Azt gondolnánk, nincs semmi közös ezekben az eseményekben. Jól gondoljuk! Csakhogy ez nem igaz, mert mégis van: az év ugyanazon napjához köthetők. „Árkánumoztunk” egy kicsit, vagyis felütöttük az Arcanum lapjait, hogy megnézzük, mi minden történt március 24-én. Nem szabadultunk gyorsan, az nyilvánvaló.
Meghalt „van Beethoven Lajos”
1827. március 24-én halt meg Ludwig van Beethoven, a német, valaha élt egyik legismertebb zeneszerző. A halálhírét nem sikerült megtalálni az adatbázisban, ugyanakkor egy, a születéséről szóló bejegyzést igen, ráadásul halálának évében. Beethoven születési dátuma ma sem biztos, így legyen elég annyi, hogy az egyik lehetséges dátumról alább olvashatjuk a részleteket.
„Beethoven híres Hang- szerkesztetőnek születéséről. Beethoven Lajos’ hires Hang-szerkeztetőnek mind eddig bizonytalan születését, Haslinger Tóbiás Bétsi muzsikai, és egyébb művészeti szerekkel kereskedő, a’ muzsikát kedvellőknek , és Van Beethoven Lajos’ muzsika darabjait betsülni értőknek kedvekért nagy üggyel, bajjal kifürkészte. Az illető városi Tisztségtől nyert hiteles bizonyítvány szerént, Bonnban, a St. Remy Plébániában, hasonló nevezetű Kolóniál Kormányszéki Kerület Polgár-mesterétől oda lerakott Szentegyházbeli Keresztelési Jegyző könyvekből világos: hogy van Beethoven Lajos, Van Beethoven Jánosnak, és Heverich Ilonának fia 1770-dik esztendő Decembernek 17-dikén született légyen.” (Hasznos Mulatságok, 1827. 9. szám)
Íme egy rövid visszaemlékezés a nagy mesterre, amely érzékletesen írja le, mennyire izgalommal teli volt a zeneszerző darabját az alkotó jelenlétében eljátszani, hibázni, majd némi elégtételt nyerni. És persze látni szenvedélyesen játszani.
„Hangászat. Beethoven és Ries. — „Egy estélyen gróf Browne házában — mond Ries, Beethoven legkedvesebb tanítványa — megkértek, játszanám-el Beethovennak egyik sonataját (oeuv. 23.), mellyet csak ritkán lehet hallani. Beethoven maga is jelen volt, ’s minthogy én e’ sonatát még előtte nem játszottam: mentegetödzém, hogy inkább más sonatát fogok játszani. Azonban Beethovennak ime biztatására: „Ön nem fogja azt olly roszul játszani, hogy azt ne hallgathatnám“, akaratom ellen hozzá fogék. Beethoven szokása szerint a’ lapokat forditá. A’ balkéznek egyik futásában egy szökés van. Én a’ billentyűt elhibáztam ’s más hangot penditék-meg. Beethoven ujjával gyöngén fejemre ütött. — L. herczegnö ezt észrevéve, és mosolygott. Midőn elvégzőm, Beethoven igy szollá hozzám: „igen helyesen, ön e’ sonatát már nélkülem is játszhatja. 'S hogy ujjammal fejére koczinték, ezzel csak figyelmemet akarám bebizonyítani.“ — Ezután Beethoven egy más sonatát (oeuv. 31.) játszott. A’ herczegnö azon hiedelmében, hogy egyszer B. is hibázand, háta megé állott. Én a’ lapokat akartam forgatni. Az 53-dik tactusban egy hangjegyet hamisan fogott B. ’s a’ zongorán olly nemű zajt ütött, mintha az írott lapon tollat rántunk keresztül. A’ herczegnö azonnal fejére csapott mondva: „ha a' tanítvány egy hamis hangért ujj-koczintást kap, a’ tanító sokkal nagyobb botlásáért egész tenyérrel fenyitendő.“ — Ez ötleten nemcsak a’ társaság , de maga Beethoven is jó izűen kaczagott. Azonban hibáját helyrehozandó a’ sonatát újra kezdé, ’s azt utánozhatlan kifejezéssel, utólérhetlen kellemmel játszá: különösen pedig az adagiót. (Honművész, 1839. 2. szám)
Houdini rendőröket oktat, és a trükk üzleti titok
Ma lenne 147 éves Harry Houdini szabaduló művész és mágus.1874. március 24-én született, Budapesten. Legendává vált (Színházi Hét, 1922. 6. szám), alakja mára szinte nem is emberi, amin nem lehet csodálkozni, ha már életében sem tudták a titkát megfejteni, és sorra nyűgözte le közönségét lehetetlen mutatványaival. „Amerikában egy jól elzárt szobából, ahol vasraverve őrizték, szökött meg anélkül, hogy valami készüléket használt vagy a békókban és lakatokban kárt csinált volna. Hogy már most miképen viszi ö mindezeket véghez, az az ő üzleti titkát képezi, amelyet nem árulhat el, mert különben vége volna a t. c. publikum kíváncsiságának.” - olvassuk egy beszámolóban, amelyből az is kiderült, hogy Houdini még az akkori rendvédelmi szerveknek is képes volt hasznos tudást átadni.
„A megszökés művésze. Szinte hihetetlen mutatványok színhelye volt a minap a berlini rendőrigazgatóság tanácsterme abból az alkalomból, hogy az amerikai Harry Houdini, mielőtt a Winter-gartenben fellépne, a rendőrfőnök ós a magasabb tisztviselők előtt próbaelőadást tartott a kiszabadulásból. A rendőrséget ugyanis fölötte érdekli az, hogy meddig terjedhet az ember ügyessége zárak és vaslakatok kinyitásában anélkül, hogy valami szerszámot vagy külsőleg észrevehető erőszakot alkalmazna. Valamely bűntett megítélésére vagy a nyomozás irányára az ilyesmi gyakran igen nagy fontossággal bírhat és ennélfogva Houdini előadása roppant tanulságos volt a rendőrtisztekre nézve. A »művész«, miután egy szál nadrágra levetkőzött, a rendőrség békóival vasraverette magát. Lábait összekötötték, karjait hátán öt duplabilincscsel fűzték össze és ujjait szorosan lezárták. Száját kendővel kötötték be, hogy azzal se dolgozhasson, és ezután egy nagy ponyvával borították le tetőtől talpig. Hat perc múlva Hondini jelt adott, a takarót elvették és ö minden bilincs, békó és kötéltől megszabadulva állt a bámuló nézők előtt, szives mosolylyal az összes szerszámokat sértetlenül az asztalra téve. (Pesti Hírlap, 1900. 10. 06.)
Fejér Megyei Hírlap, 2019. 11. 23.
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
1882: a rettegett baktérium lelepleződik
Március 24-én van a tuberkulózis világnapja, mert Robert Koch német természettudós 1882-ben ezen a napon jelentette be a tuberkolózis kórokozójának, a Mycobacterium tuberculosisnak a felfedezését. A rettegett bacilus leírása hatalmas lépés a tudomány és az orvoslás történetében, Koch mindezért 1905-ben orvosi Nobel-díjat kapott. Nézzük meg az 1891-92-es Magyar Szalonban, ekkorra hogyan alakult a bakteriológia tudománya. A cikkben egy rajz Koch laboratóriumába is betekintést enged. Százharminc évvel ezelőtt járunk!
„A baktériumok természetére, nevezetesen pedig azok polynorphismusára vonatkozó és Cohn meg Lister, Billroth és Nägeli között folyt harcznak végre 1876-ban Cohn tanítványa Róbert Koch vetett véget azáltal, hogy bebizonyította, miszerint a lépfene bacillusa a lépfenének egyedüli és mindenkori okozója, a mit a tiszta tenyészeti lépfene-bacillusok átojtása által is kétségbevonhatlanul kimutatott. Pasteur ettől teljesen függetlenül ugyan tesztnek megbízható módszere segítségével - az utak a további kutatásokra nézve biztosan ki voltak jelölhetők. Az egyik betegségokozó a másik után előkerült eddigi rejtekéből s ez által a mikroskop lencséjének vált kiszolgáltathatóvá. A szorgalmas kutatók százai foglalkoznak e parányi szervezetek legkülönbözőbb tulajdonságainak felderítésével s habár a bakteriológia még nem is áll előttünk teljesen kifejlesztve, — a mint általában a természettudományok terén bevégzettség sohasem létezhetik, — annyit mégis el kell ismernünk, hogy az alap biztosan meg van vetve s hogy nincs nap, a mely újabb és újabb adatokkal ne gazdagítaná a bakteriológia terrénumát.” (Magyar Szalon, 1891-92/2. szám)
Boldog születésnapot, Banglades!
Az ország éppen ma ünnepli megalakulásának 50. évfordulóját. Az előtte Kelet-Pakisztánként ismert terület 1971. március 24-én lett önálló állam. Az Arcanum keresőjében Banglades legkorábbi említése 1971 novemberéből, a Pártélet című folyóiratból származik, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja funkcionáriusainak és tagjainak készült. Egy hosszú cikkben az Indiai Kommunista Párt üdvözletét olvashatjuk, „Előadta N. K. KRISHNAN elvtárs”.
„Elvtársak, az utóbbi Időben nagy változások történtek India földjén. A közelmúltban végrehajtott parlamenti választások eredményei országunkban határozott fordulatot jelentenek a függetlenségünk elnyerése óta eltelt időszak történetében. Ezekben a választásokban népünk legyőzte a monopolisták, a földbirtokosok, az egykori hercegek és imperialisták által támogatott jobboldali pártok reakciós klikkjét, és győzelemhez segítette a demokratikus erőket. Megakadályoztuk a jobboldalnak azt a súlyos kísérletét, hogy az alkotmányos eszközök segítségével átvegye a hatalmat. Pártunk minden szerénysége mellett állíthatja, hogy ebben az egész folyamatban döntő szerepet látszott. Megemlítjük, hogy ezekben a választásokban a jobboldali reakciós pártok tömbje az antikommunizmust és a szovjetellenességet használta fő fegyverként. Elvtársak, Kelet-Pakisztán (jelenleg Banglades) 75 milliós népe hősi harcot vív a szabadságért és a demokráciáért, és példátlan elnyomással kell szembeszállnia. Banglades államból már három millió menekült érkezett Indiába.” (Pártélet, 1971. 11. 11.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
