"Gondolatai ma is megrendítően aktuálisak, és fontos üzenetet hordoznak az utókor számára." Ezt mondta a szónok, aki a minap Csepelen felavatta a másfél száz évvel ezelőtt született közéleti személyiség emlékművét. Az Arcanum majdnem négyezer találatot ad Urmánczy nevére. Ott van közöttük mindaz, ami "megrendítően aktuális".

Urmánczy erdélyi nagybirtokos volt, fiatal korában szenvedélyes turistaként járta szülőföldje hegyeit és völgyeit,  aforizmákat, hangulatos útleírásokat publikált erdélyi lapokban. Ő lett az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület gyergyóvidéki szakosztályának tiszteleti alelnöke. Ebből az alkalomból közölte a képét az Erdély 1897-ben:

Jogi diplomájának megszerzése után a szülőföldjén hivatalnokoskodott. Volt szolgabíró, aljegyző, főispáni titkár. 1902-ben elindult kormánypárti (szabadelvű) képviselőjelöltként Szászrégenben a kormánypárt igazi jelöltjével szemben, és a nemzetiségi igények pártolásával maga mellé állított szászok szavazataival győzött. Az Országgyűlésben rögvest interpellációkban követelte a székely vasút kiépítésére rég megígért pénzt, s mivel nem kapott kielégítő választ, megválasztása után pár hónappal kilépett a kormánypártból. 

1904 végén, a "zsebkendőszavazás" után Aradon hatalmas népgyűlésen tiltakoztak a parlamentarizmus megcsúfolása ellen. "Urmánczy Nándor, Molnár Ákos a parlamentben történt merényletről beszéltek, s a szónokok beszédére elementáris erővel tört ki a tiltakozás Tisza alkotmánysértő cselekedetei miatt. Végezetül Bokányi Dezső beszélt a szocialisták nevében." (Alkotmány, 1904. december 9.) 

1905-ben a függetlenségi programmal induló Urmánczyt legyőzte a szabadelvű Podmaniczky Frigyes. A vesztes a pesti Pannónia Szállóban nekirontott Lázár István Maros-Torda megyei főispánnak, mert szerinte ő buktatta meg, ellene fordítván a szászokat. A veszekedésből párbaj lett, a felek egyet-egyet lőttek, nem találtak, kibékültek, s utóbb párbajvétség miatt két-két nap államfogságra ítélték mindkettőt.

Ha Urmánczy vesztett is, az ellenzék nyert. A király azonban ezt nem vette figyelembe, s kinevezte az ún. darabont-kormányt. Ekkor nagy cikket írt Urmánczy a Magyarországban, mely az őt méltató Németh Szilárd számára valóban "megrendítően aktuálisnak" tűnhet: "De a törvénytelen kormány elleni küzdelem nemcsak az ő /ti. a vármegyék - R.S./ kötelességük. Ebből a küzdelemből minden magyar ember ki kell, hogy vegye a részét és nem maradhatnak attól távol az állam hivatalnokai sem. Sajnos, mindez ideig semmi jelét nem látjuk annak, hogy az állam hivatalnokai aktív részt vegyenek a nemzeti küzdelemben./.../ Most eszembe jut, mennyire bosszantott, mikor olvastam, hogy a minisztériumok tisztviselői... sorban üdvözölték törvénytelen minisztereiket... Sejtem, hogy sokan szégyenpírral az arczukon és ökölbe szorított kézzel álltak a félkörben, de azt is tudom, hogy minden hivatalban sok a hízelgő, besúgó, előre törtető tisztviselő, vagy érdemeket kereső főnök s ezek terrorizálják a tisztességeseket./…/ Szomorúbb jelenség az, hogy a kormánynak már sok törvénytelen rendelkezése, intézkedése jutott köztudomásra, de még arról hírt, hogy valamely állami tisztviselő a törvénytelen utasítást esküjére váló hivatkozással megtagadta volna, nem hallottunk./…/ Tisztelt urak ! Az az argumentum, hogy 'amit mi csinálunk, azt tulajdonképpen nem mi csináljuk, hanem a miniszter, tessék őt érte felelősségre vonni' — önöket nem menti. Csak egy esetben: ha a hivatalnokot gépnek minősítjük és előzőleg a hivatali esküt eltörüljük."

1906-ban, a Függetlenségi Párt nagy győzelme visszaemelte Urmánczyt a parlamentbe. 

Urmánczy Nándor 1907-ben (jobbra). Pesti Napló Képes Műmelléklet, 1932. április 17.

1907 végén azonban, amikor a párt feladta az önálló Nemzeti Bankra vonatkozó követelését, többekkel együtt kilépett belőle. "Azt a terrorizmust, amely a függetlenségi párt néhány elvhű tagjának is kötelességévé teszi az árulásban való passzív vagy aktiv részvételt, újabban Urmánczy Nándor és Wesselényi Ferenc báró érezték végképpen tűrhetetlennek magukra nézve." Így írt a Népszava, mely ekkoriban erősen szimpatizált Urmánczyval. 

1908-ban Urmánczy Sümegi Vilmos képviselőtársával párbajozik, akit a kardjával könnyebben meg is sebesít. A következő párbajára azért nem került sor, mert azt a felek által választott becsületbíróság szükségtelennek ítélte.

Amikor olyan embert neveznek ki Maros-Torda megye főispánjának, aki az alkotmányellenes darabont kormányt támogatta, Urmánczy az ellen folyó nagy kampány élére áll. 

1914 januárjában pedig megtartja pályafutása legemlékezetesebb parlamenti beszédét. Így tudósított erről a Budapesti Hírlap: "Urmánczy Nándor: Egy kijelentést kivan tenni. Ebben a Házban a legsúlyosabb házszabálysértést 1912. június 4-én Tisza István követte el. /Rendőrökkel vezettette ki az ellenzéki képviselőket a parlamentből. - R.S./ Azért rendőrök nem dobták ki ebből a teremből. Ezért a házszabálysértésért nem tiltották ki a képviselőházból. A bölcs mentelmi bizottság nem tett javaslatot. Mindaddig, míg Tisza István gróf urat ezért büntetés nem éri, a szóló se respektálja ezeket a házszabályokat. (Helyeslés a baloldalon, zaj a jobboldalon.) /.../ Azt kellene mondania, ha fölszólal, hogy tisztelt század, hogy tisztelt zászlóalj! Mert ez nem magyar parlament, hanem kaszárnya! (Zajos helyeslés a baloldalon.) Ha az elnök úr férfias ember, akkor nem fogja tagadni, hogy itt kaszárnyát rendeztek be államköltségen. (Zajos helyeslés a baloldalon.)
Az elnök másodszor is rendre utasítja. /.../ Én eddig csak a munkapártot támadtam, hogy bátorságukkal visszavonulnak a szuronyok mögé. (Zajos taps a baloldalon.) Most már magunkat is gyávasággal vádolom. (Taps balról.) Fölkiáltások balról: Igazad van! Urmánczy Nándor: Én ezennel kijelentem, elnök úr. hogy ha úgy tetszik. Szász Károly úr (Taps a baloldalon. Zaj jobbról.) Az elnök figyelmezteti, hogy az elnökkel ilyen! hangon beszélni nem szabad. (Zaj.) Urmánczy Nándor: Ezennel kijelentem, hogy jövőre az ellenem irányuló bármiféle elnöki erőszakoskodást személyem ellen irányuló inzultusnak tekintek. (Zajos taps a baloldalon.) Fölkiáltások jobbról: Ohó! Ohó! (Zaj a bal oldalon.) Az elnök: Kénytelen vagyok ezért a képviselő urat rendre utasítani. Egy hang jobbról: Szemtelenség! (Óriás zaj a Ház minden oldalán.) Urmánczy Nándor: Ki volt az? Csáky Gusztáv gróf föláll.
/.../ Urmánczy Nándor: Ilyen körülmények között mernek még sajtószabadságról beszélni. Én úgy képzelem, mintha az elnöki székben nem is elnök, hanem valóságos őrmester ülne. (Zajos taps a baloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Az elnök: A képviselő úr sértést sértésre halmoz s mivel nem volt foganatja fölhívásomnak, hogy szóljon a tárgyhoz, megvonom tőle a szót. (Nagy zaj a baloldalon.) /.../ Urmánczy Nándor: Én nem respektálom az elnök úr házszabályait. (Zajos taps a baloldalon. Zaj jobbról.) /.../.Urmánczy Nándor: Az utánam következő szónok iránt való figyelemből állok el a szótól. (Nagy éljenzés és taps az ellenzéken.) Felkiáltások a baloldalon: Éljen Urmánczyl Éljen!"

Urmánczyt ezután negyven ülésnapra kitiltották az Országgyűlésből. A kitiltott képviselő az elnöklő Szász Károlyt is, a szavait szemtelenségnek minősítő Csáky grófot is párbajra hívta ki. A Népszava információi szerint a Csákyval vívott kardpárbajban mindkét fél megsebesült, és nem is békültek ki. A Szásszal vívott párbaj ismét egy becsületbírósági döntés miatt maradt el. 

Tolnai Világlapja, 1914. február 8.

1914. március 20-án a Károlyi Mihály vezetésével megújult Függetlenségi Párt nagy vacsorával emlékezett Kossuth Lajos halálának huszadik évfordulójára. Az ünnepi szónoklatot Kossuth-serleggel a kezében Urmánczy tartotta. A Pesti Napló szerint "hatalmas erejű szózatával valóságos kalapácsütéseket mért a mai rendszerre" a szónok, akinek gondoltai Németh Szilárd megítélése szerint "megrendítően aktuálisak": "Kossuth ősi népe nyugodtan állja meg helyét a hatóság pressziójával és a lélekvásárlással szemben és ezért nem esik kétségbe a nemzet sorsán. Az ellentábor nagy emberei közül ellenben eszébe jutnak a főurak, a kik az erőszakra esküsznek. a főpapok nagy része, a kiket miniszteri levelekkel dirigálnak, és a miniszterelnök intésére szavaznak, és eszébe jutnak a titkon dolgozó nagybankárok, az államnak és népnek közveszedelemmé vált nagy uzsorásai, a nagy sápolók és vesztegetők. Kossuth eszméi ezek előtt ismeretlenek. Kossuth alkotásai ma nagyrészt romokban hevernek. Egy becstelenségben fogant és becstelenségben élő szolgahad végzi az országrontást. Szuronyos törvényhozás rombolja és semmisíti meg a polgári szabadságjogokat. Magánérdek mozgatja a közügyeket. Az üzlet a fő. 1848-ban Kossuth fölhívására a haza oltárára hordta kincseit a nép. Ma szemérmetlen fosztogatók veszik körül az országot."

Tolnai Világlapja a Kossuth-emléklakomáról.

Az Országgyűlésből kitiltott Urmánczy a Magyarország hasábjain "interpellálta" Tisza István miniszterelnököt. Tisza lapja, a Magyar Figyelő ezen így élcelődött: "Hogyan értelmezendő az Urmánczy-féle hazafiság?
Úgy, hogy nagyon szereti a hazáját. Ha alkalom adódnék, meg tudna érte halni, alkalom hiányában azonban meg kell elégednie azzal, hogy olykor egy beszédet mond, vagy egy újságcikket ír a haza javára. A beszédek jelentéktelenek, a cikkek gyöngék, de ez nem változtat azon, hogy tiszteletreméltó forrásból fakadnak. Megállapíthatjuk azonban, hogy a hazafiságnak ez a fajtája a cselekvésre nem alkalmas és akkor sem vihetné előbbre az ország szekerét egy milliméterrel sem, ha a beszédek és vezércikkek özönével árasztaná is el a magyar Alföldet. Ez a platonikus honszerelem... bírói tisztet vállalt a cselekvés emberei fölött."

Midőn alkalom adódott a hazáért való meghalásra a Nagy Háború keretében, Urmánczy bevonult és Bukovinában harcolt. De a háború éveiben is rendíthetetlenül támadta a kormányt. Először azért, mert eltűri, hogy a közös hadseregben az osztrákok gyalázatosan bánjanak a vitéz magyar katonákkal, 1916 derekán pedig azért, mert nem készültek fel a román támadásra, és védtelenül hagyták Erdélyt. A Népszava ebben az esetben is Urmánczy mellett állt: „'Mondjon le, mondjon le!' — ezt a kiáltást röpítette Tisza felé Justh Gyula, amikor a keddi ülés megnyílt. És legalább ezerszer elhangzott még ez a követelés a közbekiáltások áradatában és ez a követelés hangzott föl azokban a beszédekben, amelyek napirend előtt való fölszólalás címén a képviselőház ülését kitöltötték. Egymásután állottak föl az ellenzéki pártok vezérei, de a legnagyobb hatást Urmánczy Nándor délutáni rövid, tragikus erejű beszéde keltette, aki átadta Tiszának a székelyek üdvözletét. Tisza a rája zuhogó támadások viharában, a tomboló szenvedélyektől fűtött lázas jelenetekben tehetetlenül vergődött, sokszor percekig nem jutott szóhoz, nemcsak a zaj miatt, hanem még amikor csönd állott be, akkor sem találta meg a kifejezéseket és kínosan hallgatott. Ismert pózát, amelyben keresztbefont karokkal várta a fölháborodás lecsillapodását, az ellenzék gúnyos kiáltásai nevetségessé tették."

1918 decemberében teszi közzé Komáromi János a Budapesti Hírlapban emlékeit a monarchia hadügyminisztériumának sajtóosztályáról: "A sajtóosztály Urmánczytól remegett a legjobban. Ha jelentettem, hogv Urmánczy holnap beszélni fog Budapesten, a parancsnok elsáppadt: — Unbogreiflich /felfoghatatlan - R.S./, hogv ezt megtűri a császár... /.../ A tisztek haja... szikrát hányt a borzalomtól: — Ezen individuumot verhaftolni /letartóztatni - R.S./ kellene, — mondogatták s nyomban gépbe diktáltuk az Urmánczy aznapi szavalatát. Estére már a hadügyminiszter hányta magára a keresztet a rémülettől."

1918 júniusában a piavei katasztrófa kapcsán interpellál Urmánczy, és akkor utasítja vissza azokat a vádakat, hogy a katasztrófát voltaképpen ő okozta, mert (többek között) az ő fulmináns, a magyar hadsereg állapotát panaszló beszédeit dobták le az olaszok repülőgépről sok példányban a magyar katonáknak. Urmánczy kitüntetett célpontja volt annak a vádnak, hogy a vereséget a "defetista sajtó" és a "defetista ellenzék" okozta.

Az őszirózsás forradalom Károlyi Mihály oldalán érte Urmánczyt. Őt küldte Károlyi Pólába Horthyhoz és a magyar tengerészekhez, hogy az érdekeiket képviselje.

November 7-én hozza a hírt a Friss Újság, hogy Urmánczyt nevezték ki a nemzetőrség parancsnokának. Ebben a minőségében csapatokat küldött a fosztogatók, rablógyilkosok megfékezésére szülőhelyére, ahol a románok lakta Josikafalván az Urmánczy-kastélyt is teljesen kifosztották, s néhány alkalmazottat meg is öltek. Híre jött, hogy az ún. Urmánczy-különítmény Nándor testvére, Urmánczy János vezetésével halomra gyilkolta a románokat, és ezeknek a híreknek Jászi Oszkár miniszter is hitelt adott. A helyi magyar-román vegyes bizottság azonban azt állapította meg, hogy a fosztogatók ellen fellépő katonák nem követtek el törvénytelenséget, azt a több mint harminc románt, akit ekkor valóban megöltek, a csendőrök végezték ki azokkal a fosztogatókkal együtt, akiket a katonák átadtak nekik. A helyben elégetett holttestekről készült képek megjelentek a világsajtóban, és érvként szolgáltak a béketárgyalásokon. A Népszava ekkor is, később is Urmánczyt vádolta a tömeggyilkossággal. (A hivatalos jelentést, Urmánczy nyilatkozatát és az eset legobjektívebbnek tűnő leírását a Pesti Hírlap és a Pesti Napló 1918. november 15-i számaiban találjuk. Ebben a hónapban alakította meg Urmánczy a Székely Nemzeti Tanácsot.

Urmánczy viszonya a Károlyi-rezsimhez fokozatosan megromlott. A nyomozók a nála tartott házkutatás során nem találták semmi nyomát annak, hogy valamilyen ellenforradalmi szervezkedésben vett volna részt, de január közepén Milotay István ekkor induló lapjában, az Új Nemzedékben heves támadást intéz a kormány ellen, melyről megállapítja, hogy teljességgel szocialista befolyás alá került, hibát-hibára halmoz és képtelen hatékonyan fellépni az ország védelmében. Erre a támadásra nem kevésbé heves válasz jelent meg a Népszavában. 

Az Atlanti Óceánt a Justice for Hungary (Igazságot Magyarországnak) jelszóval átrepülő első magyar pilótákat, és az akciót a legnagyobb adománnyal támogató amerikás magyart üdvözli Urmánczy (jobbra). A Pesti Hírlap Nagy Naptára, 1932.

Hősünk 1920-tól a Védőligák Szövetségének elnöke és a revízió élharcosa lett. Szenvedélyesen ostorozta az egymást követő kormányokat. A békeszerződés aláírása miatt is és azért is, mert gyávák és nem harcolnak a revízióért. Ekkortól Urmánczy egy-témájú (single issue) politikussá és közíróvá válik, s valamennyi politikai erőt azzal vádolja, hogy nem rendelnek mindent alá a területi revízió ügyének. Hanem például a parlamentarizmus, a sajtószabadság és a demokrácia azon feltételeiért harcolnak, amelyekért Urmánczy is olyan szenvedélyesen lépett föl korábban. Heti rendszerességgel jelennek meg Urmánczy cikkei a Pesti Hírlap címoldalán:

"Általános titkos /választások - R.S./, demokrácia, liberalizmus, béke mindenkivel, jogegyenlőség, korlátlan szabadságjogok. És miegymás. Ezektől rögtön meggyógyulunk! Mihelyt meglesz az általános, Pozsonyt azonnal kiürítik a csehek. A demokrácia szellemétől megfutamodnak az oláhok és meg sem állnak a Fekete tengerig. A jogegyenlőség hírére fehér zászlót tűznek ki Szabadka városházára a felvilágosult szerbek./.../ Mintha nem lenne az ország feldarabolva. Mintha szándékosan kerülnék e kérdést és a közfigyelmet el akarnák róla terelni. Semmiképen sem tudok belehelyezkedni abba a gondolatba, amelyiknek most az általános fáj. Vagy amelyik most a demokráciáért kesereg. Vagy amelyiket most boldoggá tenne, ha szabadon izgathatnának gyűléseken osztályok, felekezetek, vagy nemzeti érdekek ellen. /.../ Kínálva kínálja magát az egyetlen programmpont. Lépten-nyomon beleütközünk. Nap-nap után gyötör, sújt, fojtogat. Beleordít a mindennapi életünkbe. Itt vagyok. Engemet akarjatok. Engemet hirdessetek. Engemet követeljetek. Mert én vagyok „az út, az igazság, az élet". Miért akartok ti más programmot. Akár ellenzéken, akár a kormány mellett. /.../ Tisztelt honatyáink! Nagy-Magyarország pártját alakítsátok meg. Magatok között. Bent a nemzetgyűlésen. Nagy-Magyarország legyen a programm. Ez az egyedüli reális, elérhető, megvalósítható programm. A többi mind hiábavalóság. Nagyképűsködés, becsapás, hazugság." (Pesti Hírlap, 1926. augusztus 4.)

 A Bethlen-kormány számára Urmánczy ilyetén fellépése fölöttébb kellemetlen volt. Széchényi Aladár gróf a Felsőházban figyelmezteti is őt: "Szerinte Bethlen az egyedüli ember, aki képes megítélni, hogy a revízió kérdését mikor szabad fölvetni. Kérte Urmánczy Nándort, hagyja abba a kardcsörtetést, mert ezzel többet árthat, mint amennyit használhat." (Népszava, 1929. június 27.)

Lord Rothermere fellépését a trianoni rendezés ellen, Urmánczy így üdvözölte: "Rothermere lord ma az egyetlen aktiv magyar politikus. Pozitív, megfogható, megérthető, élő valóságot jelentő programmot, célt tűzött ki maga elé s azért, hatalmas erővel, hittel és meggyőződéssel küzd. Tessék megmondani nekem, hogy melyik aktív magyar politikus, kormányférfi mert a világ elé állani területi követelésekkel? Egyik sem. Valamennyi meglapult. Gyáván, kishitűen. Melyik mert csak egyetlen falut visszakövetelni Erdélyből, a Felvidékről vagy Délről. Egyik sem.
A mi uraink, vezetőink és nagyságaink legfennebb belső kérdésekkel foglalkoztak. Azokat is legtöbbször csak úgy előrángatták, hogy legyen mivel eltölteni az időt." (Pesti Hírlap, 1927. november 5.)

A Pesti Napló Képes Műmelléklete, 1928. szeptember 2.

Egy másik cikkben azon háborog a félmilliós német kisebbséggel rendelkező trianoni Magyarországon az egykoron a szászok szavazatával mandátumot nyert képviselő, hogy a magyar rádió német nyelvű műsorokat is sugároz: "Borzasztóan bosszant a német nyelvű felolvasás, előadás. Hogyan jut a magyar rádió ahhoz, hogy német nyelvű előadást tartson. Melyik magyar agyban született meg ez a torz gondolat? Kérem, szíveskedjenek megmondani, hogy melyik német állomás ad magyar nyelvű előadást. Tudom, hogy mi erre a válasz. Hogy az egészen más. Hát nem más! A magyar rádiónak nem az a feladata, hogy idegen nyelvet csempésszen be a magyar nyelv rovására." (Pesti Hírlap, 1929. május 22.)

1934. december 27-én Urmánczy arról ír a Pesti Hírlapban, hogy "A csonkaföld tele van kémekkel. A csehek dicsekedtek is vele, hogy kémjeik ott vannak mindenütt és nincs az a rejtett ajtó, amely mögé be ne tudnának pillantani. Hogy a bezárt ajtók mögé is benézhetnek, annak én is tanúja voltam a minap./.../ A képviselőház külügyi bizottsága tartott ülést zárt ajtók mögött. /.../ este fél tizenegy órakor a pozsonyi rádió magyar nyelvű hírbe- mondását hallgattam. És Pozsony már többet tudott a zárt ajtók mögött tartott külügyi bizottság üléséről, mint a magyar közönség. Igaz, hogy csak egyetlen felszólalásról emlékezett meg, az egyik szocialista képviselő beszédéről. Azt hosszasan, valószínűleg szó szerint mondta el. /.../ Arról szólt, hogy ne a fasiszta Olaszországgal és ne a hitleri német birodalommal kéressük a baráti kapcsolatokat, hanem szomszédainkkal igyekezzünk a jóviszonyt gazdasági téren megteremteni. Nemzeti célkitűzés, revízió, irredenta gondolat természetesen nem volt a beszédben." A Népszava megírta, hogy a pozsonyi rádióban az és csak az hangzott el, amit egy szociáldemokrata képviselő az Országgyűlés nyilvános ülésén elmondott.

Urmánczy Nándor mindent megtett azért, hogy ne érje meg elcsatolt területek visszatérését, de nem járt sikerrel. 1936. október 22-én a parlament folyosóján fejbe lőtte magát, de a golyó megakadt a homlokcsontban, az öngyilkossági kísérlet meghiúsult. Két évvel később, 1938. szeptember 22-én a Friss Újság hírül adta, hogy "Az Ereklyés Országzászló nagybizottsága nevében Urmánczy Nándor a következő táviratot intézte Hitler Adolf német birodalmi vezér és kancellárhoz Godesbergbe: 'A nemzeti gondolat jelképei, a budapesti szabadságtéri országzászló és négyszáz magyar városban és községben lévő félárbócon csüngő országzászló tiszteleg Önnél, nagy vezér és kancellár. Támogató állásfoglalását, mellyel a cseh uralom alá vetett magyarság sorsának igazságos megoldását követeli, mélységes hálával fogadjuk és legszentebb zászlóinkat ön előtt és a nagy német nemzet előtt ezeréves múltunk büszke öntudatával tisztelettel meghajtjuk.'" Ez a távirat még az első bécsi döntés előtt született, de Urmánczy a másodikat, Észak-Erdély visszatérését is megérte. 1940. október 31-én halt meg Maroshévízen, egy héttel azután, hogy szülőföldjére visszatérhetett.