Gimnazistaként fedezte fel Galla Miklós, később játszott színdarabokban és filmekben, énekelt és könyveket írt. A sokoldalú Nagy Natália december 7-én ünnepli a születésnapját.
Az Arcanum most egy válogatással köszönti a színésznőt, megnéztük, mit írtak róla a magyar lapok pályafutása elején, és mit találunk róla a közelmúltból.
Nagy Natália 1970-ben született Szegeden, és egy iskolai előadóesten figyelt fel rá Galla Miklós, aki az akkor már egyre népszerűbb L'art pour l'art Társulat csapatába egy új, női szereplőt keresett. A színésznő így lett tagja a magyar abszurd humor két kiemelkedő színtársulatának is, először a L’art pour L’art Társulatban játszott 1987-97-ig, közben a Holló Színház tagja is volt 1990 és 1995 között.
„A L’art pour L’art Társulat (immár így, franciásan írják nevüket) és a Közgáz Diákcentrum, tovább folytatják együttműködésüket. Laár András, Galla Miklós, Dolák-Saly Róbert és a Bálint Bea örökébe lépő új tag, Nagy Natália mindkét ismert műsorukat bemutatják az ősszel.” (Pesti Műsor, 1988. 10. 26.)
„Bálint Bea helyett egyébként új lány mutatkozik be, nem mintha valami bajunk lett volna vele, csak a tanárképző főiskolát nem tudta összeegyeztetni a lentalvásos vidéki turnékkal. Nagy Natáliát a Veres Pálné Gimnázium egyik Karinthy estjén fedeztük fel, és természetesen azonnal megkörnyékeztük. Tehetsége a próbákon csak tovább igazolódott.” (Ifjúsági Magazin, 1988. 11. 01.)
Ifjúsági Magazin, 1988. 11. 01.
A két társulattal nem csak élőben lépett fel, hanem televíziós kabarékat is forgattak, ahonnan egyenes út vezetett a magyar filmhez. Nagy Natália három játékfilmben is játszott (Csinibaba, Zimmer Feri, Magyar vándor), később gyerekkönyveket írt, és irodalmi válogatások is fűződnek a nevéhez.
A Pesti Műsor 1988-as, fentebb idézett, októberi számában írtak róla először, most megnézzük, milyen további cikkeket találunk még Nagy Natáliáról a megunhatatlan Arcanum adatbázisban.
1989: Jön a medve!
Ekkor már harmadik éve működött a Laár Andrásról elnevezett társulat, és mint a Mai Nap cikkében olvassuk, leginkább „a fiatal értelmiség köreiben” volt ismert. Érthető az óvatos megfogalmazás, hiszen a magyar palettára a társulat tette fel az abszurd humort. Nem igazán voltak elődeik, akiknek nyomdokaiba léphettek volna.
„Három éve dolgozik együtt a fiatal értelmiség köreiben egyedülállóan népszerű Lart pour Lart Társulat. Eddig két groteszk színpadi összeállításukat láthatta a közönség Laár pour Laár, illetve Farkas a mezőn címmel. Most új műfajjal is megpróbálkoznak.
- Örömünkre a Magyar Televízió Fiatal Művészek Stúdiója felkért bennünket egy filmforgatókönyv megírására - mondja Galla Miklós. - Még nagyobb örömünkre, el is fogadták, amit írtunk, így március 1 -je óta forgatjuk a Jön a medve című abszurd tévéfilmünket.
- Milyen szereposztással? - Természetesen a társulat tagjai a főszereplők - válaszol Laár András - a főhőst Miklós alakítja, a narrátort pedig Nagy Natália. Az összes többi fontosabb szerepet Dolák-Saly Róbert és jómagam játsszuk, tehát Robi és én állandóan változó maszkokban, frizurákkal és hangokon jelenünk meg. Rajtunk kívül a baráti körünk játszik a filmben.” (Mai Nap, 1989. 03. 08.)
1992: „Kiragyogott, mint a gyémánt.”
„A Holló Színház egyetlen nőtagját, Nagy Natáliát Galla Miklós fedezte fel. Nem is volt nehéz, ahogy Galla nyilatkozta, "kiragyogott, mint a gyémánt.” – olvassuk a Mai Nap 1992-es írásában, amelyből kiderül, mennyire váratlanul érte Natáliát Galla megkeresése. Persze hamar megtalálta velük a hangot, és utána hosszú évekig jártak együtt fellépésről fellépésre.
„A Veres Pálné Gimnáziumba jártam - mondja Nagy Natália -, ahol harmadikosként, négy évvel ezelőtt, Karinthy Frigyes írásaiból adtam elő részleteket. Galla Miki a nézőtéren ült, mint később kiderült. Nem miattam jött oda, hanem azért, mert egy lányt keresett a L’art pour l’art Társulatba. Ha ezt még az előadás előtt tudom meg, olyannyira lámpalázam lett volna, hogy ma nem én lennék a Hollók között. Meg is voltam illetődve, hogy épp engem talált meg.” (Mai Nap, 1992. 03. 27.)
1997: A Csinibaba Mancikájával egy újabb izgalmas világba csöppent
Ekkor már nagyjából tíz éve dolgozott az abszurd humor hazai sztárjaként. Nem volt tehát meglepetés, amikor feltűnt egy mozifilmben is, ahol tökéletes magabiztossággal töltötte meg élettel Mancika figuráját. „A Besenyő család bumfordi Evetkéjét, a csábító Irént, a búgó hangon éneklő-vonagló Bombanőt alakító Nagy Natáliát eddig a L'art pour L'art színeiben láttuk szerepelni. Filmszínésznőként Tímár Péter új vígjátékában, a Csinibabában mutatkozott be, fergeteges sikerrel keltette életre a csak az álmainak élő Mancikát.” – írja a Hajdú-Bihari Napló. Natália a rövid interjúban megformált szerepét védve, Mancika értékeiről beszélt.
"- A színpadon és a filmen is rutinos bombázó. Mancika nem csak úgy viselkedik, mint egy bájos csinibaba, hanem profi fotómodellnek is érzi magát...
- Igen, meg is fogalmazza Az édes élet moziélménye után: „én is úgy akarok élni, mint azok az emberek ott a filmen''. Mancika aggyal, Mancika-jellemmel én is elhiszem, hogy tökéletes alanya vagyok a filmbeli fotósoknak. Ugyanakkor védelmembe venném Mancikát. Igaz, hogy nagyon naiv teremtés, akinek fogalma sincs a realitásokról, abszolút módon az álmaiban és az álmainak él, de mindezek mellett sokkal gazdagabb figura, mint a Bombanő, aki csak az anyagcseréjével foglalkozik. Mancikának vannak érzelmei, önmagát keresi. A film vége felé boldog, mert Csehszlovákiából úgy jön vissza, mint tartalék bemondónő. A Corvin moziban a közönségpremierre fölvettem a napszemüveget, a filmbeli ruhát, s egy perc alatt elment az eszem, megszűnt a világ számomra, újra Mancikaként mozogtam.” (Hajdú-Bihari Napló, 1997. 02. 27.)
A film hatalmas sikert aratott, de nem a L’art pour L’art Társulat tagjainak körében. 1997-ben meg is váltak a színésznőtől, bár nem egészen világos, hogy miért. Nagy Natália erről így beszélt egy újságírónak:
„Maximum tíz forgatási napon számítottak a jelenlétemre… A társulattal az októberi bemutatóra készültünk, de úgy ítéltem meg, hogy ez a tíz nap sem a hátralévő próbaidőszakot, sem a premiert nem veszélyezteti. Bőségesen volt energiám a feladatokra, már csak az ilyenkor szokásos egyeztetésen múlt, hogy mindkét produkcióban részt vehessek.
Dolák-Saly Róbert és Laár András azon háborodtak fel, hogy a hírt nem tőlem tudták meg. Tekintettel arra, hogy egy filmforgatást nem lehet titokban tartani, eszembe sem jutott bármit is elhallgatni előlük. Viszont az is kiderült, hogy nemcsak ezt sérelmezik a fiúk, hanem a filmbeli részvételemet illetően is több kifogásuk van, amelyek előtt végképp értetlenül álltam és állok a mai napig.
Azt, hogy melegében úgy döntöttek, nem tartanak igényt a munkámra, úgy tűnik, nemcsak pillanatnyi megbántottságukban tették, ez átgondolt lépés volt. De a történtek után is örülök, hogy csaknem tíz évig együtt dolgozhattam velük, sokat tanultam tőlük mind szakmailag, mind emberileg. S mivel minden rosszban van valami jó, most végre megadatik - amire már akkor is vágytam, amikor a társulat tagja voltam -, hogy a nézőtérről is láthassam, mit művel ez a négy „barom” a színpadon.” (Népszava, 1997. 09. 17.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
1997: „Az én apukám Paul McCartney!”
A Nagy Natáliával készült interjúk egyik visszatérő eleme, hogy ő valójában Nagy Bandó András lánya, de ezt szerette volna titokban tartani. Sokan nem is tudtak erről, talán ma is akadnak, akiknek ez új információ. Mindenesetre Natáliának nem volt szüksége akkoriban híres apjára, nélküle is kiválóan boldogult a szakmában, de bizonyára megnyugtatóbb volt neki, hogy egy „hétköznapi”, fiatal nőként bizonyíthatott a közönségnek. Ahogy azt néhány interjúban el is magyarázta.
„- Annyiban volt tudatos ez az egész „titkolózás”, hogy én nem akartam, hogy kitudódjék, nekünk közünk van egymáshoz. Amikor a L’art pour l’art Társulatban elkezdtem dolgozni, tizenhét éves voltam. Mint abszolút kamasz, arra voltam kíváncsi, egyedül mit vagyok képes elérni. Nekem akkor az nagy problémám volt, hogy az apa „árnyékából” kikerüljek. Ne értsen félre, az árnyék itt nem pejoratív értelemben használatos, mert mind a mai napig nagyon büszke vagyok az apámra. Azt hiszem, hogy ma ezt úgy fogalmaznám meg: autonómiaigényem volt. Annak idején, persze, nem így mondtam volna. Ma is csak találgatok.
Nagy Bandó András: - Bocsánat, hogy közbeszólok. Fogalmazzunk inkább úgy: a Nati szuverén ember, pontosabban szuverén módon megjelenő előadó akart lenni.” (Népszabadság, 1997. 03. 22.)
Még 2009 áprilisában is, már édesanyaként beszélt arról egy újságírónak, hogy milyen trükkökkel próbálta a kérdést elütni, amikor arról kérdezték, hogy valóban Nagy Bandó András-e az édesapja.
„Natália egyébként sokáig titkolta, hogy Nagy Bandó András lánya. Azt szerette volna, ha a teljesítménye, nem pedig a neve okán válik ismertté. Ezért ha az újságírók rákérdeztek arra, ki az apja, kapásból rávágta: Paul McCartney. Ezzel a viccel 1997-ig sikerült kikerülnie a választ. „Úgy döntöttem, a saját utamat járom - magyarázza a színésznő. - Még a L’art pour Lart tagjai sem tudták, ki az édesapám, míg végül el nem jött néhány próbánkra.” (Napló, 2009. 04. 05.)
1998: Az ifjú hölgy és hanglemeze: Zsákbamacska minden nő
„Nagy Natália bár még ifjú hölgy, de máris a legjobb abban, amit csinál. Először a Besenyő család tagjaként figyelhettünk fel rá, ő volt az ennivaló Evetke, s teremtett játékával iskolát. Aztán a „családban” válás következett be, megszűnt az együttes, de Nagy Natália nem szakított a humorral. Napjainkban a táncdalénekléssel is foglalkozik, nemrégen jelent meg a legújabb hanghordozója, a Zsákbamacska minden nő című hanglemez” – olvasható a Fejér Megyei Hírlap 1998-as számában. Ez volt az első lemeze, utána következett még néhány, hangoskönyvek is megjelentek a tolmácsolásában.
„A rendkívül vonzó művésznő ezúttal is hozta a formáját. A korhű ruhában, kiváló koreográfiával előadott slágercsokor a mostani negyven-ötvenesek fiatalságát idézte, miközben az azóta szülőkké vagy nagyszülőkké vált egykori „lázadó” generáció a mai komputeres-mobiltelefonos-menedzseres világban kissé szégyenlősen csodálkozhatott rá azokra az évekre, amikor Magyarországon megjelent a televízió és helyet kaptak a „vegyen cipőt a cipőboltból” szintű reklámok. Natália kiválóan képzett hangja azt sejteti, hogy első szólóalbuma nem az egyetlen szólóénekesi opusa lesz.” (Napló, 1998. 11. 26.)
2000: „A Bombanő című dal ma már nem aktuális”
A 2000-es évektől a színésznő szakított az abszurd humorral. Persze személyiségéből fakadóan ez nem is jelenthetett igazi szakítást, hiszen minden műfajban, amelyben kipróbálta magát, a humort is beleszőtte az előadásába. Mégis ekkor úgy tűnt, hogy egy szakasz véget ért, valami újnak kellett következnie.
„- A Csinibaba volt az a film, amely az igazi nagy sikert meghozta nekem. Büszke vagyok arra, hogy Tímár Péter majdhogynem látatlanban bizalmat szavazott nekem. Mikor megtudtam, hogy az a rendező keres engem, aki az Egészséges erotikát rendezte, majdnem elájultam. Nagyon nehéz volt a forgatás, Tímár Péter rengeteg új és furcsa dolgot kipróbált. A hangot például egy stúdióban vettük fel, a jelenetek forgatásakor pedig csak tátogtunk. Ezért tudtunk néha irtózatosan gyorsan vagy éppen lassan beszélni, hiszen stúdiómunkával oldották meg az egészet.
A film sikeres volt, gondolom ezért hívott Tímár Péter, hogy játsszak a Zimmer Feriben is. Mondanom se kell, hogy itt újabb Tímáros dologgal kellett megküzdenünk, hiszen az összes jelenetet fordítva vettük fel, de legalább megtanultam profi módon hátrafelé járni.
- Tudom, hogy a filmeknél is büszkébb vagy a szólólemezedre, ami körülbelül egy éve jelent meg.
- Feldolgozásokat éneklek, a harmincas-negyvenes évekből. Aranyos, kedves, egyszerű szövegű dalok, ezzel járom most az országot és úgy tűnik, szeretik az emberek. Megtáncoltatom, megénekeltetem a közönséget, jót bulizunk. Szeretem az embereket, jó köztük lenni.
- A humorral végleg szakítottál?
- Életemnek az a korszaka lezárult. Sokszor kérik, hogy énekeljek azokból a dalokból, amiket akkor énekeltem, erre azonban ma már nem vagyok hajlandó. A Bombanő című dal ma már nem aktuális.” (Udvarhelyi Híradó, 2000. 03. 30.)
2002: Nem tud más lenni, csakis "az abszurd humor népszerű királylánya"
Két év sem telt el, és újabb szólólemezt adott ki, amelynek címe: Legyél állat! Mint az sejthető, bőségesen árad belőle a humor, hogy is gondolhatnánk, hogy a művésznő lényegi önmagát szorítja háttérbe. Az alábbi interjúban pedig már arról beszél, hogy elkezdett készülődni a családalapításra.
"Melyik műfaj áll a szívéhez a legközelebb: a zene, a színészet vagy a filmezés?
Én úgy érzem, a színészet magában foglalja az éneklést és a filmezést is. Én mindkettőt szívesen csinálom. A színpadi és a filmbéli szereplésnek is megvan a sajátos hangulata, technikája és varázsa. Most egy kicsit eltolódott a hangsúly az éneklés felé, de remélem, lesz alkalmam prózai szerepekben is megmutatni magam.
Milyen tervekkel tekint a jövőbe?
Nem tudom, mi lesz még. Lehet, hogy egy kis szünetet tartok, de ez főleg attól függ, hogy lesz-e olyan ötletem, amivel kiálljak a közönség elé. Ha nem, akkor lehet, hogy inkább a család felé fordulnék. Nemrég sikerült kertes házba költöznünk, s végre valamivel nyugodtabb az életünk is. Egy ideje vágyom gyerekre, így elképzelhető, hogy hamarosan hárman leszünk.” (Hajdú-Bihari Napló, 2002. 08. 24.)
2006: „Nem akart a tévében rossz vicceket sütögetve szerencsétlenkedni”
Az újra felhúzott búgócsiga című cikkben már visszatéréséről olvashatunk. 2004-ben ugyanis lánya született, így az interjú idején éppen arról beszélt, hogyan képzeli el az újbóli munkába állását.
„A smink elkészülte után a fotózás közben megbeszéltük, hogy azért Hanna mellől egy Woody Allen-felkérés el tudta volna csábítani, ám kedvenc rendezőjétől nem érkezett telefonhívás. Viszont a múltkor beszélt az egyik színésznő barátnőjével, aki ikreket szült, és ő mondta, hogy a búgócsiga-pörgetés helyett most már szeretne újra a színpadon lenni. És csináljanak már együtt valamit, mert különben nemcsak ő őrül meg, de tőle a gyerekei is. Nagy Natália nevetve mondta, hogy a rendezők is jól járnának olyan színésznőkkel, akik szülés után egy-két évvel térnek vissza a színpadra, mert az ilyen anyák tele van visszafojtott alkotói energiával.” (Napló, 2006. 12. 02.)
2007: A Nap születésnapja – írta Nagy Natália
Újabb műfajt kipróbálva átnyergelt a mesekönyv írásra. Itt sem állt meg egynél, kettőt írt, utána pedig jöttek a férjével közösen kiadott válogatások.
"- Nem fél attól, hogy ha megszületik ez a darab, beskatulyázzák a kizárólag gyermekeknek mesélő színésznő szerepébe?
- Biztosan beskatulyáznak ebbe is, ahogy egy ideig Evettke, meg Bombanő, meg Csinibaba is voltam. Most leszek a „csillagos" mese írónője, ahogy néhány kislány a Könyvhéten hívott, de nem gond, majd elmúlik ez is, és jön a következő skatulya... Eddig mindegyikből volt számomra kiút.” (Veszprémi Napló, 2007. 07. 15.)
A „szórakoztató nő” több műfajban is otthon érzi magát
Színésznő, humorista, énekesnő, író – előadóművész. A ma születésnapját ünneplő Nagy Natália az utóbbi években átadta magát az írásnak, és továbbra is nagyon szereti a közönségét. Kívánunk neki boldog születésnapot!
„A Mindszenty-iskolában megrendezett könyvbemutatón a gyerekek úgy kifaggatták az előadóművészt, hogy szinte már nem maradt semmi megválaszolatlanul. A mostanában meséket író Nagy Natália rengeteg műfajban alkotott ez idáig, így egy kérdés azért rögtön adódik, most akkor mi is a foglalkozása?
- Egyszer az egyik kollégám, Novák Péter azt mondta, hogy én „szórakoztató nő” vagyok. Én azt mondom, előadó. Ebben benne van az is, hogy énekelek, színpadon vagyok, szerepeket játszom, vagy a könyveimmel járom az országot. Igyekszem minden műfajban a maximumot nyújtani... és minden műfajban humorosat alkotni.” (Zalai Hírlap, 2011. 05. 16.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
