Április elsejével bővül nemzeti ünnepeink sora. Az erre vonatkozó törvényjavaslatot a mai napon benyújtották az Országgyűlésnek. A miniszterelnökséget vezető miniszter sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy a kormány számos hagyományőrző szervezet és a történelmi egyházak kezdeményezésére visszahelyezi pirosbetűs ünnepeink sorába a történelmi Magyarország hagyományos nemzeti ünnepét, április elsejét.  

"Lovagias jó magyarnak,

Vagy háromszáz éve már, hogy 

Űzzük mi a mások gondját,

Hogy kedvéért a sógornak

Járjuk egyre a bolondját.

Ugyanazért áprilisnak

Elsejét mi ne feledjük.

Mint nemzeti ünnepünket

Illőképp megünnepeljük;

A bolondok napja e nap

Magyar ember ma ujjongj hát,

S míg a német fütyül, te csak

Járjad, járjad a bolondját."

Ebben a költeményében emelte ki Szabó Endre költő eme nemzeti ünnepünk jelentőségét a Pesti Napló 1907. március 31-i számában.

A magyar ember azonban nyilván nemcsak ezen a napon járja, járja a bolondját, hanem mindig is úgy jár. Ez a nemzeti ünnepnap voltaképp újévtől szilveszterig ünneplődik a magyar hagyományok szerént, és ezt már a reformkorban is tudták eleink: "Ma, április első napján, nálunk is bolondok napja van. Nagyon szeretném tudni, és hiszem, a népszokások kedvelőinek mindnyájoknak kedvesen esnék, honnan vették az e napi bohóságok eredetüket. Tudva lesz, reménylem, a t. cz. olvasók előtt, hogy e napon mindenki törekszik embertársát par excellence, vagyis helyesebben szólva en miniature megcsalni. Mert hiszen nagyban ez nemcsak április elsején, de január elsejétől december 31 -kéig szüntelenül — következőleg csak egyetlen egyszer minden esztendőben — történik." (Hírnök, 1844.április 16.)

Április elseje áldozata: Bolond Istók. (Film, Színház, Muzsika, 1978. szeptember 9.)

Arany János is tudta, hogy minden nap, melyen bolondot csinálnak egymásból honfitársai, bízvást április elsejének tekinthető.Megemlékezik erről a napról a Bolond Istók második énekének 76. strófájában: 

"Egy reggel — épen a bolondok napja.

Az ő névnapja, april 1-seje

Volt, hogy fülét a hír oldalba csapja,

Hogy társaság nincs, már csak hült helye,

Már útra is kelt egynehány darabja. —

No, mit tegyen most ő, szegény feje?

Mondják: egy vándor színész verbuál

A hulladékból, — ő bizony beáll."

Ebben a részben, mely a Budapesti Szemle 1874/7. számában tétetett először közzé, arról esik szó, hogy Istókot bizony lóvé tette a társulat, melyben színészettel próbálkozott, és elillant nélküle. 

Arany Jánossal is ez történt Önéletrajzának adatai szerint 1842 április elsején Debrecenben. A színtársulat, melyben már egy hónapja színészkedett szerény rollékban, oly hirtelen röppent szét, hogy Arany észre sem vette, s már ki is pottyant a színművészetből a semmibe. Ám Bayer József, a szemfüles filosz a Budapesti Szemle 1888-ban megjelent 134. számában a színlapok felkutatásával kimutatta, hogy Arany áprilisban még szerepelgetett, s csak május elsején történt meg vele, amit Őnéletrajzában is, a Bolond Istókban is április elsejére datált. De talán nem is az emlékezete csalta meg a költőt, hanem tudta ő, hogy az év bármely napja április elsejének tekinthető, melyen az arra teremtett Istókok Bolond nevüket fölveszik.

A Bolond Istókkal köszöntötte a Film Színház  Muzsika 1957. október 25-én a 140 éves költőt.

 A Pécsi Napló már négy évvel azelőtt, 1903. április 2-án elparentálta április elsejét, hogy Szabó Endre fölfedezte volna nemzeti ünnepként: "Áprilisi tréfa. Már csak a mesék és mondák könyvében él; teljesen kiveszett a szokásból. Valamikor, nem is olyan régen, a mikor még a magyar emberben több volt a kedély és humor, nagyban járta az áprilisi tréfa. Április elseje előtt napokkal azon törték a fejüket a jókedvű emberek, hogyan lehetne az ismerősöket megtréfálni, kivel, hogyan kellene április bolondját járatni. Ma volt a bolondok napja, de senkinek se jutott eszébe a bolondság. Más időket élünk! Kiveszett a jó kedv, tréfálkozás, humor az emberek lelkéből; a mindennapi gond nehéz lába nyomán még fű se nő, nemhogy a derűs kedélynek virága fakadna." És miképp látták ezt a másik pécsi lap, a Pécsi Közlöny szerkesztőségében a két esztendővel későbbi április 2-án? Így: "Áprilisi tréfa. Már csak a mesék és mondák könyvében él; teljesen kiveszett a szokásból. Valamikor, nem is olyan régen, a mikor még a magyar emberben több volt a kedély és humor, nagyban járta az áprilisi tréfa. Április elseje előtt napokkal azon törték a fejüket a jókedvű emberek, hogyan lehetne az ismerősöket megtréfálni, kivel hogyan kellene április bolondját járatni. Ma van a bolondok napja, de senkinek se jut eszébe a bolondság. Más időket élünk! Kiveszett a jó kedv, tréfálkozás, humor az emberek lelkéből; a mindennapi gond nehéz lába nyomán még fű se nő, nemhogy a derűs kedélynek virága fakadna." 

Ez az abszolút tüke konszenzus csodája. Senki ne gondoljon másra.

Úgy látszik, a háború följavította a kedélyt, mert az első világháborús április elsején, 1915-ben volt ám móka, kacagás a keleti fronton: "Apr. 1. Bolondok napja van ma. Mi is így fogtuk fel ezt a mai napot s roppant kedélyesen mulattunk. Reggel Molnár Miklós hadnagy két embert küldött Remetey gunyhójához, hogy azt bontsák le. Általános mulatság! Wilheim hadnagy felkéri Remetey főhadnagyot és Boros századost, hogy mivel az éjszaka összekülönbözött telefonon Lajtos főhadnaggyal, legyenek segédei és kérjenek magyarázatot. Először értesítettük Wilheimot, hogy az ezredparancsnokságnál bejelentettük az esetet, azután küldöttünk neki és Lajtos főhadnagynak 5-5 drb. fogpiszkálót egy hosszú vékony papírcsőbe csomagolva, hogy itt vannak a párbajkardok és a hosszúnyelű szerszámok a fedezékek elkészítéséhez. Remetey főhadnagy jelenti a zászlóaljirodában levő segédtisztnek, hogy értesülése szerint Wilheim százada előtt orosz járőrök mutatkoznak zuáv egyenruhában és két mandarin vezeti őket sárga egyenruhában. Így mentek a viccek reggeltől délig." Dr. Serényi Jenő hadnagy harctéri naplóját a Turistaság és Alpinizmus 1916-1917/4-5. száma közölte. Dr. Serényi, az alpinizmus magyar úttörője, a sielésről szóló első magyar kézikönyvek szerzője miután kitüntette magát a Kárpátokban, az olasz frontra vezényeltetett, és 1915. július 14-én Doberdonál hősi halált halt.

A Turistaság és Alpinizmus 1935/7-9. számában emlékeznek Dr. Serényi halálának 20. évfordulójára.

Békeidőben is tudtak azért a katonák rendesen ápriliselsejézni. Cholnoky László mesél el egy katonás veszprémi történetet a Világ 1924. április elsejei számában: "Olyan' pompás tréfát sohasem tudnánk kitalálni, mint aminőt Kutassy főhadnagy csinált a féllábú Mitterpacher századossal április elsejének éjszakáján a Méhesnek nevezett mulatókertben. A nyugalmazott, sánta és félig ittas századost levezette a Séd partjára, ott nekitámasztotta az egyik fának, azután elvette tőle a mankóját és magára hagyta. A százados csak állt egy darabig, de amikor a féllába már nem bírta tovább... elnevette magát, azt mondta félhalkan: mégis csak nagy kópé ez a Kutassy Náci — azután csupa tréfából beleesett a. Sédbe, tisztán csak a jólfölfogott humorhoz való elvhű ragaszkodásból bele is fulladt."

A békével megint beköszöntött a depresszió. Az embereket nemigen lehetett áprilisi viccekkel megnevettetni. Pedig Vándor Kálmán (nem a híres sportújságíró és dalszövegíró, hanem a papája) nagyon próbálta: 

"Képtelenségek jelennek meg ilyenkor az újságok hasábjain, lehetetlenségeket tálalnak fel komoly hangon valóság gyanánt és így kacagtatják meg az embereket. Megérdemlik szegények azt a kis nevetést. Manapság úgy is többet sírnak./.../ Hölgyeim és uraim, kezdem a dolgot. Nevetni tessék, amiket mondok, csupa képtelenség!
Cseh város Kassa! Miért nem nevetnek? Oláh volt Hunyady! Kacagjanak rajta!! Miért nem nevetnek?! /.../ Tudják, mit hallottam? Nem mind magyar, aki annak vallja magát! Sokallják a magyart törzsökös magyarok! Kacagjanak rajta! Hát ez csak eléggé képtelen szamárság? /.../  Rendőr válogatja, Petőfi verséből mit lehet szavalni./.../ Nem minden magyarnak szabad már tanulni! Ha a papa díjnok, mehetsz egyetemre, de ha kereskedő, eredj csak külföldre!/.../ Tíz esztendő óta járjuk az áprilist és — hölgyeim uraim, bizony ez így vagyon, biz ez nem vicc kérem." (Újság, 1928. április 1.)  

Tolnai Világlapja, 1928. április 4.

Na de azért a nagy depresszióban is akadt valami, ami visszahozta a régi idők kedélyét. Csak egy nagyon-nagyon vidám hír kellett hozzá: "Valamikor mindenütt a vidámság napja volt április elseje. Voltak falvak, ahol április elsején minden megváltozott. A kisajtó a szomszéd disznóólára került, a háztetőkön ekék meg boronák ágaskodtak, a borbély bandát beretvált, a kovács kecskét patkolt.. . Ezek az idők tovatűntek. A vidám április elseje már a múlté. /.../ Azért még most is akad itt-ott jóízű áprilisi ugratás. Április elsején a budapesti egyetemen a közgazdaságtani óra előtt egyszercsak berohan az ajtón az egyik joghallgató: — Bajtársak! Meghalt Benes! — mondta —. Éppen Bethlennel tárgyalt Párizsban, amikor szívszélhűdés érte! Több se kellett. Az egyetemisták pillanatok alatt felugrottak helyeikről, egyik rohant erre, a másik amarra, pár perc alatt az egész város arról beszélt, hogy meghalt Benes ... A cseh külügyminiszter a legjobb étvággyal már az ebédet is megette Párizsban, mire kisült, a halálhír áprilisi tréfa volt." (Kis Újság, 1930. április 2.) Csak az a kérdés, hogy 18 évvel később, amikor tényleg meghalt Edward Benes pár hónappal a prágai kommunista puccs után, miért nem hahotázott Magyarország?

Bezzeg a zsidók 1933. áprilisában is képesek voltak kacagni. Akkor jelent meg a jiddis humor pesti csimborasszója, Az Ojság ezzel a címlappal:

1933 őszén bemutatták és azután sokáig hatalmas sikerrel játszották az Áprilisi vőlegényt a Pesti Színházban. Egy tréfás kedvű szőke hajadon április elsején feladott egy hirdetés a lapokban, miszerint eljegyezte magát egy bizonyos Varga Péterrel. Nem fogják elhinni: jelentkezett egy valódi Varga Péter, és a harmadik felvonás végén tényleg elvette a viccelődő hölgyet. 

Az áprilisi vőlegény, Páger Antal és az áprilisi menyasszony, Honthy Hanna. (Színházi élet, 1933/42. sz.)

 1945 után nem lehetett már sokáig ápriliselsejézni a sajtóban. Az utolsó ápriliselsejés alkotás, egy névtelen költő verse a Friss Újság 1948. április elsejei számában,  alkotás már előre jelezte, hogy ápriliselsejétlen évtizedek jönnek: 

"Április elseje a bolondok napja,

Mikor az egyik a másikat becsapja.

Ámde új divat jön némely esztendőben:

Sok badar rémhírek vannak kelendőben.

Termelik ezeket vén reakciósok.

Mérgeket keverő, sunyi, hamis jósok,

S bolond lyukból fújó áprilisi széllel

Áprilist akarnak járatni a néppel.

Néhány különfutár mindezt szerteviszi.

De az lesz a bolond, aki el is hiszi

Mivelhogy magukat csapják be, de nagyon.

Akiknek a feje meglágyult a napon."