"Ő volt a kegyes, az irgalmas, az aranyszívű, a krisztusi jóságot gyakorló, a minden földi hívságtól mentes szent asszony, akinek az a küldetése, hogy tündöklő példája utat mutasson az egész földtekén." (Tükör, 1970. október 6.) Százezrek követelték a szentté avatását korai halála után. Irtózatos fölháborodás tört ki Argentínában, amikor kiderült, hogy egy Madonna nevű feslett nőszemély merészeli eljátszani Evita szerepét. 

Egy baszk háztartási alkalmazott ötödik házasságon kívüli gyermekeként  1919. május 7-én megszületett Eva Ibarguren/Duarte/Perón viharos gyermekkora viharos ifjúkorban folytatódott. 15 éves korában egy ismert énekes oldalán föltűnt Buenos Aires-ben, hogy belendítse színésznői karrierjét. Olyan messzire nem lendült az a karrier. Rádióénekes sztárocskaként hódította meg Evita a nála 24 évvel idősebb Juan Perón ezredest, aki egy katonai junta második embereként és munkaügyi államtitkárként a munkások életét jelentősen feljavító reformjaival elnyerte a lakosság alsóbb rétegeinek heves rokonszenvét. Élettársa, majd felesége a maga kiváló szónoki képességeivel, vonzó egyéniségével és ellenállhatatlan demagógiával aktív tömegerővé szervezte az argentin munkásság rokonszenvét Perón mögé, aki 1946-ben meg is nyerte a választásokat és Argentína elnöke lett. 

Evita pillanatok alatt belopta magát a nép szívébe, és 1947-ben híres elnök asszonyként érkezett 32, más források szerint 50 kofferrel és kb. kétszáz ruhával két hónapos körutazásra Európába. Ekkor tűnt fel az ő neve először a magyar sajtóban. 

Juan Perón és Evita (Che Guevarát levágtuk a képről). (168 óra, 1996. március 5.)

Nem volt Evitának jó sajtója 1947-ben Magyarországon. A Politika például így írt róla 1947. július 26-án: 

"...korunk nagy politikai vampjáról, Evita Perónról is írunk néhány szót. /.../ Evita az az ember, akinek szíve, állítása szerint, a rongyosingesekhez húz, míg neki magának külön repülőgép hozza a gardróbját. Az argentin diktátor szép, szőke, magas ex-filmszínésznő felesége 200 ruhával, 52 kabáttal és számtalan cipővel meg egyéb 'aprósággal' felszerelve érkezett Európába, a 'béke és a munka követeként', fasiszta köszöntéssel üdvözölve Franco tábornok oldalán a falangista spanyol üdvrivalgó kórust. Mivel Argentína — jó áron -— nagy mennyiségű húst adott el Angliának, a konzervatív sajtó szerint szépen kell bánni Evitával és udvariasan kell fogadni. A munkás szakszervezetek viszont erélyesen tiltakoznak az ellen, hogy egyáltalán partra tegye karcsú lábát Angliában." Nem is tette.

A magyar újságolvasókat nem értesítették arról a paradox helyzetről, hogy azt az elnök asszonyt, aki ellen Európában baloldali, szakszervezeti tüntetők tiltakoznak, elnök férjével együtt lelkesen támogatják és jótevőjükként istenítik az argentin szakszervezetek és általában a munkások.

A Kossuth Népe 1947. december 25-én bemutatta azt a tíz nőt, akiről abban az évben a legtöbbet írt a világsajtó. Evitát így mutatták be: "Az argentin elnökné 32 bőrönddel érkezett Párizsba, nercbundát viselt Madrid legmelegebb napján, aranyhaja a földet sepri, csak azt eszi meg, amit külön neki főznek, és nyolcnapos római látogatása alatt 52 ruhát viselt. Ha meggondoljuk, hogy hány ruhát csináltathat magának manapság egy európai asszony, azonnal megértjük, hogy miért kerül olyan gyakran a képeslapok címlapjára Perrónné babanevetése: ő 1947 legkorszerűtlenebb nője."

Juan Perónt a korabeli magyar sajtó egyöntetűen fasiszta diktátornak minősítette. (L. pl. az Új Magyarország, 1947. szeptember 20-i számában megjelent kolumnás cikket.)

Új Magyarország, 1947. szeptember 20.

Argentína nem volt fajüldöző totalitárius állam. A világháború legvégén, amikor persze már nem számított, még hadat is üzent a tengelyhatalmaknak. Addig viszont ettől óvakodott nagyszámú német és olasz polgárára és a Spanyolországhoz fűződő különleges kapcsolatára tekintettel. A háború után pedig a menekülő náci bűnösök (Mengele, Eichmann stb.) menedékhelye, mondhatni paradicsoma volt. De ezen az alapon a tömeges menekülést szervező Svájcot és a Vatikánt is fasisztának lehetne minősíteni. Egy időben a hírhedt Otto Skorzeny volt Evita testőre és az elnök tanácsadója, de az ő szolgálatait minden valószínűség szerint az izraeli Mosad is igénybe vette...

1947 után a magyarországi sajtó hosszú ideig szinte meg sem említette Evitát. De bezzeg az Argentínában megjelenő Dél-amerikai magyarság egyetlen számából sem hiányozhatott. Például: "A BÁNYAMUNKÁSOK nagyméretű művészi olajfestményt ajándékoztak a köztársasági elnök feleségének EVA PERÓNNAK, nemcsak hódolatuk és ragaszkodásuk jeléül, hanem azért is, hogy az argentínai bányászat fejlesztése és a bányamunkások jólétéért kifejtett tevékenységének örök emléket állítsanak." (Délamerikai magyarság, 1952. január 29.) 

Vagy:

Délamerikai magyarság, 1952. február 1.

Vagy: "A parlamentben a képviselőház az elmúlt héten is az Eva Perón szobrának felállítására vonatkozó javaslatot tárgyalta. A szónokok hosszú sora méltatta Eva Perón érdemeit és fejezte ki számos szervezet csatlakozását az akcióhoz. A javaslatot nagy lelkesedéssel szavazták meg." (Délamerikai magyarság, 1952. július 1.)

Ekkor már Evita halálos beteg volt. Az egész országban imádkoztak érte, az egész ország tudta, hogy meg fog halni. A halálos ágyán is figyelmeztette népét: "Egy argentin számára... nem Perónra szavazni egyet jelent az ország elárulásával”. (Tükör, 1970. november 10.)

Eva Perónt a méhnyakrák vitte el 33 éves korában, 1952. július 26-án. Magyarországon csak a Magyar Nemzet adott erről háromsoros mínuszos hírt. A Délamerikai magyarság címoldala viszont "Argentína elveszített nagyasszonyával" volt tele:

Délamerikai magyarság, 1952. augusztus 1.

Miután a hazaárulók nem voltak elegen, Juan Perón megnyerte az Evita halála után tartott választásokat. 1955-ben azonban puccsal eltávolították őt az elnöki palotából és az országból. 17 évig száműzetésben élt Franco tábornok vendégeként Spanyolországban. A Perón házaspárról elnevezett városok, tartományok, közterek és intézmények  új (vagy régi) nevet kaptak. "Az antiperónisták Evita minden nyomát el akarták törölni. Az emlékműveket ledöntötték, Éva képeit és a róla szóló könyveket nyilvánosan elégették." (Magyarország 1972. október 15.)

Miután a perónisták immáron a katonai diktatúra ellenzékében voltak, a kommunisták és más egyéb baloldaliak pedig együtt harcoltak velük a "demokratikus frontban", utólag a magyarországi sajtó is ráébredt, hogy Juan Perón nem is volt annyira fasiszta: "Akkoriban kelt újságcikkek ezt a kifejezést használták: fasiszta. Ma, kissé már történelmi távlatból s higgadtabban ez a jelző olvasható neve mellett: demagóg. /.../ A perónista munkások jelszava: az imperialistaellenesség, harc a nemzeti gazdaság erősítéséért és az életszínvonal emeléséért. Ezzel természetesen a kommunista párt teljesen egyetért. De hátra van még a válasz a kérdésre, miért vonzó ma is a Perón név? Nacionalista volt, imperialistaellenes programmal került hatalomra, s uralma első éveiben valóban Washington-ellenes politikát folytatott. Sokat tett a nemzeti ipar fejlődéséért, korlátozta a külföldi monopóliumok tevékenységét. Emelte a munkások bérét, segített a kis földbérlőkön, feleségével, a szép, korán elhunyt és merész politikai pályát befutott Evita Perónnal szociális intézkedések sorát hozták. Erre emlékezik a munkás, többé-kevésbé elhalványult azonban benne az érem másik oldala. Perón rendőrsége könyörtelenül a tömegbe lőtt, ha neki nem tetsző követelésekért vonult az utcára. Imperialistaellenessége nem volt következetes..." (Esti Hírlap, 1962. június 2.)

Eva Perón temetése a részben Budapesten forgatott Evita című filmben. (Magyarország, 1997. január 5.)

Juan Perón megdöntése után az a kérdés izgatta Argentínát, hogy hová tűnt Evita. Őt ugyanis halála után nem adták át az enyészetnek, hanem bebalzsamozták, mint Vlagyimir Iljics Lenint, és — addig is, amíg elkészül a neki dukáló mauzóleum — kiállították a perónista párt központjában. De, jaj: "A puccsista katonatisztek azonban — még mielőtt elkészült volna Eva Perón mauzóleuma — elfoglalták a központot, a teljesen ép testet ládába zárták és a hadsereg főhadiszállásán helyezték el. Az új rendszer nem akarta, hogy Eva Perón tetemét propagandacélokra megkaparintsák, és ezért a fővárostól távol, az egyik katonai erődben egy raktárban tartották a koporsót. Azóta a híresztelések százai kaptak lábra. A legszélesebb körben az a vélemény, hogy a testet a Rio de la Platába dobták. Vannak, akik úgy vélik, hogy tömegsírba temették, sőt egyesek szerint titokban Európába szállították és ott földelték el Éva Perón testét." (Magyarország, 1968. október 20.)

Azok nyertek, akik az utóbbi változatra tippeltek. Evita valóban átkelt az óceánon. Milánóban volt eltemetve, s onnan a legnagyobb elővigyázattal szállítottak Madridba. Ott csatlakozott a száműzetésben a férjéhez, aki "17 év után látta viszont feleségét, amikor a koporsó fedelét felnyitotta". (Magyarország, 1972. október 15.)

Magyarország, 1973. július 22.

1972-ben a peronisták megnyerték a választásokat. Perón hazatérte után, 1973-ban újra elnök lesz. Evita is hazatért, ideiglenesen az elnöki rezidencia kertjében helyezték el a bebalzsamozott testet. Ismét azt tervezték, hogy egy hatalmas mauzóleumban nyer majd végleges elhelyezést, és ott nyugszik majd az ura is, ha eljön az ideje. Túl korán jött el az ideje. A nyolcvanhoz közeledő Perón 1974-ben meghalt. Harmadik feleségét, akit Evitával ellentétben sikerült alelnökévé tennie, és aki a férje halála után elnök is lett, nem tudta már felépíttetni a mauzóleumot, mert 1976-ban őt is megpuccsolták. Evitát kiadták apja családjának, és azóta a Duerték kriptájában nyugszik egy Buenos Aires-i temetőben.

1976-ban megszületett Andrew Lloyd Webber és Tim Rice musicalje, az Evita, amelyben Che Guevarra meséli el és kommentálja Eva Perón történetét, s nem átall arra utalni, hogy a gigantikus szervezetté növelt jótékonysági Eva Perón Alapítvány, amelynek adományozni becsület és dicsőség kötelezettsége volt, kevésbé nemes célokra (például pénzmosásra) is használtatott. 

A musicalt hatalmas sikerrel játszották világszerte, s 1996-ban megfilmesítették. A film szüzséje és a szereposztás Argentinában kiverte a biztosítékot. 

"'Evita csak egy van!', 'Madonna, takarodj!' és 'Le Webberrel!' feliratok tarkítják ősz óta Buenos Aires utcáit és aluljáróit. A baj akkor kezdődött, amikor Alan Parker brit rendező és Andrew Vajna, a magyar származású hollywoodi producer elhatározta, hogy Madonna főszereplésével filmesítik meg Andrew Lloyd Webber világsikerű Broadway- musicaljét." Carlos Menem, Argentína elnöke "megvetéssel nyilatkozott Webber darabjáról s Madonnáról, akit méltatlannak talált a nemzeti hősként tisztelt Evita filmbeli megformálására. Az argentinok fő kifogása: a musical és Madonna könnyűvérű nőcskének ábrázolja Eva Perónt; perverz önkénnyel hamisítják meg Argentína történelmét, valamint Evita élettörténetét. A 'szent életű' Eva Perón például, szerintük, sohasem találkozott Ernesto Che Guevarával, Latin-Amerika szélsőbaloldali fenegyerekével és mártírjával. Menem végül nem adott engedélyt arra, hogy a csupa zene film történelmi jeleneteit ott forgassák, ahol történtek, a Buenos Aires-i elnöki palotában." (168 óra, 1996. március 5.)

Argentinában három ellenfilmet is forgattak Evitáról. Az egyikben, amelyet Evita igazi története címmel mutattak be, Andrea del Boca szappanopera-színésznő alakította Evitát.

Andrea del Boca, a jó Evita. (Film, Színház, Muzsika, 1996. március 7.)

A Buenos Aires-i elnöki palotát Budapesten találták meg. Sietni kellett a budapesti forgatással, mert Madonna bőrében nem egyedül Madonna érkezett Budapestre, hanem a négy hónapos magzata is, kinek jelenléte hamarosan a gyermektelen Evitáétól merőben eltérőre formálta Madonna alakját.

Az argentínai ellen filmeknek azóta nem hallottuk hírét. De Madonna Evitája hatalmas sikert aratott.

A "rossz Evita". (Magyarország 1997. január 5.)