István király akkor volt ezeréves, amikor biztosan nem volt annyi. A Párt akarta, hogy így legyen, mert annak István sem volt szent. Ebben a hónapban érte el az M7-es a Balatont. Ezen az augusztus 20-án indult libegésnek Zugligetben a Libegő. Moszkvában pedig aláírták az Oder-Neisse-határt elismerő szovjet-nyugat-német egyezményt, amely a hidegháború végét jelezte.
I. István király valamikor a 960-as és a 970-es évek közepei között született, de senki sem tudja pontosan, mikor. Csak azt tudjuk, hogy az ezredik születésnapja előtt ezer évvel biztos nem. "Már az is érdekes, hogy az idén beszélünk István születésének millenniumáról, ugyanis a 970-es év szinte az egyetlen, amely szóba sem jön a különböző forrásokban" - nyilatkozta Dr. Elekes Lajos, az ELTE középkori történeti tanszékének a vezetője. (Magyar Ifjúság, 1970. augusztus 21.)
István király szobra a Várban. (Magyar Ifjúság, 1970. augusztus 21.)
Évtizedekkel később tudtuk meg, miért kellett az államalapítónak éppen 1970 augusztusában ezerévesnek lennie: "Az állami ünnepségek 1970-re időzítésével azt is elérte a párt, hogy 'megelőzze' versenytársait. A király ezredik születésnapjára vonatkozó egyházi megemlékezések ugyanis az 1970. augusztus 20-án délelőtt Budapesten megnyitott és 1971. augusztus 20-án Veszprémben bezárt szentévben zajlottak; az emigráció pedig - a párt értesülései szerint - 1972/73 táján szerette volna megemlékezéseit tartani, amit a Magyar Népköztársaság korai fellépése ellehetetlenített. A hatalom ettől kezdve arra törekedett, hogy az egyházi megemlékezéseket korlátok között tartsa. Legszókimondóbban ezt Miklós Imre, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese fogalmazta meg egy munkatársainak tartott országos értekezleten 1970 júniusában: 'Nem engedjük át az egyháznak István királyt. /.../ Hozzájárultunk, hogy Budapesten a Szent István Bazilikában, Esztergomban, Székesfehérváron legyenek ünnepségek, de semmiféle tömegeket nem utaztatunk. Megállapodtunk [az egyházi vezetőkkel], hogy inkább az év elejétől kezdve széthúzódó rendezvényekkel, kiállításokkal, de nem nagy tömegdemonstrációkkal csináljuk a Szent István évet.' Az emlékév időpontját a Magyar Katolikus Püspöki Kar 1969 karácsonyán kiadott körlevelének végén hirdette meg, programjának kidolgozására pedig különbizottságot hozott létre. Ennek jegyzőkönyve hamarosan az ÁEH-ba került, ahol nagyon gyorsan elutasítással egyenértékű kérdőjelek kerültek bizonyos tervek mellé. Szó sem lehetett a szentatya - vagy küldöttjének - magyarországi meghívásáról, vagy a Szent Jobb országjárásáról. /.../ Az ÁEH végig szoros kontroll alatt tartotta az ünnepségeket. Az egyes egyházmegyei programok túlzásnak tartott elemeit igyekeztek lenyesegetni... Főként a váci, a székesfehérvári, a csanádi, a pécsi és az esztergomi aulák gazdag ötleteit igyekeztek visszafogni." (Mózessy Gergely, Honismeret, 2013/6.)
Magyar Ifjúság, 1970. augusztus 21.
A magyarországi világi sajtóban (ellentétben nem csak az egyházi és emigráns lapokkal, de a vajdasági Magyar Szóval is) I. István önmagában nem volt szent. Csak közterületek, intézmények nevében, idézetekben, egyházi személyek beszédeiben, Veres Péter régebbi, több lapban újra közölt cikkében szerepelhetett Szent Istvánként. Egyetlen kivételt találtunk 1970 augusztusából: egy rejtélyesen meg nem nevezett kutató nyilatkozatában, melyet az MTI adott ki, és a Kisalföld publikált (1970. augusztus 19.)
A szent szót István királlyal kapcsolatban ilyen szövegkörnyezetben használja Baranyi Ferenc a Magyar Ifjúságban (1970. augusztus 21.): "Ez a szent szemrebbenés nélkül négyeltette fel Koppányt, végeztette ki Ajtonyt, nagybátyját, Gyulát pedig 'csak' száműzte erdélyi székhelyéről. Orrát, fülét vágatta le annak, aki más — akármilyen csekély — javának eltulajdonítására vetemedett. Kegyetlen volt? Az igazi humánum nem azonos a sokáig hirdetett krisztusi béketűrő szelídséggel. A nagy társadalmi változások tudatos munkálói éppoly könyörtelenek, ha kell, mint amilyen emberségesek, ha lehet. A sokak érdekében könyörtelenek az egyesekkel. A milliók érdekében a százakkal, ezrekkel." I. István tehát a kegyetlen bolsevista osztályharc igazolására is szolgált, de nem mondhatjuk, hogy a millenniumot csupán lapos propagandára használták volna. Kétségtelen, hogy az államalapítót jellemzően úgy értékelte a magyarországi világi sajtó, mint aki felismerte az idők szavát és határozott lépéseivel éppúgy a maga korában haladó társadalmi rendszer megteremtésn fáradozott, mint a kommunisták a jelenben. Mindazonáltal a jelentősebb lapok jellemzően árnyalt és színvonalas képet adtak Istvánról. A Népszabadság például Dr. Bartha Antal magvas cikksorozatát közölte.
Varga Imre Szent István szobra a vatikáni Magyar-kápolnában. (Budapest, 1987/8.)
A fentebb már idézett Elekes professzor volt annyira marxista, hogy ne feltételezzen Istvánról a korától idegen tudatosságot, hanem inkább azt, hogy "nem tudta, de tette": "Szerintünk, marxisták szerint a feudális uralkodó tipikus portréját mutatja inkább: nem tudta, hogy egy ezeréves államnak az alapjait veti meg, a maga hatalmát akarta tűzzel-vassal biztosítani. Ezzel viszont — akarva-akaratlanul — a sok évszázados fejlődést indította el, saját személyes érdekeiből fakadó tettei egybeestek a szükségszerű fejlődés irányával. - Vajon közkedvelt uralkodó volt a maga korában? — Meggyőződésem, hogy nem. A távlatokat szem előtt tartó intézkedések rendszerint népszerűtlenek, a tömegek értetlenségébe ütköznek." A Magyar Ifjúság azonban az ettől ugyancsak távoleső nézetet képviselő Dr. László Gyulát is megszólaltatta, aki a kettős honfoglalásról szóló elméletével kapcsolta össze a maga István-koncepcióját, miszerint István igenis a népre, mégpedig a hetedik századtól, az "első honfoglalástól" itt élő, régebbi magyar népre támaszkodott, és "a népi társadalomban rejlő erők pompás felismerője" volt. (Magyar Ifjúság, 1970. augusztus 21.)
A lapok ünnepi cikkei szépen felsorolták, mi mindent ünnepelünk augusztus 20-án. István a magyarországi világi sajtóban az 1949-es pártállami alkotmány és az új kenyér után következett. Losonczi Pál államelnök is ebben a sorrendben méltatta a méltatandókat ünnepi beszédében. (Népszabadság, 1970. augusztus 20.) Csak az Ifjúkommunistában került István az első helyre: "Augusztus 20. régi nemzeti ünnepünk. A magyar nép évszázadok óta megemlékezik ezen a napon első nagy királyunkról, az államalapító I. Istvánról, akinek születése 1000. évfordulóját éppen az idén ünnepeljük. Augusztus 20. hosszú-hosszú idők óta az új kenyér ünnepe is..." (Ágoston László, Ifjúkommunista, 1970/8.) Az Ifjúkommunista ugyanezen számában emlékeztek meg Észak-Korea nemzeti ünnepéről, az ország "felszabadulásának" 25. évfordulójáról, s ebből az alkalomból úgy tájékoztatták a magyar ifjúságot, hogy "a szocializmust építő KNDK gazdasági eredményei Ázsia második legfejlettebb országává emelték — Japán után — a népi Koreát..."
A Magyar Adria Egyesület Szent István becsületplakettje. Felirata:: „Amilyen szerencsével indította Szent István hazánk hajóját a történelem tengerére, az a szerencse kísérje Őfelsége hajójának minden útját." (Haditechnika, 2001/4.)
"Az ember egy nemzsidón ne könyörüljön." "Egy nemzsidót egy peruta (fillér) értéknyi csalásért is meg kell ölni." "Azon férfi (Krisztus) egy fattyú, aki egy férjes, parázna asszonytól született." "A férfi bármit tehet a feleségével, ami neki tetszik; ez éppen úgy van, mint mikor az ember a mészárostól egy darab húst hoz és azt csinál vele, amit akar." "A világi népeknek sincs más sorsuk, mint az elégetés." "Itt olyan vámosról van szó, aki nemzsidó s amiatt nem kell aggódni, ha megraboljuk őket, csak az isteni név meg ne szentségteleníttessék és a hazugság ki ne derüljön." "A nemzsidók megcsalása az igazság szerint való dolog." "A nemzsidók javai hasonlók a pusztához, s olyanok, mint egy gazdátlan jószág, és mindenki, aki először birtokába veszi, megszerzi azokat." "A lopás, rablás és egy szép asszonynak elrablása és ugyanezek egy nemzsidónak egy másik nemzsidóval szemben és egy nemzsidónak egy izraelitával szemben tilosak, de egy izraelitának egy nemzsidóval szemben meg van engedve..." "A gojok között egy sincs, aki embernek neveztetnék. Vannak parancsok, amelyeknek áthágása miatt egy nemzsidó halált érdemel, míg a zsidónak megengedett dolog." Ezeket "idézi" - sok egyéb hasonló szöveg mellett - a londonban kiadott Hídfő Könyvtár 1970. augusztusában megjelent száma a Talmudból, mely úgymond "a zsidó vallási tanok összessége", s amit a zsidók a nemzsidók elől "jó okkal" rejtegetnek. Az idéző Luzsénszky Alfonz fordítására hivatkozik. Luzsénszkyt a "fordítása" miatt már a Horthy-korszakban perbe fogták. A hamisítás értékű félrefordításokat már sokan leleplezték. A per sprán kiderült, hogy a "fordító" a Talmud eredeti szövegét nem is látta. Egy 19. századi német antiszemita összeállításra hagyatkozott, amely pedig egy 1700-ban megjelent mű kivonata volt. Az 1911-ben megjelent Luzsénszky-fordítás ma is hivatkozási alap antiszemita körökben. A Hídfő Könyvtár a Nyilaskeresztes Párt egykori sajtófőnökének, Fiala Ferencnek a lapja volt:
Latinovits Zoltánba fél év betegség, kórház, depresszió után visszaköltözött és tombolt az életkedv. Éppen hazatért San Sebastianból, ahol megkapta a legjobb férfi alakítás díját Karinthyért az Utazás a koponyám körül-ben. Szegeden játszott a Trójai nők-ben, készült - még nem tudta, hogy utolsó - évadára a Vígszínházban (IV. Henrik, Ványa bácsi), a Szindbád forgatására és arra, hogy végre írni is fog. "Latinovits csupa derű, csupa lelkes tervezgetés: szemlátomást túljutott a betegség és az idegeskedés időszakán" - írja Gách Mariann, aki a Gundelben, a "színészkirály" születésének helyén interjút készített vele. (Film, Színház, Muzsika, 1970. augusztus 8.) Részletek az interjúból: "Az én betegségem mindig afféle kegyelmi állapot. Olyan, mint egy hosszú utazás sok országban. /.../ Én higgadtabban tértem vissza a mindennapi életbe, mint ahogy eltűntem, mert azelőtt állandóan arra törekedtem, hogy megnyerjem a maratoni futás minden szakaszát. Ma már tudom, hogy ha nem is vagyok minden részben az első, a végén akkor is nyerhetek. Ha enyém az igazi igazság — s ebben hiszek — küzdelmem nem lehet eredménytelen./.../ Már régóta szerettem volna írni, de hiányzott a kellő önbizalom, amelyet most feltámasztott bennem életem első hosszabb utazása: a San Sebastian-i... /.../ A játék nekem voltaképpen nem öröm, hanem inkább gyötrelmes kifejezési forma. Szerepeimet nem eljátszom, hanem megszülöm./.../ És ez a harminckilenc év csupán nyitány volt számomra, útkeresés. Most már talán nekivághatok./.../ ...az élet azért jó, mert újra lehet kezdeni. Tetszés szerint többször is. /.../ Éljünk bátran, álljunk ki a magunk értékeiért a színházban is, ne csak majmoljuk, másoljuk az idegen művészeteket, hanem sajtoljuk ki magunkból azt, amiben mindenkitől különbözünk." Nem egészen öt év volt még hátra ekkor az életéből.
Latinovits Zoltán 1970 augusztusában. (Film, Színház, Muzsika, 1970. augusztus 8.)
Márkus László Angliában töltött öt hetet. Járta a mozikat, színházakat és megállapította: "Az angol színházban gondolatokat játszanak el; a mához, a mai közönséghez szóló gondolatokat, ha régi darabokat vesznek is elő. Ezért volt olyan izgalmasan mai az Ingmar Bergman rendezte Hedda Gabler s benne olyan kiváló Maggie Smith, a címszereplő. Megragad a színészek hibátlan beszédkultúrája, mozgáskultúrája, a szakadatlan önképzés és a mérhetetlen színházi fegyelem. Hadd említsek az utóbbira egy szélsőséges példát, öt éve szerepel műsoron a Charlie Girl című musical...— megnéztem, és olyan volt az előadás, mint a premier! Az ilyen fegyelemre mi kevésbé vagyunk képesek. Ha a Bolond lány előadásaira gondolok, bizony magam is nemegyszer oka voltam, hogy a nem tudom, hány századik előadás — nem lett olyan, mint a premier volt..." (Film, Színház Muzsika, 1970. augusztus 29.)
A hetvenes években nagy viták folytak a magyar színművészetről. Sokan érezték úgy, hogy a színészek mesterségbeli tudása, képzettsége, munkamorálja egyre inkább elmarad a világ élvonala mögött.
Film, Színház, Muzsika, 1966. szeptember 9.
Az Ifjúsági Magazin (1970/8.) fotóriportere, Brassnyó Klára az Ifjúsági Parkban készített képriportot. A sajtó iránti különös kegy juttatta őt be oda - sportcipőben! "Éber szemek egy pillanat alatt végigcikáznak a befelé igyekvőn — és irgalom nincs! Sportcipő, bermuda nadrág, hosszú haj kegyelmet nem kap, nem ide való; viselője kívül reked. Egy pillanatra a fotóriporter, azaz szerény jómagam is fennakadtam a szűrőn. Ez esetben 'kultúrálatlan' ruhadarabnak minősült piros-fehér betétes sportcipőm! Kivételesen mégis megkegyelmeztek, beengedtek, de egy csippentő okítás azért elhangzott: 'Én így nem jönnék ide.' Még ma is restelkedem. Mert, ami igaz, az igaz, ki tudhatja, vajon nem akarok-e ebben a sportcipőben esetleg duhajkodni vagy kést dobálni odabent. Ezért hát semmi sértődés, kiűzöttek!" A riporter iránti kegyért járt ez a mondat: "Megnyitása óta Rajnák László az igazgató. Szívügye, hogy a lányok és fiúk jól érezzék magukat, és szívesen járjanak a parkba. Járnak is."
Rajnák időközönként saját kezűleg bántalmazta a nem elég kulturáltan viselkedő fiatalokat. Ő maga a lebukásáig az Ifjúsági Parkban sikkasztott pénzből az igazgatása alatt álló munkavállalók által felépített balatoni nyaralójában duhajkodott kulturáltan. (Egy régi blogban részletesen is megemlékeztünk erről: https://arcanum.blog.hu/admin/post/edit/13790996)
A kiűzöttekről szólt a Fonográf dala, A szombat esti lány: https://www.youtube.com/watch?v=BUgj_1b5reA
Ebben a hónapban ünnepelte huszonkettedik születésnapját a később önmagát "daltulajdonosként" meghatározó Dinnyés József, aki az IM ugyanezen számában mutatta be magát. Így: "Dalaim — már a legelsők is — a körülöttem levő dolgokról, az emberek szegénységéről vagy gazdagságáról, csillagokról és sárrögökről szóltak. így lettem protest-song énekes. 1967-ben egyik kezdeményezője és résztvevője voltam a KISZ pol-beat fesztiváljának. Megnyertem a közönség nagydíját, a zsűri II. díját és a SZOT különdíját. A televízió adta aprócska hírnévvel és gitárommal nekivágtam az országnak. '67 óta hetvenezer kilométert utaztam autóstoppal Hegyeshalomtól Záhonyig. Majdnem minden fellépésemre így mentem, csavarogva, embereket, sorsokat 'sűrítve”' magamba. Fesztiválgyőzelmem évében elvittek katonának. Most újra énekelek, falusi kultúrházak, egyetemi klubok és néha koncertdobogók fórumain. Magamról nem szívesen beszélek, dalban mondom el véleményemet a világról."
A közönségdíjas 1967-es dal, a Veress Miklós szövegére írt Karrier végigsöpört az ország építőtáborain:
https://www.youtube.com/watch?v=JlTAsuehPpU
Az ifjú Dinnyés József. (Ifjúsági Magazin, 1970/8.)
Az IM-nak ezen sűrű számában volt egy "futurológiai" felmérés is. Az Atlasz, az Omega és a Metró együttes tagjainak tették fel júliusban ezt a két kérdést: 1. Hogyan képzeled a következő húsz évedet?
Milyen leszel te és milyen a világ? 2. Mondd el, hogyan képzeled el egy napodat húsz év múlva:
1990. július 15-én! Néhány válasz. Fülöp Ervin, Atlasz: 1. Pocakom lesz, talán a szakállam is ki fog nőni a kopaszság ellensúlyozására. Zenész leszek, szaxofonos. Remélem, belátható időn belül betiltják az összes benzinszagú, zörgő járművet, és én lovon járhatok. A vezetéknevem görögül lókedvelőt jelent. Ez annyira igaz, hogy a lovam kedvéért még zabot is fogok termeszteni. Kirándulni járok majd távoli hegyekbe, villanyrepülővel.
2. Reggel tablettás sört 'iszom', aztán beállok egy permetezőgép alá, és magamra fröcskölöm az aznapi ruhámat. Este én is elmegyek a Szekereshez /Szekeres Gábor, Atlasz - hacsa/. Ajándékul egy új házikabátot viszek, dupláját a jelenlegi méretének." (Fülöp Ervin 2007-ben, 58 éves korában meghalt. Akkor az Old Boys együttesben játszott.) Laux József, Omega: "1.Húsz évig folyamatosan dobolni tanulok. 2. Éppen összeülök a bandával, hogy a következő húsz évet is megtervezzük." (A "bandával" már két év múlva sem ült össze, mert 1971-ben kivált az Omegából Presser Gáborral együtt, és megalakították a Locomotiv GT-t. 2016-ban halt meg, 73 éves korában.) Kóbor János, Omega: "1. Fogalmam sincs. 2. Nagyon szégyellem, de nem tudom." Presser Gábor, Omega: "1 Megpróbálok bekerülni az Ifjúsági Magazinhoz újságíró gyakornoknak, hogy legyen valaki, aki — ha rólunk ír —, ért is hozzá. A dolog komolyabb részét nem tudom, de ha mégis sikerül az IM-hez kerülni, majd olvashatják. 2. Én sem tudom, de nem is szégyenlem." Brunner Győző, Metró: 1. "Pék szeretnék lenni. Tizenegy gyermekem lesz, és egy hulló vakolatú házban fogunk lakni. Táskás szemű, csúnya öregember leszek, de sok barátom lesz, kevés pénzem, és rengeteg kenyeret sütök. 2. Hajnalban kelek, és megsütöm a rögeszmémet, egy tizenöt méter hosszú óriási kenyeret. Estére kiállók a körút közepére, és mindenkinek azt mondom, törjön belőle egy darabot." (Tizenegy helyett két gyereke lett két házasságból. Kanadában él.) Frenreisz Károly, Metró: "1. őszülő halántékú beatzenész leszek, akkora pocakkal, hogy a gitár csak vízszintesen feküdhet rajta. Ezt a hülyeséget azért mondtam, mert számomra mindig nélkülözhetetlen a színpadi zenélés. Hogy nős vagyok-e vagy sem, az mindvégig titok marad. Főbb gondjaimat családi segítséggel fogom megoldani. Az egyik bátyám kihúz majd — mint közgazdász — a 'pénzügyi tévedések' csávájából, az építészmérnök bátyám tervez majd egy olyan lakást, ahol éjjel is nyugodtan hallgathatom a rádiót, és nem kopognak rám a partvissal. Nem tudom, honnan örökölhettem, de színészi ambícióim is vannak. Hogy el ne felejtsem: rengeteg kefirt fogok enni.
2. Földhöz vágom a vekkert, majd átfordulok a másik oldalamra, és csak 16-án ébredek fel". (Frenreisz közgazdász végzettségű bátyja Bujtor István színművész, építészmérnök végzettségű bátyja Latinovits Zoltán színművész volt.) Sztefanovity Zorán, Metró: "1. Szorgalmasan járok továbbra is énekórára, hogy képezzem a hangomat. És ezek után szinte természetes, hogy a Magyar Állami Operaháznál fogok dolgozni — mint díszlettervező. Komolyra fogva a szót: bízom abban, hogy húsz évig — és még sokkal tovább — lesz 'húsz év múlva'. Abban is bízom: az elkövetkező húsz év annyira megerősíti az együttesem tekintélyét, hogy módom nyílik 'kezdő és haladó' kollégáim segítségére és támogatására zenei törekvésekben. A külsőm: félig kopasz leszek, de hatalmas szakállt és bajuszt növesztek. Húsz év nagy idő, úgy hogy nem túl vad fantáziálás abban bízni: saját helikopterem lesz, és magam barkácsolom össze a fedélzeti videotelefont is, amelyről állandó kapcsolatban leszek a Metró-együttes ügyvitelszervező irodájával. 2. Meghívom ebédre e cikk íróját, és megünnepeljük pályája legjobb cikke megírásának huszadik évfordulóját."
