Ez volt a szocialista világ első és utolsó győzelme a Nyugat fölött - hatvan évvel ezelőtt. Huszonhárom nappal előbb küldött a Szovjetunió embert a világűrbe, mint az Egyesült Államok. Semmi nem számított, csak ez az elsőség. Más hozadéka nem is nagyon volt a tragikus sorsú Jurij Gagarin űrutazásának. Nyikolaj Hruscsov, a Szovjetunió vezetője 1959-ben kijelentette, hogy országa 1980-ra megelőzi az Egyesült Államokat. Az első ember űrutazását a szovjet blokkban úgy üdvözölték, mint a kommunizmus történelmi fölényének, a Nyugat legyőzésének megdönthetetlen bizonyítékát.
Jurij Gagarin híres mosolya a világsajtót bejárt képen. A sisakra később rávarázsolták a CCCP-t, a Szovjetunió teljes nevének rövidítését. (Föld és ég, 1991/4.)
Jurij Alekszejevics Gagarin kolhozista parasztcsaládban született 1934 március 9-én Klusino faluban a később róla elnevezett Gzsatszk város közelében. Háborús gyerekként bátran szabotőrködött a német megszállás alatt. Földet öntött az elenséges tankok üzemanyagtartályába. A németek, akik két testvérét elhurcolták, őt is megverték, mert nem akart dolgozni nekik. Olvasztárnak, öntőmunkásnak, traktoristának tanult, és dokmunkásként is dolgozott egy volgai kikötőben. Gyerekkorától imádta a repülőket. Repülőmodellezett, aztán beiratkozott egy amatőr repülős klubba, ahol JAK-18-ason tanult repülni. A pilóta vizsgán majdnem megbukott, de jószívű tanárától kapott még egy esélyt. Behívták sorkatonának, repülős tanulmányaira tekintettel a légierőhöz küldték, kiképezték, hivatásos katonai pilóta lett belőle.
1959 végén kezdték el kiválogatni a Vosztoknak (Keletnek) elnevezett szovjet űrprogramhoz az űrutazásra alkalmas pilótákat. Szép szál legények nem jöhettek szóba, mert az űrkabin szűkössége miatt 1,7 méternél alacsonyabb és 72 kilónál könnyebb embereket kerestek 25-30 év között. Gagarin éppen elmúlt 25, és nem nőtt nagyra. 157 centiméteres kis emberből lett a nagyember. Másfél száz pilótából válogattak, folyamatosan szűkítették a mezőnyt, miközben olyan szigorú képzési és edzéstervet hajttattak végre velük, mintha olimpiai bajnoknak nevelnék őket. A végére megmaradt hatos csapatból négyen, Gagarinon kívül Pavel Popovics, German Tyitov és Andrian Nyikolajev járt is az űrben a Vosztok program keretében. Grigorij Nyeljubov volt közöttük az egyik legígéretesebb, egyben legproblémásabb. Őt 1963-ban kidobták a Csillagvárosból alkoholizmusa miatt, és 1966-ban öngyilkos lett.
Állítólag German Tyitovot tartották a legerősebb jelöltnek, és éppen azért választották helyette Gagarint, mert az első rövid űrutazás utánra tervezett, jóval hosszabb másodikhoz kellett az erősebb ember. Ezek szerint éppen azért lett Gagarin az első és a világhírű celeb, mert "csak" a második legjobb volt.
Az eredeti képen Gagarin mögött a fenegyerek Grigorij Nyeljubov alakja látható. Őt aztán láthatatlanná tették. (Föld és ég, 1991/4.)
Kezdetben a Szovjetunió az űrkutatás minden látványos lépésében megelőzte az Egyesült Államokat. Műhold, holdszonda, hordozórakéta, kilőtt űrkutya, visszatért űrkutya... Mindenben a Szovjetunió volt az első.
Miközben a szovjet blokk sajtójában semmi nem jelenhetett meg az emberes űrrepülés előkészületeiről, kivált nem az űrbe készülődők nevei, "az amerikai lapok...hónapok óta ismertetik annak az öt repülőnek az életkörülményeit és gyakorlatainak részleteit, akiket kiszemeltek a. űrrepülésre." (Magyar Nemzet, 1961. április 13.) A Moszkvában nyüzsgő tudósítók az űrutazás előtt egy-két nappal már sejtették, hogy minden pillanatban megtörténhet a nagy esemény. Az MTI csak Andrej Kuznyecov akadémikus április 11-én este elhangzott előadásáról adott ki közleményt, melyben a professzor kijelentette: "— Az embernek a világűrbe teendő ugrása előtt vagyunk. Meggyőződésünk, hogy minden jól megy és kivívjuk a győzelmet." (Hajdu-Bihari Napló, 1961. április 12.) Az országos napilapok még ezt a moszkvai MTI-közleményt sem adták le, az csak két megyei lapban jelent meg. Kádár János pedig másnap ezt nyilatkozta: "Elhatároztam, hogy reggel alaposan összeveszek a Magyar Távirati Irodával és annak munkatársaival, hogy fantáziálnak. De tervemet módosítanom kellett, mert megérkezett hozzánk a szovjet távirati irodának a híre, amely mindnyájunkat mérhetetlen örömmel és büszkeséggel töltött el." (Népszabadság, 1961. április 13.)
Április 12-én reggel tehát úgy jelentek meg az országos lapok, hogy nem volt bennük semmi, ami a nap várható szenzációjára utalt volna. De még a délután, az űrutazás sikeres befejezése után megjelent Esti Hírlap sem közölt erről egy sort sem. Aztán másnap reggel rendkívüli kiadásban kompenzált:
Esti Hírlap, 1961. április 13. rendkívüli kiadás.
"Gagarin őrnagy útra kelt a világűr Kolumbusaként és 1961. április 12-én új korszak nyílt az emberiség történetében." "Nem túlzás azt állítani, hogy ebben az űrhajóban az egész szovjet nép munkája testesül meg, ez a rakéta a Szovjetunió kozmikus névjegye. A szocializmus győzelme, a szovjet rendszer virágzása teremtette meg annak előfeltételeit, hogy az ember felemelkedjék a Földről és a csillagok felé szálljon. Az erőviszonyok átformálódása itt a Földön járult hozzá ahhoz, hogy megváltozhassék a viszony a földi ember és a világűr között. S ez ismét csak visszahat: a béke, a haladás, a szocializmus erejét és magasabbrendűségét hirdeti a mi bolygónkon. Ma különös büszkeséggel ejthetjük ki azt a szót, hogy ember, ezen belül is, hogy szocialista ember. Annak a tábornak harcosa, amelyhez mi is tartozunk." Így lett Gagarin a miénk! Dr. Szigeti József, az MTA Filozófiai Intézetének igazgatója leszögezte: "Ez is a szocialista rendszer, a szocialista módon szervezett tudomány fölényét bizonyítja./.../ Kialakul egy új embertípus, amely a természeti viszonyokat kozmikus méretekben tekinti." "Nincs többé lehetetlen" - írta Péterfi István. "Nyomban kiment az álom a szememből és bekapcsoltam a rádiót. Moszkva hullámhosszán kerestem az eredeti riportot, hogy én is hallgassam — és bár nem értettem szó szerint, együtt örvendhettem én is a sok-sok millió rádióhallgatóval a szovjet tudomány hatalmas eredményén." Ezzel elégítette ki az Esti Hírlap riporterét Honthy Hanna, a nagyasszony, az utolsó igazi, körülrajongott operettprimadonna, aki persze egy szót sem tudott oroszul. (Esti Hírlap, 1961. április 13.)
Vörös fejléccel jelent meg az űrutazás másnapján a Népszabadság (1961. április 13.)
A Magyar Nemzetben az első négy, a Népszavában az első öt és fél, a Népszabadságban az első hat és fél oldal csak az űrutazásról, Gagarinról és mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocializmus felsőbbrendűségéről szólt.
Szalagcím a Népszavából, 1961. április 13.
A gyorskezű kurzusköltők reggeltől lapzártáig megalkották az égbe törő kommunizmus himnuszait.
"'Jurij - Iljics s Október hű fia / újra megrengette a világot' - zengte Lukács Imre, de nem egyedül: több tucat közíró és költő a lenini forradalomtól jutott el, egyetlen nagyívű vonallal, Gagarinig. A 44 év alatt elmaradott, feudális országból 'a világ vezető nagyhatalmává fejlődött ország most kiküldte az első embert az űrbe. 1917 októberének örökösét - hát nem egy társadalmi alaptörvény legtisztább érvényesítése ez?' - kérdezte Fekete Gyula./.../ Illyés volt az egyetlen, aki nem Iljicstől vagy az emelkedő társadalomtól jutott el Gagarin őrnagyig: 'Kopernikus, Gallilei, / a higgadt Newton / nyújtotta hozzád föl kezét - / segíteni / azon az úton” - olvashatjuk szégyenkezve az Új írás júniusi számában, a Háromszázezer méter magasan című versben." (Eörsi István, Beszélő, 1977/3.)
A Szovjetunió diadalával együtt hangsúlyozták az Egyesült Államok vereségét, az amerikai tudomány eltörpülését a szovjet mellett:
Magyar Nemzet, 1961. április 13.
Huszonhárom nappal Gagarin után az első amerikai űrhajóst is föllőtték az űrbe. A Magyar Nemzetben erről csak a második oldalon esett szó egy közepes méretű cikkben, a Népszabadságban és a Népszavában a címlap alsó sarkában szerénykedett a hír. Mindhárom lap Nagy Ernő gépészmérnök nyilatkozatát közölte, címben kiemelve a lényeget, miszerint ez az amerikai űrrepülés "Nem űrrepülés, csak annak előkészítése". (Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, 1961. május 6.) Alan Shepard a Mercury-Redstone 3 fedélzetén kétségtelenül nem volt az első, és "csupán" járt az űrben, de nem kerülte meg a földet. (Igaz, valójában Gagarin sem tett meg egy teljes kört, de erről akkor senki nem tudott.) Viszont Shepardot az űrkabinjával együtt hozták vissza a Földre, illetve a tengerre az előre kijelölt helyen, míg Gagarin katapultált, ejtőernyővel érkezett le igen távol az eredetileg kijelölt térségtől. Erről azonban évtizedekig mit sem tudhatott a szovjet blokk népe. German Tyitov űrutazása azután ismét elfoglalta a Népszabadság (1961. augusztus 8.) teljes címlapját (is).
Az Egyesült Államokat valóban megrázta az első űrverseny elvesztése, és ennek komoly következményei lettek. Az USA képviselői és szenátorai nem fukarkodtak többé, jelentősen felemelték az űrkutatási programokra szánt összegeket. Nyolc évvel később embereket küldtek a Holdra (maga Alan Shepard is járt a Holdon tíz évvel az "űrugrása" után), végül pedig az USA csillagháborús fölényébe rokkant bele a Szovjetunió.
Csak a hazánkba érkező legmagasabb rangú politikai vezetőknek járt ki az anyanyelven való köszöntés a párt központi napilapjának címoldalán. Gagarint ez a megtiszteltetés is megillette. (Népszabadság, 1961. augusztus 19.)
A rokonszenves, mosolygós Jurij Gagarin pillanatok alatt a világ egyik legnépszerűbb embere lett. Az űrutazása utáni hónapokban nagy világkörüli útra küldték őt. Az augusztus 20-i ünnepségre érkezett hozzánk. A Népszabadság címlapos vezércikke így üdvözölte őt: "Gagarin korunk legmaibb hőse, szovjet fiatal. Egy kommunizmust épitő nemzedék sokoldalú képviselője. Nem egysíkú rekordokra, hanem emberi tökéletesedésre törő férfi, aki a kommunizmus eszményeit tette magáévá." (Népszabadság, 1961. augusztus 19.) Arról nem tudott a nagyközönség, hogy nemcsak őt keresztelték meg a szülei, de ő is megkereszteltette a lányait az orosz ortodox egyház szertartása szerint. Elterjesztették, hogy azt mondta volna: ő nem látott odefent semmilyen istent. Igazából semmi ilyesmit nem mondott. Az űrutazás alatti teljes kommunikációt rögzítő jelentésben sincs ennek nyoma, csupán Hruscsov hivatkozott arra az általa indított vallásellenes kampány során, hogy Gagarin fent járt az űrben, és nem látott ott semmilyen Istent.
Gagarin feleségével és kisebbik (még anyatej-függő) lányával érkezett Budapestre, és rendkívül lelkes fogadtatásban részesült. Óriási tömegek üdvözölték a repülőtéren és a városba vezető úton. Állítólag készázezer ember vett részt a Hősök terén a tiszteletére rendezett nagygyűlésen.
A Budapestre tartó különgépen a Gagarin-család. (Népszabadság, 1961. augusztus 20.)
Sheparddal ellentétben Gagarin soha többé nem járt az űrben. Igyekeztek őt távoltartani a repüléstől, kivált az űrrepüléstől, de 1967-ben mégis sikerült reaktiváltatnia magát mint asztronautát. Ő lett a Szojuz-1 pilótájának, Vlagyimir Komarovnak a tartaléka. A felszállást politikai okokból sürgették, amivel Gagarin nem értett egyet, és további biztonsági intézkedéseket javasolt. A Szojuz-1 útja tragédiával végződött.
Gagarin tizenegy hónappal élte túl Komarovot. Ő ekkor az űrhajósok kiképzésének egyik vezetője volt, és emellett újra elkezdett vadászgéppel repülni. Egy rutin repülés során MIG-15UTI géppel zuhant le és kiképzőjével, Vlagyimir Szerjoginnal együtt szörnyet halt 1968. március 27-én, három héttel 34. születésnapja után. Sokféle komoly és komolytalan teória terjedt el a baleset okáról, ami nem csoda, mert Alekszej Leonov űrhajós tábornok csak 45 évvel később, 2013-ban kapott engedélyt arra, hogy a szerencsétlenség valódi okát felfedje. A SZU-15-ös vadászgép tesztje folyt Gagarinék repülésével egyidőben. A gép meghibásodott, igen alacsonyra süllyedt, Gagarinék gépének közelébe keveredett, és az így keletkezett légörvény csapta földhoz a MIG-15-öst.
A találgatásokat az is táplálta, hogy a nekrológok úgy fogalmaztak, mintha Gagarinék valami új kísérletbe haltak volna bele. A Népszabadság például azt írta, hogy "Gagarin és bátor társa, Szerjogin mérnök-ezredes, az emberi haladásért, a tudományért és a megismerésért adta életét".
Népszabadság, 1968. március 29.
Gagarin nem arra készült, hogy egész életében abból a 108 percből éljen, amit első emberként az űrben töltött. Az egykori öntőmunkás repülőmérnöki diplomát szerzett, és komoly tervei voltak. "Diplomamunkájául egy szárnyas kozmikus repülőeszköz légköri leszállásának tanulmányozását választotta. A dolgozat elkészítéséhez szükséges vizsgálatok céljára még egy körülbelül 1:25-ös léptékű űrrepülőgép makettet is használt. Ha ezt, a valószínűleg 1967-ben készült modellt tekintjük, akkor döbbenetes hasonlatosságot találunk az amerikai űrrepülőgéppel (amelyet 1972-81 között fejlesztettek ki) és az 1975-88 között létrehozott szovjet Buránnal. Joggal kérdezhetjük: ezután miért kellett 20 évet várni a szovjet űrrepülőgép megjelenésére? Azért, mert Grecsko marsall az akkori honvédelmi miniszter 'már megint valami fantasztika, ideje az ügyekkel foglalkozni' - szavakkal tiltotta meg a további fejlesztést. 10 évig szünetelt a munka..." (Föld és ég, 1989/5.)
Gagarin munkatársaival és a diplomamunkájához készült modellel. (Föld és ég, 1989/5.)
A rendszerváltás után elszabadultak az összeesküvés elméletek. A magyar sajtó 1990-ben hosszan és komolyan foglalkozott Nemere István Kozmikus hazugság című irományával, mely szerint az első űrrepülés egyáltalán meg sem történt, Jurij Gagarin sohasem járt az űrben. Elterjedtek pletykák arról, hogy már Gagarin előtt is fellőttek embereket az űrbe, csak azok a kísérletek sikertelenek és ezért ismeretlenek maradtak.
Gagarin szekérderék magas kitüntetést kapott sok-sok országban. Több helyen áll a szobra. Krátere van a Holdon. Tömérdek intézményt és közterületet neveztek el róla. Magyarországon a Gagarin Hőerőmű már a múltté, de sok-sok Gagarin utca van még szerte az országban.
Gagarin és a tömeg - Gagarin-tömeg Budapesten, 1961. (Hungaricana, Fortepan)
