"Minden idők legnagyobb magyar gitárosa." Sírjának felirata és egy nemzedék emlékezete szerint. Az biztos, hogy egyetlen magyar szólógitárosnak sem volt olyan frenetikus hatása, olyan szenvedélyes közönsége, mint néki. A cím az életét jellemző dalából, A megátkozott emberből való. Miként ez is: "Indulsz és elfogy a lépted." Indult, mint az üstökös, és elfogyott a lépte, mert nem engedték be a széles a nyilvánosságba. Beleitta magát a halálba. A vele egykorúak, Szörényi, Bródy, Zorán, Koncz itt vannak velünk. Ő már negyven éve halott.  Csak Jimmy Hendrixnél élt többet, akit "a magyar Jimmy Hendrixnek" neveztek. 

Radics Béla legszebb éveiben. (Heti Válasz, 2003. március 3.)

1946. február 6-án született Angyalföld legkevésbé úri - úri népek számára inkább félelmetes - negyedében, a szoba-konyhás lakásokból álló Tripoliszban, a Gyöngyösi utca és a Vőlegény utca sarkán. Soha nem is került el onnan. Élete végén is az egyik szoba-konyhásban élt édesanyjával. A konyha volt az ő birodalma. A ház előtt ma az ő szobra áll. A wikipédia mindössze két híres emberről tud, aki a Tripoliszban született: Cziffra György, a zongoravirtuóz és Radics Béla, a gitárvirtuóz.

Radics Béla 2005-ben felállított bronzszobra a Gyöngyösi utca és a Vőlegény utca sarkán. Kovács Károly alkotása. (Köztérkép)

Munkáscsaládbból jött, dízelmotor-szerelőnek tanult, apjával együtt járt dolgozni a Magyar Acélba. A szakmunkásképző volt a legmagasabb iskolai végzettsége, érettségije nem volt. Rengeteget olvasott, konyhájának kamrája könyvekkel volt tele, és megtanult  nagyjából angolul.

Akkor dőlt el a sorsa, amikor meghallotta a tévében Bill Haley-től a Rock around the clock-ot. Állítólag egy műkorcsolya közvetítés alkalmából, amikor valamelyik versenyző arra a számra korcsolyázott. Ez nem is nagyon lehetett másképp, mert az ötvenes évek végefelé más alkalommal nemigen lehetett Bill Haley-t hallani a Magyar Televízióban. 

Eldöntötte, hogy gitáros lesz. Kapott apjától egy elég jó gitárt és rengeteget gyakorolt. Egy zenei munkaközösségben tanult gitározni a Szent István körúton. Biztosan nem ott juttaták el arra a szédítően magas szintre, amelyre eljutott. Inkább saját magát juttatta el oda egyedülálló tehetségével.

Munkahelye, a Magyar Acél big-bandjében lépett először közönség elé még kora kamaszkorában. Tizennyolc éves volt, amikor a Nautilustól az (akkor még Sankó nevét viselő) Atlantishoz került. 

A jól fésült, nyakkendős Radics Béla az Atlantisban Neményi Béla jobbján. (A Hét, 1967. augusztus 20.)

Radics gitárjátéka már akkor is önkívületi állapotba kergette a közönséget. A Ganz-Mávag Művelődési Központjában tartott koncertjeik után alig lehetett lecsillapítani a törni-zúzni kész fiatalokat. Az együttesek nevei, felállásai akkoriban igen gyorsan változtak. A csapatok minduntalan szétváltak, újra összeálltak, nevet változtattak, nem érdemes követni az összes változást és felsorolni valamennyi kérész életű formáció nevét, amelyben Radics megfordult, vagy amelyet maga alapított.  

1968 viharos tavaszán következett be a Radics nevéhez kötődő rocktörténeti fordulat, amikor megalapította a Sakk-Matt együttest. Erre így emlékezett egy évtizeddel később:

62-töl 68-ig mindent megpróbáltam. Csak mindenki a tánczenét nyűtte, ebből akart meggazdagodni és sikert elérni. 68-ban letojtam az egészet. Önállósítottam magam és megalakítottam a Sakk-Matt bandát. Ha emlékszel, ez nagyon népszerű volt. Csak a konkurrenciának nem tetszett. (Ifjúsági Magazin, 1979/9.) 

Már a bemutató koncerten kiderült, hogy az együttes olyan új progresszív zenével próbálkozott, amelyet ilyen magas szinten addig még nem játszott hazai csapat. A repertoárban Radics kedvencei, Jimi Hendrix, Cream és John Mayall számok szerepeltek. (Zoltán János, Lemezbörze, 1996/2.) Ez az együttes "elsőként villantotta meg idehaza, milyen is az 'igazi brit szel­lem'. Mivel azonban nem fért bele az ifjúság pártállami képébe, a tömegkommunikáció sem vett róla tudomást." (Jávorszky Béla Szilárd, Népszabadság, 2011. június 29.) 

A Sakk-Matt valóban felettébb sikeres volt: "törzsközönsége őrjöngve figyelte, ahogy R. B. Kapitány (szerette ezt a titulust) keze futkározott a gitárnyakon a Cream-nótákban, ahogy foggal pengetett a Hendrix-számokban". (21. kerületi hírhatár)

1968 nyarán a Sakk-Matt őrjítette öt hónapon át az Ifjúsági Park közönségét. 1969-ben 9 ezren csápoltak nekik a Jubilleumi Parkban. 

A Sakk-Matt (többször is változó felállásban) másfél évig létezett. 1968. május elsején tartották a bemutatkozó koncetrjüket, 1969. december 20-án a búcsúfellépésüket a zuglói Kassák Művelődési Házban. A személyi ellentétek robbantották szét a zenekart.

Jellemző, hogy az első érdemi írás a magyar sajtóban a Sakk-Mattról, mint "Budapest egyik legnép­szerűbb új együtteséről" és egyáltalán Radics Béláról akkor jelent meg, amikor az együttes már feloszlott. (Ifjúsági Magazin, 1970/1.) 

A betiltásnál sokkal gyakoribb, de alighanem még hatásosabb eszköze volt a pártállamnak a beszorítás. Radicsot és együtteseit soha nem tiltották be, de soha nem engedték, hogy a hatásukhoz, jelentőségükhöz, minőségükhöz méltó helyet kapjanak a nyilvánosságban. A két ifjúsági lapban, a Magyar Ifjúságban és az Ifjúsági Magazinban szinte bármit lehetett írni róluk, másutt szinte semmit. 

 A Sakk-Matt búcsúja után fél évvel megalakult Radics Béla második legendás együttese, a Tűzkerék, melynek két élete volt. Az első 1971-1972-ben, a második 1975-től Radics Béla haláláig. Annak az összetétele igen sokszor változott, csak a gitárkirály volt benne állandó. 

Másfél évtizedes pályafutása során Radiccsal szinte mindenki játszott, aki a rock szakmában számított és minőséget képviselt. "Óriási megtiszteltetés volt a királlyal játszani" - nyilatkozta Török Ádám. (Demokrata, 1996. október 3.) Vele is, másokkal is az volt a konfliktusok egyik forrása, hogy Radics sokáig ragaszkodott hozzá, hogy az általa imádott világsztárok számait játsza a maga zseniális improvizációival. "Sajnos túl későn ismerte fel a saját nóták jelentőségét" - vélekedett Török Ádám ugyanabban az interjúban.  

A ma már Kossuth-díjas Tátrai Tibort, a legkiválóbb magyar szólógitárosok egyikét faggatta Szakács Gábor:

— Párhuzamot vonok. Lemmy, a Motörhead vezetője Jimi Hendrix tech­nikusa volt, te Radics Béláé. Mindkettent túléltétek a mestereteket. — Pontosítok. Én még technikus sem voltam, egyszerűen cipeltem Béla gitár­ját. Életem első koncertjét is vele láttam, azonnal kimaradtam a Vegyipari Szakkö­zépiskolából. Úgy lógtam rajta, mint majomkölyök az anyján. — Ezek szerint Radics hatására köte­lezted el magad a zene mellett. — Abszolúte. Nem volt nála nagyobb sztár. Illés, Omega, Metro jöttek és men­tek, de Béla volt a 'vadállat'." (Demokrata, 1996. április 4.) 

A Tátrai által "cipelt gitár", Radics legendás bíbor Gibsonja. (A Radics Béla R.B. Emléktársaság honlapja.)

Ha túl későn is, de megszülettek az emlékezetes Radics-dalok, amelyeket részben ő, részben együtteseinek többi tagja szerzett, gyakran közösen, a szövegeiket pedig többnyira Horváth Attila írta. A Zöld Csillag, A megátkozott ember, az Anyám vigasztalj. az Éjszakai vo­nat, A lány, akire szerelemmel nézhetek.

A Tűzkerék leglelkesebb közönsége a munkás keületek, Újpest, Csepel, Angyalföld. fiataljai voltak. A legforróbb Radics-koncertek külvárosok, gyárak művelődési házainak szerény színpadain zajlottak.

A Tűzkerék első korszakának akkor lett vége, amikor megalakult az első magyar heavy szupergrup, a Taurus, teljes nevén Taurus Ex-T: 25-75-82. A Metróból jött Brunner Győző dobos (az ő telefonszáma szerepel a zenekar nevében), a Neotonból Som Lajos basszusgitáros és Balázs Ferenc (Fecó) volt a billentyűs. Az együttes kirobbanó sikerrel indult. 1972. május elsején tízezer fiatal tombolt az együttes bemutatkozó koncertjén az Ifjúsági Parkban. Ilyen erejű zenét magyar előadóktól addig nemigen lehetett hallani. "Szakmai kö­rök véleménye szerint ilyen sikerrel régen játszott együttes utoljára." (Film, Színház, Muzsika, 1972. június 17.)

Politikai szempontból túl nagy, túlságosan ijesztő volt a Taurus-robbanás. 

1972 nyarán egy dunai hajón léptek fel rendszeresen, a Kisstadionban pedig a Free együttes előzenekaraként. A hajó indulása előtt a rakparton és a Belvárosban azt skandálta a tömeg, hogy "Bélát a pártba, Taurust a kormányba". Ebből állandósult szloben lett, amely fölöttébb idegesítette a hatalmat. A Taurusnak minden esélye meg lett volna arra, hogy a magyar rock nagy sikertörténete legyen, sok aranylemezzel. 

Balról jobbra Som Lajos, Balázs Ferenc, Brunner Győző, Radics Béla. (Magyar Ifjúság, 1972. április 7.)

A Taurus a színpadon. (Film, Színház, Muzsika, 1972. június 17.)

Azt a szenvedélyt azonban, amelyet Radics karizmája, lángoló színpadi jelenléte kiváltott politikai szempontból felettébb kockázatosnak ítélték. Az együttes eredeti felállásban csupán néhány hónapig működhetett. Szelidítőként Som Lajos helyére becserélték az akkor feloszlott Metró frontemberét, Zoránt.

A Taurus Zoránnal a balszélen. (Magyar Ifjúság, 1972. szeptember 22.)

Radics Béla wikipédia szócikke szerint a Taurust "jól irányzott tagcserével letaglózták".  "Radics Béla ismét körön kívül rekedt saját együttesében, és már nem volt beleszólása a zenekar ügyeibe. Amíg ő igyekezett magasra emelni a progresszív rockzene színvonalát Magyarországon, addig a show-üzlet kérlelhetetlenül megkezdte a Taurus együttes ledarálását. 'Zenei mészárszék' – ő használta ezt a kifejezést az akkori magyar viszonyok jellemzésére."

A zenekar meghívást kapott jugoszláviai turnéra. Ezt hatalmas sikerrel lebonyolították, a bevétel pedig eltűnt. Üres zsebbel jöttek haza. Zoránt nem fogadta el a Taurus közönsége. Az együttes 1973-ban felbomlott, csupán két kislemez maradt utánuk. A nagylemez volt akkor a belépő a szélesebb nyilvánosságba, ahová a gitárkirályt sohasem engedték belépni.

Maga csináltatta nagylemezének borítóját, és élete végéig várta, hogy eljönnek érte. Úgy gondolta, hogy a hanglemezgyár hatalmasai kopognak majd angyalföl­di, szoba-konyhás lakásán... és a viaszosvászonnal borí­tott asztalnál aláírják a le­mezszerződést./.../ Olyan volt, mint egy nagy gyerek, akit szoron­gatott a siker. Érzelmi ala­pon közelített mindehhez. Nem értette, miért nem nyíltak meg előtte a stúdi­ók kapui, amikor pedig a közönség évek óta istení­tette őt! Nem vette tudo­másul, hogy a világ más­ként működik...Nem mérte fel az örök igazságot, amely szerint lehet kirán­dulni a pokolba, de nem ér­demes odaköltözni. (Szilasi Zoltán, Népszava, 1996. október 4.)

A Taurus megszűnése jelentette a végzetes törést a gitárkirály pályáján. Játszott még egy-két kérész életű együttesben, az Aligátorban, a Nautilusban, 1975-ben a Tűzkereket is újjászervezte (nem utoljára), de már nem volt a régi. Fellépései megritkultak, leginkább Angyalföld kocsmáiban lehetett találkozni vele. Fokozatosan belesüppedt az alkoholizmusba, "odaköltözött a pokolba".

De volt még egy nagy visszatérési kísérlet. 1977. augusztus 7-e a magyar rocktörténet nagy napjai közé tartozik. Az Ifjúsági Parkban egy nosztalgia koncerten fellépnek együtt a régi játszótársak. Egymás után a különböző Tűzkerék formációk, majd az eredeti Taurus, aztán annak tagjai akkori együtteseikkel, Som a Piramissal, a Korál Balázs Fecóval. Óriási sikert aratnak, és ezen felbuzdulva egy évvel később Jimmy Hendrix emlékkoncertet is tartanak az Ifjúsági Parkban.

Ekkor így válaszol arra a kérdésre, hogy hol volt az elmúlt években:

A Taurus fölbomlása után azt éreztem, nem az történik, amit mindig is szerettem. Ezért megálltam egy kis időre: olvastam, tanultam, képeztem ma­gam. Persze közben ját­szottam is, hiszen zenész vagyok. Most kedvezőbben alakultak a dolgok, újra itt vagyok. Meg kell azt mon­danom, hogy leállásom­ban közrejátszott a 'fegy­verkezési verseny'. (Ez a hangszerekre értendő. A szerk.) És a színpadi bo­hóckodás miatt érzett el­lenszenvem is. A lényeg mindig a muzsika belső tartalma, az, amit kifejez és jelent a hallgatójának. Az igazi nyilatkozatom majd a zene, a blues-rock lesz.(Magyar Ifjúság, 1977. október 7.)

Som Lajos szerint R. B. kapitány számára már nem volt visszaút: "Amikor a Taurus megszűnt, Béla elkezdte saját vesszőfutását, és csak lefelé ment már. Volt, hogy kimentem az ifiparkba és a második nóta után pironkodva hazamen­tem. Mert már nem ő volt, de Béla még mindig azt hitte. A Taurus után egysze­rűbb lett volna, ha meghal. Azért harag­szom rá, mert saját mítoszát gyalázta meg." (Kurir, 1996. július 4.)

"Ne hülyéskedj, a Béla tök elitta az eszét..." — ez a mondat az Ifjúsági Magazin 1979/9. számában jelent meg. Abban a lapban, amelyben a legtöbbször és legpozitívabban írtak Radicsról, amelynek olvasói már 1970-ben őt választották a legjobb magyar gitárosnak. Úgy jelent ez meg, hogy milyen véleményekkel találkozott Fodor T. András, amikor azzal állt elő, hogy nagy, mélyre hatoló interjút készít Radiccsal. Az interjú elkészült egy üveg szürkebarát mellett, és rákérdeztek benne a piára is: "Oké! Hát figyelj! Először is, vannak nálam hí­resebb ivók is, csak azok ott vannak a tűz körül.Másodszor, nincs olyan zenész, aki ne inna fel­lépés előtt. Én még nem voltam részeg a színpa­don. Különben is, a pia egy jó érzést, bizonyos gát­lástalanságot, felszabadultságot ad. A nyugatiak ezt a filinget kábítószerrel szerzik meg."

Radics tiltakozott az interjú megjelentetése ellen azzal, hogy ő ahhoz nem járult hozzá, és az rossz színben tünteti fel őt. Tiltakozó levele fél évvel az interjú után, a lap 1980/3. számában jelent meg.

Az "öreg király", amikor az alkohol már nyomott hagyott rajta. (Magyar Idők, 2017. november 30.)

1981 őszén még egyszer, utóljára újjáalakult és 1982 májusában az Ifjúsági Parkban bemutatkozott a legújabb Tűzkerék. R. B. kapitány nyilatkozott: — Sokan nem bíznak az újbóli bemutatkozásban.
— Igen, ezt sejtem, sőt jó néhányon éreztetik is velem, de ez mindig is így volt. A sok 'leírás' megcáfolására csak azt tudom mondani, hogy itt az új Tüzkerék, el lehet jön­ni és meghallgatni. A zene, amit játszunk, Magyarországon mindig vevőre talál." Ezek az optimista mondatok az Ifjúsági Magazin 1982. szeptemberi számában jelentek meg. Radics Béla a következő hónap 18. napján hosszú betegség után meghalt. 

Még élt, amikor a Rock Évkönyv ajánlójában "egykoriként" emlegették: "A jelenről is olvashatunk az év­könyvben, például az Omega-rock-vállalatról, vagy az egykori gitárki­rályról: Radics Béláról." (Pajtás, 1982. május 13.) 

Így hirdették a Rock Évkönyvet. (Pesti Műsor, 1982. június 2.)

Néhány rövid nekrológ jelent meg róla. A Népszavában, a Népszabadság semmi. A Magyar Nemzet (1982. október 21.) egy nekrológban teljesen szokatlan, lesajnáló szöveggel búcsúzott tőle: "Poharanként mérte magába a halált. Csalódottságból? Dac­ból? Igaz, jó pár éve már, hogy kiszorult az élvonalból, és nem lehetett könnyű elvi­selni, hogy a végére került an­nak a népszerűségi és szakmai ranglistának, amelynek egykor — hosszú ideig — szinte vetélytárs nélkül állt az élén. Fogadkozott: újra kezdi, ismét bizonyít. Ám a visszatérésből — távozás lett." 

 A róla megjelent írások túlnyomó többsége a halála és még inkább a rendszerváltás után jelent meg. Életében a Radics Béláról szóló cikkek többsége nem róla szólt, hanem az 1930-ban elhalálozott híres prímásról vagy annak utódjáról. 

A gitárkirály utóélete sokszorta sikeresebb volt, mint az élete. Számos emlékkoncertet rendeztek a tiszteletére. Emléktársaság alakult emlékének őrzésére. Szobrot kapott, utcát kapott. Írtak róla három könyvet, forgattak róla három hosszú dokumentumfilmet. Itt látható Kisfaludy András: R.B. kapitány - Radics Béla emlékére című nyolcvan perces filmje, amelyben mindenki elmeséli a gitákirállyal kapcsolatos emlékeit, aki együtt zenélt vele.

A nagylemez életét meghatározó hiányát sokszorosan pótolták. Hét nagylemezt állítottak össze a fennmaradt (többnyire amatőr) koncertfelvételekből, kislemezekből, demókból.

Tisztelői vodkát öntenek a sírjára az Újpesti temetőben halálának tizedik évfordulóján. (Reform, 1992. november 26.)