Arcanum blog

A bankból kirúgott Fernandel filmben gúnyolta ki egykori főnökét

Egy igazi komikusnak a neve is vicces

2022. május 04. - arcanum admin

Az esetlenül életre való kisember figurája a francia filmgyártás egyik sikertörténete. Fernandel száznegyvenöt filmben szerepelt, itthon leginkább a Don Camillo sorozatból ismerjük.

Fernand Joseph Desire Contandin francia komikus május 8-án ünnepelné a 119. születésnapját. Megnéztük, mit találunk a színészről az Arcanumban. Rögtön bölcs megállapításokkal indítunk: a Fejér Megyei Hírlap a halála előtt, 1970-ben készített összeállítást az életéről, amelyben a szerző és Fernandel is tökéletesen megfogalmazza a komikus tehetségében rejlő titkokat.

„Ilyen arccal eddig nem találkoztam sem utcán, sem moziban, sem színházban. Ez az arc szép is, csúnya is, valami csodálatos meleget, őszinteséget és természetességet sugároz. Elég ennek az arcnak mosolyogni vagy eltűnődni — és a nézők könnyezve nevetnek. Fernandel humora optimizmust és derűt ad a nézőknek. …Kigúnyolja a képmutatást és hazugságot, a karrierizmust és alázkodást, a fennhéjazást és ostobaságot. A mozinézők számos nemzedékét megnevettette. Művészetét az új nemzedékek is csodálni fogják, mert Fernandel humora tele van optimizmussal, s az emberek iránti szeretettel.” (Fejér Megyei Hírlap, 1970. 04. 12.

majus_01_1200x628px_1.jpg

Világ Ifjúsága, 1963. 07. 01.

„— A humor — rettenetesen komoly dolog — mondta Fernandel. — A mai nézőt nehezebb megnevettetni, mint elszomorítani vagy könnyekre fakasztani. Hogy hatásos gesztusokat csináljak és szívből jövő nevetést váltsak ki, nekem jóval több energiát és munkát kell befektetnem, mint annak a színésznek, aki meg akarja hatni a publikumot. A nézőnek elég egy tűzvész, egy halál vagy egy vallomás jelenetét látni, hogy meghatódjon. A humorral kicsit nehezebb a helyzet: a néző itt több kritikával viszonyul ahhoz, ami neki a vásznon vagy a színpadon mutatnak. Ezért nekem az a véleményem, hogy komikusnak születni kell. Még a nevének is humorosan kell hangzania.” (Fejér Megyei Hírlap, 1970. 04. 12.

„Fernand, énekelj valamit!”

„Marseilleben, a szó szoros értelmében közforgalom, mindenki tudja, hol lakik. A rendőr, a villamosvezető, az autóbuszkalauzok. Az érdeklődőnek azt mondják: „Szólunk majd önnek, az ezer rózsával borított háznál”. Az ezer rózsával borított ház Fernandel otthona.” – kezdi írását Fenyves György a Világ Ifjúsága hasábjain. A színész életéről sok érdekes részletet találunk a cikkben, melyből azt is megtudjuk, hogy a színész már gyerekkorában mesterien szórakoztatott bármilyen közönséget.

„Fernand Joseph Desire Contadin 1903. május 8-án Marseilleben született, egy kávéházi énekes családjában. Első éveinek játszótere a kikötő és a színpad, ugyanis hétéves korában, 1910-ben már mindenkit megnevettető komikus, csodagyerek, aki a Palais de Cristal-ban táncol és énekel. A „Kristály-palota” valójában olcsó matrózkocsma, ahol a sokoldalú gyerekszínész valóságos unikum. A kis Fernand Contadin értékes népszerűségre tesz szert: tanárai körében, akik mivel rendesen jár iskolába, szorgalmas és jó tanuló, szeretik; pajtásai között, akiknek valamennyi csínyében részt vesz, sőt vezérkedik; a kikötőnegyed utcáinak felnőtteinél, matrózoknál, kereskedőknél, házfelügyelőknél, akik szívesen oda-odakiáltják, amikor hátán a nagy táskával hazafelé igyekszik: — Fernand, énekelj valamit!” (Világ Ifjúsága, 1963. 07. 01.

„Cigarettázott az irodában és a leszámítolás közben - fütyült!”

A világháború által hozott szegénységben a dokkokban segédkezett, majd tizennégy évesen állást vállalt a Nemzeti Hitelbank Marseille-i igazgatóságán. „Nálunk dolgozni kell, fiacskám, nem énekelni, vagy a hátsódat rázni” – mondta szigorú főnöke, aki ekkor még nem tudhatta, hogy harmincöt év múlva a „Don Camillo kis világa” című Fernandel-filmben figurázzák majd ki. Fernand-dal sok volt ugyanis a baj, egy év után el is bocsátották, mert „cigarettázott az irodában és a leszámítolás közben - fütyült!”

Egy másik bankhoz szegődött, a szabad vasárnapjain pedig egy zenés kávéházban lépett fel, ám a pénzügyi igazgató véletlenül rájött, hogy egy „rossz hírű” varieté színpadán „előkelő” magánbankjának alkalmazottja táncol és énekel, ez pedig nem fér össze. Fernand-od kíméletlenül kiebrudalják onnan is. Többször már nem is próbálkozik a bankok világában, a színpad lesz az élete.

contemporanul_1971_01-06-1622411303_pages94-94.jpg

Contemporanul, ianuarie-iunie 1971. 03. 05.

Marad a kávéházi fellépéseknél és feleségül kéri gyermekkori játszótársát, a szomszéd fűszeres lányát, Henriette Manset. A feleség az, aki aztán férjének tökéletes művésznevet talál, ugyanis amikor kiderül, hogy lőttek a banki karriernek és a szórakoztatás marad, csak ennyit mondott: „Fernandel, vagyis az én kis Fernandom, színpadon!” A színész szerint ez volt az ő második keresztsége.

„A mozgóképek világa nem nekem való.”

Mire kislányuk megszületik, az ifjú férj már katona. Déli temperamentuma idegen, őrmesterek és hadnagyok réme, és viszont. 1926-ban leszerel és a marseillei Odeon-színházhoz szerződik, 1930-ban pedig már Párizsban kap színészi állást, ahová a családját is magával viszi. Ekkor kezd el filmezni, de feleségének panaszkodva úgy érzi, rossz úton jár: „A te Fernandeled filmkarrierjének vége. A mozgóképek világa nem nekem való.”

Később azonban hatalmas sikert arat, és megállíthatatlanul robogni kezd a népszerűség vonatán. Nyolc év alatt ötvenöt filmben szerepel. Már gazdag ember, de a család Marseille-be vágyik, így egy hétvégi kirándulás házvásárlással végződik. „Az ezer rózsával borított villa tulajdonosa” egyedül tér vissza Párizsba, családját az új házban hagyja.

„1939-ben, az új háború küszöbén — a már világszerte népszerű komikust — ismét behívják. Szakaszparancsnoka és századosa azt sem tudja kicsoda, de bajtársai körében hihetetlenül népszerű. Sőt egy kivonulás alkalmával botrány robban ki miatta. A gyakorlatozó menetoszlopot megbámulja az egyik falu népe, néhányan felismerik Fernandelt, azt hiszik, filmfelvétel van. Körülveszik az egységet és kiabálni kezdenek: „Halló, Fernandel, mondjon vagy énekeljen valamit!” A katonatisztek tehetetlenek a falusiak ostromával szemben, s nem mehet tovább az oszlop, míg nem énekel. Néhány nap múlva mint „alkalmatlant” leszerelik. Amikor 1940. május 10-én kitör a háború, Fernandel már otthon van és örökre civil.” (Világ Ifjúsága, 1963. 07. 01.

ujeleterdelyifigyelo_1984_pages189-189.jpg

Új Élet, 1984. 04. 25.

 Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

Don Camillo színre lép és 11 Oscar-szobrot nyer

Harminc újabb sikeres film után, 1950-ben, a Halál című produkcióban életében először alakít tragikus szerepet. Legnagyobb sikereit azonban Julien Duviviernek köszönheti, aki vele készíti el a „Don Camillo kis világa” című népszerű regény filmváltozatát. A film 1953-ban tizenegy Oscar-díjat nyer és egy új sorozatot indít el Fernandel főszereplésével: a Don Camillo-filmeket.

vilagifjusaga_1963-1612569807_pages111-111_2.jpg

Világ Ifjúsága, 1963. 07. 01. (közös képen a fiával)

Összesen négy gyereke közül a nagyobbik lány és kisebbik fiú is színészi pályára lép, Michel Simon és Franck is állandó partnerként játszik apjával. Fernandel 1930-tól 1963 májusáig 139 filmben szerepelt és szinte minden jelentősebb díjat elnyert, amit a filmvilágban lehet, de egyáltalán nem óhajtotta abbahagyni a munkát, azt mondta ekkor az újságíróknak:

„A játékért játszom, mint hétéves koromban Marseille-ben, a „Palais de Cristal” színpadán. Nekem a játék olyan dolog, hogy miután hétéves koromban rászoktam, hetvenéves koromig, vagy még azon túl sem tudok majd leszokni róla. És mint tudják, uraim, az idén még csak hatvanéves vagyok...” (Világ Ifjúsága, 1963. 07. 01.

„Ha nem francia beszédet hallok magam körül, akkor csak fél ember vagyok.”

A francia filmekben elért sikerétől egyenes út vezetett volna (és vezetett is) Hollywood-ba. A színész azonban egyáltalán nem rajongott az ötletért. A Kurír egyik 1991-es számában idéznek tőle még az amerikai filmes tapasztalatok előtti időkből.

 

vilagifjusaga_1963-1612569807_pages111-111_1.jpg

Világ Ifjúsága, 1963. 07. 01.

„A Hollywoodba többször is csábított Fernandel kijelentette: „Ha nem francia beszédet hallok magam körül, akkor csak fél ember vagyok.” Mégis szerepelt amerikai produkciókban. Elég, ha az 1956-os „80 nap alatt a Föld körül”-re vagy az egy évvel későbbi „Párizsi vakáció”-ra gondolunk.” (Kurír, 1991. 07. 22.

„Minden valószínűség szerint távozom a filmtől”

A Fejér Megyei Hírlap, 1970. 04. 12-i számában egy Fernandellel készített interjú fordítását közölték, amely a Svet című jugoszláv hetilapban jelent meg. Ebben a színész a visszavonulását vetíti előre, és pályáját összegezve megállapítja: „A színésznek nemcsak a karrier kezdetét kell tudnia megválasztani, hanem az alkalmas pillanatot is a visszavonulásra.”

„- Ha befejezem Rómában a „Halló, Fernandel” című tévésorozat felvételeit és új játékfilmem, a Don Camillo is megfelelő formát kap, minden valószínűség szerint távozom a filmtől. Már elfáradtam. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen most jegyzem színészi pályafutásom negyvenedik évét.

- Ha visszatekintek a megtett útra, az egész szinte hihetetlennek tűnik. Kora ifjúságomban egy bankban dolgoztam. Gyűlöltem ezt az unalmas munkát. Kis fizetést kaptam, előttem meg hatalmas pénzkötegek tornyosultak. Tudja, milyen nehéz egy ilyen pénzhalmot nézni?... Egy jelentéktelen mulasztás miatt bocsátottak el a bankból.

- Búcsút mondtam a kis társulatnak, a Moulin Rougeban kaptam munkát. Minden este sikerrel mulattattam az embereket... Népszerűségem egyre nőtt. Éreztem, hogy megtaláltam önmagamat. Megtaláltam a bejáratot, melyet az ember gyakran valahol az isten háta mögött keres, pedig ott van mellette. Mint az az ember, aki a világ minden fővárosában kereste életének társát, holott az a szülővárosában volt a szomszédos utcában. Ez kicsit oktatólag hangzik, de így igaz.” (Fejér Megyei Hírlap, 1970. 04. 12.)

Az utolsó Don Camillo-t már nélküle fejezték be

A francia filmművészet legendás alakja 1971. február 26-án súlyos, daganatos betegség következtében halt meg. A Tükör március közepén számolt be a halálhírről, amelyből kiderül, hogy a színész egészen haláláig dolgozott. Még betegsége előtt, gyermekei társaságában láthatjuk az alábbi fotón.

tukor_1971_01-03_pages336-336.jpg

Tükör, 1971. 03. 16.

„Hatvanhét éves korában meghalt a moziközönség egyik kedvence, Fernandel. Száznegyvenötödik filmjének forgatása közben tavaly ősszel súlyos betegség támadta meg szervezetét. A tüdőrák néhány hónap alatt végzett vele. Bourvil halála után néhány hónappal most egy másik nagy komikusát veszti el a francia film. Olaszországban forgatták utolsó filmjét, a Don Camillo és a tüntetők-et, amelynek munkálatait a művész megbetegedése miatt már félbe kellett szakítani.” (Tükör, 1971. 03. 16.

 Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr8517822671

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása