Az a nő is csak nőként lehet boldog, aki férfinak született. És így van ez a nőnek született férfiakkal is. A transzneműek útja az igazi nemükhöz szörnyen nehéz lenne még akkor is, ha nem nehezítenék oly sokan, oly nagyon. Nem csoda, hogy annyian vannak, akik csak az öngyilkosságig juthatnak el.
A transzneműek önmagukká válásának útja 1953-ig nem is létezett. Akkor végezték el az első műtétet, amellyel egy férfinak született nőt önmagává alakítottak át. Transzneműek mindig voltak, de nem mindig beszéltek róluk. A transzszexuális szó a bevezetése után két évtizeddel és az első nem-változtató műtétsorozat után másfél évtizeddel, 1968. március 17-én bukkan föl először a magyar nyelvű sajtóban. A transznemű (transgender) fogalom pedig csak 2000-ben, a bevezetése után harmincegynehány évvel.
A transzfóbia áldozatává vált transznemű mártírnak, az 1998-ban meggyilkolt Rita Hesternek a nevére pedig egyetlen találatot sem ad az Arcanum.
A transzneműeknek a márciusi hivatalos világnap melett egy emléknapjuk is van, november 28-a, Rita Hester, az amerikai transznemű aktivista meggyilkolásának napja.
A fent említett első magyarországi cikket a Magyarország sajtószemléjében találjuk. A Frankfurter Rundschau cikkét ismertették. Ekkor értesültek a (csak) magyarul olvasók először arról, hogy: "A legutóbbi másfél évtized folyamán sok száz férfi operáltatta magát nővé. /.../ A külsőleg felismerhető nemi jelleg... ellentétben állhat a testben rejlő, láthatatlan ivarmirigyekkel." A transzneműeknél "a nemmel ellentétes tendenciák, olyan erősek lehetnek, hogy a befolyásuk alatt álló egyének képtelenek a velük született nemiséggel élni. E 'transzszexuális' egyének közül sokan követnek el öngyilkosságot. /.../ 'Alig van ember, aki ilyen állandóan és ennyire boldogtalan lenne', jelentette ki D. Harry Benjamin amerikai szexuál-kutató a 'nemi hasadásban szenvedő személyekkel' való érintkezés során szerzett sokéves tapasztalatai alapján. Az átalakulás után azonban a test és a szellem ismét egyensúlyba kerül." Ezt a cikket a forrás megjelölése nélkül átvette, vagyis ellopta a jugoszláviai Magyar Szó is és a szlovákiai A Hét is.
A férfinak született nők és a nőnek született férfiak (probléma)világával először az Orvosi Hetilapot követő orvosok ismerkedhettek meg részletesebben. "Itt sajátos homoszexualitás szindrómáról van szó" - ezt olvashatták Buda Béla tollából a szaklap 1969. szeptember 14-i számában. "Fontos tény, hogy a transszexuális — nem homoszexuális! A nővé változni akaró férfi transzszexuális pl. irtózik a homoszexuálisoktól, egészséges heteroszexuális férfit kíván partnerként, önmagát nőnek érzi." Ezt ugyanaz a Buda Béla írta alig pár hónappal később az Orvosi Hetilap 1970. január 4-i számában, amelyben részletesen ismertette a tekintélyes amerikai orvosi folyóiratnak, a The Journal of Nervous and Mental Disease-nek a transzszexualitással foglalkozó különszámát, melynek hatására Dr Buda tévképzetei is feloldódtak. (Legalábbis részben, mert a transzszexuálisok között is vannak homoszexuálisok, és ugyan homofób tranzsszexuálisok is léteznek, miként transzfób homoszexuálisok is, de a homofóbia korántsem jellemző a transzszexuálisokra általában, máskülönben az LMBT mozgalom nem is lenne működőképes.)
Jean-Marie Wijnen 22 évet élt. Peggy néven pultoslányként dolgozott egy antwerpeni bárban. Megműtötték, a műtét sikerült, de Peggy nővé operálása után 13 nappal tüdőembóliában meghalt. Bíróság elé állították azt a háromtagú orvoscsoportot, amely Peggyt kezelte. Ez volt az első ilyen műtét Belgiumban, amelyet az ügyészség az emberi test megcsonkításának s íly módon törvénytelennek ítélt. Az orvosok többek között azzal védekeztek, hogy a páciens annyira nem bírta elviselni az ellentétet a nemi identitása és a nemi szervei között, hogy igen nagy valószínűséggel öngyilkosságot követett volna el, mint oly sokan a sorstársai közül. A folyamatban lévő perről a Veszprémi Napló számolt be 1969. október 4-én.
Baloldalt Gordon Langley Hall a nevelő anyjával, jobboldalt Dawn Langely Hall a vőlegényével. (Magyarország, 1970. február 1.)
Gordon L.H. népszarű életrajzokat írt jeles hölgyekről, például Jackie Kennedyről. Egy konzervatív, zárkózott dél-karolinai kisvárosban, Charlestonban élt, amíg másfél évre el nem tűnt. Ezalatt lezajlottak a szükséges hormonkezelések és operációk, s L.H. női névvel, külsővel és öltözékben tért vissza a városba (ráadásul fekete) vőlegényével. Az egész város fölbolydult, megfenyegették a babtista lelkészt, hogy felrobbantják a templomát, ha összeesketi a párt. Ezért az esküvőre L.H. szülőföldjén, Angliában került sor. Az írót a John Hopkins Egyetem mellett működő Gender Identity Clinic orvosai kezelték. Ez a klinika lett az ilyesfajta műtétek elsőszámú műhelye. Tíz transznemű ember közül "legalább három öngyilkos lesz, s egy-kettő öncsonkítást követ el, ha nem kap sebészi segítséget" - állította a klinika igazgatója, John E. Hoopes. A Magyarország 1970. február elsején megjelent cikkéből megtudjuk, hogy a charlestoni házaspár is nagyon jól megvan a hozzájuk szokott dél-karolinai kisvárosban, hogy Tajvanon az ország legjobb női labdarúgójából a legjobb férfi labdarúgó lett, s hogy az év elején az az Erich Schniegger nyert lesiklásban világkupa versenyt, aki négy évvel azelőtt Erika Schinegger néven lett világbajnok a nők között. Mindazonáltal, akárcsak Buda Béla az Orvosi Hetilapban, ezen cikk névtelen szerzője is arra a következtetésre jut, hogy "aligha a műtét mellett dönt majd a jövő".
Ez a következtetés nem nagyon fér össze ezeknek az írásoknak a tartalmával, mert abból az derül ki, hogy a transzneműek életét pszichiátriai úton nem lehet megoldani, máskülönben aligha lenne olyan sokszoros túljelentkezés erre a nagyon hosszú, nagyon fájdalmas és költséges utazásra az egyik nemből a másikba. Ez a konklúzó alighanem politikai kötelezettség volt: ne is merüljön föl a gondolat, hogy ebben az ügyben Magyarorságon is lenne teendő.
Christine Jorgensen, Gordon Jorgensen néven az Egyesült Államok hadseregének katonája volt, akit az elsők között műtöttek nővé Dániában 1953-ban. (Magyarország, 1970. február 1.) Harminchat évet élt nemével összhangban, 1989-ben halt meg rákban. (Magyarország 1989. május 19.)
Christine Jorgensen és társai teljes értékű nemi életet élhetnek, de méh híján szülni természetesen nem tudnak. Az esetek túlnyomó többségében a férfivé operált transzneműek sem nemzőképesek. A nagyon ritka kivételek egyike és az első, akinek gyermeke született, a fenti cikkben emlegetett síbajnok, Erik Schinegger, aki világbajnokként a Grenoble-i Téli Olimpia legnagyobb esélyese volt, amikor egy szexvizsgálaton kiderítették, hogy túl sok férfi hormonja van ahhoz, hogy nőként versenyezhessen. Az ő történetét az Oggi című olasz lapnak a Magyarország 1970. május 7-i számába átvett cikkéből ismerhette meg a magyar olvasó. Erika szörnyű lelkitusa után döntött úgy, hogy a hormonjait és a hajlamait követi: "Hat hónap alatt Marberger professzor négy nehéz műtétet végzett rajtam. Leírhatatlan fájdalmakon mentem keresztül. Azonkívül rengeteg férfihormon injekciót kaptam. Fokozatosan mindinkább férfivá alakultam. A második műtét után hálóing helyett férfipizsamát adtak rám. Nőni kezdett a szákállam. Aztán levágták a hajamat. Hangom mély férfihanggá vált, leszoktam a nőies gesztusokról, viselkedésről, járásmódról. Egy napon értesítették anyámat, hogy férfiöltönyt kell nekem behoznia. Megrendítő jelenet volt, amikor először látott így átalakulva. Nem tudott szóhoz jutni, csak nézett, aztán a nyakamba borult, én pedig könnyek között súgtam neki: 'Most már nem vagyok a te Erikád, most a te Eriked vagyok.'" Erik megnősült, gyermeke született. A férfiak között is megnyerte versenyei többségét. Visszavonulása után Klagenfurtban nyitott fogadót és ott vezet síiskolát gyerekeknek. A nőként nyert világbajnoki aranyérmét 1988-ban egy TV-show keretében átadta a mögötte végzett francia Marielle Goitschelnek (aki megnyerte Grenoble-ban azt az olimpiai aranyat, amelynek Erika volt a legnagyobb esélyese).
Középen Erika Schinegger. (Magyarország, 1978. május 7.)
Erik Schinegger születendő gyermeke szívhangját hallgatja. (Amerikai-Kanadai Magyar Élet, 1978. február 26.)
A műtét utáni hivatalos név- és nemváltás ma már a demokratikus rendszerekben általában nem okoz jogi problémát. De 1970-ben a nővé operált egykori tengerész, Ashley April házasságát hét év után a férj keresetére egy angol bíróság azzal nyilvánította érvénytelennek, hogy Ashley férfinek minősül, tehát a házasságkötés sohasem volt érvényes. (Magyarország, 1970. március 1., a Herald Tribune nyomán)
James Morris az előkelő londoni Travellers Klub egyik legnevesebb tagja volt. Népszerű újságíró, ötgyermekes világjáró riporter, tucatnyi sikeres könyvvel a háta mögött. Pár évvel később azonban már nem engedték volna be a klubba, ahová hölgyek kísérő nélkül nem tehették be a lábukat, ha nem a barátja karján libeg be mint Jan Morris kisasszony. Ő írta a legkiválóbb, világsikert aratott könyvet (Conundrum címmel) a nemváltás folyamatáról, arról, hogy miként lett "egy férfitestbe börtönzött nőből" felszabadult nő. Morrist a marokkói Casablancában praktizáló Georges Burou műtötte, aki már nyolcszáz hasonló operációt végzett el. Persze nem a helybéli moszlimok tülekednek a rendelőjében, hanem túlnyomórészt gazdag európai és amerikai országokból zarándokolnak hozzá azok a transzneműek, akik megengedhetik maguknak. Az öt kis Morris elvált anyák gyerekeként nőtt fel. A két anya egyébiránt jó viszonyban van egymással, a Conundrum megírására is volt felesége beszélte rá Jant. (Magyarország, 1974. július 21. A Paris Match nyomán)
Jan és James Morris (Magyarország, 1974. július 21. A Paris Match nyomán)
Az akkor mintegy ötezer nemet váltott nyugatnémet állampolgár jogi problémáit egy 1978-ban elfogadott törvény oldotta meg. Ennek kiharcolásában Dr. Gernot Hofmann orvosnak voltak múlhatatlan érdemei. Mivel a hatóságok nem voltak hajlandók őt a műtéte után nőnek elismerni, nem változtathatott nevet, csak férfinak öltözve praktizálhatott, nem mehetett férjhez a vőlegényéhez (az azonos neműek házasságát akkor még sehol sem engedélyezték), a határon állandó problémái voltak, az útlevelét hamisnak vélték, mivel abban egy férfi neve szerepelt, miközben a határőr egy nőt látott maga előtt és a fényképen is. Egyszer egyenesen terroristának nézték. Egy szakállas hamburgi taxisnak pedig állandóan meggyűlt a baja a közlekedési rendőrökkel, mert még lánykorában szerezte a jogosítványát. (Vas Népe, 1978. április 9.)
A Képes Sport 1986. március 4-én részleteket közölt az élvonalbeli teniszező, a Navratilovával kiemelkedően sikeres párost alkotó Pam Shriver naplójából: "Két héttel később /1978 elején - hacsa/ vettem részt második, hivatásos teniszversenyemen, egy satellite tornán, második helyen emeltek ki. Renée Richards volt kiemelve az első helyen. Furcsa kettős a kiemelések élén! Én egy 15 és fél éves nyurga kamaszlány voltam a maryland-i Lutherville-ből, ő pedig egy 44 éves transzszexuális orvosnő, aki korábban emlékezetes műtétje előtt a férfiak mezőnyében versenyzett. Megnyertem a tornát, Renée ellen azonban nem játszottam. Ebben az időben Renée hatalmas nyilvánosságot kapott, agyonreklámozták, a transzszexuálisoknak amolyan vezérképviselőjévé, szócsövévé vált. Jöhettek hozzá tanácsért és vigasztalásért./.../ Az öltöző egymaga is elég félelmetes lehetett volna számomra, még Renée jelenléte nélkül is. Egyszerűen nem tudok napirendre térni fölötte. Meztelen nők mindenütt minden mennyiségben! Igen, pucéran. Hát a tenisz világában egyetlen nőben sincs annyi szeméremérzet, hogy a zuhanyozófülke szentélyében öltözködjön vagy vetkőzzék, ahogy mi tettük régen a Mcdonogh iskolában? Ügy értem, hogy ezek a lányok most láthatóan kellemesen érezték magukat, amint föl s alá rohangáltak anyaszült meztelenül. És Renée volt a legkirívóbb közöttük. Tudta, hogy mindenki őt méregeti, szó se róla, én is kíváncsi voltam, annyi bizonyos."
Amerikai magyar világ, 1976. január 30.
A most 85 éves Renée Richards karrierje valóban egészen rendhagyó. Az amatőrként teniszezgető szemész doktor úr a műtétje után 43 éves korában kezdte karrierjét profi teniszezőként a nők között. Nagy vita folyt arról, hogy játszhat-e a női mezőnyben. Játszhatott, és 1977-ben bekerült a női páros döntőjébe a US Openen. 1979-ben, 45 évesen huszadik volt a világranglistán. Ő lett a transznemű sportolók szószólója.
Richard Raskind és Renée Richards. (Magyarország, 1991. március 22.)
1984-ben egy lap "orvos válaszol" rovatában még megjelenhetett olyan butaság, hogy a transzneműség "perverzió, amelynél a nemi izgalom feltétele a másik nem szerepének felöltése" (Új Tükör, 1984. június 27.). De azért, mint látjuk, a magyar sajtó alapvetően toleránsan és megértően viszonyult a transzneműek gondjaihoz és azok orvoslásához. Pontosabban a nyugati sajtó ilyen jellegű cikkeiből mwrített. Az azonban közel két évtized alatt soha nem fordult elő, hogy bárki felvesse vagy pláne utána nézzen: mi a helyzet nálunk? Mintha Magyarországon és egyáltalán a szocialista világrendszerben a transzneműség nem is létezhetne.
Egy Giulia nevű 18 éves fiatalember-leány kétségbeesett bűncselekménye kellett ahhoz, hogy magyar nyilvánosság is értesüljön róla, nálunk is élnek transzneműek. Dobrán Tamás, akit folyamatosan zrikáltak nőies öltözködése és viselkedése miatt a Róbert Károly körúti kórház pszichátereinek jelentése szerint 1986 májusában is, augusztusában is az öngyilkosság szélén állt. A kezébe került a három évvel korábbi nagy budapesti képrablásról szóló könyv, és elhatározta, hogy ő is betör a Szépművészeti Múzeumba és megszerez egy-két híres képet, hogy pénzt szerezzen az akkor (és még jó ideig) csak külföldön és nagyon drágán elérhető műtéthez. A botcsinálta betörőt persze pillanatok alatt elkapták. (Magyar Nemzet, 1986. december 29.)
Dobránnal a lapok elsősorban bűnözőként foglalkoztak, egy sor napilap nem is említette, hogy mi állt a bűncselekmény hátterében. Ahol pedig ez is szóba került, ott a züllött környezet, a nevelési problémák által okozott extrém személyiségzavarként tárgyalták a transzneműséget, amely összefügg a hányatott élettel, devianciákkal, s a műtét lehetőségét a megszólaltatott orvosok azzal vetették el, hogy nem jelent igazi megoldást, rengeteg bonyodalommal jár, nem is érdemes foglalkozni vele. (Esti Hírlap, 1986. augusztus 8. Magyar Nemzet, 1986. augusztus 9.Népszabadság, 1987. február 20.) Az azért kiderült, hogy a szomszédos és nálunk is "szocialistább" Csehszlovákiában már végeznek átalakító műtéteket.
A 18 éves elkövetőt három évi szabadságvesztésre ítélték, s "az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe küldték. Az ott kialakított vélemény alapján döntik majd el, hogy Dobrán Tamásnak milyen csoportos és egyéni foglalkozásra van szüksége és milyen elhelyezésre ahhoz, hogy a társadalmi normákat legalább formálisan elfogadó emberként szabadulhasson" (Magyar Hírlap, 1987. március 4.), vagyis szokjon le arról, hogy az legyen, aki, és önidegen szerepben élje le az életét.
Wirginia Woolf híres regényében, az Orlandóban műtét helyett a csoda változtatja a nőnek lenni vágyó férfit álmában nővé. Sally Potter 1992-es filmjében Tilda Swinton játszotta Orlandót. (168 óra, 1993. április 6.)
A rendszerváltás után minden megváltozott. Magyarországon is végeznek már a kilencvenes évek óta átalakító műtéteket, de a költségeket az egészségbiztosítás csak részlegesen állja, a biztosító felé számlázható összegnek a 90%-át a páciens fizeti. Az érintettek nagyobb része azonban külföldön vagy magánklinikán alakíttatja át magát.
Megjelentek a rendszerváltás előtt a magyar nyilvánosságban ismeretlen, szélsőségesen intoleráns nézetek is, amelyek a transzneműséget minden egyéb kisebbségi nemi magatartással együtt ideológikus alapon ítéli el.
Aki a transneműek mai helyzetéről kíván tájékozódni, a Transzvanilla Transznemű Egyesület honlapján minden lényeges információt megtalál.
