"Talán színésznőről még soha annyit nem írtak össze, mint Brigitte Bardot-ról... havonta 10—12 millió szóban foglalkoznak vele a nagyvilágban... kétségtelenül a filmtörténet eddigi legerősebb sztármítosza." Ezt írták sikerei csúcsán a fölszabadult szexualitás első számú szimbólumáról. (Magyar Ifjúság, 1963. november 30.)

Tizennyolc év telt el a születésétől színészi pályája kezdetéig. Huszonegy év színészi pályája kezdetétől a végéig. És negyvenhat év szaladt el azóta. Marcello Mastroianni éppen tizedik születésnapját ünnepelte, Sophia Loren pedig nyolcnapos baba volt, amikor 1934. szeptember 28-án Brigitte Anna-Marie Bardot, kicsit rövidebben: BB megszületett Párizsban. 

Háromszék, 1999. szeptember 29.

Szörnyen gazdag és nem kevésbé konzervatív családba született, és rendkívül jól nevelt leányt próbáltak faragni belőle. Faragták szigorral, bezártsággal, a legelitebb magániskolával és még testi fenyítéssel is, de hiába. A párizsi Nagyopera híres orosz balettmestere tanította balettra, és tizenhárom éves korában kitüntetést kapott a párizsi konzervatóriumtól, amiért szépen hegedült és zongorázott. Azután életének tizenhatodik évében kiragadta őt az élet és az Elle főszerkesztőnője a konzervatóriumból. A lap kamaszmodellje lett, még a címlapra is kikerült. 

A címlap alapján behívták őt egy kisebb filmszerep castingjára. Ott ugyan leszerepelt, viszont megismerkedett Roger Vadimmal, egy kezdő forgatókönyvíróval és gyakorlott nőcsábásszal, aki filmrendezői karrierről álmodott. A család a nagyobb botrány elkerülése végett beleegyezett a házasságukban, amely 1952 végén meg is köttetett.

A 19 éves, még ismeretlen BB eredeti hajszínével és rajzával, mely férjét ábrázolja. (Film, színház, muzsika, 1975. augusztus 23.)

A következő három évben Bardot (általában Vadim közbenjárására) többnyire kisebb szerepekben tűnt fel, illetve különösebben nem is tűnt fel. 1956-ban kapott Vadim pénzt és lehetőséget arra, hogy megrendezze első filmjét feleségével a főszerepben. És az Isten megteremtette a nőt -  ez volt a film címe, amely megalapozta mindkettőjük hírnevét - és szétrobbantotta a házasságukat. A film "az első hat hónapban összesen csak 200 000 dollárt hozott vissza előállítási költségeiből, és belföldön már eladhatatlannak bizonyult. Vadim Plemjannyikov a kétségbeesés és teljes összeomlás szélén állt, a film megalkotása 300 000 dollárjába került. De ekkor a filmet megnézte egy amerikai filmforgalmazó és megvette. Soha külföldi film még nem jövedelmezett annyit Amerikában, mint ez: 8,5 millió dollárt! Brigitte Bardot egycsapásra sztár lett az Újvilágban" (Magyar Ifjúság, 1963. november 30.) Az Óvilág pedig az Újvilág tükrében ismerte fel a sztárját.

A magyar sajtóban ekkortól néha-néha már feltűnt Bardot neve. Világsikerű filmjét (meg a többit) ugyan nem játszották Magyarországon, de arról beszámoltak a lapok, hogy miként tiltották be vagy csonkították meg a filmjeit itt-ott a világban (például a pápa felszólítására Olaszországban), s hogy milyen érdekesen írnak róla az amerikai lapok: "Brigitte Bardot, az ismert francia filmszínésznő rendkívüli csinosságáról, izgató megjelenéséről nevezetes. Vonzó hatását kevés eszközzel s még kevesebb ruhával éri el. A legelőkelőbb amerikai lapok idős kritikusai sem tudták kivonni magukat Bardot kisasszony hatása alól, s olyasmiket írtak az 'Isten teremtette a nőt'' című film New York-i bemutatója után, amelyek művészettudományi szempontból legalábbis különösek. A 'New York Times' bírálója így írt: 'Brigitte megteremtése kétségtelenül elsőrangú szakmunkára vall... mozgó körvonalait el sem hinné, aki nem látja...'. A 'New York Herald Tribune' sem maradt el: 'Brigitte alakja valóságos tanulmány, a gömbölyű felületek tanulmánya, s nincs az a fizikus, aki ne tanulmányozná örömmel ezeket a gömbölyű felületeket.'" (Ludas Matyi, 1957. december 19.) 

BB Picasso műtermében a mester zenélő öngyújtóját hallgatja. (Érdekes Újság, 1957. június 15.)

Ez a film és a benne megteremtett szex szimbólum törte az utat a szexuális forradalom felé. A főhős, a 18 éves Juliette, a vadóc, emancipált és szexualitásában korlátozhatatlan lány korszakalkotó szemérmetlenséggel tárja fel bájait Saint Tropez tengerpartján. (Akkoriban még nagyon kevesen mertek bikinit hordani, de Bardot példája sokakat fölbátorított.) Három különböző karakterű férfi kergeti Juliette-et, s egyik sem eredménytelenül. A valóságban azonban csak egyikük, Jean-Louis Trintignan volt eredményes, s az eredményessége Bardot és Vadim válásához vezetett 1957-ben.   

 A magyar sajtó leginkább a romlott Nyugat termékének tekintette Bardot-t. A filmátvételi bizottság egyik munkanapjáról beszámoló írásban például így bukkan fel a neve: "Túl szép a menyasszony, francia film, egyedüli 'célja' a híres sztár, Brigitte Bardot mutogatása, művészi érték nélkül — elutasítva." (Hétfői Hírek, 1957. július 1.) Mi tagadás, tényleg voltak BB-nek ilyen filmjei. Azzal azért eldicsekedett az Esti Hírlap, hogy Törőcsik Marit a France Soir "a magyar Brigitte Bardot-nak" nevezte. (Esti Hírlap, 1957.május 8.) Pedig hát Bardot-t értékelné föl, de alaposan, aki őt a francia Törőcsik Marinak nevezné.

"A fényképe a tőkés világ efféle fényképekre éhes lapjaiban állandóan szerepel". (Ország Világ, 1958. augusztus 23.)

"Dekadens terméke egy dekadens világnak" - így summázta a Bardot-jelenséget Harmat Endre az Esti Hírlapban 1960. október 8-án

 A legsúlyosabb magyar nyelvű szöveg  azonban Bardot-ról nem magyarországi lapban jelent meg, hanem a szélsőbaloldali kombattáns Kanadai Magyar Munkásban (1959. július 1.): "A vagy csak kétharmadra megtelt moziban némi kárpótlást éreztünk, amikor — miután a frivol, szándékosan és csaknem brutálisan nemi ingereket provokáló Bardot—Hope jelenetek után, melyek néhány vad, hálószobái erőszakossághoz illő csatakiáltást váltottak ki — végre megkezdődött a 'Szállnak a darvak' második előadása. A kárpótlás az volt, hogy a szovjet film — amelyben szintén a szerelem (persze nem a csupasz, állati nemi szeretkezés) a fő téma, de a munkával és küzdelemmel, az élet és háború nehézségeivel és örömeivel átszőtt háttér előterében — az egész hallgatóságot egy nagy családdá tette."

Magyarországi újságíró ezt már csak azért sem írhatta volna így le, mert ekkor még magyarországi moziban Bardot egyetlen filmjét sem vetítették. Ahhoz Bardot-nak el kellett utaznia Moszkvába. 1959-ben Bardot eljátszotta a Babette háborúba megy című pacifista, antifasiszta vígjáték főszerepét, s ezt a filmet meghívták a Moszkvai Filmfesztiválra. "A film keretéül az ellenállási mozgalom szolgál. Brigitte Bardot, aki eddig főleg streap-tease jeleneteivel aratott sikereket, ezúttal tetőtől-talpig felöltözve jelenik meg. Mint az újságíróknak kijelentette: ezentúl színészi képességeivel akar sikert aratni." (Film, színház, muzsika, 1959. április 24.)

Jaques Charrier-vel a Babette háborúba megy c. filmben. Ez volt az első Bardot-film, amelyet bemutattak Magyarországon, 1961 elején. (Film, színház, muzsika, 1959. április 24.)

Bardot 1959 nyarán nemcsak Moszkvába utazott, hanem nőül is ment partneréhez, Jaques Charrier-hez, kinek gyermekét akkor már a szíve alatt hordta. Ez a házasság három évig tartott, a válás után a Charrier család nevelte Bardot egyetlen gyermekét, Nicolas-t, akinek az anyjával felnőtt koráig nem is volt érdemi kapcsolata.

A Babette után Bardot magyarországi megítélése megváltozott. Radó István például a Film, színház, muzsika 1970-es évkönyvében így ír róla: "Louis Malle, a 'Zazie a Metróban' című híres film rendezője, készítette vele ezután a 'Viva Maria' című filmet, amely még határozottabb állásfoglalás volt B. B. részéről a haladó gondolat szolgálatában, mint a 'Babette háborúba megy' főszerepe. További filmjei is mind azt bizonyítják, hogy B. B. valóban megérdemelte azt a hírnevet, azt a sikert, amely osztályrészéül jutott, mert a sex mellett nagyon jó színésznő is." 

BB és Jeanne Moreau a Viva Mariában. Ebben az ironikus filmben a pikáns számmal föllép táncos páros, a két Maria szervezi forradalomra a népet Mexikóban és Párizsban. (Tükör, 1967. július 11.)

B.B. soha életében nem szolgált olyasmit, amit 1970 környékén a magyarországi lapokban "haladó gondolatnak" neveztek. A szülői házból a morális konzervativizmust nem, de a politikait nagyon is magával vitte. De Gaulle tábornok majd a gaullista pártok lelkes híve volt egészen addig, amíg át nem állt a szélsőjobboldal táborába.

1960 október 4-én ez a kis hír jelent meg az Esti Hírlapban: "Az öngyilkossági kísérlete után a nizzai klinikán kezelt Brigitte Bardotnak újabb idegrohama volt. Orvosa sürgős felhívással fordult a lapok főszerkesztőihez. Kérte, teljes tekintélyükkel hassanak oda, hogy’ az újságírók betege felgyógyulása után hagyjanak fel a színésznő 'üldözésével és ostromlásával', mert különben nem mentheti meg a beteget a 'tényleges veszélytől'." Nem ez volt BB első és utolsó öngyilkossági kísérlete. Ezek sorát 1992. december 21-én ismertette a Kurir az akkor 58 éves Bardot legújabb öngyilkossági próbálkozása alkalmából: "Bardot eddigi öngyilkossági kísérletei mindig szerelmi okokra voltak visszavezethetők. Először a szüleit zsarolta vele, amikor nem akarták engedélyezni házasságát Roger Vadimmal. Másodszor a legszebb francia színésznek kikiáltott Jacques Charrier feleségeként, nem sokkal fia születése után, felvágta az ereit. Harmadszor egy szenvedélyes szerelmi kapcsolat miatt kísérelt meg megválni az élettől, amely Raf Vallonéhoz fűzte. 1983-ban folyamodott először altatószerekhez, miután szakítását a filmezéssel szerelmi csalódásként élte meg." 

BB orvosának jó oka volt közzé tenni a fent idézett felhívást. Miközben BB a magánéletével, sok-sok népszerű férfival (az említetteken túl például Gilbert Bécaud-val) szőtt fordulatos szerelmi történeteivel folyamatosan táplálta a bulvársajtó érdeklődését, ez az érdeklődés az idegeire ment. Nem sokkal azután, hogy kikerült a nizzai kórházból, leforgatja a Magánélet című filmet, amelyben Louis Malle rendezésében és szövegével szinte önmagát játssza el. Jillt, a közönség és a sajtó ostroma alatt álló fotómodellt, aki ebbe az otromba ostromba bele is hal. Bardot is éppen hogy túlélte az 1960-as öngyilkossági kísérletét. Nem sokon múlt, hogy rá is fiatalon elönpusztított szex bálványként emlékezzünk, mint Marilyn Monroe-ra, akinek az élete két évvel később, 1962-ben végződött öngyilkossággal.

BB és Marcello Mastroianni a Magánéletben. (Csili, 1964/6.)

 Ez idő tájt Simone de Beauvoir könyvet írt BB-ről. A mű summája: „Brigitte Bardot egy jelkép, megszemélyesítése valaminek, ami nem ő, hanem egy tömegízlés terméke, egy tömegideál. Eleinte az emberek nem akarták tudni, hogy ki is az a fiatal lány, és hogy valójában mit szeret abból, amit megszemélyesít; ma pedig már nem szabad megtudniuk, hogy ki az és mit szeret, mert, ha ez kiderül, a bálványnak vége. A világ pedig nem irgalmaz azoknak, akik szétzúzzák bálványait, és nem irgalmaz magának a szétzúzott bálványnak sem. Brigitte Bardot tehát önmaga mítoszának foglya, és míg el nem ejtik, mint elődeit, a vampokat. Garbót és a többieket — nem szabadulhat kitalált, mesterségesen megalkotott alakjától.” (Magyar Ifjúság, 1963. november 30.) 

 1963-ban a francia új hullám is felkapja Bardot-t. Jean-Luc Godard Alberto Moravia regényéből készült Megvetés című filmjében játssza el a producertől függő, de az autonómiáját keményen őrző rendező feleségét, akire a producer szemet vetett... 

Fotóriporterek tömege várta BB-t a fiumicinoi repülőtéren Rómában, ahová a Megvetés forgatására érkezett. (Film, színház, muzsika, 1963. május 4.)

Csala Károly a Népszabadság 1994. szeptember 24-i számában emlékezett meg BB hatvanadik születésnapjáról ezekkel a szavakkal: "Ezerszámra akartak a lányok-asszonyok úgy kinézni, mint Brigitte Bardot. A nőtörténelem kiiktathatatlan alakja B. B. Egy állomás a XX. századi emancipációban. Amihez hozzátartozott a meztelensége is címlapokon és filmekben, mulatságosan botrányos - és nálunk sosem mutatott - Don Juan-filmje is, amelyikben ő volt Don Juan (!), s anyaszülten fekszik az ágyon..."  Csala szerint Bardot inkább mítosz volt, mint színművész. Egy ilyen mítosz csak addig élhet, ameddig van mit nézni rajta. Ha Bardot túl akarja élni a mítoszát, el kell tűnnie a filmvászonról. El is tűnt. 1973-ban, 39 éves korában visszavonult. 47 filmben játszott, kb. hatvan dalt énekelt lemezre.

A Don Juan 1973 avagy Don Juan, ha nő lett volna Bardot utolsó előtti filmje volt. Azzal zárta a pályáját, akivel kezdte. Roger Vadim találta ki, hogy Bardot női Don Juan legyen. A film bizonyítja, hogy Bardot időben vonult vissza. Akkor, amikor még érdemes volt levetkőznie. A hálón megtalálhatja az olvasó azt a képet, amelyen Bardot egy másik pucér színésznő társaságában fekszik ruhátlanul a takarón, de a magyar sajtóba persze ez a kép nem került be. Mi csak ezt tudjuk mutatni:

BB John Ashley-val a Don Juan-filmben. (Film, színház, muzsika, 1972. december 2.)

Az 1973 óta eltelt szűk fél évszázad Bardot életében az állatvédelemről és a politikáról szólt. Vegetariánus lett, ékszerek és személyes tárgyak értékesítésével hárommillió frankos állatvédelmi alapítványt és állatmenhelyet hozott létre, lovakat, kecskéket, kutyákat, szamarat és rengeteg macskát tartott Saint Tropez-i birtokán. Kampányt indított a lóhús fogyasztása és a fókabékik tömeges és brutális legyilkolása ellen. Nyílt levelet intézett Csiang Cö-min kínai elnökhöz, amelyben a medvék kínzása, valamint a veszélyeztetett tigrisek és orrszarvúak afrodiziákum céljából történő legyilkolása ellen tiltakozott. Komoly összegekkel támogatta a több százezer bukaresti kóbor kutya befogadását, illetve sterilizálását célzó projektet. Nyílt levélben szólította fel Dánia királynőjét, hogy lépjen fel a Feröer-szigeteken szokásos brutális delfinmészárlás ellen. Tiltakozó levelet írt, amikor a francia kulturális miniszter az ország kulturális örökségeinek listájára vette a bikaviadalt. Az ausztrál miniszterelnök is szenvedélyes levelet kapott tőle, amikor a veszélyeztetett őshonos állatok védelmében két millió macska megsemmisítését tervezték. Foglalkozott az alaszkai jegesmedvék védelmével, és Indiában is támogatott állatvédő programokat. Franciaországban pedig fellépett a vágóhidakon alkalmazott módszerek ellen. Harci könnyek címmel jelentette meg tavaly négy és fél évtizedes állatmentő tevékenységéről szóló könyvét.

BB híres fókabébis képe 1977-ből. (Népszava, 2018. április 20.)

Az állatvédelem akkor érintkezett Bardot idegenellenes nézeteivel, amikor fellépett a bárányok rituális levágása ellen a muszlim áldozati ünnepen (amikor Ábrahám áldozatkészségére emlékeznek, aki hajlandó lett volna feláldozni az Úr parancsára a fiát, de az Úr megelégedett az állatáldozattal). 

Bardot nagyjából azóta támogatja Jean-Marie, majd Marine Le Pen pártját, amióta közelebbi kapcsolatba került negyedik férjével, Bernard d'Ormale-lal, Jean-Marie Le Pen közeli munkatársával, tanácsadójával.  (Három rövid életű házassága után ez a negyedik immáron huszonhét éve tart.) Marine Le Pen-t napjaink Jeanne d'Arc-jának nevezte, és könyvben, levélben, szóban kárhoztatja "a Franciaországot elárasztó" és annak franciaságát megsemmisítő idegenek "áradatát". Főleg a moszlimokat gyalázza. Rasszista kijelentéseiért többször ítélték pénzbüntetésre. A szexuális zaklatás vádjával előhozakodó nőket képmutatónak minősítette, és homofób szövegekkel is előállt. Egy régebbi interjúban leszögezte, hogy Jean-Marie La Pen-en kívül a (szélsőbaloldali, trockista) Munkásharc vezérét Arlette Laquiller-t tartja még hiteles politikai vezetőnek, mert ők "harminc éve hűek az elveikhez". 

BB, a matróna. (Magyar Nemzet, 2014. szeptember 20.)