"Robbanó anyagokat, mérgeket csak hatósági engedéllyel lehet árusítani; ezerszer veszedelmesebb erkölcsi mérgek és robbanó anyagok pedig közkézen forognak. Fájdalom, ezek a kezek többnyire gyermekek kezei." A leghatásosabb gyerekméreg pedig Nick Carter volt, a szuperdetektív. Nála népszerűbb se méregben, se robbanószerben nem létezett a békebeli Magyarországon.
Így tűnt fel Amerika legnagyobb detektívje Magyarországon- mint látható, Jézus és Pinocchio között - két évtizeddel azután, hogy bemutatkozott szülőhazájában. A könyvesek lapja, a Corvinus adott hírt az érkezéséről 1907 végén.
És rögvest megszerették őt a népek, és meggyűlölték őt, akik a nép fölött álltak. A fenti idézet a Jó egészség című egészségügyi lapban jelent meg Dr. Hajós Lajos idegorvos tollából.
"Arra igazán semmi szükség, hogy a Nick Carter-féle szemétregények és különféle zugkönyvkereskedők kiállításai egész falakat foglaljanak el" - dohogta az 1908-as tavaszi vásáron látottak hatása alatt Tonelli Sándor, az Országos Iparegyesület titkára a Magyar Iparban.
Heltai Jenő rögvest írt egy tréfás jelenetet a Modern Színház számára Nick Carter a kabarettben címmel. A Borsszem Jankó vicces dialógus sorozatot indított, melyben a két, folyvást riválisaik bűnei után kutató politikus, Andrásssy Gyula (Duczi) Sherlock Holmes, Hadik János pedig Nick Carter személyében jelent meg:
A Budapesti Hírlap arról tudósít, hogy "Stern Ábrahám dr., a pesti izraelita polgári iskola igazgatója körlevélben hívta föl a szüléket, támogassák őt és az iskolát a detektivregények ellen való küzdelemben, ugyanerről a tárgyról érdekes cikkelyt olvasunk a Középiskolai Tanáregyesület Közlönyében Szőts Gyula brassói tanár tollából./.../ Én... most egy olyan mételyre akarom fölhívni a figyelmet, mely az iskola falai között pusztít. Ez a métely a detektívregény. A XX. század szülötte. Sherlock Holmes a mintakép, Nick Carter és Nobody az utánzat.
Ügynökök terjesztik a világnak minden táján, újságok hirdetései, könyvkereskedők kirakatai hivják föl rá a figyelmet. És az ifjúság veszi, hiszen annyi izgalmat nyújt a húszfilléres füzet! A métely már nagyon is elterjedt és pusztít. Az elmúlt iskolaévben tucatszámra koboztuk el Nick Carter füzeteit a tanulóktól./.../ Nos, nem mételyezi-e meg az a fércmű fenekestül annak a gyermeknek a lelkét? Kiöli belőle a természet csodáin való bámulatot, a szép iránt való érzéket, a látni, tanulni vágyást, az ifjúságnak minden iránt való őserejű érdeklődését, az akaraterőt, a komoly törekvést, munkakedvet. Serdülő lelkét odaadja zsákmányul a lélekkufároknak, a kik azt teljesen kiszipolyozzák és nem hagynak benne egyebet, csak az örökös vágyat az izgalom fokozására. Szabad-e ezt nekünk összetett kézzel néznünk? Szabad-e tanításunknak egész eredményéről tehetetlenül lemondanunk mások lelketlen üzleti érdekeiért?" A tanulónak "meg kell győződnie, hogy csak az a jó, a mit jó szülőjének, tanárának kezéből kap."
A Corvina, a könyvkereskedők lapja csatlakozott azokhoz, akik az igazságügyminiszterhez fordultak Nick Carter és társai betiltása végett: "Nem szabad haboznunk abban, hogy a magunk hatáskörében is a legmesszebb menő támogatásban részesítsük azokat, a kik állást foglalnak a különböző czímek alatt megjelenő, legnagyobb részben külföldről importált, káros, erkölcstelen és igazán mételyt terjesztő szennyes irodalom ellen. A Budapesti Hirlap czikkéből a következőket idézzük: Hogy az irodalmi kufárok selejtes bandája: a mételyhintő szemétregényírók a tulajdonképeni bűnösök, az kétségtelen. De vétkes mulasztás felelősei vagyunk mi is. Az állam miért csak a kolera-behurczolás ellen tud védőintézkedést alkalmazni, szellemi miazmák ellen nem mer semmit tenni, félve, hogy a gondolat- és sajtószabadság elvével való visszaélésként fogják feltüntetni azt. E nagy és nekünk mindenkor drága szabadságaink hófehér palástja azonban nem aljasítható le csempész-köpönyeggé. Nekünk nem kell a külföldi irodalom e becsempészett salakja, szennye; nem tűrhetjük, hogy filléres füzetek százezreivel csábítsák a gyermekek hajlékony lelkét furfangos gazemberségre. Védőintézkedést kérünk e ronda lelki miazmák járványa ellen."
A Magyar Közigazgatás cikkírója egyenesen a nemzethalál vízióját kapcsolja Nick Carterhez: "A detektiv-regények ezen pusztító hatása mellőzhetlenné teszi, hogy a magyar törvényhozás és kormányzat a sajtószabadság czégére alatt pusztító kalózok és rablólovagok czéhe ellenében a leggyökeresebb megtorló intézkedéseket vegye tervbe. A pornográfia szégyenletes üzelmeinél semmivel sem képviselnek kisebb veszélyt a detektív-regények, színdarabok és mozi-mutatványok, valamint a tolvajnyelv népszerűsítésére irányított üzelmek. Óriási veszedelem fenyegeti e téren a magyar társadalmat, oly veszély, melynek szennyes hullámai jeltelen sírba temetnék azon magyarságot, mely századokon át volt a keresztény-európai czivilizácziónak védbástyája a barbár kelet ellen."
A Népszava leszögezte, hogy a "Nick Carter-féle ponyvairodalomnak nem szabad benne lenniök munkáskönyvtárban". A szociáldemokraták napilapjában egy Amerikából éppen hazatért tollforgató ezt írta: "Nick Carter Amerikában ismeretlen egyén, avagy ha ebben tévednék, korántsem olyan népszerű, mint ideát nálunk. Én egyszer sem hallottam a nevét. /.../ az egész detektívromantikát belepte már a múltak penésze, a híres bűnügyi nyomozásokról maga az isten sem tud, hiszen Amerikában is csak fajankók ilyesmihez a rendőrök, akár nyilvánosak, akár titkosak. Egészen más a szerepe Nick Carter-éknek otthon: amilyen aljas, olyan drámai szerep ez. A munkásmozgalom letörésére iparkodnak a detektiv-ügynökségek szolgálatait fölhasználni az Egyesült-Államok kapitalistái és nem minden pillanatnyi siker nélkül. A detektív-ügynökségek... ma már, csekély kivétellel a munkásmozgalomból élősködnek és vagyonosodnak nagy mértékben./.../ Legföljebb nálunk lelkesednek még a Nick Carterekért és bizony igen okos és kitűnő dolgot mivel az a munkásember, aki felebarátja kezéből kiüti ezeket az agymételyeket és pártirodalmunk termékeit adja helyükbe. S. M." Nick Carter nemcsak azokért a magándetektívekért lett felelős, akiket Amerikában beépítettek besúgni és bomlasztani a munkások közé, de arról is ő tehet, hogy a magándetektív szakmát annyira divatba hozta, hogy Aradon egyszerre három magándetektív nyitotta meg az irodáját. (Pesti Hírlap)
Az újságok bűnügyi tudósításaiban állandó elem elem lett, hogy a bűnöző fiataloknál kötegekben állnak a Nick Carter füzetek és hasonló detektív ponyvák, azok lelkesítik őket a bűnre, azokból merítenek ihletet. Például: "A serdülő fiatalságnak fantáziáját olykor annyira felcsigázzák ezek a rémtörténetek, hogy a gyengébb idegzetűek közül némelyek megbetegednek — mint egy példa a múlt héten is igazolta —, némelyek pedig, a rémtörténetek hőseit akarván utánozni, a bűn útjára térnek. A rendőrség pénteken is leleplezett egy fiatal fiukból álló betörő-szövetkezetet, amelynek tagjai jó családhoz tartozó fiatalemberek, akik több kisebb-nagyobb betörést, követtek el. /.../ Mikor a bandát megalakították, kiosztották egymás között a szerepeket, sőt a rémregényekben előforduló neveket vették fel. Így lett az egyik Nick Carter, a másik Chick, a harmadik dr Quartz, a negyedik Tentchi s végül az ötödik Sherloc Holmes. (Pesti Hírlap)
Az Újság beszámol két katona által elkövetett gyilkosságról és az egyik tettes öngyilkosságáról. S hozzáteszi: "Bizonyosra vehető, hogy a két szerencsétlen katona Nick Carter rémregényei olvasásának az áldozata."
A detektívregények betiltásának egyik legszenvedélyesebb szószólója Tábori Kornél író és műfordító volt: "A rendőrségen ma is nagyon aktuális az a kérdés, amely öt-hat éve merült fel s gyorsan obligálttá lett: - Olvastad-e a Nick Cartert?" Tábori jelzi, hogy a rendőrség hamarosan statisztikát hoz ki arról, hogy a bűnelkövetők körében milyen gyakori a Nick Carter és a hasonló detektívtörténetek olvasása. (Pesti Napló) Tábori föllépése azért is méltó a figyelemre, mert e korszak fővárosi kriminalitásáról szóló könyvből tudjuk, hogy Tábori maga is számos detektívregényt fordított. (Perényi Roland: A bűn nyomában, 222. o.)
Elektromos Nick Carter kínálat napjainkban.
Tábori idézett cikkében azt sugalmazza, hogy Zigány Árpád személyes érintettsége okán bagatellizálja a Nick Carter-veszélyt a Huszadik Században megjelent írásában Zigány ezt fejtegette: "A zsidóknak volt egy bakjuk, amelyet megraktak az egész nép bűneivel s aztán kikergették a pusztába. A modern társadalomnak két ilyen bakja van: az egyik a pornográfia, a másik a 'káros' irodalom. Megfognak egy tolvajt vagy betörőt; a vallatásnál kiderül, hogy olvasta Nick Cartert s egyéb detektív-históriákat. Miután úgyszólván mindenki olvasta és olvassa ezt az irodalmat, az lenne a furcsa és ritkaság, ha éppen a tolvaj nem olvasta volna. De erre ügyet se vetnek, hanem egyszerűen följajdulnak, hogy: íme az a 'káros' irodalom vitte bűnre a betörőt! Ez az okfejtés éppen olyan gonosz, mint amilyen ostoba. /…/ Hát azelőtt, amikor nem volt Nick Carter — vagy akár ma is, ahol nincsen Nick Carter — kevesebb volt talán aránylag a gonosztevő?"
Schöpflin Aladár pedig ezt írta a Nyugatban: "akinek teljesen ép, normális az idegzete, kedvezők az anyagi viszonyai, az elolvashatja a világ összes Nick Cartereit, mégse tör be az újpesti bankba. Akiben benne van a gonosz tettekre való hajlandóság, azt sem a Nick Carter teszi gonosztevővé, legfeljebb formát ad szándékainak. /.../ Robinson Crusoe-t a legkenetesebb pedagógusok meleg ajánlással adják a gyermekek kezébe, mint erkölcsnemesítő olvasmányt. Ezer meg ezer gyerek olvassa is évről-évre és nem lesz baja tőle. De időnként mégis akad egy pár olyan gyerek, aki a hatása alatt megszökik a szülői házból, hogy egy lakatlan szigetet keressen magának lakásul."
Nick Carter túlélte a támadásokat, túl a háborúkat. Ezt észrevételezte Nádass József a Kortárs 1947. október elsejei számában, melyet a Köztársaságban idéztek 1991-ben: „Nick Carter túlélte az első világháborút, túlélte a második világháborúra való készülődés félfasiszta és fasiszta esztendeit, íme, túlélte a második világháborút is. (...) Naiv módon azt hittük, hogy a füzetes méreg kora is véget ért. Kiderült, hogy ez alapvető tévedés volt. A könyvégető máglyák sok minden értékeset elpusztítottak, a kultúra legmagasabb és legmélyebb értékei az érte- lemellenesség martalékává lettek, de Nick Carter, az ostoba és butító ponyva, a füzetes kalandorregény újra itt van. (...) Minden módon meg kell akadályoznunk, hogy Nick Carter újból viruljon. Ha ez a harcunk nem sikerül, akkor Nick Carter megint nagy buzgalommal és sikerrel fog hozzájárulni az új, most már atomháború megszületéséhez, és azt is túléli.” És ekkor Nick Carter évtizedekre eltűnt a magyar nyilvánosságból - így úsztuk meg az atomháborút.
A Népszava emlékeztetett még a detektívre 1950-ben: "Hol van a régi elhanyagolt, mindenből kisemmizett Angyalföld, amelynek fejlődését Horthyék tudatosan meggátolták, mert lakosságának zöme munkás volt. Hol van az a régi Angyalföld, amelynek munkanélküli tömegeit amerikai gengszterfilmekkel és Nick Carter füzetekkel akarták »nevelni«? Angyalföld ifjai ma a szovjet filmekben, színdarabokban gyönyörködnek, a legjobb szovjet könyveket olvassák, szemináriumba járnak, sportolnak, népnevelő, kultúrmunkát végeznek."
Nick Carter három évtized múltán bukkant föl ismét Magyarországon. Ekkor Oldrich Lipsky, a felejthetetlen Limonádé Joe rendezője paródiába hajló filmet forgatott Nick Carter, a szuperdetektív címmel, s mivel ez "baráti országban" készült, csehszlovák film volt, senki nem emelt kifogást ellene.
Nick Carter csíkos zakóban. Jelenet a Nick Carter, a szuperdetektív c. csehszlovák filmből.
A rendszerváltás után Nick Carter füzetei megjelentek az antikváriumokban és az online könyváruházak kínálatában. Megszelidítette őt a nosztalgia és a keményebb krimisorozatok tömege. "Művelt, kulturált, irodalomszerető eleink is csillogó szemmel emlegették a Nick Carter és Buffalo Bill kalandjairól szóló füzetes ponyvaregényeket." Így emlékezett Fischer Eszter a Holmiban. Ugyancsak a Holmi közölte Csécsy Imre írását, melyből kiderül, hogy ez a módfelett művelt irodalmár és politikus is azért szerette Angyal Dávid irodalomóráit, mert nála nem csak puskázni lehetett nyugodtan, de Nick Cartert olvasni is a pad alatt.
