Arcanum blog

Madame Tussaud levágott fejekről mintázta első figuráit

Hosszú és kalandos élet jutott neki

2021. december 01. - arcanum admin

Madame Tussaud regényes életéről alig tudunk valamit, bár a róla elnevezett panoptikum a világ egyik leglátogatottabb kiállítása. Ki volt Marie Tussaud, és mit tudunk kiállításának keletkezéséről? Megnéztük az Arcanumban.

Élete egy kalandregény

Madame Tussaud ma napra pontosan 260 évvel ezelőtt született. Élete regénybe illő, és nem kevésbé színes, mint a hírességeké, akiket kiállítására megmintáztak. Mindössze tizenhét éves volt, amikor első, mostanra 244 éves, máig látható figuráját elkészítette. Nemzetiségét tekintve francia volt, mesterségét nagyrészt a forradalom alatt tökéletesítette, amikor halotti maszkot készített a guillotinnal kivégzett royalistákról. 1802-ben emigrált Párizsból Angliába, és 1850-ben ott is halt meg.

„1761-ben Marie Grosholtzként, egy házvezetőnő lányaként látta meg a napvilágot, két hónappal azután, hogy édesapja életét vesztette a francia-porosz háborúban. Tehetségét már egészen fiatalon édesanyja munkáltatója, a viaszbábuk készítésében is jártas Curtius doktor fedezte fel. Ő mutatta be a kor notabilitásainak. Alig volt tizenhét éves, amikor elkészíthette Francois Voltaire viaszfiguráját, majd megbízták Benjamin Franklin megörökítésével. Mindkét alak látható ma is a panoptikumban.” (Népszabadság, 2000. 04. 18.

november_04_1200x628px.jpg

Interpress Magazin, 1988. 08. 01.

„Tizenkilenc éves korában meghívták a versailles-i kastélyba, hogy felügyelje XVI. Lajos francia király húgának művészeti nevelését. A forradalom idején királyi kapcsolatai gyanússá tették, és 1793-ban édesanyjával együtt a Laforce börtönbe vetették, ahol a későbbi császárné, Josephine cellatársa volt.

A forradalom után sem szűntek meg nehézségei. 1800-ra Marie már Francois Tussaud felesége volt, két kisgyerekkel és egy hat évvel korábban, Curtiustól megörökölt omladozó vállalkozással. Az okos és kalandvágyó üzletasszony úgy döntött, vándorkiállításra viszi viaszbábuit. Sem férjét, Monsieur Tussaud-t, sem Franciaországot nem látta többé viszont. A következő harminchárom évben széltében-hosszában beutazta a brit szigeteket, és egyre gyarapodó portré­kollekciójával elkápráztatta a kíváncsi tömeget. A kiállítás 1835-ben telepedett le Londonban.” (Népszabadság, 2000. 04. 18.

Marie névadó ősei hóhérok voltak

Az Interpress Magazin egyik 1988-as számában részletes leírást találunk Tussaud asszony életéről, amely azonban több ponton is eltér a többi forrástól. Születésnapját például december 7-ére teszi a szerző, Cortius pedig nem anyja munkaadójaként, hanem a kis Marie vérszerinti apjaként jelenik meg a történetben, akitől tehetségét is örökölte.

„Anna Maria és Johann Grossholz leánya, Marie, Strasbourgban született 1761. december 7-én. A tehetségét apjától örökölte, mármint a vér szerintitől, ugyanis Johann Grossholz csak papír szerint az. Huszonhét évvel fiatalabb feleségét egy bizonyos Philip Wilhelm Curtius, egy jóképű német szobrász csábította le az erény ösvényéről. Johann Grossholz szégyenében világgá megy, csak nevét hagyja a kicsi Marié­ra, ami jó is, rossz is. Grossholz ősei ugyanis megbélyegzett és kivetett fajtához tartoztak: hóhérok voltak! Az elhagyott asszony fogja a lányát, és Párizsba utazik, Curtiushoz. A német szobrász boldogan ismert el magáénak a kicsit, aki barna hajával, aranyfényű szemével, sasorrával és telt ajkával pontosan olyan, mint ő. A leányka otthon gyakran guggol az apja mellé, aki királyok és királynék arcmásait formálja viaszba.” (Interpress Magazin, 1988. 08. 01.

A technológia végtelenül precíz

„1835. március 21-én a Tussaud família megvásárol egy György-stílusú házat a Baker Streeten. A földszinten lakik a család, az emeletre kerül — több mint fél évszázadra — a gyűjtemény” – írja az Interpress Magazin

Madame Tussaud tehát megnyitja műintézetét a Baker Streeten, a kiállítást ma is ott találjuk. A panoptikumban közel négyszáz figura és tabló látható, a viaszmodelleket állandóan cserélik, átrendezik, frissítik. A raktárba kerülők helyét újak foglalják el. A szobrok elkészítése végtelenül aprólékos munka, amelynek minden mozzanata komoly odafigyelést és sok időt igényel.

„A kiállítás tisztességére érdemesített személyek mintázása a legprecízebb. Madame Tussaud utódai először fizikai interjút készítenek a kijelölt alannyal. A fejkalibert 60 fényképfelvételen rögzítik és pontosan lemérik az orrhegy távolságát a hajtőig, feljegyzik, mily messzire fekszik az egyik szem a másiktól. A kézről gipszmásolatot vesznek. Hajszálat kémek (tízezer mintát őriznek a házi hajtárban). Az öltözék és a díszlettárgyak, asztal, szék, labda — amennyiben erre alkalom adódik — eredeti.” (Esti Hírlap, 1966. 05. 03.

nepszabadsagbp_2000_04_pages122-122.jpg

Népszabadság, 2000. 04. 18.

Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

Az Iszonyat terme hátborzongató részleteket őriz

„Amikor kitört a francia forradalom, megmintázta a forradalom kiemelkedő személyiségeinek, vezetőinek alakját, később pedig a kivégzett királypártiakét is. Valaki meggyanúsította, hogy rokonszenvez az utóbbiakkal, s akkor bezárták a La Santé börtönbe, de szerencsére nem került a vádlottak padjára, mert valószínűleg ő sem kerülhette volna el a kivégzést A börtönben is folytatta munkáját, őrei szorgalmasan hordták cellájában a nyaktilón ki végzett emberek fejét, s ő serényen készítette a viaszbábukat. Többször — őrizet alatt — személyesen is részt vett a kivégzéseken” – olvashatjuk a Magyar Szó egykori cikkében.

magyarszo_1962_03-1575667939_pages22-22.jpg

Magyar Szó, 1962. 03. 02.

„Ebben a különös múzeumban az úgynevezett Iszonyat terme a legérdekesebb. Itt állnak a történelem legelvetemültebb gonosztevőinek viaszból készült életnagyságú szobrai (közöttük Hitleré is), ezen kívül jónéhány kivégzésnek hű reprodukciója is.

1850-ben néhány fiatalember megkérdezte Dickenst, a neves angol írót, hogyan próbálják ki, van-e tehetségük az újságíráshoz. Dickens ezt felelte: — Töltsenek el egy éjszakát az Iszonyat termében, azután próbálják meg leírni, amit éreztek és láttak. Ha ez sikerül, akkor valószínűleg jó újságírók lesznek. Eddig még senki sem mert vállalkozni rá.” (Magyar Szó, 1962. 03. 02.

Haláláig aktív életet élt

Tussaud asszony 81. születésnapján készítette el utolsó viasz szobrát, saját hasonmását, amely még ma Is előkelő helyen áll a múzeumban. Érdekes, hogy utódjai nem csak ezt a nagy értékű gyűjteményt, hanem tehetségét is örökölték. Például Bemard Tussaud, a múzeum jelenlegi igazgatója, Tussaud asszony egyenes leszármazottja, egyben a legjelentősebb szobrász is ebben az intézményben.

„Jókedvét az sem felhőzi, amikor 1848-ban Párizsban meghal a férje. Francois egy árnyék a múltból, akit ugyanúgy elfelejtett, mint a többieket. Csak a jövő számit. Legidősebb unokája, Joseph Randall nagyanyja ösztökélésére beiratkozik a Royal Academy Schoolba, ahol rájön a festészet és a társadalmi hierarchia ízeire. Talán benne folytatódik majd a családi talentum? Vagy ha nem, az öccseiben és húgaiban? Hát miért zötyögött a nagyanyó harminc éven át cirkuszos kocsiban, miért öblögette a lenyisszantott fejekről a vért, miért virrasztóit éjszakákon át? Miért és kiért, ha nem a családért, akik majd továbbszövik az ő életének fonalát, mint ő a megboldogult Curtiusét?

Minden jó, ha a vége jó. Sokat látott életében: találkozott császárokkal, királynékkal, hercegekkel és gonosztevőkkel, kedvelte őket és sajnálta, hogy búcsúznia kell. Szép halált akart. 1850. április 14-én derűsen tér nyugovóra. És azon az éjszakán átszenderült a halhatatlanságba az öreg­asszony, aki mindig tudta, mire való az ember feje.” (Interpress Magazin, 1988. 08. 01.

fejermegyeihirlap_2013_02-1580862133_pages76-76.jpg

Fejér Megyei Hírlap, 2013. 02. 06.

„Az elpusztíthatatlan és hallatlanul sikeres vállalkozó 89 éves korában bekövetkezett haláláig dolgozott, utolsó munkája, egy figyelemre méltó önarckép ma is látható.” (Népszabadság, 2000. 04. 18.)

Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr3516769252

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása