Az év végi hajrá véget ért, az ünnepléssel együtt pedig általában beköszönt az eseménytelenség a hírek világában. Mi viszont annál inkább szeretnénk híreket olvasni, hiszen ráérünk. Lássuk, a nyolcvanas években miként oldották meg a karácsony körüli hírtelenséget az egyik magyar nyelvű, chicagoi lapban!
A televízió szerelmeseinek kötelező a napi 16 óra tévézés
A Chicago és környéke című lapban színes hírcsokorra bukkanunk, mert egy valamirevaló újságban akkor is van hír, amikor semmi sem történik. Egy, az angol királyi családról szóló hír kellemes töltelék volt már akkor is. A bűnözés visszaszorítása, vagy az aktuális sztárok magánélete mindenféle hiányra megoldás lehetett.
„California állam Dixon nevű kisvárosában van egy különleges klub, amelynek tagjai így nevezik magukat: A Televízió Szerelmesei. A klub tagsági díja havonként mindössze két dollár és a tagoknak kötelezniük kell magukat arra, hogy naponként legalább 16 órán keresztül nézni fogják a televíziót, a műsorra való tekintet nélkül. A klub tagjai a klubhelyiségben gyűlnek össze és szótlanul nézik a televíziót. A szobában legalább öt televíziós készülék van és előfordul, hogy mindegyik készülék más műsort mutat. Hétvégén és ünnepnapokon a tagok magukkal hozzák saját televíziós készüléküket és nem ritkaság, hogy egyszerre, ugyanabban a szobában, 25 televíziós készülék működik. A klubnak először csak férfiak lehettek a tagjai, de a nők az egyenjogúságra hivatkozva ezt kifogásolták és ma már ők is együtt bámulhatják a televíziós műsorokat naponként legalább 16 órán keresztül a férfiakkal.” (Chicago és környéke, 1982. 12. 25.)
Chicago és környéke, 1982. 12. 25.
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A veszélyes bűnözőket meg kell vakítani!
Egy gátlástalan eszmefuttatás jól mutatja, mennyire híján volt a szerkesztő az igazi híreknek. Kénytelenek vagyunk részletes leírást olvasni arról, mi lenne az, ami tényleg visszaszoríthatná a súlyos, életellenes, erőszakos bűnözést.
„Dr. Robert Lee, a Californiai El Camino college társadalomtudományi fakultásának professzora, kétségtelenül a világ legkülönlegesebb módszerét javasolja a bűnözés csökkentésére. Lee professzor véleménye: Azokat, akiket a bíróság bűnösnek talált gyilkosságban, nemi erőszak elkövetésében, vagy fegyveres rablásban, ideiglenesen még kellene vakítani. Vakon nagyon nehéz, úgyszólván lehetetlen bűncselekményt elkövetni. A megvakítás egy különleges szaruhártya-operációval történnék, amelynek lényege az, hogy az operált személyt adott esetben egy újabb szaruhártya-műtéttel ismét látóvá lehet tenni. Az ideiglenesen megvakított személyt 5-10 éven keresztül megfigyelés alatt kellene tartani. Ha ezalatt tisztességesen viseli magát, egy újabb szaruhártya operációval vissza lehetne állítani látását. Ha javíthatatlannak bizonyul, a vakságot, ugyancsak egy újabb szaruhártya- operációval, véglegessé lehetne tenni. Ennek az eljárásnak egyáltalában nem a bosszú lenne a célja. Meggyőződésem, hogy ha egy bűnözőt élete fogytáig egy cellába zárunk és megfosztjuk szabadságától, ez sokkal kegyetlenebb büntetés, mintha ideiglenesen megvakítjuk. Ha valaki javíthatatlannak bizonyul és vakságát véglegessé teszik, ez elrettentő például szolgálhatna azok számára, akik a bűncselekmény elkövetésére hajlamosak.” (Chicago és környéke, 1982. 12. 25.)
Ha több gyerek születik, akkor újból hiszünk a szerelemben
Valószínűleg nem helyes az állítás, de ez nem érdekelte az újságírót. A ruhák fodrosak, az emberek tehát romantikusabbak, amelynek eredménye több mint három millió gyermek. A részlet látványos bizonyíték arra, miért ne higgyünk el mindent az újságoknak.
„Ismét hinni akarunk a szerelemben, ismét romantikusak akarunk lenni. A nők ruhái ismét romantikusak (fodrosak, habosak) és a férfiak ruhái ismét vonzóan férfiasak. Az 1970-es évek elején évenkint átlagosan 3.1 millió gyermek született Amerikában, a Census Bureau jövendölése szerint ez a szám az 1983-as esztendőben, felül fogja múlni a négy milliót. Lehetne-e fényesebb és beszédesebb bizonyítékát találni annak, ismét hiszünk a romantikában és a szerelemben?” (Chicago és környéke, 1982. 12. 25.)
Chicago és környéke, 1982. 12. 25.
Liz Taylornak új szerelme van
Az unalmas magánélet feldobható mások magánéletének tanulmányozásával. Ha pedig ez a másik ráadásul egy híres és gyönyörű színésznő, egy új kapcsolat máris hatalmas hírértékkel bír. Mint tudjuk, Elizabeth Taylornak haláláig még több férje és szerelme volt, többek között Richard Burton, akihez kétszer is hozzáment.
„Elizabeth Taylor és legújabb szerelme, Victor Luna, 55 éves mexikói ügyvéd, nemrégiben két hetet töltött Liz mexikói kastélyában. Az „intim vakáció” különleges érzelmi jelentősége az, hogy ez a mexikói kastély volt az, ahol az 1960- as években, szerelmük csúcspontján, Liz és Richard Burton elvonult a világtól. Az újságírók szerint Elizabeth Taylor ezzel is világosan tudtára akarta adni a világnak: a legendás Burton-szerelem véget ért. Liz és Victor egy este egy előkelő tengerparti vendéglőben vacsoráztak, ahol — szemtanúk állítása szerint — tíz perc alatt, huszonkétszer csókolták meg egymást, ami önmagában véve is figyelemre méltó teljesítmény.” (Chicago és környéke, 1982. 12. 25.)
Chicago és környéke, 1982. 12. 25.
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
