"A hatvanas években nyár felé tetőzött az ifjúsági probléma." Továbbá: "A hatvanas években, fellazult tételben fogalmazódott meg a világ." Továbbá: "Táguló gyűrűkben konszolidációt hullámzott a szép Balaton." (Cseh Tamás-Bereményi Géza: A hatvanas évek). Az ifjúsági probléma, a fellazulás, a konszolidációban táguló gyűrűk - ezek hozták be Magyarországra a slágerlistát.

A slágerlista szó korábban elő sem fordult a magyar sajtóban. Egy 1964-es belgiumi tudósításból derült ki először a magyar olvasók számára, hogy a nagyvilágban van már ilyen. (Vas Népe, 1964. október 28.) Persze a Szabad Európa Rádió ifjú hallgatói értesülhettek a nyugati slágerlisták állásáról. Cseke László 1959-ben indított Teenager Party-ja egyre népszerűbb lett, egy idő után már naponta jelentkezett, kívánságműsorként (is) funkcionált. A műsorvezető szerint: "Főleg a hatvankettő és hatvanöt közötti időben kaptunk nagy mennyiségű levelet Magyarországról... Volt úgy, hogy naponta több száz levél érkezett, s volt olyan, hogy csak harminc. Ez... részben a magyar hatóságoktól függött. Ugyanis bebizonyíthatóan visszafogták időnként a leveleket." (Világ, 1989. július 27.) Pintér István "leplezte le" a Teenager party mögé rejtett sötét szándékot: "A kamaszok egyelőre úgyis csak tánczenét hajlandók hallgatni, a SZER politikai adása nem érdekli őket, de két zeneszám között nem kapcsolják ki a rádiót, s valami csak ragad rájuk — gondolják, s ha nem most, talán később, s fokozatosan odafigyelnek majd a hírekre, kommentárokra. Akit ma a SZER megnyer a Beatlesekkel, győzködheti majd Gallicus, Julián Pál és a többi kommentátor az USA irányvonalának megfelelően — így okoskodnak a müncheni lélekmérgezők." (Népszabadság, 1966. január 12.)

A "mérgező", Cseke László (Ekecs Géza) balra, az "ellenmérgező", Komjáthy György jobbra a mérges idők múltán a múlton mereng. (Népszabadság, 1999. július 10.)

1965-ben elkezdték termelni az ellenmérget. A Magyar Rádióban megszólalt az ellencseke, Komjáthy György vezette "ellenműsor", a Csak fiataloknak, meghirdették 1966-ra az első táncdalfesztivált, és 1965 novemberében megjelent a KISZ 14-18-éveseknek szóló havilapja, az Ifjúsági Magazin. A Csak fiataloknak! műsorhoz dal is tartozott, amelyet eredetileg Bencze Márta énekelt, és szerepelt a korabeli slágerlistákon, akárcsak a Táskarádió című műsor nevét viselő dal, amelyet Aradszky László adott elő.  

Csak fiataloknak!  https://video.search.yahoo.com/search/video?fr=mcafee_uninternational&p=csak+fiataloknak#id=2&vid=fa7b3760612c629b472cd99b3e95207e&action=click

Táskarádió: https://www.youtube.com/watch?v=mQVfEeidD6s

Az új lap első címlapjának teteje. Őszinte szó a fiatalok problémáiról, Beatles, Rolling Stones, Pelé, gitár... Minden, amivel a korabeli képzetek szerint kamaszt lehetett fogni. 

Az első számban így szólították meg a reménybeli teenager olvasókat: "Mi neked és barátaidnak - nektek (bár úgy is mondhatnánk nekünk) fiataloknak, 14-18 éves forrongó fiatal embereknek készítjük lapunkat, s legnagyobb örömünk, munkánk sikere az lenne, ha magatokra - vágyaitokra és kívánságaitokra, örömeitekre és gondjaitokra ismernétek oldalain. Hitvallásunk, hogy őszintén igaz szóval, baráti segítő szándékkal szóljunk életünk dolgairól, s együtt, közös erővel szeretnénk megoldani, hogy szebbé, értelmesebbé formálhassuk életünket. Ehhez a ti közreműködésetekre, segítségetekre számítunk. Ajtónk nyitva áll mindenki előtt, lapunk várja kérdéseiteket, kívánságaitokat, megoldandó problémáitok felvetését és önálló alkotásaitokat egyaránt Reméljük egymásra találunk.” (Ifjúsági Magazin, 1965. november)

Ez a hang és ez a tematika (különös tekintettel a pop zenére) egészen új volt a korai Kádár-kor sajtójában. A címlapon szereplő "gitáros lánynak", (a nem sokkal később külföldön ragadt) Farkas Gabinak nemcsak súlyát és életkorát, de mell-, derék- és csípőbőségét is megadják. (És 23 évesnek lódítják, holott 25 volt.)

1966 februárjában meghirdették a slágerlistát és be is mutatták az elsőt, amelyet még csak a monori József Attila Gimnázium diákjainak a válaszai alapján állítottak össze, de a következő havihoz már mindenki beküldhetett nyílt levelezőlapon öt-tíz számot. Külön közöltek tízes-tízes magyar és külföldi listát, s megadták azt is, hogy egy-egy dal hány szavazatot kapott. A szavazók között jutalmakat sorsoltak ki. A szavazatok száma egy év alatt tízegynéhány ezerről százezer fölé kúszott. A listavezető dalokat minden hónap negyedik szerdáján lejátszották a Magyar Rádió Könnyűzenei Híradójában, másnap pedig a tévében, a Halló fiúk, halló lányok! műsorában. Ez volt az egyetlen slágerlista Magyarországon 1969-ig, amikor a Magyar Ifjúság is bevezette a maga listáját.

Az első olvasói szavazatok alapján készült slágerlista az Ifjúsági Magazin 1966. márciusi számában

Ha nem választották volna szét a magyar és a külföldi számokat, akkor az első tízbe csupán három magyar dal került volna be, viszont a Beatles is, a Rolling Stones is két-két slágerrel szerepelt volna. Ám az első akkor is a Rohan az idő lett volna. Az volt akkor a nagy sláger. Szörényi Levente szerzeménye, de nem az Illés együttes repertoárjához tartozott, és nem Bródy János, hanem a minden korszakhoz és stílushoz idomuló rímgyáros, S. Nagy István írta a szövegét. Sokáig tartotta magát a slágerlista tetején. Az akkor tíz éves blogger emlékezik: a Halló fiúk, halló lányokban annyiszor játszották le, hogy már herótja volt tőle.

Az első slágerlistát az éldal előadójának, Koncz Zsuzsa húsz éves joghallgatónak poétikus fotójával illusztrálták. (Ifjúsági Magazin, 1966. március) 

Rohan az idő: https://www.youtube.com/watch?v=iEoR0WNVfpk

A külföldi listán a beat alapító csúcs zenekarainak számai - élen az abban a korban még vadabbnak tűnő Satisfaction-nel - keverednek a romantikus olasz és francia dalokkal. Ezeket nagyon fiatal, éppen akkor feltűnt és egyáltalán nem lázadó szellemű előadók énekelték. Gigliola Cinquetti és Bobby Solo éppen hogy elmúlt húsz, France Gall pedig tizennyolc. 

A Viaszbaba hamarosan felkúszott a slágerlista csúcsára: https://www.youtube.com/watch?v=s5aeeSmkPwQ

A magyar listára a magyar fiatalok még beszavaták a negyvenes "öregeket", Vámosi Jánost és Záray Mártát. Szántó Erzsi ugyan nem volt öreg. Nem sokkal korábban futott be a Hold ragyog a Dunán című slágerrel, de ő is olyan hagyományos táncdalokat énekelt, mint a negyvenesek. El is szaladt tőle az idő, ő pedig eltűnt Németországban, itthon elfelejtették. 

Ambrus Kiry. (Ifjúsági Magazin, 1966. április)

1966 slágerlistáin a leggyakoribb előadók közé tartozott Ambrus Kiry, Németh József és Mátrai Zsuzsa. Németh nem sokkal volt fiatalabb a Záray-Vámos házaspárnál. Ő is a hagyományos stílust képviselte, a hetvenes években már rajta is túllépett az idő. Ő is Németországban kötött ki, akárcsak a vele nagyjából egyidős névrokona, Németh Lehel, aki az '56 utáni idők legnagyobb könnyűzenei sztárja volt, és 1965-ben "disszidált". Mátrai Zsuzsa számára éppen egy évet késett a slágerlista. 1965 nagy slágere volt az övé: Látod, ez a szerelem. Elődeihez képest dinamikus, táncos lábú előadó volt, de az utána jövők lemozogták a színpadról. A hetvenes években már inkább csak a vendéglátóiparban szerepelt. 

Látod, ez a szerelem: https://www.youtube.com/watch?v=uHNP3obIAdo

Ambrus Kiry volt a nagy tinisztár! Nem csoda, hogy az IM tini olvasói olyan lelkesen szavaztak rá. A májusi slágerlistán a tízből három dal az övé volt. Olyan volt ő magyarban, mint Rita Pavone olaszban vagy France Gall franciában. Belőle sem lett idős énekesnő, de ő nem tűnt el. A hetvenes évektől rádiós műsorvezetőként és újságíróként szerepelt a nyilvánosságban. Behár-Szedő: Még, még, még című dala a negyedik volt a májusi slágerlistán: https://www.youtube.com/watch?v=kGyOjH7o_Zs

Kovács Kati, aki "Callas akart lenni", bemutatja önmagát. (Magyar Ifjúság, 1966. augusztus 20.)

Az első Táncdalfesztivál korszakhatár volt a magyar könnyűzene történetében. Az új sztár, Kovács Kati, egészen újszerű és a közönséget is megosztó dala, a Nem leszek a játékszered már az elődöntők után, az augusztusi slágerlistára is felkerült, a szeptemberi listán pedig a tíz számból hat táncdalfesztiválos volt. A második helyen a Metró együttestől (Zorántól) a Mi fáj?, a harmadikon az Illéstől a Még fáj minden csók állt, utána jött a Nem leszek a játékszered. A hetedik helyen Koncz Zsuzsa dala a Nincsen olyan ember, a kilencediken az új még tinibb sztár, Zalatnai Sarolta dala a Hol jár az eszem? és a tizediken a "régi iskola" legsikeresebb képviselője, a Más ez a szerelem, amelyet Toldy Mária énekelt. A négy nem Táncdalfesztiválos szám mindegyike ugyanahhoz a körhöz, az Illés együtteshez, illetve Koncz Zsuzsához kötődött. Az Illés-együtteshez a Légy jó hozzám az első és a Kint az utcán az ötödik helyen, Koncz Zsuzsa két száma, a Behár György szerezte Szerelem nélkül a hatodik és - még mindig - a Rohan az idő a nyolcadik helyen.

Nem leszek a játékszered: https://www.youtube.com/watch?v=RZrf_qEgv-Y

Így festett az első után egy évvel, 1967 februárjában a slágerlista. (Ifjúsági Magazin, 1967. február.)

"Tavaly ilyenkor még olasz, amerikai, francia világszámok uralták a 'farsangi mezőnyt', s mostohagyerek volt a magyar tánczene. A Televízió nyári táncdalfesztiválja óta azonban — szinte egyik percről a másikra — megváltozott a helyzet: valamennyi korosztály hazai szerzők számait akarja hallgatni." Ezt írta a Hétfői Hírek "Sláger lett a magyar sláger" cím alatt 1967. január 9-én. Ez alighanem erős túlzás, de az kétségtelen, hogy a szavazati arányok eltolódtak a magyar számok javára. Ekkor már egy egyesített tízes listára csak három külföldi szám fért volna be, még a Sárga tengeralattjáró is kiesett volna. Az Echo zenekar rövid pályafutásának csúcspontját 1967-ben érte el. Az év elején egy mérsékelten beatesített gyermekdallal kerültek a Slágerlista élére, az év második felében pedig legmaradandóbb, hovatovább klasszikusnak minősülő slágerükkel, a Gondolsz-e majd rám-mal. 

1967-ben és még egy ideig folytatódik a hagyományos slágerzene és a rockzene együttélése a fiatalok körében. Akkor is voltak persze, akik ki nem állhatták a csöpögős, érzelgős dalokat, de azért a Minden ember boldog akar lenni (Harangozó Teréz) és az Isten véled édes Piroskám (Aradszky László) összefogták a generációk nagyobb részét. Ez abból is látszik, hogy amikor ezek a számok és ezek az énekesek a nosztalgia hullámain ismét felemelkedtek, már csak azok emelhették fel őket, akik a hatvanas években (vagy később) voltak fiatalok. 

A külföldi lista (Gianni Morandival, Tom Jonesszal) ugyanezt az együttélést igazolja. 

A Táncdalfesztiválból már csak a Mi fáj? maradt. De hogy miért pont az..?

Mi fáj?: https://www.youtube.com/watch?v=PnKQKzshAlw

Zorán Sztefanovity az 1966-os Táncdalfesztiválon. (Tükör, 1966. július 19.)