125 évvel ezelőtt, 1894 november 13-án született az első Magyarországi Waldorf-iskola alapítója. Az övé volt az első Németországon kívüli Waldorf-iskola. Hét évig működött. Mire 55 évvel később ismét megtűrték Steiner pedagógiáját Magyarországon, már tele volt Waldorf-iskolával a világ.

A nagy tekintélyű, tehetős orvos-professzor alaposan kiművelt leánya már bölcsész diáklányként kitűnt jószolgálati buzgalmával. A Nagy Háború elején a Budapesti Hírlaphoz beküldött levélben (1914. augusztus 28.) felszólította "az egyetem nőhallgatóit, hogy ajánlják föl szolgálataikat az egyetem rektorának a társadalmi segítség nagy munkájában. A fölhívás arra buzdítja a nőhallgatókat, hogy vállalkozzanak bármely iskolában a tanításra és napközi otthonok vezetésére és ezt jelentsék be a tudományegyetem rektorának." 1916-ban Göllner Mária kitüntetést kap a katonai egészségügy területén szerzett kiváló érdemeiért. (Budapesti Közlöny, 1916. március 5.) Nyilván a sebesültek önkéntes ápolójaként szolgált erre rá. A "fényűzés elleni ligában" is jelen van. 1917-ben kitüntetéssel letette középiskolai tanári alapvizsgáját, 1918-ban megjelent első műve, doktori disszertációja Az ókori szellem művelődésének geográfiai alapjai címmel.

<

A Göllner család villája Balatonaligán. (Képeslap, Hungaricana)

Egy évre rá egészen más jellegű művel jelentkezett. 1919 karácsonyára megjelent Karácsonytól - Karácsonyig című kicsiknek szóló verses meseregénye, melynek sokadik kiadását a kiadó így ajánlotta a Magyar Könyvkereskedők Egyletének Közlönyében: "Kis alakú képeskönyvek között nagyon kedvelt és a közönség körében jól bevezetett kiadványunkra is kívánjuk különösképpen felhívni tisztelt Kartárs Úr figyelmét." (Corvina, 1925. december 13.)

Mikor ez a verses mese először megjelent, a huszonöt esztendős Göllner Mária már nyolcgyerekes anyának mondhatta magát (ha akarta). Tudniillik a nála huszonhárom évvel idősebb tekintélyes ügyvédhez, publicistához és politikushoz, Dr. Nagy Emilhez ment feleségül, akinek előző két házasságából már hét gyereke volt. Mária 1919-ben szülte a nyolcadikat, Istvánt (és azután még kettőt). 

1923 júniusában Nagy Emil igazságügyminiszter lett Bethlen István kormányában, s ekkor a felesége, Nagy Emilné kegyelmes asszony is illusztris közéleti tényező lett, akinek nem csak a nyilvános szerepléseiről számoltak be a lapok, de még a vakbélműtétjének a körülményeit is részletesen taglalták. (8 órai újság, 1924. január 8.)

Dr. Nagy Emil (1871-1956). (Vasárnapi Újság, 1924. március 9.) 

Dr. Nagy nyolchavi miniszterkedés után lemondott, kilépett a kormánypártból, összerúgta a port a miniszterelnökkel. Mindazonáltal fontos szereplője maradt a közéletnek, s a Bethlenhez közelálló Budapesti Hírlap főmunkatársaként jegyzett cikkeivel továbbra is lelkesen formálta a közvéleményt. A területi revízió legfőbb propagandistái közé tartozott, Fenyő Miksával közösen könyvet írt Trianon következményeiről. 

Göllner Mária 1921-ben fölfedezte magának az antropozófiát. Rudolf Steiner lelkes hívévé vált, és 1924-ben, pár hónappal az antropozófia atyjának halála előtt találkozott is vele Svájcban. 

Dr. Nagy a háború előtt hatalmas, 14 hálószobás villát építtetett az akkor még szinte beépítetlen Kis Svábhegyen (Kissvábhegyi út 21.). Az úszómedencés villát óriási, három és fél holdas park vette körül. A húszas évek közepére a villa kihasználatlanná vált. Egyrészt azért, mert Nagy gyerekeinek többsége már felnőtt és önálló életet élt, csak a két legkisebb lakott még a villában, másrészt pedig a minisztersége utáni években Dr. Nagy keveset volt itthon. Nagyrészt Angliában képviselte a magyar revízió ügyét. Villája funkcióváltásáról ezt írta a Budapesti Hírlapban (1927. október 23.): "Feleségem — néha felülvizsgálván londoni magamviseletét — egyszer így szólt hozzám; — 'Nézze, ha maga a közérdeket szolgálni akarván minduntalan elhagy bennünket, akkor egyezzék bele abba, hogy én kissvábhegyi palotájában viszont egy remek stuttgarti Waldorf-iskolát alapítsak, mert én meg ennek a nagyszerű német pedagógiai rendszernek Magyarországba be vezetésével szeretném szolgálni fajom közérdekét'./.../ így most pompás kissvábhegyi házamban és háromholdas kertemben Waldorfschule honol, s széles látókörű, mély belátású kultuszminiszterünk megadta a feleségem internátusának a teljes iskolai jelleget, mert igazán nagyszerű dolog az a Waldorf-iskola. Természetesen a saját gyermekeim is ott laknak és tanulnak."

A "mély belátású kultuszminiszter", Klebelsberg Kunó ráadásul Nagy Emil közeli barátja is volt. Göllner Máriával közös fiukat, Istvánt pedig a stuttgarti ős-Waldorf-iskolába küldték, ott kezdte iskolai tanulmányait, s a kissvábhegyi iskolaalapítással ő is hazatérhetett. Az iskola részben német nyelven, Németországból jött Waldorf-tanárokkal működött, hiszen ilyeneket csak ott képeztek.

Az Arcanum találatjelzője szerint Rudolf Steiner nekrológja volt az első és ez a hirdetés a második előfordulása a Waldorf-iskola szókapcsolatnak a magyar sajtóban. (Magyarság, 1926. szeptember 8.)

1925-ben nyílt meg az internátus, amely az 1926/27-es tanévtől elemi, majd középiskolaként is működött. Az intézményt lelkes cikkekkel köszöntötték a baráti lapok. "Egy kegyelmes asszony, aki jómódban, gondtalanul élhetne, s nem tud nyugodni, ha valami magasabb eszmének nem áldoz. Bejártam a kertet, hát bizony isteni hely, széltől védett paradicsom. /.../ ...ezt a helyet az Isten is magasabb célnak szánta...irigylem a kis leányokat, akik itt fognak lakni." (Budapesti Hírlap, 1925. augusztus 5.) Az Újság ugyanazon a napon az intézmény prospektusából is idéz: "Ebben a gyönyörű miljőben növendékeink testi és lelki erőinek harmonikus fejlesztését akarjuk. A városba ékelt levegőtlen intemátusok élete helyett a szabadban való mozgás, testi munka, görög tradíciókra épített testképzés a programmunk. Munkával munkára nevelünk.' Növendékeinkben az egyéni tetterőt és az alkotó aktivitást akarjuk kifejleszteni a modem gyermekpszichológia eszközeivel." Hat-tizennyolc éves lányokat és hat-nyolc éves fiúkat vettek fel. (A koedukáció szempontjából a lányos anyákban még félelmet nem keltő, apró fiúkat talán csak azért vettek fel, hogy Göllner Mária hét éves gyermeke is oda járhasson. Amikor a gyerek nagyobb lett, a korhatár is kitolódott...) Az Újság azt is megjegyzi, hogy Nagy Emilné tündéri fekvésű internátusa nem a szegény középosztály gyermekei részére létesül, mert a havi kétmilliónál többet kitevő penzió- és tanítási díjakat képtelen egy ügyész, orvos, tanár, mérnök vagy egyéb lateiner családapa esetleg több gyermek részére megkeresni." (A díjakat nem is az akkori inflációs koronában, hanem aranykoronában adták meg.)

Ezek a cikkek még csak modern pedagógiáról beszélnek, a Waldorfot nem említik. Ez a név akkor még a magyar olvasóknak nem mondott semmit. Németországon kívül először a Kis Svábhegyen jelent meg a Waldorf-pedagógia (az első angliai Waldorf-iskolával egyidőben). Steiner antropozófiájáról is kevesen tudtak. Göllner Mária alapította meg 1926-ban a Magyar Antropozófusok Baráti Körét.

Pécsi Napló, 1929. május 17.

A legbarátibb lap, a Budapesti Hirlap (1928. június 19.) így ír főmunkatársuk felesége iskolájának az 1927/28-as tanévet lezáró nyilvános műsoráról: "A nézőtérül szolgáló nagy terem felét zsúfolásig töltötte meg az előkelő közönség, amely szűnni nem akaró tetszéssel kísérte a kicsinyek produkcióit. Volt tánc, szavalás, ének, apró játékok és egy kis színdarab bemutatása is. Ami a közönségnek leginkább feltűnt, az a szereplő növendékek teljes elfogulatlansága volt. Úgy beszéltek, mozogtak, mint ahogy egymás között szoktak, nyoma sem volt az ünnepi elfogódottságnak. Ez az elfogulatlanság bizonyítéka, hogy az egyéni nevelés elvét követő pedagógiai rendszeren alapuló tanítás, amelyet Steiner Rudolf dr. szervezett meg a stuttgarti szabad Waldorf-iskolában, a gyermekek soha nem érzik, sem a tanítás ideje alatt, sem az internátusi életben a sematizáló szellem káros következményeit. Családtagokként élnek egymás között és tanítóikkal és szinte játszva végzik el az iskolai anyagot. Az iskola kitűnő eredményeinek láttán a kultuszminiszter megengedte, hogy a hatalmas villatelepen egyosztályos középiskolát is fellállitsanak s amennyiben ez az elsőfokú középiskola ugyanazt a kitűnő eredményt mutatja fel, mint a négy elemi, akkor a középiskola évről-évre egész a nyolcadik osztályig bővül. A gyermekek kedves produkciója után megtekintettük az iskola kiállítását, amelyben a gyermekek rajzai, viaszfigurái és kézimunkái mutatták, mily kedvvel és fantáziájuknak mily szabad szárnyalásával tanulnak és dolgozhatnak. Az irodában betekinthettünk a gyermekekről készült kimutatásba. Megtudtuk, hogy az iskolában igen sok köztisztviselőnek gyermeke nevelődik ingyen, vagy kedvezményesen, de megláthattuk azt is. hogy egynémely vidáman mosolyogó és szépen fejlődő gyermek milyen kedvezőtlen családi körülmények közül került az internátusba, és megtudtuk, hogy a tanári kar a gyermekek családi körülményeinek állandó figyelembevételével neveli a gyermekeket."

1929-ben új iskolaépületet is emeltek a villa mellé, hogy legyen hely a teljes 12 osztályos iskolának, de a középiskola mégsem bővülhetett a nyolcadik osztályig, mert Hitler hatalomra jutása után megvonták a munkavállalási engedélyt az ott tanító német állampolgároktól. Nélkülük pedig az iskola működésképtelenné vált. A Waldorf-iskolák ugyanezen okból egész Európában bezártak, csak néhány maradt belőlük mutatóban Angliában, Svájcban és Hollandiában.

>

Karikatúra a Waldorf-iskoláról, ahol nincsenek osztályzatok. (Pajtás, 1967. szeptember 7.)

"Mária eddig a börtönmisszió elnöke volt, s jótékony nagy lelkével mindig a börtönöket járta. A sok fájó benyomás, mit a börtönökben szerzett, megviselte érzékeny szívét, s erről a misszióról le akar mondani." Ezt nyilatkozta Domokos Lászlóné, a másik reformiskola, az 1919-ben Nagy László tanításaira alapozva megindított Új Iskola vezetője, aki Göllner Máriával együtt dolgozta ki a Waldorf-iskola tanrendszerét, és tanított is az intézményben. Göllner Mária azonban nem a börtönmisszió helyett csinálta meg a maga iskoláját. Továbbra is jelen volt az 1919-ben alapított fogház misszióban, és 1929 karácsonyára megvalósította másik nagy tervét: Bizalom címmel börtönújságot alapított, amely egészen 1944-ig megjelent havonta kétszer. „A börtönökben az elítéltek körében a szenzáció erejével hatott és ámulatot váltott ki, amikor a harmincéves szép, fiatal kegyelmes asszony megjelent” - ezt írta visszaemlékezéseiben Göllner Mária legidősebb fia, Vámosi Nagy István. (Magyar Hírlap, 2013. augusztus 24.) A nobilis jótékony hölgynek régi problémája, hogyan lehetne a foglyoknak szomorú sorsukban valami olyan szórakozás nyújtani, ami lelküket tiszta áhítattal gazdagítja és amellett elzárt életükbe a nyilvánosság: napsugarát lopja be. Nagy Emilné hosszas előkészítések után most megindította a foglyok újságját, amely tizenkét oldalon jelenik meg, s amelynek cime: BIZALOM. Havonta kétszer megjelenő szemle a világ folyásáról és az ember alkotásairól. A Bizalom vezércikke a Beköszöntő címet viseli és ebben vázolja a lap szerkesztője a Bizalom céljait, amely egyrészt az, hogy olvasóinkat tájékoztassuk a világ folyásáról és közöljük velük a mindenkori eseményeket, másrészt tudatukba hozzuk az ember alkotásait, tudomány, művészet, irodalom, erkölcs stb. terén, múltban és jelenben; vagyis lehetőleg minden oldalról ábrázoljuk azt a képet, ahogy az ember megjelenik a cselekvő, gondolkodó, érzelmi élet területén. Ezenkívül olvasóinkat lassan és titokzatosan bele szeretnénk vonni lapunk körüli munkálkodásba. Szívesen fogjuk közölni azokat a beküldött kisebb-nagyobb írásműveket, amelyek elég jók arra, hogy az összes olvasók örömüket találják bennük." (Újság, 1929. december 29.)

Az ezer példányban kiadott lapot a váci börtönben nyomták, ott is ellenőrizték. A lap szervezésében jótékony célú gyűjtések folytak - természetesen rabok, illetve szabadultak számára. Göllner Mária és lapja volt a Baráti Ház gondolatának protagonistája. Ez olyan hely lett volna, amely hosszabb átmeneti időre biztonságos helyet és lehetőségeket adott volna a szabaduló raboknak az életformaváltáshoz. Ilyen ház akkor sem és azóta sem jött létre.

A Bizalom otthona, a Váci Fegyház. (Képeslap, Hungaricana)

Göllner Mária írt prózában is meseregényt, fordított angolból szépirodalmi műveket, Népszokások, mondák és az ember címmel goetheánus könyvet írt, melyben többek között a perzsa rózsa-kultuszt is alapos elemzés tárgyává tette. (A goetheanizmus Steiner antropozófiájának egyik legfontosabb kiindulópontja volt.) Könyveket írt a magyar ősvallásról, a halál megjelenéséről a magyar mitológiában és költészetben, a Kalevaláról (erről kettőt is). A Magyar-Finn Társaság női szekciójának ő volt az elnöke (a Társaság egészéé pedig a férje). Az Egyetemet és Főiskolát Végzett Nők Egyesületében alelnöki tisztséges viselt és az Egyesült Női Táborban is tevékenykedett. 

1944-ben a Kissvábhegyi úti villa pincéjében bújtatta az üldözötteket, többek között Török Sándor írót és Devecseri Gábor költőt. 

A háború után Európa nyugati részén újra megnyitották a Waldorf-iskolákat. A szovjet blokkban ezt egyedül az NDK-ben engedélyezték, de pár év múltán ott is felszámolták őket.

1946-ban Göllner Máriát még beválasztották a fiatalkorúak felügyelőhatóságába (Kéthly Annával és Károlyi Mihályné Andrássy Katinkával együtt), néhányszor még a rádióban is beszélgethetett Török Sándorral Steinerről és a Waldorf-pedagógiáról, de hamar be kellett látnia, hogy annak az irányzatnak, amelyet ő képvisel, Magyarországon nincs jövője.

1946-ban két fiatalabb fiával Svájcba emigrált. Férje itthon rekedt. Útlevelet nem kapott, ahhoz pedig már öreg volt, hogy a zöld határon szökjön át. Őt 1951-ben, 80 éves korában kitelepítették. 1956-ban halt meg. Az itthon maradt fiút, Vámosi Nagy István zenetörténészt, zeneesztétát államellenes bűncselekmény vádjával 1976-ban elítélték. 1980-ban szabadult. Ha hihetünk a wikipédának, Göllner Mária 1926-ban született Sándor fia él még.

Göllner Máriáról készült rajz. (Fejér Megyei Hírlap, 2014. november 13.)

Göllner Mária az emigrációban ért pályája csúcsára. Maria von Nagy néven több mint egy tucat könyve jelent meg németül. Három és fél évtized alatt nagyjából kétezer előadást tartott különböző nyelveken szerte a világban. Húsz éven át adott elő kultúrtörténetet, irodalmat és művészettörténetet a Bázeli Népfőiskolán. A hatvanas évek közepétől súlyos szembetegség gyötörte, a hetvenes évek során fokozatosan elvesztette a látását. Ekkor már jegyzetek nélkül adott elő. 1982-ben halt meg.

A 992 találatból, amelyet a Waldorf-iskolára ad az Arcanum, mindössze 14 esik 1988 előttre. 1931 és 1967 között, 36 éven át egyszer sem esik szó az Arcanum adatbázisában szereplő lapokban Waldorf-iskoláról. 1967-ben is a Pajtás című gyereklapban a Kajla kutya említi meg a világ furcsaságai között, hogy vannak ebben a bolond korban olyan iskolák, ahol nincs osztályozás, és hetekig csupán egy tantárggyal foglalkoznak. (Pajtás, 1967. szeptember 7.) Egyedül a Gyermekünk című eldugott kis szaklapban (1971. február 1.) lehetett valami érdemit és pozitívat olvasni a Waldorf-iskoláról a pártállami diktatúra végelgyengülése előtt: "A szabad nevelés elvét valló svájci Waldorf-iskolák képviselője szerint a kisgyerek egészséges fejlődésének alapfeltétele, hogy őt mindenkor szeretetteljes szülői gondoskodás vegye körül. Valóságos tulajdonságaiért szeresse a környezete, akár szép, akár csúnya, akár tehetséges, akár butácska — ő az és lehessen önmaga. Az oktató-nevelő munka alapja a Waldorf-iskola hívei szerint a művészi élmény, amit a természetből, a környezetéből merít a gyerek. Másfelől ő maga is művész, alkotó, minthogy fest, rajzol, táncol, énekel — játszik." 

1988 tavaszán történt meg az áttörés, amikor a közelmúltban elhunyt Vekerdy Tamás hazatért németországi tanulmányútjáról és a Magyar Rádióban (valamint élőszóban szerte az országban) mesélt a Waldorf-pedagógiáról. 1988 őszén megnyílt Solymáron az első Waldorf-óvoda, a következő évben pedig az első Waldorf-iskola. 

2011-ben a világon már több mint kétezer, Magyarországon több mint húsz Waldorf-iskola működött. (Figyelő, 2011. január 27.)

"Tanóra", illetve tanélet a Dunakeszi Waldorf-iskolában. (Élet és Tudomány, 1992. május 29.)