Agatha Christie egy hétköznapi kikocsizás alkalmával nem tért haza. Autóját üresen találták meg, neki pedig nyoma veszett. A sajtó szándékos figyelemfelkeltést sejtett az események mögött. Regényeit ugyanis elkapkodták a könyvesboltokból.
Manapság természetes, hogy egy írónak nem csak műve megalkotására kell koncentrálnia, hanem ideális esetben már a könyv megjelenése előtt meg kell találnia azokat az olvasókat, akik fizetnek majd az élményért. Száz évvel ezelőtt viszont hatalmas felháborodást keltett, amikor a detektívregények híres írónője – akarata ellenére - egy meglepő marketingeszközhöz folyamodott. 1926 decemberében váratlanul eltűnt, és tizenkét napon át semmit sem tudtak róla. Megnéztük, mit találunk az emlékezetes eltűnésről az Arcanumban. Kiderült, hogy semmi sem az, aminek látszik.
„A detektívregények írónőjének detektívdrámája”
A Magyarország című politikai napilapban már napokkal az írónő eltűnése után tudni vélték, hogy az írónő maga intézte a titokzatos esetet, hogy készülő regényére irányítsa a figyelmet. Arról még senkinek nem volt tudomása, hogy valójában mi történt, de az elmélet tényként jutott el Magyarországra is.
„Londonból jelentik: Agatha Christie nevével vannak tele a londoni újságok. A kalandos detektívregények írónője titokzatos körülmények között eltűnt. Szombaton látták utoljára, amikor automobilon kikocsizott. Azóta nem tért vissza. Azt írják a lapok, hogy az automobilt másnap megtalálták messze Londontól, a Thempse partján. Nagyon valószínű, hogy Agatha Christie legközelebb egy új detektívregényt dob ki a könyvpiacra s ehhez kell neki a reklám, tehát maga költötte titokzatos eltűnésének hírét.” (Magyarország, 1926. 12. 08.)
„A kétéletű asszony”
Egy két évvel később megjelent Pesti Hírlapban már részletes beszámolót olvashatunk a történtekről. Ebből kiderül, hogy az írónő átmeneti emlékezetkiesés áldozata lett, elfelejtette, ki ő valójában, és mi dolga a világban. Tizenkét nappal később egy szanatóriumban bukkantak rá, ahol évekkel azelőtt is megfordult már.
„A London Express Newspaper című újság jónak látta, hogy egy angol írónőt, Agatha Christiet is holmi titokban maradt apró-cseprő inkorrektséggel vádoljon meg, mert az írónő két évvel ezelőtt nyomtalanul eltűnt Londonból és midőn hosszas keresés után rátaláltak, kiderült, hogy távolléte alatt, állítólag emlékezőtehetségét vesztve, idegen név alatt élt egy angliai szanatóriumban.
… Agatha Christie rágalmazásért beperelte az újságvállalatot és a per tárgyalásán valóságos regény pergett le a törvényszék előtt, ahol az írónő elmondotta „második énjének" történetét.” (Pesti Hírlap, 1928. 03. 14.)
A történet arról szólt, hogy 1926 decemberében feldúlt idegállapotban hagyta el a lakását. Autójába ült és elhatározta, hogy megöli magát. Anyja közeli halála után férjével megromlott a viszonya, feszült volt és álmatlanságban szenvedett.
Autózás közben azonban nekiszaladt egy hegyoldalnak és kirepült az autóból. Beverte a fejét és nem emlékezett semmire. Tizenkét napig bolyongott, de arra nem emlékezett, hogy kicsoda és hol van. Utólag kiderült, hogy Londonban barangolt, majd hirtelen ötlettől vezérelve egy szanatóriumba ment, ahol előzőleg is kezelték már „idegbaja” miatt. A szanatóriumban Tessa Neele, egy dél-afrikai nő nevén jelentette be magát.
„Az emlékezetét vesztett asszony agyából annyira kitörlődött előbbi életének minden nyoma, hogy napról-napra a legnagyobb érdeklődéssel olvasta az Agatha Christie írónő eltűnéséről szóló cikkeket, egy percig sem eszmélve rá, hogy az eltűnt írónő tulajdonképpen ő maga. Sőt az írónő személye annyira érdekelni kezdte egy idő múlva, hogy megvásárolta és nagy érdeklődéssel olvasta az írónő egyik regényét. Közben teljesen jól érezte magát, állandóan vidám volt, csak azt emlegette fájdalommal, hogy egyetlen leányát elvesztette.” (Pesti Hírlap, 1928. 03. 14.)
A szanatóriumban lassan visszatértek emlékei, pár nap múlva rátaláltak, de ennek ő a legkevésbé sem örült. Igazi énjének felszínre kerülésével visszatértek azok a gondjai is, amelyek az öngyilkos szándékot előhívták belőle. „A történet, melyet az írónő a bíróság előtt, elmondott, igen érdekes, sőt túl érdekes, és ha nem írónő volna az, aki elmondotta, talán még igaz voltában is hihetnénk.” – olvasható a Pesti Hírlap egyik 1928-as, márciusi számában.
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Elkapkodták a könyveit, két regényét folytatásokban közölték
Az Univerzum című folyóirat 1969 decemberében hosszan foglalkozott Agatha Christie életével, amelyben újabb információk szerepelnek arról, mi lehetett a különös eltűnésnek a hátterében - az „idegbajon” kívül. Utólag az is kiderül, mekkora sikert hozott neki ez a kalamajka, hiszen ez idő alatt minden könyvét felvásárolták, két regényét pedig folytatásokban kezdték közölni az újságban.
„Az egész országban körözték a személy leírását, 550 rendőr nyomozott utána, kutyákkal, traktorokkal kutatták át a környék bozótos, erdős vidékét, még repülőgépek is felszálltak, hogy a levegőből figyeljék meg a terepet, és 15 000 önkéntes csatlakozott a hajtóvadászathoz.
A rendőrség beismerte, hogy ilyen megdöbbentő esetük még nem volt. Emberrablásra, öngyilkosságra, gyilkosságra gondoltak, és kotróhálóval háromszor is végigkotortak egy tavat, amely az egyik bűnügyi regényében szerepet játszott.
Amikor a férje elmondta, hogy a feleségének az volt a véleménye, hogy egy jó képzeletű ember nagyon könnyen el tudna tűnni, arra gondoltak, hogy Agatha egy szakmai kísérletet végez. Egy másik nézet szerint eltűnésével hatásos ingyen reklámot akar csinálni a könyveinek, és tiltakoztak az ilyen módszer ellen, amely az adófizetőknek kerül csak sok pénzébe. Valóban, mialatt keresték, minden könyvét felvásárolták, és két újság kezdte meg egy-egy regényének folytatásos közlését.” (Univerzum, 1969. 12. szám)
A megfejtés egyszerű: szerelmi csalódás
Már 11 napja tartott a nyomozás, amikor egy üdülőhelyen dolgozó zenész jelentkezett a rendőrségen. Elmondta, hogy a szálloda vendégei között van egy fiatal nő, aki nagyon hasonlít a személyleírással együtt körözött fényképéhez.
„A magát dél-afrikainak mondó nő igen muzikális, szeret táncolni, és gyakran énekel a zenekar kíséretében. A nő valóban Agatha volt, és Christie ezredes, a férj, a botrány elkerülése céljából — mert sokan felháborodtak a reklám ízű eltűnés miatt —, két ideggyógyásszal megvizsgáltatta a feleségét. Az ideggyógyászok pedig bizonyítványt állítottak ki, amely szerint Agatha az emlékezetkiesés, az amnézia klasszikus formájának áldozata.
Csakhamar kiderül, hogy a nagy siker éve egyben a nagy megrázkódtatások éve is volt. Meghalt az anyja, és házassága is zátonyra futott. Két év múlva, 1928-ban, el is vált a férjétől. A férj csakhamar újra megnősült, elvette Agatha egyik barátnőjét. A különös — vagy talán nem is nagyon különös — csak az, hogy a barátnőt Nancy Neele-nek hívták, és Agatha ezen a néven jelentette be magát eltűnése idején a szállóban Harrogate-ban. Az amnéziája, az idegrendszeri zavara tehát nyilván a kínos valóság elől való menekvési kísérlet volt. Agatha Christie barátai és rajongói — ekkor már sok ezren voltak — attól féltek, hogy ez a megrázkódtatás véget vet a pályafutásának. De a következő években újabb ragyogó bűnügyi regények jelentek meg Agatha tollából.” (Univerzum, 1969. 12. szám)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
