Arcanum blog

Levélharcos doctus avagy egy izgága fráter

Del Medico Imre - 95

2018. november 24. - hacsa.

"Látja, én ilyen ronda, izgága fráter vagyok. És még egy: nem bírom a butaságot." Így jellemezte önmagát Del Medico Imre a Magyar Nemzetben 1976-ban. "Keservesebb lett az írók és újságírók élete, amióta Dr. Del Medico Imre, ez a bámulatos felkészültségű polihisztor (mindentudó) elhatározta, hogy döntő harcot kezd a sajtóban elharapódzó téves adatok, bakik, leiterjakabok stb. ellen." Ezt írta a Ludas Matyiban Felkai László 38 évvel ezelőtt. Az akkor nem egészen másfél évtizedes újságírókeserítő munkásság ma már több mint fél évszázados. Sajtómunkások generációi rajongtak és rajonganak életük keserítőjéért, akinek ezzel a bejegyzéssel kívánunk Boldog Születésnapot. 

Del Medico Imre nyolc éves volt, amikor a neve először felbukkant a sajtóban 1931 decemberében.

medico_1.jpg

A Magyarország 1931. december elsejei száma adta hírül ezzel a fotóval, hogy megalakult az Est gyermekparlamentje. Nem mernénk megtippelni, ott van-e a képen Del Medico, s ha igen, melyik lehet ő.

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

Del Medico Imre titkárként került be a gyermekparlament vezetőségébe. Ezt a parlamentet az Est-lapok kiadóhivatalába hívták össze, és mindenféle adományozási javaslatokat adattak ott elő a kiskorú képviselőkkel, hogy a szegény gyerekeknek is hozzon valamit a Jézuska. 

(Mielőtt Del Medico Imre tenné, gyorsan kiigazítjuk magunkat: igazából másfél hónappal korábban is megjelent már az ő neve a lapokban, fiatalon meghalt édesapja gyászjelentésében a gyászolók sorában.)

1941-ben, rögvest az érettségi után elkezdődött és gyorsan le is zárult Del Medico újságírói pályája. A Mai Nap-ban jelent meg három riportja, többek között a Posta méntelepéről.

Húsz éves korában elérte őt a gyermekparalízis, azóta mozgáskorlátozott. A háború után édesanyja ezzel a hirdetéssel kereste másik fiát:

medico_2.jpg

Magyar Nemzet, 1946. február 2.

A hirdetésben szereplő Bécsi utca 8. alatt működött az édesanya által vezetett, s a fia által elragadóan megírt Del Medico panzió.

"Az a két év, amit a háború után a Külügyminisztériumban töltöttem el, most is legszebb és legérdekesebb emlékeim közé tartozik" - olvassuk a panzió életét is bemutató Életem c. memoárban. A Világosság 1948. január 29-i számából tudhatjuk meg, miként ért véget ez a boldog időszak. "Leleplezték több külügyi képviselő bűnös múltját!" "Bárdossy és Sztójay bizalmasai az elbocsátott tisztviselők között!" E főcím és alcím alatt olvassuk Del Medicoról a következőket: "Del Medico Imre miniszteri fogalmazó, a SZEB engedélyek korlátlan irányítója volt. Ezzel kapcsolatban igen sok kifogás merült fel ellene." Ekkoriban a Szövetséges Ellenőrző Bizottság engedélyével lehetett csak kiutazni az országból. A kérelmeket a minisztérium útlevél osztályáról küldözgette a SZEB-hez az ifjú tisztviselő, de azt érdemben ott, a szovjet részlegben bírálták el toronymagasan Del Medico feje fölött.

A nyugdíjazásáig eltelt évtizedeket Del Medico túlnyomórészt a Szerzői Jogvédő Hivatal és a Művészeti Alap jogászaként töltötte el. Elég zűrös körülmények között lakott a családjával, mígnem 1965 nyarán kiutaltak neki egy szövetkezeti lakást egy épülőfélben lévő zugló lakótelepen. Ekkor kezdődött levélírói pályafutása, melynek első darabja éppen ehhez a lakáshoz kötődött. Arról szólt ez az első olvasói levél a Budapest 1966/9. számában, hogy mire rendes fákká nőnek azok "a kis husángok", amelyeket a lakótelepen elültettek, "mi megvénülünk". Kívánatos lenne meghagyni a fákat az épülő házak között, ahogy azt a fákban sokkal gazdagabb Svédországban teszik, mert "új lakótelep fák nélkül olyan, mint a lakás szőnyeg nélkül". Del Medico azt is írta, érdemes lenne lefényképezni a villanegyedbe ügyesen beépített Újvidék téri lakótelepet, és e kívánságának a Budapest eleget is tett:

medico_3.jpg

 Ez volt Del Medico lakóhelye több mint két évtizeden át. Sok száz levél alatt jelent meg itteni címe: Handzsár utca 6. 

A Budapest folyóirat egyébként is közel állt a levélharcos szívéhez. Az egyik 1972-es számban először jól lehordja az egyik szerzőt, amiért felületes, hibákkal telepöttyözött cikket írt Zuglóról, majd egy másikat, amiért nem érti, miért ragaszkodnak emberek régi Rákóczi úti lakásaikhoz ahelyett, hogy örülnének egy lakótelepinek. "Az ötven-hatvan évvel ezelőtt épült Rákóczi úti házak lakásai korántsem nevezhetők szükséglakásnak akkor, amikor a most épülő lakóházak miniszobákkal és lift nélkül épülnek fel. Szégyenteljesnek tartom, hogy négyemeletes házak épülnek lift nélkül. Olyan lakásokat, amelyeknek a nagyobbik szobája is csak 20-22 négyzetméteres, a kisebbik szobája pedig csak 12 négyzetméter, négyszemélyesnek minősítenek."

Egy másik 1972-es levele a Budapestből szépen mutatja, milyen a tipikus hibaigazító Del Medico opus:  "Polonyi Károly 'Az újjáéledő Dunakorzó' című írásában felsorolja a hajdani Duna-parti szállodasort. De a felsorolás távolról sem pontos: kimaradt belőle a Hungária és a Carlton között volt Bristol szálloda; a Vadászkürt viszont nem a Duna-parton, hanem a Türr István és az Aranykéz utca sarkán állt; ami pedig a Fiume szállót illeti, az a túlsó parton állt s rosszhírű garni volt... Ugyanebben a számban, a 24. oldalon, a belvárosi Ferences templomról szóló cikkükben az árvízi hajóst gróf Wesselényinek titulálták, holott báró volt, ez köztudott. Mi történt Önökkel, hogy ezt a hibasorozatot senki sem vette észre a szerkesztőségben? Remélem, hogy csak a szokatlan időjárás tette!"

medico_7.jpg

A kifelejtett Bristol szálloda. Hungaricana, FSZEK Budapest Gyűjtemény

A levélharcos egyrészt utólagos és önkéntes olvasószerkesztője az összes kezébe kerülő sajtóterméknek, és sok került a kezébe, amíg azoknak alacsony, politikai áruk volt. Nem volt nála jobb olvasószerkesztő a fizetettek között sem, és akkor sem, amíg még szokásban volt hivatott olvasószerkesztőt alkalmazni. Másrészt sokoldalú közérdekvédőként mindennapi bajok tömegét tette szóvá, s ontotta magából a közérdekű javaslatokat. Legalább annyi levelet írt panaszaival, észrevételeivel, elképzeléseivel az illetékes szerveknek, hivataloknak, mint az újságoknak. 

Nem biztos, hogy mindenben igaza volt. De akkor is a jószándékú aggodalom vezérelte. Például: „Hát én bizony a legteljesebb mértékben egyetértek a maszkulin hatóságok véleményével, miszerint a foci nem való nőknek. Egyetértésemet korántsem valamilyen férfiúi fölény diktálja, hanem a józan ész. A foci ugyanis belemenős sport. Még akkor is, ha vannak némely csapatok, amelyek kisasszonyfutballt játszanak. Márpedig a belemenés testnek testtel és végtagnak testtel való kemény érintkezését jelenti. Ami férfi esetében hagyján, de a férfiakétól eltérő biológiai és fizikai felépítésű és alkatú nők esetében az ilyen „bodicsek” igen komoly következményekkel járhat. Hiszen köztudott, hogy a női mell erős megütése carcinogén hatású lehet. Nem is szólva arról, hogy nőknek — éppen az előbb elmondottak miatt — nem ajánlatos egy labdát mellel levenni. De semmi sem védi egy rárúgott erős labdától.” (Képes Sport, 1981. május 19.) Egyik vesszőparipája volt az is, hogy a boxot be kell tiltani, mert az az egyetlen sport, amely arra irányul, hogy az ellenfelet harcképtelenné tegye, és néki maradandó egészségkárosodást okozzon. (L. Képes Sport, 1981. június 16.)

medico_6.jpg

Akiknek nem való... A bajnoki győzelmet jelentő gólnak örülnek az első női focibajnokság győztesei, a III. k-i TTVE "Femina" játékosai, Képes Sport, 1971. július 13.

A Képes Sport levelező szerkesztője így kezdi a reagálását Del Medico egyik levelére: "Kezdem a magyar sajtó legszorgalmasabb és legsokoldalúbb levelezőjével, Del Medico Imrével. Lehet, hogy van, aki már 'únja' a mindenbe beleszóló egyetemes tudású doktort, de az kétségtelen, hogy mindig igaza van. Őt még nem kapták rajta tévedésen."

És ez azóta is így van. Soltész Márton, az irodalmi memoárok avatott szerkesztője számol be a 2000-ben arról, hogy Del Medico-t vonták be Nagy Péter irodalomtörténész visszaemlékezéseinek szerkesztésébe, mert "bámulatos memóriájának köszönhetően - az előző rendszer történetének minden apró részletére pontosan emlékszik, noha már 90 éves elmúlt". A kéziratot Del Medico sok-sok jegyzetével, helyesbítésével, nevek megfejtésével kapták vissza. A konzervatív polihisztor nem lépett be a számítógépes korszakba, az internet, a keresőprogramok hatalmas segítsége nélkül, a könyveire és a memóriájára támaszkodva magasodik a Google-korszak fact finderei fölé.   

A rendszerváltás előtti levelekben nagyon kevés politikailag értelmezhető kitételt találunk. Azért egy ilyet is mutatunk. 1971-ben nagyon felkapta a vizet a levélharcos, amikor a Magyarországban arról a javaslatról olvasott, hogy ne fizessenek táppénzt a betegség első három napjára: "Lehetséges, hogy 1971-ben még vannak olyan javaslattevői pozícióban levő emberek Magyarországon, akik ilyesmit kívánnak újból bevezetni? Ilyesmi csak bürokratáknak juthatott eszébe, akikben a statisztikai szemlélet mindent elnyom." A javaslat megvalósítása "azt eredményezné, hogy rengeteg ember lábon hordaná ki az influenzát és számos más betegséget. Annyi szövődmény keletkeznék, hogy az bizony többe kerülne a társadalomnak, mint a megtakarított három napokért szerzett 'bevétel'. Embertelen és társadalomellenes intézkedés volna ez, ami elképzelhető a XIX. század tőkés világában, de retrográd lépés volna egy mai szocialista államban.”

A rendszerváltás Del Medico Imrében is fölszabadította a politikust, de az ő politikai szövegei visszafogottak és racionálisak. Ilyenek: "A Népszava hírt adott arról (1999. okt. 22-i szám), hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök a De Standaard c. belga lapnak adott interjúban pártját, a Fideszt liberális pártnak nevezte. A kijelentés meglepett, mert napjainkban - legalábbis kormányzati és azzal rokonszenvező álellenzéki körökben - nemigen akad olyan, aki magát magyarázó jelző nélküli liberálisnak nevezné. Hát még a pártját! Hiszen a liberális jelző a fideszessé átvedlett egykori Antall-hívek és a kereszténydemokrata öregekből ifjú honatyákká lettek szemében olyan jelző, amit nem szívesen fogadnak. Sőt! Sértőnek tartják ugyanúgy, mint kisgazda szövetségeseik. És akkor Orbán Viktor kijelenti, hogy a Fidesz liberális párt. Most melyik Orbánnak lehet hinni? Annak az Orbánnak, aki a De Standaardnak nyilatkozott, vagy annak, akinek általa megbízott helyettese és a titkos szolgálatokat felügyelő minisztere a hazaárulózó Kövér László és pártigazgatója az egyetlen, jelző nélkülien liberális SZDSZ-t gyalázó Mátrai Márta? Vajon gondol-e a miniszterelnök arra, hogy ahogyan a magyar közvélemény értesül belgiumi kijelentéséről, ugyanúgy értesülhet a belga közvélemény magyarországi nyilatkozatairól? És esetleg megkérdezik - ilyen „ liberális párt” a Fidesz?"   

medico_8.jpg

Amit a karikaturista így tesz szóvá (Népszava, 2018. szeptember 21.),

azt a joviális levélíró így: "Furcsa fényképet láttam a Népszavában: négy elegánsan öltözött, nyakkendős úr között középen ingujjas, pocakos, harmonikaszerűen gyűrött szárú nadrágot viselő, öregedő férfi áll. Első látásra azt hittem, hogy magas állású személyiségek fényképeztették magukat egy általuk felkeresett munkahely valamely idős dolgozójával, bizonyítandó a vezetők és a dolgozók közötti egyetértést. Aztán megállapítottam, hogy az elegáns urak egy-egy EU-állam vezetői, az ingujjas pedig a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Érthetetlen, hogy Orbán Viktor miért jelent meg ilyen lezseren öltözve az uniós állam- és kormányfők salzburgi konferenciáján." (Népszava, 2018. szeptember 27.). 

„Az emberi együttélést illetően a római jog hármas alapelvét vallom: boneste vivere, neminem leadere, suum cuiqus tribuere, vagyis becsületesen élni, senkinek sem ártani, megadni mindenkinek azt, ami megilleti” - nem tudom, hogy került ez a szöveg a hálón kívül élő Del Medicotól a Remény nevű internetes portálra, de mindenesetre onnan idézi mottóként a Budapestben Simplicissimus abból az alkalomból, hogy a Nagy Budapest Törzsasztal Del Mediconak ítélte 2013-ban, életének kilencvenedik évében a Simplicissimus Hőse díjat. Simplicissimus az angol niche és man szavakból megalkotta a nisman fogalmát, és ezt akasztotta rá a kitüntetettre. A nisman a maga által kikanyarított mesterség-, tudomány- vagy művészeti ágat, művészeti irányt
egyedül
megteremtő és konzekvensen művelő személy. Ritka, becses emberfajta." 

 medico_4.jpg

Simplicissimus hőse, a "nisman" (Budapest, 2013. november)


Ebben a lapszámban interjú is készült Del Medicoval, amelyben rögzíti az élethelyzetét: "Utaztam volna én is, de ameddig aktív voltam, erre csak erősen korlátozott lehetőségeim voltak. Nekem mindig a könyvek
jelentették az ablakot a világra. Computerem sem volt soha, így az Internetet sem használom. Egy régi írógép szinte a teljes technikai eszközparkom. Ha gépelek, indigóval teszem, de azt már egyre nehezebb
beszerezni. A legmodernebb eszközöm egy faxkészülék, amit az anyanyelv-ápolók esszépályázatán elnyert díjból vettem." Azért  nincs minden úgy, mint azelőtt: "nagyon elszomorít, hogy az utóbbi időben érkeznek névtelen gyalázkodó levelek, durva hangú telefonok is".

Az interjút készítő Kirschner Péter felvetette: "- Tíz éve /azóta már tizenöt éve - hacsa/ nem mozdulsz ki innen, mégis úgy ismered a várost, mintha minden nap benne élnél a nyüzsgésében. Mindenre figyelsz, amit érdemes a múltjából megőrizni, megvédeni. – Budapest a szerelmem. Számomra természetes, hogy odafigyelek rá."

medico_5.jpg

Budapest, 2013. november.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr1614382670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása