A háború után Kerkai páter megpróbálkozott a KALOT átmentésével. Ezért kompromisszumokra is kész volt. Bevitte a KALOT-ot a kommunisták által szorgalmazott ifjúsági csúcsszervezetbe, a MISZOT-ba. Emiatt Mindszenty József hercegprímás meg is vonta tőlük a támogatását. 1946-ban mégis feloszlatták a KALOT-ot. Kerkai pátert 1949-ben letartóztatták, 1959-ben szabadult. Segédmunkásként, kertészként tartotta fenn magát, albérleben lakott. Utolsó éveit a pannonhalmi papi szociális otthonban élte le. Vakon, bénán halt meg 66 éves korában. Csak az Új Emberben jelent meg pár soros hír a haláláról, de ott is csak a temetése uán majd három héttel. (Új Ember 1970. nvember 29.)

Kerkai páter szól a fiatalokhoz. (Magyar Nemzet, 2005. február 12.)

"Az utolsó lakó 1970. november 25-én hagyja el a kihalt települést. Gyűrűfu neve azóta szimbólummá vált. Az elvándorlás, az üresség szimbólumává. Gyűrűfűn húsz évig csak a halottak éltek. Tövig égett gyertyák, friss virágok borítják a holt falu élő sírjait. Maradt néhány kút, ami használható, de más semmi. A házak vályogfala leomlott, a fagerendák elporladtak, Gyűrűfut visszahódította az őstermészet." (Kurir, 1992. nvember 29.)

Gyűrűfű alig megközelíthető zsákfalu volt. A centralizáló településpolitika és az infrastruktúrát hátra szorító "tervgazdálkodás" áldozata lett sok más, hasonló helyzetű községgel együtt. 1991-ben újjászületett, minta ökufalu lett belőle. A szélsőjobboldal számára ma is "a tudatos nemzetpusztítás" szimbóluma. "Magyarországon valamikor Gyűrűfűvel indult vészharangkongatás, de ma már ott tartunk, hogy az egész ország elnéptelenedik" - így vélekedett Téglásy Imre, az Alfa Szövetség alapítója. (Kapu, 2015/6-7.)

A újjászületett Gyűrűfű vendégháza napelemekkel. (Magyar Hírlap, 2015. március 10.)

November 25-én a szamurájok hagyományos halálnemét választva sepukkut, azaz nyilvános harakirit követett el a 45 éves Misima Jukio, az egyik (vagy a) legnagyobb 20. századi japán író. "Viszonylag rövid életének szinte minden percében szorongott." "Elviselhetetlen feszültségeket teremt benne e többféle, ősi kultúrák és modern, civilizatorikus létformák együttélése. Úgy érzi, egyszercsak megsemmisül, összeroppan az egész, s maga alá temeti népét. Csak akkor menekülhet meg ez a — világ csodáinak sorában is első — csudabirodalom, ha az ősi erények... és a szamuráj-erények ereje újra egyesül minden egyes japán emberben. Akkor eltűnik a romboló, technokrata civilizáció minden emberellenes eleme." (Film, Színház, Muzsika, 1990. március 3.) Misima sok műfajban sokat alkotott. Egyik legismertebb műve egy félig önéletrajzi regény, az Egy maszk vallomása. Erről írja Varga András, hogy "a modern lélektani regény egyik csúcsa". "Tanúi lehetünk annak, hogy a testi nyavalyák milyen korán kínozni kezdik a japán kisfiút, hogyan viszonyul hozzá közvetlen környezete, hogyan indul el iskolába. A legnagyobb megrázkódtatást számára a nemiség felébredése és annak kialakulása jelenti... ekkor válik nyilvánvalóvá, hogy amúgy is bonyolult és ellentmondásokban bővelkedő lelkületét immár még egy fogja terhelni élete folyamán: a titkos, lappangó és örökösen ugrásra kész homoszexualitás. A testiség és a lelki rezdülések összefüggéseit kevés írónak sikerült olyan alapossággal, egyszerre a kívülálló tárgyilagosságával és a saját érzelmeivel küszködő író alanyiságával leírnia, mint Misima Jukiónak." Életének utolsó szakasza arról szólt, hogy vissza kell vívni az ősi japán erényeket, mert különben elpuszul a japánság. Vissza kell állítani a császár isteni mivoltát és politikai hatalmát. "Misima és sok más japán szerint összeomlott a kokutai, vagyis a nemzeti rend, és ebből ered a háborút követő teljes morális zűrzavar. Hogy pajzsot emeljen a császárt szerinte baloldalról fenyegető veszélyek elé, Misima 1966-ban létrehozta saját, főleg egyetemistákból álló fegyveres milíciáját, a Tate-no-kait, vagyis a Pajzs Társaságát, 'a világ legkisebb és legspirituálisabb hadseregét', 1970. november 25-én pedig négy társával államcsínyt kísérelt meg a Dzsieitai (Japán Fegyveres Erők) icsigajai bázisán, majd miután sikertelenül igyekezett rávenni a felsorakoztatott katonákat a császári hatalom visszaállítására, alvezérével együtt harakirit követett el." Ezt írta Gazdag István a Magyar Demokratában (2001. augusztus 1.). Misima íly módon egyrészt az irodalmi modernitás hőse lett, másrészt pedig a szélsőséges Nyugat-gyűlölőké. Hasadt személyiség - hasadt hős.

Az egyik Misima a wikipédián.

A másik Misima az Interpress Magazin bombasztikus címlapján (1981/9.)

"Az ember nevelte kis csimpánz rövid idő alatt az ország leghíresebb állatává vált. Hihetetlen tanulékonysága, játékossága számtalan tanulság, vagy kedves történet forrása. Kávét szolgált fel az ország első emberének, az állatkertből meglógva egy közelben élő család vacsoráját tette emlékezetessé./.../ Több róla szóló film főszereplője, szorgalmasan mutatja be tanulékonyságát, leleményességét, az egyszerűbb és a bonyolultabb eszközök használatában. Igazi festőművésszé csak 1969-70-ben válik. A nagy kaland 1969 vége: ...a szülőföldjére utazik rokonlátogatóba. A cél: megfigyelni és rögzíteni reakcióit a vadon élő csimpánzokkal való találkozás pillanatában. Böbe megijedt tőlük, azokat választja, akik fölnevelték, akikhez mindennapjai kötik - mindenki nagy megkönnyebbülésére." (Élet és tudomány, 2008. augusus 1.) Az ország kedvence 1970 nvember 10-én. huny el.