A Turul a "pogány" hitvilágban a magyar törzsek totemállata volt. Sast, sólymot, keselyűt vagy képzeletbeli griff madarat fed a törökből vett név, nem tudjuk. Valamennyi változatnak vannak hívei. MIndenesetre ez a madár nemzette Álmost, tőle származott le a honfoglalók vezére, Árpád és mind az Árpád-házi királyok. Ő kergette szét a magyarok javait fosztogató sasokat, és ő vezette el hazájukba a magyarokat, akik tőle tudták, hogy rokonaik, a hunok hagyták rájuk örökül azt a földet.
Turul-szobor Bánhidán egy 1945 előtti képeslapon. (Zempléni Múzeum, Szerencs. Hungaricana)
A turul igazolta az Árpád-ház és - a maguk privilégiumait a hon kivívásához és megvédéséhez kötő - nemesség uralmát, a magyarok jogát erre a földre, a magyarok harcainak igazságát, és a turul védte a harcoló magyarokat elleneik ellen, miként egykoron az állataikat pusztító sasok ellen.
A turul legendáját rögzítő Kézai Simon működése után nem sokkal kihalt az Árpád-ház. A kereszténységgel amúgy is összeférhetetlen animista hiedelmek legitimáló funkciója jelentős részben okafogyottá vált.
Babits Mihály írta Imre hercegről szóló költeményében: "Szárnycsukva a rabló ős madár Turul / ember-alázatot s illemet tanult, / hogy, mint atyád hagyta, az Egyház elé / hullván, amely Krisztusban minden emberé."
A kereszténység politikai uralmának megtöréséig, az országhatárok feudális-patrimoniális legitimácójának elhalványodásáig a turulra nem volt szükség, és hét századon át nem is hiányzott ő senkinek. A modern nemzet kialakulásának időszakában azonban, amikor az országokat nemzetekhez kötötték, újra szükség lett a nemzet ősére, totemállatára, mely képviselte a magyar nemzet kizárólagos jogát a sok nemzet által lakott országra. A kereszténység elvilágiasodása, a romantika kora pedig széles teret adott az összeférhetetlen dolgok összekeverésének, a kereszténység és az animizmus eklektikájának.
Így kapott újra szerepet a turul a 19. században és kiváltképp annak végén, a honfoglalás millenniumán. Erre az alkalomra készültek el az országot a négy égtáj felől védelmező turul-szobrok, és azok, amelyek az országalapítás jelentős helyeit jelölik az ország belsejében. A Millennium évében felavatott Ferenc József (ma Szabadság-) hídra is jutott négy turul.
Pucolják a Szabadság-híd turulját. (Népszabadság, 2009. február 14.)
A dualizmus időszakában a függetlenségi ellenzék állította olykor szembe a turult a birodalmi sassal. Például így: "Lobogónkon turul helyett / Kétfejű sas foglal helyet, / Nem három a zászló színe, / Csak kettő: sárga-fekete!" (Bolond Istók, 1895. október 27.) Komáromban a benedekrendi házfőnök korholta a városi képviselőtestületet, amiért a Turul-szoborra nem sajnálják a pénzt, de bezzeg a Szent András templom restaurálásához egy krajcárral sem akarnak hozzájárulni. (Budapesti Hírlap, 1896. december 11.) A Népszava (1897. január 8.) arról írt, hogy a "millenniumi dáridó" alkalmával Ruténföldön a turul szobor leleplezésén megjelentek miniszterek, politikusok, úri léhűtők, és a fennkölt beszédek után vígan mulattak, míg "ott állottak ők, az éhező ruthének rongyaikban, beesett, sápadt ábrázatukkal, a hosszú nemtáplálkozástól hagymázos agyvelővel... ott álltak bambán, bámulták a ragyogó urakat, a kik oly jól érzik magukat azon a földön, a mely nekik csak fagyökereket és héjakat — a mulató uraknak pedig pecsenyét, pezsgőt és sok-sok pénzt teremt."
A millennium utáni évtizedekben divatba jött a turul nevezet. Volt Turul cipőgyár, szappangyár, gyertyagyár, nyaralóház, kávéház, szálloda, utca, gőzös, gőzmosoda, zászlógyár, permetező készülék, mészáros termékek, cukorka, szivar, léghajó, biztosító társaság, cserkészcsapat stb. Gyakran választották jeligének is apróhirdetésekhez, olvasói levelekhez.
Ekkor kezdtek öngyilkosok, öngyilkosjelöltek felmászni a Ferenc József híd turuljaira. A lapok szép riportokat írtak róla, miként akadt el a forgalom és gyűlt össze kíváncsi tömeg a híd körül, amikor egy-egy életúnt polgárt kellett lehozni a madárról. 1914. április 15-én Az Est is, a Pesti Napló is meginterjúvolta az egyik ilyen polgárt. Az Est szerint az illető igazából nem is akarta a magasból levetni magát, a Pesti Napló szerint viszont nagyon is. A vicclapokba a turult leginkább ebben a funkciójában emlegették. Ábrahám Pál és Harmath Imre slágerében ez az öngyilkolási mód Budapest egyik ismertetőjeleként szerepel: "Ahol az ember fölmászik a fára s a turulmadárra, ott van Budapest."
Hirdetés a Népszava 1914. április 5-i számában.
Az első világháború kitörésekor szolgálatba lépett a turul mint hadi jelkép. A mozgósítással katonaváros jelleget öltött Budapestet írja le lelkesen Rákosi Jenő lapja, a Budapesti Hírlap (1914. július 31.): "Ahogy az utcákat járjuk, olyan érzésünk van. hogy régi nagy idők kezdenek visszatérni s virrad már a magyar dicsőség napja, hogy soha többet ne legyen alkonyodása. Megfordult velünk a világ, minden szempár önérzettel, büszkén tekint a hadseregre, a mely fölött, úgy tetszik, levegőbe kapott már a turul." "Valami csodálatos vágy, ellenállhatatlan erő, magasztos ihlettség ragadta meg most a magyar nemzet tagjait vallásra és nemzetiségre való tekintet nélkül. Éppen úgy, mint a honfoglalásnál, midőn a kürtök megriadának, a zászlók föllengének, az Atillától örökölt koronás karvaly (turul) magasan röpködött, s a nemzet jóspapjai, táltosai ünnepies nemzeti áldozatokat mutattak be buzgó imádság mellett a magyarok Istenének." Ily fennkölt igék szöktek ki Herczegh Mihály egyetemi jogtanár tollából. (Budapesti Hírlap, 1914. augusztus 9.) Vajon eszébe jutott-e az olvasónak, hogy ama nemzeti áldozat ember volt, hiszen a legenda szerint a turul édes fiát, Álmost áldozták föl a honfoglalás előtt, hogy az öreg testből a szent szellem az ifjú Árpádba költözzék? Báró Minarelli Fitz Gerald Sándor gyalogsági tábornok ugyancsak fentebb stílben mutatott fel a turulra pár hónappal később, amikor az ellen éppen magyar földön járt: "Amikor a vakítóan szép havas éjszakában hazai hegyeik erdőségein néma csendben mentek megsemmisítő küzdelembe a betört ellenség ellen, akkor bizonyára a fejük fölött érezték a turul-madár felséges szárnycsattogását, amely odújából kiriasztva ismét megkezdte ezeréves keringését Magyarország honvédő hegylánca felett. Karmai
közt ott látták a magyar katonák az ország szent kardját, és hazájukért és királyukért érző izzó lelkesedéssel vetették magukat az ellenséges túlerőre." (Az Est, 1915. január 21.)
Galicia elfoglalása után: "Tehetetlenné vált az északi medve, / A győzelmes turul úrrá lett felette." (Bolond Istók 1915. június 20.)
Eközben a lapok arról cikkeztek, hogy a hadiszállításokkal hatalmas profitra szert tett Turul cipőgyár miként próbál ravaszul kibújni a hadinyereség megadóztatása alól. (Az Est, 1916. június 9.)
A turul és a kétfejű birodalmi sas, mely fentebb, mint láttuk, szembenálló felekként tűntek föl a lángoló hazafiság fényénél, ekkor már szövetséges madarakként harcolnak a környező állatvilággal: "A turul, a sas, úgy a kétfejű, mint duplasas, ragadozó madár az igaz, de nemes állat. Birodalmát fenyegeti és körülveszi az ellenség. Rámordul az orosz medve teljes erővel, nehéz teste minden súlyával ráveti magát. A japán sakáll a háta mögött leskelődik; a megvert szerb kutya még vakkant egyet-egyet; az olasz vipera dühödten kipróbálja méregfogait; a francia kakas vérvörösen, mérgesen kaparja a földet; az angol véreb uszit, ahelyett, hogy őt uszitanák, és most jött a varjú /értsd Románia - hacsa/, amely eddig a fa tetejében lármázott. Elérkezettnek látja az időt, hogy a turulnak legalább a combját biztositsa magának. Hess, hess csúnya madár, az élő hús nem dögmadárnak való. Még fölemeli a tengernyi küzdelemben lankadt, de nem fáradt szárnyait a turul és a két sas, fölétek repül magasra, ahol a károgás nem hallatszik, aztán lecsap és kivágja a két szemedet, te csúnya fekete madár! Dögmadár!" (Ellenzék, 1916. szeptember 2.)
A kormánybarát Budapesti Hírlap 1918. május 17-én úgy véli, az szegte szárnyát a magyar hadimadárnak, hogy folytonosan általános és titkos választójogot követelt az ellenzék. De ha végre felhagynak ezzel a követeléssel és elfogadják a kormány törvénytervezetét, akkor menten meg fog gyógyulni: "Idestova egy esztendeje, hogy a választót jog kérdésén fölborult a magyar politikai élet egyensúlya, s az a Turul-madár, mely a háború első évében egyetlen szárnycsapással magasztos, felső régiókba emelkedett, szárnyait fogva tartó, röptét megfékező hálóba zuhant alá. Egy esztendő telt el tele zavarral, félszegséggel, vergődéssel, tehetetlenséggel — s ma bátor kezek vagdossák már a hálót, hogy a mi drága Turulmadarunk ugyanazzal az egyetlen szárnycsapással ismét a magasba lendülhessen."
Azért a közös háború idején sem volt idilli a szövetséges madarak viszonya: "A turul madárnak csőre újra koppan. A kétfejű gyomra mindent felfal nyomban." (Bolond Istók, 1917. március 4.)
Az 1918-as forradalom hadseregének sapkarózsájára is rátervezték a turult. (Pesti Napló, 1918. december 29.) 1919-ben a Vörös Hadsereg katonái vörös csillagra állított turulmadárral mentek a csatába.
Komolyan szóba jött, hogy az elértéktelenedett koronát fölváltó új magyar pénzt turulnak fogják hívni, és az első magyar irredenta dal címe is Dal a turul madárról volt.
Az első világháború vége és a második vége között sokszoros intenzitással volt jelen a turul az ország közéletében. A 148412 találatból, amit az Arcanum a turulra ad, 101197 , vagyis a találatok több mint kétharmada az 1920-1944 közötti negyedszázadra esik. Ekkor évi átlagban több mint négyezer oldalon fordul elő ez a szó, az 1989 óta eltelt években átlagosan nem egészen ötszázszor. A turul úgy égett bele a köztudatba, ahogy az a negyedszázad beleégette. Abban a negyedszázadban pedig ez a szó legelsősorban a Magyar Egyetemek és Főiskolák Országos Nemzeti Turul Szövetségét jelentette.
A Turul a fajvédő szervezetek sorában alakult meg közvetlenül a bolsevik diktatúra bukása után, és tevékenysége mindenek előtt és fölött a zsidóság visszaszorítására irányult a keresztény diákság és ifjúság "érdekeinek védelmében". A zsidóellenes intézkedések követelésében, sürgetésében, megóvásában kezdeményező szerepet vitt és szinte mindig a legradikálisabb álláspontot képviselte a szervezet. A fehér terrorban részt vevő fiatalok egy része a különítmények feloszlatása után a Turul Szövetségben folytatta tevékenységét.
A Turul csornai női munkatáborának parancsnokai és közleányai. A tábort a turul által teherbe ejtett Emeséről nevezték el. (Tolnai Világlapja, 1937. szeptember 15.)
Az 1920-as évek eleje a leghevesebb zsidóellenes akciók, tüntetések, attrocitások időszaka volt, amikor tömegek követelték a legradikálisabb intézkedéseket a zsidók kiszorítására a felsőoktatásból, a hivatalokból, a gazdasági életből, a sajtóból. Mindebben a Turul eminens szerepet vállalt. Harminc-negyven tüntetést szervezett a numerus clausus kikövetelésére, később pedig a végsőkig harcolt annak fellazítása ellen. Ez volt a Turul "hőskora". Fénykora pedig a harmincas évekre esett, amikor a világgazdasági válság és a náci birodalom példája radikalizálta az ifjúság jelentős részét. Ekkor vált a Turul országos tömegszervezetté és tömegmozgalommá. Bajtársi szervezeteinek a száma elérte a százat, és tevékenysége átfogta az ifjúság életének jelentős részét. "Ez időtájt létesültek olyan lényeges intézmények, amelyek valóban említésre méltó szerepet játszottak a harmincas évek egyetemi életében, szórakozást, sportolást biztosítva, illetve segítve az ifjúság szociális gondjain. A Végváry /József - hacsa/ vezette irányító testület 1933 és 1938 között az alábbi alintézményeket hozta létre és tartotta fenn: Turul Menza, Turul kollégium, Turulvár, Turul lőtér, Turul vízi- és sporttelepek, Turul nyelvtanfolyamok, Turul színház- és sportjegyiroda, Turul szemináriumok, Turul Munkatábor..., Turul Sütôüzem, Turul Vaskereskedelmi Vállalat. Mellettük, alacsonyabb (kerületi, egyesületi) szinten ugyancsak virágzó, polarizált élet pezsgett." (Szécsényi András tanulmánya, Múltunk, 2011/3.)
A Turul szervezettségét és erejét jelzi az a Klebelsberg Kunónak tulajdonított mondás, hogy "lehetetlen helyzet az, hogy a Turul fővezére Pesten meghúz egy zsinórt, akkor az egész országban ütik a zsidót!” (Válasz, 1935/3.)
A diákok jelentős része számára ekkoriban szinte elkerülhetetlen volt, hogy belépjenek a Turulba. Egyrészt azért, mert nehezen nélkülözhették a tagsággal járó támogatásokat és előnyöket, másrészt azért, mert ha nem léptek be, akkor azt kockáztatták, hogy zsidónak nézik őket. A későbbi kommunista majd demokrata és 56-os mártír, az unitárius, de zsidó származású Gimes Miklós is így lépett be a Turulba 19 éves korában Szegeden. Szerencséje volt, hogy nem bukott le, mert egyébként a belépőktől megkövetelték, hogy a nagyszülőkig igazolják keresztény felmenőiket.
A Turulban ekkor ellentétes folyamatok játszódtak le. Egyrészt erősödött a szervezet szociális érzékenysége, érdeklődése a vidék nyomora iránt. A szövetség falukutató mozgalmat is szervezett. Magához vonzott népi írókat, baloldaliakat, még kommunistákat vagy leendő kommunistákat is. A Márciusi Front szervezőinek némelyike is tevékenykedett a Turulban. (A szociáldemokrata létére meglehetősen antiszemita Veres Péter még a szervezet dominusa is volt.) Eredetileg a Turul égisze alatt működött a Bólyai Kollégium, amelyből la Győrffy Kollégium, a népi kollégiumi mozgalom bölcsője lett. Másrészt a náci Németország erősödő vonzereje egyre több turulistát vonzott a nyilas pártokhoz. A Turul tehát részben, de csak részben valóban összefonódott a nemzeti szocialista mozgalommal. A széttartó irányzatok 1943-ban szét is szakították a szövetséget.
A Turul "Szépmíves Regősei" irodalmi estjének résztvevői. Baloldalt Honthy Hanna, a legünnepeltebb primadonna, mellette Mécs László az ekkor rendkívül népszerű papköltő. (Tolnai Világlapja, 1941. március 5.)
A Turul egyik központi lapjából - feltehetőleg a Bajtársból - idézi fölháborodottan a Társadalmunk (1934. április 27.) ezeket a passzusokat: „Gyár, műhely, üzlet és iroda vezetése kiesett a kezünkből, a magángazdaság egész területét átengedtük Galicia söpredékének.“ „Akárhová lép be a munkát kereső nő, kéjvágyó, sóvár keleti arcok fogadják, amelyek nem a munkaerőt, hanem parázna vágyaik tárgyát látják benne.“ „A keresztény társadalomban a zsidókat emancipálni annyit tesz, mint az erkölcstelenségnek és a lelkiismeretlenségnek ugyanazon jogokat adni, mint az erkölcsiségnek és a lelkiismeretnek.“
1933-ban a több egyetem Turul szervezete (például a szegedié) ún. gettóhatározatot hozott, miszerint zsidó egyetemi hallgatók csak a keresztény hallgatók mögött, az utolsó padokban foglalhatnak helyet, s "amennyiben a zsidóvallásu hallgatók nem fogadnák el ezt a határozatot, úgy a bajtársi szövetségek a következményekért nem vállalják a felelősséget". (Esti Kurír, 1933. december 6.)
A Turul terjesztette "A zsidó rituális gyilkosságok igaz oka" című brossúrát, melynek címlapján egy kisgyermek vérét fogják fel szakállas zsidók egy tálba. (Zsidó Néplap, 1936. január 10.)
A Turul debreceni nagygyűlésén osztogattak egy 12 követelést tartalmazó röplapot, melyen többek között ez állt: „Követeljük, hogy a zsidóság nyilvánittassék fajnak és tartozzanak a zsidók az Országos Idegeneket Ellenőrző Hivatal alá. Követeljük a fajjá nyilvánitott zsidósággal a vér megóvása érdekében a vegyesházasságok megtiltását, követeljük a zsidó bevándorlások megszüntetését, kitérés esetén a fajiság kötelező feltüntetését, követeljük a zsidók névmagyarosításának megtiltását és a már engedélyezetteknél négy generáción keresztül az előző név kötelező használatának elrendelését..." (Társadalmunk, 1937. március 19.) Ez a röplap négy évvel előzte meg korát: a harmadik zsidótörvényt. A Turul északmagyarországi vezére joggal nyilatkozta 1941. augusztus 20-án a Magyar Életben, hogy "A magyarság — és ezt büszke öntudattal mondhatjuk — igen sokban a Turul mozgalomnak köszönheti azt, hogy elérkeztünk immár ia harmadik zsidótörvény küszöbéiig."
Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1933. március 19.
A Turul 1941-ben is megelőzte korát: "A Turul Szövetség országos vezérsége a kerületi vezér utján azt a parancsot adta ki, hogy a zsidó hallgatók az előadásokat látogathatják ugyan, de csak megkülönböztető jelvénnyel. A jelvényt, amely egyébként Ízléses aranyozott plakett, középen zsidó csillaggal, a zsidók ingyen kapják a Turul Szövetségtől." (Kárpáti Híradó, 1941. november 19.)
Végváry József, a Turul fővezére, kormánypárti képviselő egy kormánypárti gyűlésen azt követelte, hogy „Magyarország 450.000 zsidó vallású lakosa, egy zsidó vallású képviselő vezetésével, hagyja el az országot". (Népszava, 1937. április 27) 1938-ban a Turul nagyszabású kampányt indított a "zsidó sajtó" ellen.
A Turul (Végváryt követő) fővezére, Ambrus József a második zsidótörvény tárgyalása idején kijelentette, hogy "a jelenlegi zsidótörvényjavaslatnak az egyetemekre és főiskolákra vonatkozó paragrafusát az egyetemi ifjúság korántsem tartja kielégítőnek és megnyugtatónak." (Esti Újság, 1939. március 10.)
A dunántúli Turul Szüvetség fényképpályázatot hirdetett, hogy fotózzák le a boltba be vagy abból kilépve azokat az áruló álkeresztényeket, akik zsidó boltban vásárolnak. (Új Magyarság, 1939. április 16.)
A Nemzeti Munkaközpont miskolci könyvnapján a Turul könyvsátra előtt máglyát raktak "zsidó könyvekből" és elégették őket. (Hétfő, 1941. június 2.)
A nyilas pártok zászlain általában nem szerepelt a turult, azt többnyire a zászlórúdra ültették, mint a német nácik a birodalmi sast.
Ambrus József, a Turul fővezére megkoszorúzza a Szabadság téren az Országzászlót az aradi vértanúk emléknapján. (Tolnai Világlapja, 1940. október 16.)
1945-ben a Turul Szövetséget feloszlatták. A szervezet kereteiben való politizálás bűnnek számított, ha nem voltak vagy lettek kommunisták az érintettek. A Szabad Nép 1945. május 12-én deklarálta, hogy "az egyetemekről sürgősen el kell távolítani a Turul és a hasonló bajtársi szövetségek hű tagjait. Helyüket elfoglalhatják majd a munkás- és parasztfiatalság tehetséges elemei."
A turullal mint jelképpel azonban pártállamnak nem volt semmi baja. Az ország több városában voltak (maradtak) Turul elnevezésű közterületek. A tatabányai Turul emlékművet felújították, látnivalóként propagálták. Mi több, Tatabánya új moziját is Turul névre keresztelték, és Turul kupát is rendeztek kézilabdázóknak. Az újjáépített Ferenc József hídból Szabadság-híd lett, de a turulok maradtak, és "a Turulra felkapaszkodott két munkás, hogy a híd kapuja fölé kifeszítse a táblát: 'Éljen Gerő, a hídverő!'." (Szabad Nép, 1947. augusztus 17.) Szomorú turulok címmel jelent meg kritika az első világháborús emlékművek kiállításáról az állampárt központi napilapjában. (Népszabadság, 1985. szeptember 17.) A Turul című nagymultú genealogiai és heraldikai folyóiratot is újraindították 1951-ben és 1992-ig megjelent.
Az 1967-ban átadott Turul Filmszínház Tatabányán (Népszabadság, 1967. augusztus 12.)
A rendszerváltás után sem zavart senkit semmilyen turul vagy turultisztelet, amely nem kötődött ahhoz a tartalomhoz, amelyet ez a jelkép a két világháború között és második világháború alatt jellemzően hordozott. Ez a különbségtétel 1992-ben egészen nyilvánvalóvá vált, amikor Göncz Árpád köztársasági elnök felavatta a felújított Turul emlékművet Tatabányán, és oda gyűltek szélsőjobboldali csoportok a turul nevében tüntetni a turul előtt tisztelgő államfő ellen.
Ami a továbbiakat illeti, arról nemrégiben készült egy film.
Göncz Árpád, a turul, a rendőrök és a bőrfejűek. (Népszabadság, 1992. november 30.)
