Az erdélyi magyar újságírást egy 1918-ban alapított cionista heti-, majd napilap forradalmasította. A román szélsőjobboldal a magyar szeparatizmus fórumaként, a magyar pedig az erdélyi magyar szellem elzsidósításának intézményeként támadta. Észak-Erdély visszatérése után betiltották. Izraelben támadt fel. Az egyetlen magyar nyelvű napilap volt a Kárpát-medencén kívül. Volt jobboldali, volt baloldali. Ma mindenféle véleménynek helyet adó, színes, nyitott folyóirat. Izraeli kiadása nemrég került be az Arcanum Digitális Tudománytárba.
A román megszállás alatt álló Kolozsvárott a polgári forradalom után pogromhangulat alakult ki. A Dicsőszentmártoni Zsidó Tanácson belül a zsidók védelmére fegyveres nemzetőrséget szerveztek, és a cionista mozgalom egyik vezéralakjának, Chajjim Weiszburgnak a kezdeményezésére 1918. december 19-én megalapították az Új Kelet című hetilapot, mely 1920-tól napilapként jelent meg. Alapító főszerkesztője Weiszburg Dicsőszentmártonban született jogi végzettségű író barátja, Kis-Küküllő vármegye főispáni titkára, az akkor 23 éves Marton Ernő lett: a cionizmus és a polgári radikalizmus híve, a kisebbségi jogok radikális képviselőjének, Jászi Oszkárnak a követője. Ő később Kolozsvár alporgármestereként is szolgált, és a Zsidó Párt képviselője volt a román parlamentben.
Marton Ernő. (Új Kelet, 2018/12.)
A lap a cionizmus mellett a baloldali mozgalmakat és mindenekelőtt az erdélyi magyarság szempontjából kulcsfontosságú kisebbségi önrendelkezés elvét támogatta. Élesen bírálta a Horthy-rezsim antiszemitizmusát. Az erdélyi sajtó modernizálásának úttörője volt. A munkatársi gárda felerészben budapesti újságírókból állt.
A szerkesztőséget többször érte fizikai támadás. Megtörtént, hogy a szerkesztőség gépeit a Szamosba dobták. Az Új Kelet a román hivatalosság és a nacionalista-fasiszta mozgalmak célkeresztjében állt. 1929-ben a magyar- és zsidófaló Octavian Goga román költő, korábbi belügyminiszter, későbbi fasiszta miniszterelnök a román parlamentben az Új Keletet lobogtatva kijelentette: "a cionizmus Erdélyben nem más, mint a magyarositó törekvéseknek egyik formája./.../ Önök mindennapos propagandistái a magyar kultúrának és eszmének. Magyar költeményeket és regényeket írnak, önök a magyarság parazita megnyilatkozásai!" (Az Újság, 1941. január 9.)
A lapot Észak-Erdély visszatérése után, 1940 augusztusában nyomban betiltották. A nemzeti szocialista mozgalom lapja, a Magyarság (1940. szeptember 15.) azon az oldalon, amelyen lelkesen üdvözölte a magyarokat (is) üldöző nácibarát diktatúra bevezetését Romániában, így emlegette az Új Keletet: "Annak ellenére, hogy a zsidóság elsősorban zsidónak tartotta és vallotta magát, csaknem teljesen kisajátította az erdélyi magyar nyelvű sajtót. Erdélyben egy-vagy két kivétellel egyáltalán nem volt zsidómentés jobboldali magyar napilap. Volt azonban a zsidóknak külön cionista napilapjuk: 'Uj Kelet' címmel."
A Magyar Nemzetben (1941. január 5.) Spectator (Krenner Miklós, erdélyi liberális közíró) a magyarságnak a román uralom alatt elszenvedett sérelmei között emlékezik meg arról, hogy "egy sereg nagymultú vagy frisshatású lapunk merült el a 22 esztendő alatt", és ezek között említi az Új Keletet, amely a román uralmat túlélte, de a visszatérő "magyar uralom" azonnal elpusztította.
Ebben a kolozsvári házban, a Baron L. Pop (ma Brassai Sámuel) utcában szerkesztették az Új Keletet. (Új Kelet, 2018/12.)
Marton Ernő a vészkorszak idején Bukarestből szervezte a magyarországi zsidóság kimenekítését, majd 1946-ban maga is kivándorolt Palesztinába, s Izrael megalakulása után nyomban feltámasztotta az Új Keletet, amelyet fél évig sokszorosított gépiratos formában terjesztettek. Az új Új Kelet első nyomtatott száma 1949. február 4-én jelent meg. Marton haláláig főszerkesztette a lapot. Az Új Kelet szerkesztőségében érte a végzetes szívroham 1960. augusztus 28-án.
Az Új Kelet a hatvanas években élte virágkorát. Ekkor kritikus szellemű baloldali lap volt, és a példányszáma olykor megközelítette a nagy izraelit napilapokét, a Máárivét, a Jediot Ahronotét.
1949. április 8-án publikált cikkében Marton a cionizmus magyarországi és romániai üldözését, valamint az allijázás betiltását annak tulajdonította, hogy ezekben az országokban "a kommunista párt hangsúlyozottan zsidó vezetés alatt áll". Bezzeg Tito Jugoszláviájában, ahol nem zsidók vezetik a pártot, szimpatizálnak a cionizmussal és onnan szabadon költözhetnek Izraelbe a zsidók. A főszerkesztőnek nem tűnt fel, hogy Budapest és Bukarest moszkvai parancsot követ, Jugoszlávia pedig ellenséges viszonyban van Moszkvával, és nem is választja el vasfüggöny a nagyvilágtól.
Az 1956-os forradalmat természetesen az Új Keletben sem nevezték ellenforradalomnak, de leginkább a forradalomban előforduló antiszemita jelenségekre figyeltek, és ezeket majdnem olyan végletesen eltúlozták, mint a hivatalos magyarországi sajtó. Az 1956-os olimpia után külföldön maradt és Izraelbe költözött ötszörös olimpiai bajnok tornásznő, Keleti Ágnes is azt nyilatkozta a lapnak, hogy nem a forradalom eltiprása miatt hagyta el az országot, hanem a forradalomban feltámadt antiszemitizmus miatt: "Én nem politizáltam sohasem, most sem politizálok. Egyetlen ok késztetett arra, hogy külföldön maradjak: az antiszemitizmus. Magyarországon mindig volt egy úgynevezett finom antiszemita hangulat, amely a forradalom alatt határozottabb méreteket öltött. Ez késztetett arra az elhatározásra, hogy Ausztráliában, az olimpia színhelyén maradjak." (1957. augusztus 20.)
Keleti Ágnes 1955-ben. (Képes Sport, 1955. június 7.)
Az 1957. október 11-i számban a szintén a forradalom után emigrált, 1956 előtt rendszerhű újságíró, Zoltán Dezső levelet ír egy Magyarországra visszatérni készülő '56-os emigráns társának, és nem a megtorlásba, akasztásba éppen belemelegedő kádári diktatúrától félti őt: "Tévedsz, ha azt hiszed, hogy most a magyarországi politikai és társadalmi rendszer hátrányaira akarom felhívni a figyelmedet és a rád váró esetleges veszélyeket sorolom fel. Ez nincsen szándékomban. Magyarországon nincsen hivatalosan sugalmazott, vagy tolerált antiszemitizmus, ezt elhallgatni, vagy nem tudomásul venni enyhén szólva hálátlanság. De mégis, a zsidó, aki átélte a tavalyi forradalmat, aki nyitott szemmel rótta a budai utcákat és végighallgatta a deklasszált polgárok dührohamait a zsidók ellen, vagy az a zsidó, aki ott járt a ferencvárosi lumpenproletárok között és hallgatta habzószájú kirohanásaikat, szitkozódásaikat fajtája ellen, az másként mérlegel. Igaz, elsimultak már a szennyes hullámok, nem szidják az utcákon a zsidókat, még szerény megjegyzésektől is tartózkodnak, aki az elmúlt év októberében akasztófát követelt minden zsidónak, az nyájasan köszönt majd a Körúton és még együttérzően kikérdez visszatérésed indokairól. Szörnyű perceid lesznek, amikor panaszkodnod kell majd erre a kis országra, mely szeretettel, testvérként fogadott, szerény otthont és szűkös megélhetést biztosított részedre.
De ha túl leszel az első találkozásokon és elkezdődik az életed, jól rosszul sikerül elhelyezkednek, ugyan úgy lesz, mint a múltban volt. Ha benyitsz a szomszédos irodahelyiségbe, zavartan elhallgatnak kollégáid, mert éppen a te fajtádat szidták."
A cionista mozgalom lényegénél fogva annak bizonyításában volt érdekelt, hogy zsidó Izraelen kívül nem élhet biztonságban.
Népszabadság, 1966. március 6.
1966-ban mutatták be Az orvos halála című filmet, amelyben Páger Antal egy megfáradt, öreg zsidó orvost játszik, akit élete végén éppen az hív szüléshez, aki a vészkorszakban megalázta őt. Weisz doktor levezeti a szülést és meghal. Az Új Kelet köreiben vihart kavart a film: "Páger ezt a szerepet is kitűnőén játssza, ő minden szerepet jól játszik, legyen az az életben politikai szerep, nyilas vonalon, vagy a demokratikus Magyarország bármely színpadi, vagy film alakítása. Azok provokálnak tehát, akik a szerepet rá osztják. Cinikusak, akik tűrik, hogy zsidó orvosokat személyesíthet meg, akiknek halálában, annakidején, ez a nyilas propagandista — bűnrészes volt." Még azt is fölvetik, hogy "személy szerint Aczél György miniszterhelyettes felelős" ezért a "kultúrbotrányért". (1966. október 21.)
Amikor a magyar kormány a Szovjetunióhoz felzárkózva az arab országok mellé állt és agresszornak nyilvánította Izraelt az 1967-es hatnapos háború után, az izraeli magyarok szervezetei, "a magyar jisuv" kiáltványt jelentetett meg az Új Keletben, amelyben az a magyar vezetés, amely 1957-ben a fent idézett levél szerint "nem tűrte az antiszemitizmust", a legdurvább zsidóellenes politikát folytató államokkal kerül egy sorba, az 1956-os forradalom pedig a legpozitívabb történelmi példák közé emelkedik: "Megrendülve tapasztaljuk, hogy egyes országokban megtorló intézkedéseket foganatosítanak az ott élő békés zsidó lakosság ellen. Nyílt antiszemita tüntetések, jogfosztás, bőrtön és vegzatura — ezek az Izráel-ellenes kampány kisérőjelenségei bizonyos népi demokratikus rendszerű államokban, ahol papírforma szerint minden polgár szabadságát és egyenlő jogait a népi alkotmány biztosítja. Ezeknek az országoknak a sorában foglal helyet Magyarország is, amelyre alig több mint tiz évvel ezelőtt — amidőn szabadságharcát vivta az orosz elnyomóval szemben — csodálattal nézett fel a világ." (1967. július 5.) "Mi csak ott élő testvéreinket sajnáljuk, a százezer főnyi magyarországi zsidóságot, mely ismét a magas lánggal lobogó gyűlölet légkörében kell, hogy éljen. Amelynek ismét álmatlan éjszakái vannak. Amely most nem miattunk, hanem ismét saját létéért aggódik" - tette ehhez hozzá Schön Dezső, a lap felelős szerkesztője pár nappal később. (1967. július 10.) Schön Ceausescu Romániájának "gerinces" magatartását állította szembe Kádár Magyarországáével.
Kasztner Rezsőtől Kishont Ferencen, Jehuda Lahavon keresztül Rappaport Ottóig sok neves munkatársa volt az Új Keletnek.
Dán Ofry (1929-2014), egy világhírű újságíró az Új Kelet élén. (Új Kelet, 2018/12.)
Nem sokkal az ezredforduló előtt Dán (Dan) Ofry vette át az Új Kelet szerkesztését, amely az ő vezetése alatt markáns jobboldali lap lett. Ő 1949-ben vándorolt ki Izraelbe. Fiatal korában még a baloldali Új Keletbe is írt, de aztán kinőtt belőle. A közel-keleti háborúk haditudósító sztárja lett. Az 1967-es és az 1973-as háborúkról írt könyvei nemzetközi besztszellerekké váltak. Izrael vezetőiről, Golda Meirről és Moshe Dajanról írt életrajzai is nagy példányszámban keltek el. Húsz éven át az egyik legjelentősebb izraeli napilap, a Jediot Ahronot gazdasági rovatát vezette, és emellett a magyarországi jobboldali napilap, az Új Magyarország tel avivi tudósítója volt. Amikor közel a hetvenhez nyugdíjba ment, átvette az Új Kelet irányítását, és már elmúlt nyolcvan, amikor végképp belefáradt a főszerkesztői munkába.
Vele ért véget a napilap története. 2010-ben az Új Kelet napilapként végképp ellehetetlenült, az utolsó időkben már nem is jelent meg minden nap.
Az izraeli Új Kelet a holokausztot túlélt cionista magyar zsidók lapja volt, az a korosztály pedig 2010-re részben kihalt, részben megvénült, megszűnt közéleti tényezővé válni. Gyermekeik, unokáik asszimilálódtak, nemigen olvastak magyar lapot. Az Új Kelet elbulvárosodott, szerzőgárdája elszürkült, példányszáma lezuhant, az "anyósok lapjának" gúnyolták. A tulajdonjogot megöröklő marokkói tulajdonosoknak semmilyen magyar kötődésük nem volt, számukra a lap nem volt szívügy, csak befektetés.
Erős-Hajdú Szilvia, a hetilap-korszak főszerkesztője. (Új Kelet, 2017/6.)
Erős-Hajdú Szilvia Magyarországon lett újságíró. A Népszabadságnál tanulta és kezdte az újságírást. Az ezredforduló után költözött Izraelbe. Radikálisan átalakította a lap régies arculatát, modernebb tipográfiára váltott, megpróbálta a jobboldalról középre húzni, nyitottá, politikailag plurálissá, szórakoztatóbbá, szolgáltatóbbá tenni a lapot. Üzletileg kilátástalan helyzetben, lelkesedésből készült a lap, honoráriumot egyáltalán nem tudtak fizetni.
2015-ben úgy tűnt, végleg megszűnik az Új Kelet. Ehelyett azonban megduplázódott.
Az Új Keletnek nem volt levédett domain neve. Amikor úgy tűnt, hogy a lap megszűnik, Nagy Gabriella, a Drory Izraeli Magyar Könyvtár igazgatója és munkatársai elindították az Új Kelet online izraeli-zsidó hírportált. Eközben Steiner Kristóf 33 éves újságíró, televíziós műsorvezető, aki 2009-ben költözött Izraelbe, és akinek a cikkei, blogjai számos magyarországi és izraeli fórumon jelennek meg magyarul és angolul, szenvedélyes levelet írt a marokkói tulajdonosnak, miszerint az Új Kelet nem szűnhet meg. Sikerült megállapodnia a tulajdonossal, és 2016 januárjától havonta megjelenő színes magazinként folytatódott az Új Kelet története, és persze ennak a magzinnak is van webes változata. A két Új Kelet békésen él egymás mellett.
Steiner a havilap első számának megjelenése előtt interjút adott a Szombatnak: "Egy újságnak nem propaganda anyagnak kell lennie. Nem hiszek abban, hogy az én személyes meggyőződéseimből, vagy az Izrael állam vezetőinek meggyőződéséből egy egységes hangot kellene teremtenünk, ehelyett egy olyan felületet kell teremtenünk, amely bemutatja, milyen sokféleképpen gondolkoznak az emberek, Izraelben is. Ezért a legfontosabb dolog, hogy a különböző véleményeknek szeretnénk helyt adni./.../ Az életem alapvetően sok mindenben eltér attól, amit az ortodox vonal képvisel.... Köztudott az is, hogy meleg vagyok, egy izraeli férfival élek együtt, aki gyermekorvos, és határozottan elutasítom, hogy ilyen végtelenül természetes és ártatlan témával kapcsolatban titkolóznom kelljen, vagy el kellene választanom a professzionális életemtől. Már csak azért is, mert az esélyegyenlőségért folytatott küzdelem egyszerre a magánéletem és a munkám része."
Az Új Kelet mai stábja. Balról jobbra: Steiner Kristóf vezető szerkesztő, Salamon Sára képszerkesztő, Vadász Éva főszerkesztő, Sebő Anna korrektor. (Új Kelet, 2018/12.)
Marton Ernő és társai bizonyára nem képzelték volna, hogy egyszer majd ilyen szövegek jelenhetnek meg az Új Keletben, mint amilyet Steiner Kristóf írt tavaly: "Tel-Avivot gyakran nevezik a Közel-Kelet gay fővárosának. Ez ugyan az emberi jogok szempontjából erős túlzás: sem civil házasság, sem az örökbefogadás lehetősége, sem pedig a melegek számára elérhető (valójában elérhetetlen) dajkaanya-programok szempontjából nem vagyunk sokkal előbbre Magyarországnál. Ám ha a partiéhes LMBTQ utazó ellátogat Izrael kulturális fővárosába, hamar észreveszi: az elfogadást és befogadást illetően Izrael tényleg előttünk jár. Ennek legfőbb ismérve, hogy gyakorlatilag nincsenek többé úgynevezett 'meleg szórakozóhelyek'./.../Tel-Aviv elveszítette volna a 'meleg úticél' státuszt, amelyre oly búszke volt? Aligha, tekintve az évente egyre csak növekvő, negyedmillió főt is megmozgató Tel-Aviv Pride-felvonulásokat. Sokkal inkább egy globális trendnek tudható be, ami történt. A bulizási szokások és az LMBTQ közösség helye a társadalomban alaposan megváltozott az elmúlt évtizedek során. Manapság sem a hetero, sem a meleg szcénának nincs szüksége rá, hogy szegregáltan mulassanak." (2020/3.)
Ha a cionista lapalapítók ezen esetleg nem háborodnának fel, akkor azon már biztosan, hogy a magazin véleménycikként a cionizmus alapjait támadó írásoknak is helyet ad. Szekeres Flóra (Szekeres Imre egykori MSZP-s hadügyminiszter Izraelben élő szociálpszichológus lánya) több írásában is tagadta, hogy Izraelnek zsidó nemzetállamként kellene fennmaradnia: "A jelenlegi helyzet nem fenntartható - sem erkölcsi, sem fizikai okok miatt -, és nem valószínű a 'kétállami' megoldás sem. Mindkét változat további konfliktusokhoz, erőszakhoz és nyomorúsághoz vezet - mindkét oldalon. A megoldás egy közös, demokratikus, világi (a vallástól elválasztott) állam létrehozása, alkotmányba foglalt jogokkal és a népesség megoszlását reprezentáló parlamenttel. (Ezt a megoldást palesztin és izraeli értelmiségiek is támogatják). Ha hiszünk az európai állam-modellben, akkor nem szabadna képtelenségnek találnunk az olyan demokratikus államot, ami nem egy (zsidó) etnikumon alapszik, hanem egy nemzeten, különböző etnikai és vallási hovatartozású polgárokkal. Persze az ember hajlamos túlaggódni, ha ilyen drasztikus változások állnak a küszöbön. A fehér amerikai rabszolgatartók féltek, hogy a feketék, ha felszabadulnak, bosszúból lemészárolják őket. A hatvanas években attól féltek, hogy tömegesen fordulnak majd ellenük, ha több polgárjogot kapnak. Pedig a legtöbb ember valójában csak élni szeretné az életét. Érdemes lenne lehetőséget adni nekik erre." (2020/3.) Szekeres Flóra már a magazin első számában is Albert Einstein anticionista véleményének alátámasztásával mutatkozott be. (2016/1.)
Az Új Kelet az MTI alapján számolt be Benjamin Netanjahu magyarországi látogatásáról. (Új Kelet, 2017/8.)
A magazin miként számos egyéb ügyben, Netanjahu 2017-es magyarországi látogatása alkalmából is ellentétes véleményeknek adott helyet, anélkül, hogy a szerkesztőség valamelyikkel azonosította volna magát. Megszólalt az izraeli magyar nagykövet, közölték Heiszler Andrásnak, a Mazsihisz elnökének a két miniszterelnököt üdvözlő szövegét, és melléjük tették Politzer Maymon Krisztina véleménycikkét, mely szerint Netanjahunak nem lett volna szabad Magyarországra utaznia, hiszen "a magyar kormány már több éve 'sorosozik', melynek csúcsa a nemzeti konzultáció ürügyén a falakra és a padlókra ragasztott, Soros György arcát megjelenítő, riogató plakáttenger. Ezt lehet, és próbálták is minden irányból magyarázni, ám bármi is legyen a vállalt vagy vallott célja, egy biztos: mindez egyértelműen és félreérthetetlenül zsidózás, a magyarországi zsidóságot sértő, elkeserítő és megfélemlítő, államilag finanszírozott gyűlölködés, antiszemitizmus." (2017/8.)
Egy évvel később, Orbán Viktor izraeli látogatása alkalmából ugyanígy: a legélesebben szembenálló véleményeket tette a lap egymás mellé. (2018/8.)
A 2019/7. számot, amely a Nőről szólt a "racionális feminizmus" alapján, Heller Ágnes emlékének ajánlották:
