Harminc évvel ezelőtt először szervezte szabadon választott kormány a március 15-i állami ünnepségeket. Volt azonban akkor egy egyszemélyes rendezvény is. A maga egyetlen személyében külön állt egy húsz évvel korábbi márciusi ifjú, aki egyszemélyes demonstrációjával emlékeztetett az elfeledett ifjakra, akik a rendszerváltás előtti két évtizedben megverették, kirúgatták, börtönbe záratták magukat, hogy megmutassák: március 15-e nem a diktatúra, hanem a szabadság ünnepe.