Arcanum blog

Jobbra hajts!

2018. augusztus 06. - Horváth.Krisztián

Miközben Magyarország egyre inkább belesodródik a második világháborúba, 1941 második felében két lépésben a közlekedés rendjét jelentős mértékben átalakító lépésre is sor kerül az országban.

1941. július 6-án hajnali három órakor Magyarország nagy részén a jobboldali közlekedés lépett életbe – Budapest és vonzáskörzete kivételével, ahol ugyanerre 1941. november 9-én hajnali háromkor került sor. Az erről szóló m. kir. belügyminiszteri és m. kir. kereskedelem- és közlekedésügyi miniszteri 187.000/1941. B. M. számú, 1941. június 25-i keltezésű rendelet a Budapesti Közlöny 1941. június 26-i számában látott napvilágot. Az alábbiakban a rendelkezés korabeli sajtóvisszhangjáról olvashatunk.
A hírek arról, hogy a baloldali közlekedést 1941 folyamán fel fogja váltani a jobboldali, már jóval a fenti rendelet megjelenése előtt felröppentek.Az Ujság című lap 1941. június 21-i számában, „Jobbra hajts, balra előzz!” című hosszas cikkében taglalja a kérdést:

ujsag_410621.pngAz Ujság című lap 1941. június 21-i számában megjelent cikk címe

A cikkben szereplő újságok elérhetőek  ADT szolgáltatásunkban!  

„Évek óta halljuk már a hozzánk érkező külföldi vendégek Magyarországról őszintén dicsérő szavait, ugyanakkor azonban minden idegen panaszolja az Európa szemében furcsa, elmaradott különlegességet: a „balra hajts” irányú közlekedést, mert az európai szárazföldön kivétel nélkül mindenütt jobbirányu közlekedés van már, csak nálunk nem. Nyugat és Kelet közt talán sohasem játszott még az ország olyan fontos gazdasági és összekötő szerepet, mint ma s régi közlekedési rendünk már érezteti hátrányos hatását a nemzetközi forgalom szempontjából."
Ezért határozta el a kormány, hogy a hajtási irányt megváltoztatja és a régi „balra hajts, jobbra előzz” helyett a „jobbra hajts, balra előzz” elvét vezeti be.

Vidéken lesz az uj közlekedési rend premierje

Bevált külföldi példák szerint nálunk is először vidéken rendelik el a jobbra hajtást. A fővárosban csak később kerül erre sor. Vidéken ugyanis aránylag kevés akadályba ütközik a most már sürgetően esedékes áttérés s igy jóval előbb végrehajtható, bár az országutakon, a városokban és falvakban is igen sok átalakítást kell végezni. Viszont Budapesten a bonyolult villamosvasuti hálózat, a nagyszámu autóbusz és a komplikált forgalmi berendezések átépítése legalább további 4–5 hónapot vesz igénybe.
Vidéken, vagyis általában az egész országban, tehát julius 6-án hajnali 3 órától kezdve már a „jobbra hajts, balra előzz” lesz kötelező. Az áttérés időpontjául azért választották éppen a vasárnapi hajnalt, mert – egyes kirándulóhelyektől eltekintve – vasárnap van mindenütt a legkisebb forgalom, hajnali 3 órakor pedig az előzőnapi éjjeli forgalom már elcsendesedett, a reggeli közlekedés meg alig indul még. Aki gyalogos, kerékpáros, szekeresgazda, teherautó vagy személygépkocsi ebben az időpontban még az utakon akad, baloldalról egyszerűen áthajt majd az ut jobb oldalára. A napi közlekedés pedig csak fokozatosan árad el az utcákon és igy lassanként, menetelesen könnyebben megtalálja majd mindenki uj közlekedési irányát – a jobb oldalon is. Remlélhető, hogy ilyen módon az áttérés első nehézségei nem okoznak komolyabb fennakadást. 

kepes_vasarnap_1.pngA jobbra hajtásra figyelmeztető közúti táblákat ábrázoló fénykép a Képes Vasárnap 1941. július 4-i számában

Budapesten és környékén novemberig a régi rend érvényes

Budapest és közvetlen környéke azonban csak november 9-én illeszkedik be az uj közlekedési rendbe. Budapest környékén azok a községek, amelyeken belül a régi rend marad érvényben, a következők:
Ujpest, Budakalász, Szentendre, Pilisszentlászló, Pilisszentkereszt, Pilisszentiván, Nagykovácsi, Máriaremete, Budakeszi, Budaörs, Törökbálint, Diósd, Érd, Szigetszentmiklós, Tököl, Szigetcsép, Szigetujfalu, Ráckeve, Makád, Szigetbecse, Dunakisvarsány, Alsónémeti, Ujpéteri, Vecsés, Maglód, Pécel, Isaszeg, Gödöllő, Fót, Dunakeszi.

Mire kell ügyelni az uj közlekedési rendnél?

Ezek a helységek a határai annak a területnek, amelyen belül a régi közlekedési rend marad érvényben továbbra is, kívül azonban már a jobbra hajts, balra előzz rendszer szerint kell közlekedni.
Természetes, hogy a közlekedésnek iylen megváltozott rendje igen sok kérdést vet fel. Közönség és járóművezetők egyaránt egész sereg uj feladattal találják magukat szemben. S az átalakítás és annak megszokása nem is mehet máról holnapra. Alaposan át kell ezért gondolni, mi mindenre kell majd vigyázni. Mert „vigyázni” kell elsősorban, óvatosságra és megfontoltságra van szükség legfőképpen, hogy a nekünk szokatlan, uj forgalmi irányba beilleszkednünk. Érdekel is mindenkit és tudnia is kell mindenkinek már előre, hogy hogyan fest majd ez az átmeneti probléma, micsoda átalakulásokkal találkozunk mindenfelé, amerre járunk, milyen uj szabályokat kell szem előtt tartani és általában: mire kell leginkább figyelnie majd a közönségnek és járóművezetőknek, különösen a megosztott rendszerű átmeneti időszakban.
Ezeket a fontos kérdéseket a következőkben sorra mind megvilágítjuk az Ujság-ban, hogy a közönségnek ezzel is lehetőleg megkönnyítsük a nehézségeket, amelyekkel kétségkívül eleinte meg kell majd küzdenie.

kepes_vasarnap_2.pngA jobbra hajtásra varó áttérés után továbbra is baloldali közlekedést megőrző Budapest környéki területek ábrázolása egy térképvázlaton a Képes Vasárnap 1941. július 4-i számában

S miközben Magyarország a Szovjetunióval való háború felé sodródik, a jobboldali közlekedés egyre közelebb kerül a megvalósuláshoz; az Ujság – eredeti szándékához híven – lelkesen számol be olvasóinak az alábbi, 1941. június 25-én megjelent „A ’Jobbra hajts!’ bevezetésénél a kormány a külföldi példák tapasztalatait hasznosította” című cikkében az áttéréssel kapcsolatos külföldi tapasztalatokról:

„Egyesek aggodalommal gondolnak arra, hogy az országban egy ideig kétféle irányu lesz a közlekedés. Tudni kell azonban, hogy ez az aggodalom mindenütt felmerült, ahol az uj forgalmi irány sürgős bevezetésére sor került. A feladat ugyanis ily sürgős esetekben mindig kettős: a jobbra hajtás bevezetéséről azonnal kell intézkedni s ez vidéken aránylag gyorsan keresztül vihető, a fővárosok nagy közlekedési hálózatának átépítése azonban mindenütt hosszu hónapokat igényel.

Ausztriában még nem is olyan régen kétféle irányu közlekedés volt: balra hajtás volt az általános szabály, de Tirol és Voralberg területén – tekintettel Olaszország és Németország nagy átmenő forgalmára – mégis a jobboldali hajtás volt kötelező. Amikor azután Ausztria 1938 márciusában beolvadt a német birodalomba, bevezették a jobbra hajtást valamennyi tartományban – Bécs és Alsó-Ausztria kivételével. Figyelembe kell venni, hogy Ausztria éppen az Anschluss-t megelőző időben készült bevezetni mindenütt a jobbra hajtást s az előkészületeket már sok helyen megtették. Bécs és környéke mégis csak 1938 szeptemberében kapcsolódott be az uj forgalmi irányban, teht közel fél évig volt kétirányu közlekedés az Ostmarkban Bécs miatt!
Olaszországban 15–20 évvel ezelőtt térte át a jobboldali közlekedésre, de Torinó, Milánó, Róma és a többi nagy város vámhatárán megszakadt az uj szabály: évekig kétirányu közlekedés volt az olasz félszigeten. Vidéken már jobbra, nagy városokban még balra hajtottak a járművek. Az okok mindenütt egyformák voltak. Ugyanazok, ami most nálunk Budapesten: igen sok az átépítési munka. Pedig annakidején még nem is kellett nyersanyagellátási nehézségekkel is számolni!
Nálunk háborus időben kell végrehajtani az átalakítást. Megfeszített munkával lehet majd csak a legégetőbb sürgős átépítéseket is elvégezni.
A kormány egyébként a külföldi példák tapasztalatait hasznosítva, egész biztonsági rendszert dolgozott ki a jobbra- és balrahajtási utvonalak átmeneti pontja részére.”

Szentesi Napló 1941. július 2-i számában megjelent „Jobbra hajts!” című cikkében retrospektív jelleggel tájékoztatja az olvasót arról, miért és mikortól is volt Magyarországon „balra hajts”:

„Épen most mult félszázada annak, hogy a közútak mentén jelzőtáblákat állítottak fel, amelyek ezt a parancsot tartalmazták: ’Baljra hajts!’ Mert a közútakról szóló 1890. évi I. törvénycikk rendelte el, hogy a közútak közlekedésében is legyen valamilyen rend, miután addig mindenki ugy hajtott, ahogyan a kedve tartotta. Igaz, tegyük azt is hozzá, hogy nem is annyira ugy, ahogyan akart, hanem ugy, ahogyan az út engedte. Mert rendesen és rendszeresen közlekedni csak kiépített megfelelő széles és jókarban tartott útakon lehet csak. A magyar úttörvény megalkotása előtt úthálózat nem igen volt az országban. Az útépítés a kilencvenes években indult meg igaz valójában s az úthálózat kiépítése kívánta azt meg, hgoy valami rend keletkezzék atekintetben is, melyik oldalon kell hajtani. Nálunk a baloldali közlekedést vezették be, mert a belünk társas állami életet élő Ausztriában is baloldali közlekedés volt.
Ezalatt a félszáz esztendő alatt azonban nagyot változott a világ. Ma, amikor a repülőgépek már szinte túlhaladottakká teszik az expresszvonatokat, amikor közútainkon ezrével száguldoznak az autók és nemcsak magyar autók, de külföldi, sőt másvilágrészi autók, amikor olyan terjedelmes közlekedési kódexet kellett kibocsátani, amely fölér a legtöbb sokszáz paragrafusból álló törvényünkkel, lehetetlen volt tovább fenntartani a félszázad előtt behozott rendet, mert ma már egyedül mi hajtunk balra, mindenütt máshol „jobbra hajts!” a törvény, ezzel az elkülönült szokással nem maradhatunk meg tovább, mert eddig is ezer szerencsétlenségnek volt okozója, hogy a külföldi gépkocsivezető, aki beidegződött egy másik oldali hajtásra, képtelen volt alkalmazkodni a mi rendünkhöz. Ha valamiben pedig föltétlenül alkalmazdkodni kell a nemzetközi szokásokhoz, az kétségtelenül a közlekedés, mert amióta gépjárművek szelik a világ útjait, azóta az útasok jelentékeny része nem vonatokon, de gépkocsin útazik egyik országból a másikba.
Az ember nagyon konzervatív a szokásokban. Annak idején, mikor az útak mellékén kiszögezték a táblákat, hogy balra kell hajtani rendesen, balra térni és jobbra előzni, mondjuk meg úgy, ahogyan igaz, nem két nap alatt ment át a köztudatba ez a szokás és nem épen kevesek voltak azok, akik nem akarták megérteni, hogy még abban is tövény parancsoljon, hogy melyik oldalon kell hajtani. Most, amikor néhány nap mulva megváltozik a dolog, hogy minenki az aggodalomnak egy bizonyos nemével gondol arra, hogy nem lesz könnyű az uj rendet megszokni s több-kevesebb baleset elkerülhetetlenül bekövetkezik. Nem rosszakaratból, de önkéntelenül, mert egy fordulónál, egy előzésnél, vagy kerülésnél elveszti az uj irányt az, aki a kocsit vezeti, a lovakat hajtja, vagy a biciklin ül.
Ezekben a napokban, amelyek a változás előtt elmúlnak, föltétlenül szükséges, hogy mindneki, akik bármilyen járművel közlekedik, szoktassa magát ahhoz a gondolathoz, hogy pár nap mulva minden másképp lesz. És főképen szoktassa magát ahhoz, hogy az átmenet nehézségeit, a hozzászokás izgató idejét a legnagyobb fegyelmezettséggel, figyelemmel és óvatossággal éli át és főként, nem törekszik gyorsasági rekordokra, lassúbbra fogja a tempót, mert ez a legbiztosabb védekezés a balesetek ellen. Utkeresztezésnél mindig ügyelni kellett eddig is: fokozottabban kell ügyelni ezután s amig eddig a baloldalra való fordulást nem kellett jelezni, ezután a jobboldalra való fordulást nem szükséges. Azonban talán az átmenet első heteiben célszerű dolog lesz jelezni az elfordulást, akármelyik oldalra történik az. Ma minden kocsin és a legtöbb gépkocsin a vezető helye jobboldalon van. Ez abból a szempontból jó, mert így jobban tud ügyelni a szembe jövő járművekre. A mostani változásnál helyes dolog lesz, ha a kocsit hajtók (vezetők) megváltoztatják az ülést s ezután a baloldalon foglalnak helyet. Ez a megváltoztatása az ülésnek attól eltekintve, hogy jobban odatereli a figyelmet a szemben haladó járművekre, abból a szempontból is célszerű lesz, mert a kocsist figyelmezteti a változásra, szokatlan lévén ez a hely, az így való hajtás, sokkal nagyobb lesz az óvatossága és figyelme a megváltozott rendre.
A mai ember más, mint a régi ember volt. Ha nehéz is egy új rendet megszokni, mégis egészen bizonyosan sokkal hamarabb átmegy a köztudatba a megváltozott közlekedési rend, mint ahogyan félszázad előtt megszokták az emberek azt, hogy nem minden rendszer nélkül, de meghatározott rendben kell járni az útakon. Aki csak egy kissé ügyel, aki nem felejti el azt, hogy a saját maga és a mások élete is kockán forog, ha nem ügyel, az a legrövidebb időn belül megszokja, hogy megváltozott a rend, hogy: Jobbra hajts!”

ujsag_410703.pngAz Ujság 1941. július 3-i számában megjelent cikk az új közlekedési szabályokról

Ilyen felkészülés után kerül sor a nagy váltásra, amikor is 1941. július 6-án hajnalban az ország nagy részén sor kerül a jobboldali közlekedés bevezetésére. Számos lap hívja fel a figyelmet arra, hogy aznap jelentős fordulat állt be a közlekedés rendjében; a Pécsi Naplóban például számos írás mellett az alábbi cikket is olvashatták a korabeli újságolvasók:

pecsi_naplo_410706.pngCikk a Pécsi Napló 1941. július 6-i számában

Az információáradatból az olyan lapok sem maradnak ki, mint a Nemzeti Sport, mely 1941. július 6-i címlapján az alábbiakban hívja fel a figyelmet a közlekedés új rendjére:
„Ma, vasárnap hajnaltól az országban jobbra hajts! Budapesten és környékén még balra hajts!
Vigyázz! Jobbra hajts, balra előzz!
Lassan, óvatosan közlekedjünk, mert szokatlan a jobbrahajtás!
Megelőzhetjük a baleseteket, ha az úton lassan, óvatosan közlekedünk!”

Minden előkészület és óvintézkedés ellenére azonban óhatatlanul bekövetkeznek az első olyan balesetek, melyek a közlekedés új rendjére való átálláshoz köthetőek. A Szentesi Napló 1941. július 9-i számában például az alábbi cikket olvashatjuk:

szentesi_naplo_410709.pngA Szentesi Napló 1941. július 9-i számában megjelent cikk

Néhány nappal később pedig, 1941. július 11-én a Makói Ujságban az alábbi cikk lát napvilágot:

makoi_ujsag_410711.pngA Makói Ujság 1941. július 11-i számában megjelent cikk

A vidéki átállást követően hamarosan megkezdődik a főváros és környékének jobboldali közlekedésre való felkészítése is. Az Ujság című lap szeptember 24-i számában például „November 9-én hajnaltól gyökeresen megváltozik Budapest és környéke közlekedése” című cikkéből egyebek közt megtudhatjuk, hogy az átalakításhoz szükséges beruházások mintegy 12 millió pengőbe kerülnek, a BSzKRt átépíti és átalakítja a villamoskocsikat, az autóbuszokat, „a villamosvasuti vágányokat, a járdaszigeteket, a várócsarnokokat, a jelzőberendezéseket és áthelyezik az országos jelentőségű utvonalak mentén a baloldalon álló vámépületeket is”.
A cikk szerint Szendy Károly polgármester arra kéri a kormányt, hogy a beruházás felét vállalja magára. Az is kiderül, hogy a HÉV a gödöllői, a csepeli, a dunaharaszti, a ráckevei és a szentendrei vonalain egyelőre megőrzi a baloldali közlekedési rendet – a tervek szerint ezeket csak később alakítják át. A háborús viszonyok közt külön nehézséget okozott az átalakítás során a sínek beszerzése, ezért „a BSzKRt a használaton kívül álló villamosvágányokat” szedte fel.
Kiderül a cikkből, hogy a budapesti villamosvonalak mentén 1941-ben 1281 megállóhely van, melyek közül „601 megállóhelyet meg kell változtatni, csupán 584 maradhat meg a mai helyén”, de megváltozik számos busz útvonala is.
A Népszava 1941. november 9-i számában „Négyszáz munkás dologozott a jobbrahajtásra virradó éjjel a villamossíneken” címmel egészen drámai beszámolót olvashatunk a budapesti közlekedési rend módosulásának éjjeléről:

„A jobboldali közlekedésre való áttérés szombat este lázas munkát adott a Beszkárt munkásainak. Útkereszteződéseknél és a tereken a villanyégőknek valóságos nappali fányáradatában indult meg az utolsó ’simítás’ a villamossíneken.

Több helyen már este 11 óra előtt elfoglalták helyüket a munkások a sínek mellett és most valósággal rávetik magukat a munkára, mert az idő sürget és az uccai óra mutatóján látni, milyen rövid az idő, amikor a főváros uj közlekedési rendje egy intésre teljesen megváltozik

és a baloldali hajtásról minden jármű áttér a jobboldali hajtásra. Szombat este 11 óra. Leállnak a villamosok, bevonulnak a remíszbe. A járdaszigeteknél, a kitérőknél és összekötő vágányoknál máris 400 Beszkárt-munkás dolgozik, rögzített villanyváltókat kapcsolnak át. Egész éjszaka talpon van a Beszkárt-központ és az osztálymérnökség. A pályamesteri irodákban is teljes az üzem.

A Széll Kálmán téren van a legnagyobb átépítő munka, itt az éjszakai pár óra alatt az új villamospályaudvar rendjét kell megváltoztatni három bejárónál.

kepes_vasarnap_410620.pngAz 1941-ben a forgalomnak átadott Széll Kálmán téri villamos-pályaudvar a Képes Vasárnap 1941. június 20-i számában

A jobbrahajtás elve szerint épült pályaudvarra eddig kényelemetlen önkereszteződésekben érkeztek be a kocsik, a külső ’balra hajts’ miatt. Úgy ígérik, hogy vasárnaptól kezdve a keresztezések megszűnnek, a pályaudvar forgalma egyszerűbbé válik és megszűnik a 6-os villmoskarambolok veszélypontja.
Éjjel 12 órakor megjelennek az első Beszkárt-emberek és

megkezdik az új villamosmegállók tábláit fedő papírlemezeknek az eltávolítását.

Az ucca kihalt. Az autóbuszközlekedést a vasárnaptól életbelépő korlátozásoknak megfelelően az éjfélutáni órákra nem terjesztették ki, a taxikorlátozást nem enyhítették. Néha látni egy-egy taxit elrobogni, a gyalogosok valósággal vadásznak a taxikra, de a taxik foglaltak. A körúton feltűnik egy fiáker, derűsen szólongatják a kocsist a bakon, de ő a lovak közé csap és továbbviszi utasait. Ezen az éjszakán gyalog járnak azok is, akik eddig autón futkostak. A közlekedés ’demokráciájának’ az éjszakája ez a vasárnapra virradó éjszaka.
A tejvállalatok már leszállították a viszontelárusítóknak a tejet, hogy biztosítsák a vasárnapi tejeskávés reggelit, már amennyire ezt biztosítani lehet.

A sínépítő munkálatoknál dolgozó munkások ezen az éjszakán kemény munkát végeznek. Ők a hősei ennek az éjszakának.

Az ucca éjszakai járókelői kíváncsian nézik, amint átemelik a síneket és gyors mozdulatokkal köveznek. Egészen nagy közönségük van ahhoz képest, hogy nincs villamos és gyalogolni kell hazáig.
Hideg, hűvös szél csap végig a körúton, még az a jó, hogy megszűnt a többnapos csunya eső.
Reggelre már véget ér az új közlekedési rend előkészületi munkája. Egy kis izgalom, egy kis kíváncsiság és

vasárnap reggel, mire felébredünk, már megfordult minden a pesti uccán, a villamosok jönnek, amerre azelőtt mentek, a villmosra felszállni óvatosabban kell, a villamosról való lelépésnek külön fórsriftja lesz, balkézzel kell kapaszkodni, jobblábbal kell lelépni és az uccán nem lehet senki után megfordulni, elmélázni, nem lehet többé balról várni járműveket, jobbra kell nézni, különben ’rendőri hír’ leszünk: az új közlekedési rend áldozatai.”

nepszava_411109.pngA Népszava 1941. november 9-i számában megjelent cikk

Annak ellenére, hogy minden előkészület megtörtént az átállásra és a rendőrség is hatalmas erőkkel biztosította a zökkenőmentes váltást, a budapesti új forgalmi rendnek is voltak áldozatai.
Az Ujság 1941. november 11-i számából megtudhatjuk, hogy Éliássy Sándor főkapitány és helyettese Bartóffy János, valamint Marinovich Marcell rendőrkapitány november 9-én már a kora hajnali órákban személyesen indult ellenőrizni a budapesti helyzetet: általában elégedettek is voltak a látottakkal, csupán a Keleti pályaudvar és az Erzsébet híd budai oldalán volt némi zavar a rendszerben. A cikkből az alábbiak is kiderülnek:

kepes_vasarnap_3.png„A rendőrség rádióautója bejárta a várost és hangszórókon intették óvatosságra a közönséget” – fénykép a budapesti „jobbra hajts” első napjáról a Képes Vasárnap 1941. november 14-i számában

„A jobboldali közlekedés első napján, vasárnap az általános aggodalmaktól eltérően, csak három közlekedési baleset történt. Gondos Jakab dr. 70 éves ügyvéd a Vigszínház előtt nekiment az egyik villamoskocsinak és visszaesett a járdaszigetre. A mentők a Rókus-kórházba vitték.
Az Erzsébet-hír pesti hídfőjénél egy kislány helytelen oldalon akart felszállni az egyik Buda felé haladó villamosra, a lépcsőről visszaesett, de mire a mentőket értesítették, a kislány afeletti ijedtében, hogy kórházba viszik, sietve eltűnt a helyszínről. Személyazonosságát nem lehetett megállapítani.
A harmadik baleset a Baross-téren történt, ennek azonban kevés köze van a jobboldali közlekedésre való áttéréshez. Az történt ugyanis, hogy az egyik 76-os villamos ahelyett, hogy egyenesen a keleti pályaudvar felé tartott volna, hibás váltóállás folytán a Rottenbiller-utcába fordult be. Eközben egy arra robogó 44-es villamos beleszaladt a 76-os villamosba. A karambol szerencsés kimenetelű volt, az utasok közül senki sem sérült meg, csupán a kalauznő szenvedett jelentéktelen sérüléseket.”

kepes_vasarnap_4.png„Éliássy Sándor főkapitány és báró Babarczy tanácsnok (középen állnak) a közlekedési rendőrség tagjaival bejárták a várost és a forgalmasabb pontokon figyelték az uj közlekedési rendet” – fénykép a budapesti „jobbra hajts” első napjáról a Képes Vasárnap 1941. november 14-i számában

A viszonylag mérsékelt vasárnapi forgalom után az új közlekedési rend igazi főpróbája a hétfői munkanap forgalma volt, ahol viszont sajnos halálos áldozata is volt a jobboldali közlekedésnek: Újpesten a Müller bútorgyár kocsisa az Ősz utcában bútorral megrakott kocsiját balra hajtotta, s közben nem vette észre a helyes irányban feléje haladó 91-es villamost. A villamos nekiütközött a teherkocsinak és Schwartz József 45 éves kocsis a villamos kerekei alá került. A kivonult tűzoltók már csak a szerencsétlenül járt kocsis összeroncsolt holttestét tudták kiemelni a kerekek alól.

 A cikk írása során a
Budapesti Közlöny
Képes Vasárnap
Makói Ujság
Népszava
Nemzeti Sport
Pécsi Napló
Szentesi Napló
Ujság
című lapok fentebb idézett és felhasznált cikkei mind elérhetőek az Arcanum Digitális Tudománytárban.

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr4914164641

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása