Régen minden jobb volt – mondogatjuk, amikor régi újságok közé keveredünk és visszatér a múlt. Pedig nem így van. Például a világ legismertebb jazz trombitása is kénytelen volt egykor személyes kampányba kezdeni, hogy nézőket verbuváljon bukással fenyegető koncertjére.

Louis Armstrong ötven évvel ezelőtt, 1971. július 6-án halt meg. Nemrég egy sokaknak új információ terjedt róla a közösségi médiában, miszerint örökbefogadott gyerekként nőtt fel, és sikereit litván bevándorlóknak, a Karnofsky családnak köszönhette. Ez utóbbi valóban igaz, hiszen gyakran segítette őt a család, melynél évekig dolgozott, de anyja - bár az utcán megkeresett jövedelemmel – maga nevelte fel a fiút és nővérét. Louis tehetsége hamar megmutatkozott, amelynek végül 55 éven át tartó koncertezés és világsiker lett az eredménye. Megnéztük az Arcanumban, akkoriban mit írtak róla a magyar nyelvű újságok.

Feltételt szabott, nem engedték fellépni

Armstrong amikor csak tehette, felemelte szavát az emberi jogokért. Nagyapja még rabszolga volt, az őt felkaroló zsidó családdal szembeni megkülönböztetést pedig testközelből élhette át. Még az is megtörtént, hogy koncertet mondott le ezen okok miatt. A Vörös Zászló című lap, amely a Román Munkáspárt lapjaként működött, kendőzetlen őszinteséggel írja le, Armstrong milyen feltételhez kötötte fellépését az amerikai Fayetteville-ben.

„Fayetteville (Amerikai Egyesült Államok) egyetemének vezetősége elhatározta, hogy nem engedélyezi Louis Armstrongnak, a híres néger zenésznek a hangversenyét. Miért ez a tilalom? Az egyetem vezetősége megharagudott Armstrongra, mivel az egyetemisták felkérésére azt válaszolta, hogy szívesen ad ott hangversenyt, de nem örülne, ha azon megjelenne Faubus, Arkansas állam kormányzója is, aki a Little Rock-i fajüldözési eseményeknek a főkolomposa. Úgy látszik ez az őszinte válasz nem tetszett az egyetem vezetőinek és inkább lemondták a hangversenyt.” (Vörös Zászló, 1957. 11. 03.) 

Ország-Világ, 1964. 09. 02.

1965-ben Magyarországra jött: „Mitől is szép a hangja?”

A Kisalföld beszámolója szerint a Keleti pályaudvartól már megállíthatatlanul hömpölygött a tömeg a Népstadion felé, ahol Louis Armstrong lépett fel aznap virtuóz szólistáival. A bandát nyolcvanezer néző várta, akiknek elsőként a legnépszerűbb számot, a Szentek bevonulását játszották el. „Lassú, himbálódzó járással jött a pódiumra Armstrong, s mögötte az All Stars együttes öt tagja” – írja a Kisalföldben a szerző, aki szerint az utóbbi években sokat fejlődött a közönség dzsessz iránti érdeklődése.

„A rádióból, lemezről ismert rekedt hang betöltötte a stadiont: „Köszönöm a tapsot”. A színpad közepén kör alakú, forgatható dobogón helyezkedett el a dobos és a bőgős. A többiek felváltva az egyik, majd a másik oldal felé fordultak. Körben a sötét tribünön apró lángok lobbantak - A cigarettára gyújtó nézők gyufái, öngyújtói villantak a sötétben.

Mi lehet az együttes sikerének titka? Nálunk az utóbbi években kétségtelenül sokat fejlődött a közönség dzsessz iránti fogékonysága. Ám ennek a stílusnak korábban is alig-alig akadt ellenzője. Úgy látszik, a melódiajátszás és a hott ritka szerencsés ötvözetével tudják megnyerni a közönség legkülönbözőbb rétegét.” (Kisalföld, 1965. 06. 11.) 

Kisalföld, 1965. 06. 11.

„Elnyújtott hangon konferálta be társait a hangszerszólók előtt. És azok tele humorral, játékossággal produkáltak leírhatatlan könnyedén és alig követhető technikai bravúrral ragyogó számokat. A Volare pozanszólóban való feldolgozására aligha hiszem, hogy akadna még a világon vállalkozó. Az együttes énekesnőjének, Jewel Brown-nak temperamentuma, kimeríthetetlen gazdagságú hangja méltó volt az együttes muzsikájához.

Aztán tizenegy óra után elindult az áradat. A gépkocsik elakadtak a gyalogosok között, rajongástól fűtött kiáltások töltötték meg az utcát: „Lenyűgöző!” „Micsoda élmény!” „Köszönjük a tapsot” — remegett a levegő a rekedt (mitől is szép?) hangtól. Louis Amstrong volt Budapest vendége, egyetlen estére.” (Kisalföld, 1965. 06. 11.) 

Az MTV rövidfilmje Armstrong 1965-ös budapesti koncertjéről

A Gallup Intézet számaival neki is meggyűlt a baja

Az ötvenes években nem csak Armstrong csillaga emelkedett magasra, hanem a közvélemény-kutatásoké is. A Gallup Intézet már 1955-ben mérte a televíziós műsorok népszerűségét, és a csatornák tulajdonosai a számok tükrében dönthettek műsoraik, és az azokban szereplők sorsáról. Akadtak sztárok, akiknek hamar odébb kellett állniuk, mert a nézők érdeklődése kíméletlenül fordult el a legnépszerűbb előadóktól is. Armstrong is kénytelen volt szembenézni egy ilyen „népszerűtlenséggel”.

„Ezen a területen egész különös esete volt Louis Armstrongnak, a világhírű néger jazz-zenésznek, aki néhány évvel ezelőtt Danny Kaye-jel közösen készített egy filmet »Five pennies« címen. Javában forgatták a produkciót, amely színes volt, énekes, táncos, tehát sem nem olcsó, sem nem egyszerű, amikor Armstrong rémülten látta, hogy a Gallup jelentéseiben rohamosan rosszabbodni kezd népszerűségi mutatója. Noha lemezei, rádió és TV- felvételei, filmjei és videomagnetofon műsorai változatlanul futottak a rádiókban, TV-kben és lemezboltokban, a művész úgy vélte, hogy személyes népszerűsége azért esett, mert a film forgatása miatt korlátoznia kellett személyes fellépéseit. Ezzel érvelt a stúdió vezetőinek is, amikor a Gallup-jelentést orra elé rakták, de érveit nem fogadták el. A felvételeket leállították.” (Ország-Világ, 1964. 09. 02.) 

Film Színház Muzsika, 1971. 07. 17.

„Ekkoriban már mérsékelten bukott embernek számított Hollywoodban, (ma már teljesen az!) Két nappal az előadás meghirdetett időpontja előtt, még csak összesen 154 darab jegyet sikerült eladni a hatalmas negyedszázezres nézőtérre! A Gallup Intézet különleges előzetes vizsgálata, amelyet Louis Armstrong kérésére rendeztek meg (csak a vizsgálat maga 25 000 dollárba került) azt bizonyította, ha csak valami csoda nem jön közbe, az estből óriási bukás lesz. …A ma már közismerten idült memóriazavarokkal küzdő, híres művész, aki egyelőre anyagi okokból nem kíván visszavonulni, hallatlan izgalomba jött és orvosai tanácsa ellenére, akik azt javasolták, hogy már csak egészségi okokból is mondja le ezt a koncertet, ahelyett, hogy tanácsukat megfogadva cselekedett volna — kocsiba ült és személyes propagandakörútra indult.

Egy nyitott Cadillacet telefestett különböző Armstrong-imádó jelszavakkal, széleire hatalmas hangszórókat szereltetett, további kocsikat bérelt, amelyekben a Louis Armstrong All Stars Band hét tagja utazott, hasonló önreklámozó feliratok alatt, és elindultak a karavánnal, teletrombitálva egész Los Angelest, hogy koncertjén még soha nem látott produkciókat mutat be a nagyérdemű közönségnek, csupa olyasmit, ami még nem volt egyetlen jazz-zenekar történetében sem a világon.

Orvosai utasítása ellenére az akkor hatvanéves, súlyosan cukor- és szívbeteg művész egymás után vette be a serkentőket és két nap éjjel-nappal kicserepesedett szájjal, pillanatnyi szünet és megállás nélkül reklámozta önmagát. A szokatlan reklámra, azután, a koncert napjára összejött vagv 20 000 ember, és bár nem volt telt ház, az est már csak bevétel miatt sem számíthatott bukásnak. A húszezer ember tombolt, ujjongott, fütyült a nézőtéren és Armstrongot a vállukon vitték le a dobogóról, miközben a lelkesültebbek azt ordították: - Ez a Louis, elpusztíthatatlan! Mindig valami nagyszerű újat talál ki!” (Ország-Világ, 1964. 09. 02.) 

Meghalt a dzsessz királya

Évekkel halála előtt már komoly szív- és érrendszeri problémákkal küzdött, és demenciát is megállapítottak nála. Szenvedélye és életvitele egyáltalán nem segített a fizikai problémák enyhítésében, nem igazán kímélte magát. Megígérte ugyan, hogy visszatér Magyarországra, de hat évvel budapesti koncertje után, 1971-ben örökre elment. Haláláról beszámoltak a napilapok, a Vas népe a dzsessz királyaként említi a róla szóló újságcikkben.

Ország-Világ, 1964. 09. 02.

„71 éves korában kedden New York-i otthonában elhunyt Louis Armstrong, a dzsessz királya, a világhírű trombitaművész. Armstrong az utóbbi időben szívbajjal küszködött, márciusban egy roham után kórházba szállították, és csak május végén hagyhatta el betegágyát. Július 4-én, vasárnap ünnepelte 71. születésnapját. 

Louis Armstrong 1900-ban született New Orleans-ban. A város hírhedt negyedében, a Storyville-ben nőtt fel. Hosszú út vezetett az első pisztontól a mostani legendás trombitáig, a rosszhírű New Orleans-i mulatóktól a Milánói Scala színpadáig. Armstrong tizenegynéhány éves korában alakította első zenekarát szülővárosa lelencházában. Louis Armstrong trombitájával többször bejárta a világot — fellépett hazánkban is. Tudását, művészetét királyok csodálták, műértők, kritikusok értékelték, becsülték, egyszerű emberek milliói szerették. Jellegzetes, rekedt hangját, recsegő trombitáját megszámlálhatatlan lemeze és a dzsesszrajongók emlékezete őrzi.” (Vas népe, 1971. 07. 07.)