"Pornográfia mindig volt, de minden becsületes kormány üldözte azt. Van és lesz is példa arra, hogy pornográf könyvek megjelenjenek, de nem arra, hogy iskolák terjesszék és a minisztérium támogatásával jelenjék meg." Ez volt az egyik álláspont. Ligeti Magda könyve elleni hajsza - egy budapesti majomper. Ez volt a másik álláspont. És nem azok követelték hevesen 1947-ben a tiltást és büntetést, akik a diktatúrát szervezték. Hanem azok, akik ellen szervezték.
Dr. Ligeti Magda (1909-1977) pszichoanalitikus, ideggyógyász volt, Radnóti Miklós barátja, Peti Sándor színművész felesége, a pesti művészvilágban ismert személyiség, aki ismeretterjesztő céllal írta cikkeit és könyveit a lelki egészségről, a szexualitásról, a gyermeknevelésről, a gyermekkor lelki válságairól stb. Borgos Anna minap megjelent Holnaplányok című könyvében olvashatunk róla többet.
Származásából és politikai nézeteiből kifolyólag egyaránt fölszabadultnak érezhette magát a freudista-szocialista doktornő a háború után. 1947. június 27-én például "A szabadságra nevelés" címmel tartott - a Szabad Népben is meghirdetett - előadást az V. kerületi MADISZ-ban. A Népszava Kiadónál 1946-ban megjelentetett Gyermekeknek felnőttekről című 56 oldalas füzetét is ebben a szellemben hirdették a lapokban: "Sokat szenvedtünk gyerekkorunkban és az elrontott gyerekkor boldogtalanná tette a későbbi éveket is. A jövő a szabad emberé. Ára fűzve kb. 6 Ft." (Népszava) Vagy így: "Nemi felvilágosítás 8—14 éves gyermekeknek, hogy hogyan legyen szabad a lelkileg megnyomorított, eddig ósdi babonákon nevelt gyerek! Alapára — 8Ft." (Népszava) Az ár változik, a szabadság marad.
A könyv általában jó kritikát kapott, csak a Kis Újság recenzense jegyezte meg, hogy bátran használhatott volna a szerző kicsit tudományosabb nyelvezetet, mert a tíz éven felüli gyerekek ezt a szöveget túlságosan gügyögősnek érezhetik. De ez a kritikus is leszögezi, hogy ezen úttörő mű fontos missziót teljesít, és "ma már jóval alacsonyabb korhatárban állapítható meg a felvilágosítás szükséges időpontja"'.
A Világosság beszámolt róla,hogy az 1946-os könyvnapon milyen nagy volt az érdeklődés Ligeti doktornő könyve iránt. "Főként gyerekek keresték."
Ellentétes véleményt a sajtóban szinte csak a katolikus hetilap, az Új Ember képviselt, de az annál hevesebben: "Az a mód ugyanis, ahogy a szerző a 'gólyamesével' szembeszáll, ahogy a gyermekkori eltévelyedéseket taglalja, olykor egyenesen méltatja, ahogy a fiúk és leányok viszonyáról — a szó mindkét értelmében — értekezik, ahogy általában az egész kérdéstömeget tárgyalja, minden, csak nem pedagógia. Még ha gügyögésbe önti is. Nem az óvás ez, a test és lélek gondozása hanem maga a rontás. /.../ ajánljuk olvasóinknak és azok ismerőseinek: vigyázzanak, nehogy ez a füzet gyermekeik kezébe jusson."
Nem volt könnyű erre vigyázni. Hiszen az állami iskolákban ajándékkönyvként is osztogatták a felvilágosító füzetet a szorgalmas nebulóknak. Talán provokációs céllal, de még egy hittantanárnak is küldtek belőle harminc darabot, hogy ossza ki a tanítványainak. Először Groó József pártonkívüli képviselő olvasott föl "elborzasztó" szándékkal részleteket a könyvből a Nemzetgyűlésben 1947 áprilisában "a szokásos álszemérmes frázisokat hangoztatva" (Népszava). Ezután más ellenzéki képviselők is fölszólaltak a könyv ellen, végül pedig a zsidók mentésében heroikus szerepet vállaló szerzetesnő, Schlachta Margit lépett föl szenvedélyes szónoklattal a könyv betiltása érdekében 1947. július 24-én.
Korabeli karikatúra Schlachta Margitról. (Ludas Matyi, 1947. december 10.) Az akkor még a párt öklének számító Rajk László belügyminiszterre mutató jósnő szövege - "Ez a barna fiatalember sokat gondol magára." - nyílt fenyegetést jelentett.
Schlachta Margit szerint "A könyv kitanítja a szerencsétlen gyermekeket, mily módon tehet visszaélni a testtel és felvilágosítja őket, hogy a fertőzésnek mik a szimptómái. Nemrég kétségbeesetten jött egy anya, hogy a felvilágosító mentőakció után fiacskája a receptet rögtön alkalmazta egy tanuló leánykával. Pornográfia mindig volt, de minden becsületes kormány üldözte azt. Van és lesz is példa arra, hogy pornográf könyvek megjelenjenek, de nem arra, hogy iskolák terjesszék és a minisztérium támogatásával jelenjék meg." A képviselőnő határozati javaslatot terjesztett a nemzetgyűlés elé, amelyben kérte, hogy a törvényhozók utasítsák a vallás- és közoktatásügyi minisztert arra, hogy Ligeti Magda művét mint pornográf művet haladéktalanul vonják ki a forgalomból. (Magyar Nemzet, 1947. július 25.) A határozati javaslat benyújtása után "Schlachta Margit a Kisgazda Párt tagjai felé fordult és arra kérte őket, hogy a koalíció fegyelmének kedvéért ne áldozzák fel a családok legdrágább kincsét, védjék meg a gyermekek tisztaságát és ártatlanságát. A magyar szavazók, ha semmi másból, ebből megtanulhatták — fejezte be beszédét —, hogy ne bízzák képviseletüket istentelen emberekre. Láthatták, mi történik, ha emberek Isten-távolban, a maguk oktalansága és ötletei szerint tisztán pártcélokat szolgálva kormányozzák az országot és semmi sem szent előttük, még az ártatlan gyermek sem." (Új Ember, 1947. augusztus 31.) És a javaslatot 62:41 arányban megszavazták. Ez volt az utolsó pillanat, amikor egy ilyen javaslatot (amúgy a képviselők jelen lévő negyede) még megszavazhatott. Ez ugyanis az 1945-ben megválasztott nemzetgyűlés utolsó ülésnapján történt. 1945-ben a Kisgazdapárt nyerte el a mandátumok 60%-át. Igaz, hogy ekkor már a kisgazda frakció sokkal kisebb volt, de az onnan kizárt vagy kilépett képviselők a letartóztatottak és a száműzöttek kivételével nem vesztették el a mandátumukat. Csak ellenzéki és kisgazda képviselők szavazták meg a könyv betiltását. A kormányt és a politikai életet egyébként uraló "baloldali blokk" képviselői egységesen nemmel szavaztak.
A kommunistákat kiszolgáló "kisgazda" miniszternek, Ortutay Gyulának kellett volna a Nemzetgyűlés határozatát végrehajtani. Ő eljogászkodta magától ezt a feladatot: egy könyv forgalomból való kivonására nem terjed ki a miniszter hatásköre, ezt csak vizsgálóbíró rendelheti el az államügyészség előterjesztése alapján. A Ludas Matyi díjazta is a miniszter lépését:
Az államügyészség kezdeményezte a könyv betiltását, a vizsgálóbíró pedig ezt megítélte, s szemérem elleni vétség vádjával még eljárást is indítottak Dr. Ligeti Magda ellen. (Kis Újság, 1947. október 19.)
A sajtó túlnyomó része helytelenítette az ítéletet. A Kis Újság közvetett módon, amerikai példával érzékeltette, mennyire fontos a szexuális ismeretterjesztés a gyerekek körében.
A Ludas Matyiban a szerző neve nélkül jelent meg Gábor Andor szatirikus jegyzete:
A legszenvedélyesebb cikket a könyv kiadójaként is érintett Népszava hozta "A budapesti majompör
avagy mégis a gólya hozza a gyermeket" címmel: "Az álszemérem és képmutatás megint egy alkalommal győzött a józan ész fölött és a budapesti majompörért a világ közvéleménye és a jövendő előtt azoknak kell majd viselniök a felelősséget, akik politikai handabandázásból ilyen szavazati arányt hoztak ki a nemzetgyűlés legutolsó ülésén. A titkolódzás áporodott szelleme és a gólyamese ártalmas hazugsága éljen hál tovább a második magyar nemzetgyűlés és Schlachta Margit szűzi felbuzdulásának jóvoltából, takarjuk el a valóságot gyermekek és felnőttek előtt, mert ha egyszer mégis szétszakad a hazugság függönye, fölszabadulnak az emberek és akkor örökre vége lesz Schlachtáék világának."
Az Új Ember ekkor arról adott hírt, hogy kiadják Tóth Tihamér életművét, s annak keretében azokat a leveleket, amelyeket a hálás fiatalok írtak néki életének utolsó két évtizedében. Ekkor már kezdeményezték az 1939-ben elhunyt püspök szentté avatását (amelyre azonban nem került sor): "Tóth Tihamér az örök erkölcsi elvek és az isteni kinyilatkoztatás alapján valóban felvilágosította őket és az ifjak megszámlálhatatlan sokaságát mentette meg az erőteljes életnek: Ha valaki, akkor maga az ifjúság illetékes a saját nehéz lelki problémáiban. Nem kellenek neki a Ligeti Magda-féle felvilágosító könyvek." (Tóth Tihamérnak A tiszta férfiúság című művét a Horthy-korszakban valamennyi középiskolának kötelezően be kellett szereznie. Ebben olvashatták az ifjak, hogy "Aki tehát nemi ösztönét a házasságon kívül kielégíti, akár úgy, hogy hozzányúl saját testéhez, hogy erkölcstelen gyönyört ébresszen magában, akár úgy, hogy nemileg érintkezik egy nővel s hozzányúl anélkül, hogy őt előbb az oltár előtt egész életére lekötötte volna magához, az saját és mások becsületének s boldogságának hóhérja.")
Egy évvel később az Új Ember a kommunista Makarenko nézeteivel azonosul a szexuális nevelés ügyében, az ő műveiből hoz terjedelmes idézeteket: "'Oroszországban éppúgy, mint külföldön sokan úgy vélekedtek, hogy az ember fizikai és pszichikai konstitúciójának legfontosabb területe a szexualitás, ez határozza meg az ember egész magatartását./.../ A legnagyobb gondot arra fordították, hogy a gyermek ne lásson benne semmi 'szégyellni' vagy 'titkolni' valót. E törekvésük közben igyekeztek a gyermeket minél előbb beavatni a szexuális élet 'rejtelmeibe', minél előbb felfedni előtte a gyermek születésének titkát. Valóságos iszonyattal mutogatták azokat az együgyű személyeket, akik gólyamesével vagy egyéb fikciókkal akarták a gyermekek előtt elkendőzni az igazságot./.../ Igaz, hogy a gyermek hamarosan érdeklődni fog azután, hogyan születnek a gyermekek, de abból, hogy érdeklődni fog e kérdés után, még nem következik, hogy a legfiatalabb korban már mindent meg kell neki magyaráznunk./.../ E kérdések mögött nem húzódik meg semmiféle különös nemi érdeklődés. A 'titok' további leleplezése nem jelent a gyermek számára semmiféle különös élményt. Ha valamennyire is ügyesen, tapintatosan ütjük el a gyermek kérdését tréfával, mosollyal, a gyermek csakhamar megfeledkezik a kérdésről és más foglalkozás után néz. De ha megtárgyaljuk vele a férfi és nő viszonyának legintimebb részleteit, ezzel csak tápláljuk kíváncsiságát a szexuális kérdések iránt és fúl korán felébresztjük fantáziáját. A tudásra, amelyet így közlünk vele, semmi szüksége nincs és nem tudja hasznát venni, de a képzelet csapongása, amelyet közlésünkkel keltünk benne, szexuális élmények alapjává válhat, amelyeknek még nem jött el az ideje.'
Azt hisszük, hogy a magunk álláspontját sem tudtuk volna világosabban kifejezni, mint ahogy ezt Makarenko teszi. Amikor ezt tettük évekkel ezelőtt, még nem hivatkozhattunk Makarenkóra, de talán Ligeti Magdáéknak és az úgynevezett modern pedagógusoknak, tollforgatóknak én nevelőknek még most is jókor ajánlhatjuk figyelmébe..."
Ludas Matyi, 1946. augusztus 4.
"Schlachtáéknak" valóban végük lett, ahogy a Népszava jósolta, Schlachta Margit a letartóztatás és a börtön elől külföldre menekült 1949-ben. De a "hazugság függönyének" szétszakadásáról szó sem volt. Sem Ligeti Magda könyve, sem más hasonló szándékú könyv nem jelent meg még évtizedekig. Freud is, a pszichoanalízis is, a szexuális ismeretterjesztés is tabu volt. Ligeti Magda bezúzott könyvét soha többé nem adták ki, legalábbis magyarul, mert svédre már 1947-ben lefordították.
Dr. Ligeti Magda alkoholisták gyógyításával foglalkozott a VIII. kerületi rendelőintézet főorvosaként a Szántó-Kovács János (azelőtt és jelenleg Dologház) utcában. Ebben a minőségében szólaltatta meg a Magyar Nemzet 1962-ben.
Azután 1968-ban, két évtized múltán a Magyar Nemzet megírta az első magyar felvilágosító könyv eltüntetésének épületes történetét: "A mai fiatalok számára szinte alig hihető, a felnőtt nemzedéknek azonban emlékezetes az a botrány, amelyet az első magyar — kamaszok számára írt — szexuális felvilágosító könyv megjelenése kavart — két évtizeddel ezelőtt." A doktornő így emlékezett vissza arra a korra: "A botrány nem volt meglepetés, az ellenkezője inkább az lett volna. Arra azonban természetesen én sem számítottam, hogy egyesek felakasztásomat tartják majd legokosabbnak — hogy soha többé ilyen 'ocsmányság' ne jelenhessen meg! — A bírósági felelősségre vonás, a durván becsmérlő kritikák sora bebizonyította: a vallásetika álszent szigora tombol még nálunk. Így hát erkölcsi nevelésünk egyetlen feladatának az 'istentől kapott természetes szemérem' védelmét, sőt fejlesztését tekintik. A szexualitásnak már a puszta gondolatához is a bűnt társították még 1947-ben is! A Tóth Tihamér-i hangvétel volt az egyedül megengedhető ez ügyben; az a felháborítóan hamis attitűd, amely a nemi ösztönöket valamiféle 'emberben lakozó sátán'-nak tulajdonította, és amely szerint az egyetlen megoldás, hogy a 'szellem bilincseibe' zárjuk ezeket." A visszaemlékező érzelmei érthetőek, de, mint láttuk, 1947-ben egyáltalán nem a könyv ellenségei, hanem a barátai és értékelői alkották a többséget a nyilvánosságban. A cikk szerzője, Heimann Ildikó szerint Schlachta Margit a Nemzetgyűlésben ezt mondta volna: "Az ilyen könyv íróját fel kellene akasztani!... Ez a könyv kitanítja a szerencsétlen gyerekeket, mi módon lehet visszaélni a teremtő istennek gyönyörű alkotásával, a testtel, amelyet mi, hívők Isten templomának mondunk." Ez vaskos hamisítás volt. Az a vélekedés, hogy a doktornőt fel kellene akasztani, egy tanárnő olvasói levelében jelent meg a Demokrácia című lap 1947. szeptember 14-i számában, és ezt a szerkesztő nyomban visszautasította, miként az Új Ember is, mely erről beszámolt. A fundamentalista katolikus zsidómentő hősnő, akit még ekkor is vérszomjas ellenségként kellett rágalmazni, ilyet soha nem mondott.
Ludas Matyi, 1947. november 19.
Ettől függetlenül persze a cikk előre mutatott: "Dr. Ligeti Magda emlékezetes vihart kavart könyve, nagyon bátor, nemes szándéka legyen követendő példa — ezt sugallja a cikk elején elmondott történet, az ijesztő statisztikai adatok sora, a még mindig buta viszolygást, sötétséget tükröző levelek és az úttörő orvos-pszichológus 'faltörő' könyvének húsz év előtti sorsa is. Tovább kell törni az emberi tudatnak ezt a hosszú évszázadok alatt iszonyúan erősre épített kőfalát. Különösen napjainkban, amikor orvosi tény világszerte, hogy a
16-17 éves fiúk és lányok nagy része szexuális életet él, amikor az intellektuális és szexuális ingerek növekedése, az élet tempójának gyorsulása talán épp a serdülők teherbírását teszi leginkább próbára."
Mindazonáltal még néhány évet várni kellett arra, hogy a szexuális ismeretterjesztés legalább csekély mértékben, de jelen legyen az iskolában és a fiatalok életében. A nagy áttörést igazából az jelentette, amikor az ifjúsági lapok szexuális tanácsadó rovatai beindultak és hatalmas sikert arattak.
Dr. Ligeti Magda 1973-ban férje, Peti Sándor halála után öngyilkosságot kísérelt meg. Mezei András erről (a házaspár nevét megváltoztatva) dokumentumjátékot írt a rádiónak Halálom után címmel, mely nagy figyelmet keltett, levelek áradata érkezett a szerzőhöz. Mezei a Film, Színház, Muzsikában fedte fel, hogy kikről szólt a rádiójáték.
Dr. Ligeti Magda 1977-ben halt meg. A Magyar Nemzetben jelent meg róla rövid nekrológ: "dr. Ligeti Magda nemcsak a kiváló színész özvegye volt, és nem is csupán...Radnóti Miklós egyik legrégibb barátja, s talán legelső, értő olvasója. Érdemei vannak, mint új utakat kereső idegorvosnak, mint a korszerű szexológla egyik hazai úttörőjének is. Egyik legérdekesebb — a szexuális nevelés és az iskola kapcsolatát is érintő — könyve a felszabadulás után jelent meg, nagy vihart kavarva. A szerző egy időre el is némult. Több szempontját mostanában napvilágot látott tanulmányok rehabilitálják. Ligeti Magda eredményes munkát végzett az alkoholizmus elleni küzdelemben is; ennek alapvetésében a külső, szociális és a belső, alkati tényezők összmunkáját tartotta szem előtt. Az elmúlt években betegsége megakadályozta abban, hogy továbbfejlessze az egészségügyi felvilágosítás 'finom-technikája' terén való kezdeményeit. Gyógyító munkája, elvi bátorsága, emberséges személyisége azonban élni fog, és nemcsak közvetlen barátai emlékezetében. (a.)"
