A rövid válasz: igen! Ez 1983-ban igencsak kínosan hangzott, az államszocializmusban ilyesmi nem fordulhatott elő. A bandavezér máig nevet azon, hogy éjfélre már végeztek is a munkával.

Ki ne emlékezne a híres rablásra, melynek történetét hallgatva a fél ország a hasát fogva nevetett. Az akkoriban annyira népszerű Markos-Nádas duó kulturális mémmé tette Totyát, az egyik „hidegvérű” rablót, és persze a teljes kabaréjelenetet.

A festmény-rablás elsőre valóban amatőr kivitelezésnek tűnt, pedig külföldi maffia-hálózat állt mögötte. A kitartó, országokon átívelő nyomozás végül kifejezetten gyors sikert hozott, és minden előkerült, az elkövetők pedig régen letöltötték büntetésüket.

Megnéztük, milyen részleteket találunk az Arcanumban az egykori eseményről és a szereplőkről. Az ötletet a mozikban mostanában vetített A Budapest-hadművelet című film adta. Gilberto Martinelli dokumentumfilmje a Szépművészeti Múzeum 38 évvel ezelőtti kirablásának történetét mesélteti el a valódi szereplőkkel.

Az állványzaton felmászva egy ablakon át hozták ki a műkincseket

„1983. november 5-én, éjjel a betörők Raffaello Esterházy Madonnájával, az Ifjú képmásával, Tiepolo Pihenő szent család Egyiptomba menekülés közben és Mária hat szenttel című festményeivel távoztak, ezenkívül magukkal vitték Tintoretto Női és Férfi  mellképét és egy ismeretlen festő Giorgione-képmását a Szépművészeti Múzeumból. Az elkövetők a tatarozás miatt felépített állványzaton, az ablaküveget kivágva jutottak az épületbe. A riasztóberendezés nem működött.

Az ellopott műkincseket – amelyeknek értéke akkor 1 milliárd 436 millió forint volt, ma körülbelül 240 millió euró – megtalálták, a tetteseket a rendőrség elfogta. A múzeumban fegyelmi eljárásokat indítottak, az igazgatónőt nyugdíjazták.” – foglalja össze a tényeket a Népszava, 2015. 01. 21-én íródott összeállításában.

Népszava, 2020. 05. 07.

Egy titokzatos „görög milliomos” adta vissza a képeket

A nyomozás viszonylag gyorsan befejeződött, 78 nap után a festmények egy kolostor kertjéből előkerültek és a tolvajok személyét is azonosították. A Népszabadság 1984 januárjában számolt be a részletekről.

„Péntek este óta itthon valóban mindenkit — de a világon másutt is— élénken foglalkoztat a magyar rendőrség bravúros felderítő munkája, amely páratlan gyorsasággal elvezetett a Szépművészeti Múzeumban történt betöréses lopás magyar és külföldi tetteseihez, az egyik legbecsesebb festmény rejtekhelyéhez, valamint a pénteken előkerült további hat műremek feltételezhető orgazdájához. (Mert aligha kétséges, hogy a magyar és az olasz nyomozati adatoktól szorítóba került görög milliomos — tagadjon bármennyire is — szabadulni akart a mindent bizonyító bűnjeltől, a képektől. Azért kerültek ezek bőröndben nagyhirtelen semleges helyre, egy elhagyott kolostor kertjébe, hogy mielőbb véget érjen a milliomos számára a vizsgálat „nyomása”. Ismerős módszer ez a műkincsbűnözés világában.)” (Népszabadság, 1984. 01. 22.) 

„Házassági ígéretekkel is kábította a lányt”

A nyomozóknak már a második hét végén adataik voltak arra, hogy egy magyar-olasz alkalmi csoportosulás is elkövethette a bűncselekményt, de ezt akkor még nem vették igazán komolyan. Jónás Katalin lett végül a gyenge láncszem, akinek akkori olasz szerelme volt az egyik elkövető.

„A magyar-olasz rendőrcsapat feladata lett minden szóba jöhető körülményt ellenőrizni, újabb adatokat gyűjteni. Rengeteget „talpaltak” például Jónás Katalin baráti környezetének a felderítéséért. (A lány igen jómódú, vásározó kereskedők egyik gyermeke, akit — mondják a szülők — mindig csak jóra-szépre tanítottak.)

Jónás Katalin már régen a magyar rendőrség „vendégszeretetét” élvezte, amikor a római rendőrség az Interpolon keresztül jelezte, hogy gyanú merült fel két olasz bűnözőre, akiknek esetleg közük lehet a kép­ügyhöz. Meg is adták az adataikat és el is küldték mindkettő úgynevezett rabfotóját. Ma már tudjuk — s milyen egyszerű ez így, utólag —, hogy Mario és Carlo, a két gyanúba került olasz bűnöző, akit gyilkosságért kerestek Európa-szerte, igen jól hamisított útlevelekkel, álnéven érkezett Magyarországra.

…Hát akkor keressük őket másképp — vetődött fel a javaslat a különleges irányító csoportban. A vízumkérő laphoz ugyebár fényképet is kell mellékelni. Egy hétig tartott, amíg a rabképeken látható alakokhoz hasonló személyek fotóit sikerült kikeresni. Végül Jónás Katalinnal — aki maga sem tudta az általa csak néhány hete ismert olaszok valódi nevét, csupán az alvilági nevüket — együttműködve választották ki a sok kép közül, ki volt az az olasz férfi, aki még házassági ígéretekkel is kábította a lányt.” (Népszabadság, 1984. 01. 22.) 

A bandavezér

„Az akció kitervelője, Ivano Scianti 30 év után interjút adott a Gazzeta di Reggio olasz lapnak a történtek eddig ismeretlen részleteiről.” (Népszava, 2015. 01. 21.) Jól előkészített akció volt, hetekig figyelték az épületet és a biztonsági őröket. A végrehajtás is gördülékenyen ment, a Budapest-hadművelet című dokumentumfilmben például azt mondja Scianti, hogy „éjfélre már mindennel végeztek”. A megrendelőről azonban nem hajlandó még évtizedek múlva sem beszélni.

"Soha nem fogom elárulni ezt a nevet, pedig minden módon próbáltak megtörni, hat hónapra még sötétzárkába is csuktak a római Rebibbia börtönben, ahol meg lehetett őrülni, azt sem tudtam, hogy nappal van-e vagy éjszaka. Egy dolgot azonban megmondok: ezeknek a képeknek New York-ba kellett volna jutniuk, és nekem Svájcban kellett volna megkapnom a pénzt több részletben, 2-3 millió dollárt. De az akció rosszul sikerült, és én nem akartam ezt a pénzt, sohasem voltam zsaroló.”  (Népszava, 2015. 01. 21.) 

Népszava, 2015. 01. 21.

„A rablás éjszakája: amikor a fény kialudt, három feketébe öltözött, kesztyűs alak mászott fel az állványzaton: Scianti, Iori és Incerti. A többiek kint várakoztak. ,,Felértünk egy teraszra, benyomtuk az ablakot, és beléptünk a múzeumba. Tudtuk, hogyan kerüljük el a riasztót. Az olasz szekcióban gyorsan leakasztottuk a képeket. Amennyire tudtuk, leszedtük róluk a kereteket, és a képeket jutazsákokba raktuk. Direkt otthagytunk egy csavarhúzót, egy Usag márkájút, amelyről azt hittük, hogy amerikai, hogy az amerikaiakra tereljük a gyanút, és egy kis bonyodalmat okozzunk a Szovjetunió és az USA között. A cél a megtévesztés volt, de hibát követtünk el.” Scianti számára ez az akció gyerekjáték volt, és miután az állványzaton keresztül lejöttek, a két várakozó Trabanttal elszeleltek. A banda azonnal szétvált.

…Ami a képeket illeti, egy Raffaello a két magyar cinkosnál volt, a többi Morini kocsijában lépte át Letenyénél a határt, és Jugoszlávián keresztül Görögországba került.

...Az igazi fordulat egy hónappal a rablás után, december 6-án következett, amikor elfogták Jónás Katalint, aki a rablás napján szökött el otthonról. A lány vallomást tett, megnevezte a két magyar cinkost, és azt is elmondta, hogy az elkövetők olaszok voltak.” (Népszava, 2015. 01. 21.) 

A Camorra is benne volt?

A Fejér Megyei Hírlap egy olasz lapra hivatkozva megerősítette azt a verziót, hogy egy maffia-hálózat felel a bűncselekményért, és bizonyíték van arra is, hogy egy görög gyártulajdonos volt a megrendelő.

„A Rómában megjelenő és általában jól tájékozott II Tempo szerdai számában azt írta, hogy a budapesti képrablásban a dél-olaszországi szervezett alvilág, a Camorra is szerepet játszott. Emlékeztet a lap arra, hogy a négy körözött olasz képrabló között két nápolyi is van. Név szerint Giordano Incenti és Carmine Palmese. Mindketten erős szálakkal kötődnek a Camorrához. Ügy tudják, hogy ők ültek Morini autójában, amikor a képeket Magyarországról kivitték.

… Giacomo Morinit, az öttagú olasz bűnszövetkezet rács mögött levő tagja megerősítette, hogy a képlopás görög megbízásból történt. Morini vallomásában azt is elmondotta, hogy Ivano Scianti, akit a banda szellemi vezérének tartanak, a rablás előtt három hónappal a görögországi Iteában járt, ahol találkozott Efthimiosz Moszkaklaidesz étolajgyárossal. Moszkaklaidesz olajüzemei a közép­görögországi Iteában vannak.” (Fejér Megyei Hírlap, 1984. 1. 19.) 

Garas Klára izgalmasan zárta főigazgatói pályafutását

A múzeum főigazgatója éppen a rablás évében készült nyugdíjba vonulni. A Magyar Nemzet 2017-ben közölt róla egy hosszabb cikket, amelyből további részletek derülnek ki arról a bizonyos éjszakáról.

Fejér Megyei Hírlap, 1984. 1. 19.

„Főigazgatóságának utolsó évében, 1983 novemberében rabolták ki a múzeumot. A hét műtárgy szerencsére három hónapon belül megkerült, de Garas Klára az élete utolsó pillanatáig traumaként élte meg az eseményt. „Rettenetesen megviselte, a legutóbbi időkig is felemlegette. Volt olyan munkatársunk, akit idegileg annyira megviselt a rablás, hogy belehalt” - meséli Gosztola Annamária.

„A rablás éjszakájáról volt egy anekdotája: olyan szélsebesen autózott a múzeumba, hogy gyorshajtás miatt egy rendőr leintette az Andrássy úton. A büntetése végül az lett, hogy a rendőrt »betaxizta« a Szépművészetibe.” A nyolcvanas évek csóró lehetőségeit jól jellemzi, hogy téli időszakban még a múzeum is korábban zárt, hogy spóroljanak a villanyszámlán. Így, mai szemmel nézve, a rablás szinte kódolva volt. Garas Klára 98 évesen hunyt el június 26-án.” (Magyar Nemzet, 2017. 07. 26.) 

Magyar Nemzet, 2017. 07. 26.