Február 21-én elérkezett Billy Graham életének különösen boldog pillanata. Meghalt. "Életem különlegesen boldog pillanata lesz a halál. Elmenekülök a mindennapok nyomasztó problémáitól és látni fogom Jézus Krisztust." Ezt mondta egy sajtótájékoztatón, melyről a Chicago és környéke is beszámolt negyven évvel ezelőtt. Akkor úgy vélte, ez a pillanat tíz éven belül bekövetkezik. Három évtizedet tévedett. A 20. század legnagyobb hatású keresztény prédikátora nyolc hónap híján száz évet élt. Személyesen több mint 200 millió, a tömegkommunikáción keresztül több mint két milliárd embert értek el a szavai. Többet, mint ahány keresztény él a Földön.

Billy Graham: Életem különlegesen boldog pillanata lesz a halál.

Már egy évtizede terjedt a nagyvilágban a baptista lelkész híre-neve és szellemisége, amikor Magyarországon először olvashattak róla a Magyar Nemzet 1954. március 31-i számában. Ezt: "Az Egyesült Államok mindenféle dolgot exportál sszövetségeseinek: iparának termékeit, fegyvereket, reakciós eszméket, az USA hadseregének és légierőjének egységeit. Most megkezdte a vallás exportálását! /.../ Az angol fővárosba érkezett a költséges »publicity« ragyogása közepette Billy Graham, egy szőke, keménykötésű, gyorsbeszédú amerikai. /.../ Egy népszerű énekes táncdallamokra, kétezertagú kórus kíséretében adja elő »népies« stílusban a zsoltárokat. Azután személyesen megjelenik Mr. Graham, amerikai üzletember. Jelenleg éppen a vallás meghamisított és politikai tartalommal telített válfaját árulja. /.../ Sok angol szerint a Graham-církusz számos tekintetben sértés az őszinte vallásos érzelmekre. Szemtelenségnek tartják, hogy prédikátorok érkezzenek Angliába a lincselés, a magas öngyilkossági és válási arányok, az ifjúsági bűnözés, az atom-téboly hazájából..."

Az ifjú Bányász Rezső a Kádár-kor hajnalán mutatja be a prédikátort a magyar ifjúságnak. Az új rezsimben a szőke Graham megbarnult: "Egy különös evangélista tartja lázban Amerikát és a nyugati világot. Fiatal, dús barna hajú, villogó szemű férfi, akinek mosolya Hollywood legismertebb filmszínészeinek mosolyával vetekszik./.../ Kicsoda is ez a százezreket vonzó hittérítő? Megszállott fanatikus? Valamiféle újfajta Savonarola? Egyik sem! Mindössze egy kitűnő szónoki képességekkel megáldott fiatal ember, aki még kiválóbban ért ahhoz, hogy ezt a tehetségét megfelelően gyümölcsöztesse a maga és megbízói javára. A megbízók alatt itt természetesen nem elsősorban a hivatalos egyházi hatóságokat kell értenünk. Bár nyíltan vagy hallgatólagosan ezek a hatóságok is rendkívül örülnek a vándorprédikátor frenetikus sikerének, ha cirkuszi módszereivel, nagy hűhóval tartott 'istentiszteleteivel' nem is értenek mindenkor egyet. A megbízók... a gyárosok és a nagykereskedők,
akik úgy vélik, hogy Billy ijesztgetései az ördöggel és a túlvilággal nagyon hasznosak a 'követelődző' munkások megfélemlítésére." Graham "a vallási fanatizmus felszításával akar megfelelő támogatást adni az USA világuralmi terveinek. /.../ És a vesztesek? A többséget mégis ők alkotják, ők, akiktől tiszta értelmük maradványait is igyekszik elvenni vallási fanatizmusával ez a jól számító csodaprédikátor." (Magyar Ifjúság 1957. július 13.)

Graham Magyarországon még jó ideig "hírhedt amerikai evangélista és szélhámos" volt. Hiába tartozott az USA egyik legnagyobb felekezetéhez, a baptistához, Magyarországon ő csak szektavezér volt, mert "Amerikában egy új szektát legalább olyan jövedelmező alapítani, mint egy részvénytársaságot. Billy Graham is tulajdonképpen ezért kiáltotta ki magát 'isten földi helytartójának'". (Magyar Ifjúság, 1961. február 25.)

Ebben az időben a New York-i Szabad Magyarságnak is volt baja Grahammal: "Dr. Billy Graham is felsorakozott azok közé, akik a kommunista Kína éhínségén sietnének segíteni. 'Micsoda drámai dolog volna — jelentette ki, — ha 100 hajó indulhatna ki élelemfeleslegünkkel. Nem vagyunk háborúban Kína népével és — bár nem köthetünk kompromisszumot ideológiájukkal, — táplálnunk kell őket, amikor éheznek.' — Ejnye! Azokat, akik Amerika leigázására készülnek?"

A Magyar Nemzet pár hónappal később éppen az atomháborús uszítók közé sorolta Grahamet, mert arra figyelmeztette Amerika népét, hogy a berlini válság (a fal) miatt háború törhet ki. Graham valójában évtizedeken át szenvedélyesen figyelmeztetett az atomháború veszélyére, arra, hogy egy immár mindenkire kiterjedő második "atom-holokausztban" elpusztulhat az egész emberiség.

A Graham-bashing ezzel nagyjából kikopott a magyarországi sajtóból. Olyan is volt, hogy Magyarországon és az emigráns sajtóban ugyanazt lehetett róla olvasni. Ez 1974-ben történt, amikor Graham egyik legközelebbi barátja, Richard Nixon elnök belebukott a Watergate-ügybe. Kiderült, hogy a hivatali beszélgetéseit rögzítő magnószalagokba beletöröltek, alkalmasint ott, ahol a számára legkínosabb beszélgetések felvételei lehettek. Ekkor beszélt Graham az Isten magnójáról.

Ez jelent meg a Ludas Matyi 1974. július 4-i számában.

Ez pedig az Amerikai Magyar Világ 1974. augusztus 25-i számában:

 Hát bizony, az emigráns szerkesztő ezt szóról szóra kiollózta a kommunisták lapjából.

Egyébiránt az emigráns sajtó sem lelkesedett olyan nagyon Grahamért, de éppen az Amerikai Magyar Világnál volt neki egy szenvedélyes rajongója, Dohnányiné Zachár Ilona (a nagy zeneszerző, Dohnányi Ernő harmadik felesége). Ő így áradozik: "A világtörténelem egyik legcsodálatosabb, legkimagaslóbb és legtevékenyebb alakja Billy Graham. Valamikor farmer család tagja volt, a földet mívelte szüleivel együtt, amikor egy napon az Úr elszólitotta a magas — talán a legmagasabb hivatásra, melyre ember képes lehet. Billy Graham kétségkívül a leghíresebb evangélista, akit nem csak Amerikában, de mindenfelé a világon ismernek. És ő talán az egyetlen szolgája Istennek, akinek ésszerű, hittől áthatott és ugyanakkor igazságot hirdető beszédeit nemcsak keresztények, de más vallásúak is nagy érdeklődéssel, tisztelettel, sőt elismeréssel hallgatnak meg. Az évek során milliók járultak előre oltárhíváskor, hogy Krisztusnak szenteljék életüket, és még többen próbálkoztak meg vele, hogy tanácsait kövessék, még ha nem is voltak képesek a teljes átalakulásra./.../ Éppen olyan lelkes, elragadó, szeretetteljes, de ugyanakkor szigorú és fegyelmet parancsoló most, mint volt akkor, amikor huszonöt évvel ezelőtt megindult emelkedett pályafutásán. És mégis — Billy Grahamnek talán éppen annyi az ellensége, mint az Úr Jézus Krisztusnak volt annak idején." 

Graham a körútjai során 185 országban fordult meg. Szocialista országban 1967-ben járt először. Jugoszláviában. A szovjet blokkba tíz évvel később tette be a lábát. Éppen mihozzánk. Akkor langyosodtak meg kissé a magyar-amerikai kapcsolatok. A langyosításban buzgón közreműködött az akkor a washingtoni nagykövetségen tevékenykedő Bányász Rezső, aki, mint föntebb idéztük, húsz évvel ezelőtt oly hevesen mocskolta a prédikátort. A helsinki folyamat elindult, közeledett a belgrádi helsinki konferencia, Magyarországnak az volt a feladata a szovjet blokkon belül, hogy taposson ki ösvényeket a Nyugat felé. Kádár meglátogatta a pápát, Magyarország a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény megadásáért kuncsorgott Washingtonban, és eldőlt, hogy visszakapjuk Amerikából a koronánkat. Ekkor vált lehetségessé Graham magyarországi útja.

A magyar nyelvű sajtóban ebben az évben a sokszorosára ugrott a prédikátor említéseinek száma. De erről nem a pártállami sajtó tehetett, mert annál kevesebbet nem lehetett írni Graham látogatásáról, mint amennyit a párt lapjainak engedtek. A Népszabadságban, a Magyar Nemzetben, a Népszavában pár soros hírben közölték, hogy Graham megérkezett; hogy Aczél György fogadta; hogy elutazott. Slussz. Hiába kedveskedett vendéglátóinak az elutazása előtti sajtóértekezleten a híres vendég, hogy milyen jó állapotban látta itt az egyházakat és magát a magyar népet, erről a sajtótájékoztatóról is csak a katolikus Új Emberben jelent meg egy igen rövid tudósítás. A nyugati sajtó ellenben igen élénken reagált Graham itteni szereplésére és nagy terjedelemben tudósított róla.

Három héttel Graham elutazása után tette helyre az eseményt a Népszabadságban Rózsa László: "Graham tiszteletes mindig is jelezte a maga módján az idők változásait. Egy mégoly erős egyéniség, mint az övé, sem képes sokáig elviselni az olyan tűrhetetlen ellentmondást, mint amilyen az evangélium szavai és az amerikai társadalmi valóság közé feszült, s amely az elvakult haladásellenes eszmék és a változó világ realitásai közé ékelődött. A tiszteletes a hatvanas évek közepétől fokozatosan visszavonult a hidegháborús hangtól, a szocialista országok elleni korábbi dühödt politikai kirohanásaitól. A legutóbbi években pedig azt is felismerte, hogy visszafelé kell keresni az utat a zsákutcából, amelyben nem lehet többé előrehaladni." 
Az Arcanum 57 oldalon találta meg ebben az évben a prédikátor nevét. 45-ször az emigráns sajtóban. 

A prédikátor Magyarországon "azt látta, amit mutattak neki, azzal beszélt, akivel engedték. Az ilyen 'hidépitésből' nem sok haszna van a szabad világnak, de Magyarország népének sem. Annál több azonban a kommunistáknak..." - írja az Amerikai Kanadai Magyar Életben Stirling György, aki hosszú éveket töltött a kommunisták fogságában, és az újságíráshoz csak akkor térhetett vissza, amikor 1970-ben emigrált.

A Magyarság 1977. december másodikán közli a Nemzetőr írását. Miközben hazánk vendége "megállapította, hogy Magyarországon szabad vallásgyakorlat van és senkinek sem támad nehézsége, ha eljár az istentiszteletre. Magyarországon - valóban él az Egyház /.../ idén Budapesten augusztus 22-én hajnalban a rendszer ügynökei feltörték a metodista imaházat. Kirámolták, a padokat és az istentisztelet kellékeit ismeretlen helyre szállították és egy párttitkár vezetésével valamilyen szövetkezet javára kisajátították. Szegeden pedig a rendőrség kilakoltatta Vadászi András metodista lelkészt feleségestül, hat kiskorú gyermekével és férjezett lánya háromtagú családjával együtt. A 11 személyt egy tizedik emeleti bérlakás két és fél szobájába zsúfolták össze. Ugyanaz a rendőrosztag, amely a, kilakoltatást végezte, az imaház előtt összegyűlt, vallásos énekeket éneklő híveket szétverte. Ez aug. 17-én történt, Billy Graham megérkezése előtt két héttel. — A botrányos erőszakhoz az is hozzátartozik, hogy Nagy Béla rendőr százados, a különítmény vezetője egyenruhás társaival együtt az egyik lelkészt hajánál és bajszánál fogva káromkodva rángatta ki az utcára. Nyíregyházán is kilakoltatott a rendőrség metodista lelkészeket, családjukkal együtt." Ekkor már négy éve folyt a párt által kijelölt egyházi vezetőt el nem fogadó metodisták üldözése a Magyarországi Szabadegyházak Tanácsát vezető Palotay Sándor irányításával, aki Graham legfőbb vendéglátója és házigazdája volt Budapesten.

A magyarországi látogatás után Graham meghívást kapott Romániába és a Szovjetunióba is. 1981-es második magyarországi látogatásáról már érdemben tudósítottak a hazai lapok is. Ekkor avatták őt tiszteletbeli doktorrá a debreceni református teológián. Az emigráns sajtóban pedig akkor húzták rá a vizes lepedőt, amikor 1982-ben egy antinukleáris vallási konferenciára Moszkvába látogatott. A Katolikus magyarok vasárnapja ezzel a címmel számol be erről a látogatásról:

1989 rendszerváltó júliusában már a zsúfolt Népstadionban tülekedtek az elvtársak Szűrös Mátyással az élükön, hogy Billy Graham szólhasson hozzájuk. A Népszabadság kiemelt helyen foglalkozott a prédikátor látogatásával.

Ennek a képnek a közelében Seregi László elmélkedik arról, hogy miért vágytak oly sokan, oly hevesen arra, hogy a százmilliókat megragadó tiszteletest lássák és hallják: "Mint a gejzír, úgy tört fel ezen az estén az ott levőkből a vágy egy jobb, szebb, egy emberibb élet iránt. Újra tudtak hinni, reménykedni. Ám a csoda, ahogy az már lenni szokott, ahogy jött, úgy el is szállt. Billy Graham pedig elutazott. Újra magunkra maradtunk."

Azért az egykori kommunista propagandisták immáron mezt cserélve ismét okot találtak rá, hogy Grahamet a régi stílusban ekézzék. Graham nem adott interjút a Panoráma (többek között) Tőkés László üldöztetésével foglalkozó adásának. Erre reagált az állampárt átállóban lévő szócsöve. Mátraházi Zsuzsa a Magyar Nemzetben erről a következőket írta: "Szokatlan volt, hogy Sugár András életében tán először idézett — új keletű határozatok helyett — a Bibliából a nézők nyilvánossága előtt, mindazonáltal túlzásnak éreztem olyasfajta következtetését, hogy Billy Graham vizet prédikál és bort iszik. Elegánsában is el lehetett volna intézni ezt az üggyé nagyított riporteri sérelmet, Mert így azt kell mondani: jogosan tiltakozott Billy Graham Népstadionbeli igehirdetésének felvételről történt szombati közvetítése előtt a (csak fordítási hibából evangélistává előléptetett) evangelizátor kelet-európai tanácsadója, Haraszti Sándor. A nagy tiszteletű úr előadta, hogy Billy Graham sajtónyilatkozatában a romániai lelkész méltatását sem kerülte meg, tehát nem ő volt néma, hanem a sajtó bizonyult süketnek, mivel eltekintett e szavak közzétételétől. Haraszti Sándor tolmácsolásában a tévénézők elé tárta az ismert prédikátor, hogy a legmesszebbmenő részvéttel, szolidaritással viseltetik Tőkés László irányában, imádkozik érte, s tevőlegesen is részt kíván venni romániai pályatársa életének és szabadságának megvédésében."

Négy nappal ez előtt közölte ugyancsak a Magyar Nemzet az MDF hatvani szervezetének nyílt levelét az MTV igazgatóságához: "Megdöbbenve értesültünk a Panoráma július 31-i adásából, hogy Billy Graham megtagadta a tőle kért interjút az erdélyi magyarság és a romániai jogtiprás ügyében. Parádés kiállítású szórólapja azt ígérte, hogy a lelkész 'az életről szól, a mi életünkről és az életnek arról a kiteljesedéséről, ami mindannyiunk számára elérhető, ha megtaláljuk a helyes válaszokat’. Ő hat nap alatt sem talált választ, néma maradt két és félmillió magyar sorskérdéseivel szembesülve. Evangélizációs — azaz örömhírt hozó — prédikációja azért számunkra csak 'zengő érc és pengő cimbalom'. Megrendítőnek és evangélizáló erejűnek éreztük viszont Tőkés László temesvári református lelkész televíziós nyilatkozatát az emberi jogok, az élő lelkiismereti és vallásszabadság eltiprásának körmönfont romániai gyakorlatáról. Tudjuk, hogy a tények kimondásával Tőkés László mindenét kockára tette, hitvalló elődei követőjeként. Kérjük azért, hogy az amerikai lelkész műsora helyett augusztus 5-én 22 órakor a TV2 ezt a mély hitet és küldetéstudatot sugárzó interjút ismételje meg az erkölcsi helytállás példájára sóvárgó magyarság számára."

1989 után Billy Graham gyakorlatilag eltűnt a magyar nyelvű sajtóból. 1989-ben 77 találatot ad rá az Arcanum, 1990 és 2016 között összesen 120-at, évente négyet-ötöt. Csupán egy dologról nem esett érdemben szó soha sem a magyarországi, sem az emigráns sajtóban. Billy Graham nézeteiről. Azokról, amelyekért a konzervatívok támadták, és azokról, amelyekért a liberálisok. A szegregáció-ellenes, kisebbségpárti nézeteiről, Luther Kinggel való együttműködéséről, az ökumenikus felfogásáról és az inkluzivista álláspontjáról, mely szerint azok is, moszlimok, buddhisták, ateisták is üdvözülhetnek, akik nem hisznek explicit módon Jézusban, nem ismerik az ő nevét, de ismerik őt ismeretlenül is a szívükben. Másrészt, kőkonzervatív nézeteket vallott a családról, a nők szerepéről, a homoszexualitásról. 

Ha a magyar sajtó elmulasztotta, hogy életében értékelje és vitassa az elmúlt évtizedek legnagyobb hatású hitszónokának nézeteit, talán halála után megteszi. Bár sok jel nem mutat rá.