Saját tapasztalatunk van arról, hogy egy járvány teljesen átírhatja az emberek életét, új társadalmi és gazdasági rendszereket alakíthat ki. Ez ötven éve sem volt másként.

Akadt már bőven olyan járvány, amely országokon átívelő pánikot okozott. Ötven évvel ezelőtt írt arról az Esti Hírlap, hogy járványhelyzet miatt Jugoszlávia felé korlátozzák a Magyarországról történő beutazást. Fekete himlő (variola) szedte áldozatait, és minden eszközzel a vírus terjedését akadályozták, még a védőoltást is előírták.

Edward Jenner, a hatékony himlő elleni oltás kikísérletezője

Magyar Ifjúság, 1975. 04. 11.

A koronavírus felbukkanása és későbbi visszahúzódása után máris újabb ragály, a majomhimlő megjelenéséről olvashatunk a friss hírekben. A himlő valamelyik formája újra és újra felbukkan az emberiség történetében, egyik legkegyetlenebb változata azonban az ötven évvel ezelőtt ismét előkerült fekete himlő volt. Most annak néztünk utána az Arcanum adatbázisában, hogy az 1970-es években újra fellángoló fekete himlő-járványról mit írtak az újságok.

Indiából indult és 3 millió mexikói bennszülött halt bele

A tudósok jelenlegi ismeretei szerint a himlő 1500 évvel ezelőtt az indiai szubkontinensen, majd onnan átkerülve Abesszíniában (a mai Etiópia területén) terjedt el. Itt annyira közismert betegség lett belőle, hogy például 100-150 évvel ezelőtt ott nem is lehetett himlőhely nélküli emberrel találkozni, mert mindenki átesett a betegségen.

Természet Világa, 1992. 12. 01.

„A himlőt Kínában évezredek óta ismerték, Japánba csak a VIII. században érkezett. Amerikában tizenöt évvel Kolumbus útja után már megkezdte pusztítását az importált járvány. Sok indián törzset utolsó szál emberig kiirtott. A spanyol hódítók Mexikóba 1520-ban hurcolták be a fekete himlőt. Több mint hárommillió bennszülött halt meg ebben a betegségben.” (Magyar Ifjúság, 1975. 04. 11.) 

A „szent himlő ünnepség” rítusa vezetett el a védőoltásig

Európa orvosai Lady Mary Worthley grófkisasszonynak köszönhetik a megelőző módszer megismerését. Az angol hölgy elmenekült kirendelt vőlegénye elől, és megszökött a neki tetszővel, Anglia török követével, akivel aztán 1716-ban érkezett meg Konstantinápolyba. Ahol később meglepő szertartás szemtanúja lett.

„A népi szokások után érdeklődő angol hölgy csodálkozva nézte a nyári „szent himlő ünnepséget”, amikor öregasszonyok rozsdás tűvel önként jelentkezők és szüleik által elővezetett gyermekek mellére, homlokára, karjára himlőn átesett betegek bőrén keletkezett hólyagból vett váladékkal különféle jeleket karcoltak. Nyolc nap múlva 2—3 napig tartó enyhe lázas állapot emlékeztetett a ceremóniára, amely után a beoltottak nem kapták meg a fekete himlőt.

I. György angol király értesült erről és kipróbáltatta, vajon Európában is használható-e az eljárás. Halálraítélt foglyokat oltatott be ilyen módon, majd a dühöngő himlőjárvány által megtizedelt Hertfordba kísértette a rabokat. A foglyok elkerülték a betegséget és a hóhér pallosát.

Az eredményes kísérlet után a királyi ház gyermekeit is beoltották. A védőoltások azonban csak akkor nyertek csatát, amikor Edward Jenner közkinccsé tette őket. A tizenkilenc éves medikus Bristol környékén töltve tanulóidejét, 1796-ban egy asszonyt vizsgált. Arról érdeklődött, hogy volt-e fekete himlője. A tagadó válasz elgondolkoztatta az orvosjelöltet, a beteg ugyanis azt felelte, hogy fejőnő, átesett már a tehénhimlőn, ezek után nem kaphatta meg a fekete himlőt. Jenner kísérletileg is meggyőződött arról, hogy a népi megfigyelés valóságos, könyvet írt erről. Az írás megjelenésétől keltezik a himlőoltás újkorát.” (Magyar Ifjúság, 1975. 04. 11.) 

„Kérje a fekete himlő elleni oltást!”

A Magyar Szó 1962. 01. 17-én íródott összefoglalójában részletesen tájékoztatnak arról, hogy a határátkelésnél ellenőrzik az utazókat, illetve korlátozzák a kiutazásokat is, miszerint csak indokolt esetben lehet elhagyni az országot.

Magyar Szó, 1962. 01. 17.

„Ismeretes, hogy a nemzetközi egészségügyi szervezet a fekete himlő megjelenésével Németországban Düsseldorf és Angliában Bradford várost fertőzött területnek nyilvánította és minden intézkedést megtett, hogy a betegséget lokalizálja. Úgyszintén ismeretes, hogy az elmúlt években több ízben is felütötte fejét Európában a fekete himlő. Leginkább a téli hónapokban jelentkezett, de mindeddig sikerült hatásosan útját állni és megakadályozni, hogy ez az igen veszélyes betegség átterjedjen más országokba is.” (Magyar Szó, 1962. 01. 17.) 

Az akkori felelős szervezet, a Szövetségi Egészségügyi Felügyelőség elrendelte, hogy minden személyt kötelezően oltsanak be fekete himlő ellen, aki egy fertőzött területekről érkezik vagy Jugoszláviából valamelyik nyugati országba utazik. A tájékoztatás szerint a legszigorúbban ellenőrzik a hazánkba érkező utasok, illetve kiutazók egészségügyi okmányait, és bizonylatot kérnek mindenkitől a fekete himlő elleni védőoltásról.

„A betegség megjelenése esetén a legszigorúbban elkülönítik a fertőzött betegeket, valamint a be nem oltott személyeket, beoltják a környék lakosságát és fertőtlenítik a csomagokat. A Szövetségi Egészségügyi Felügyelőség közleményében kiemeli, hogy a fekete himlő elleni küzdelem legeredményesebb módja minden három évnél idősebb gyermek beoltása himlő elleni védőoltással és a hét éves gyermekek újbóli oltása.

Azok a felnőttek, akik gyakran utaznak külföldre, jól teszik, ha ismételten kérnek himlő elleni védőoltást. A fekete himlő elleni védőoltás hatása körülbelül 3 évig tart, a gyermekeknél valamivel tovább, tehát ajánlatos lenne, hogy háromévenként mindenkit újra beoltsanak fekete himlő ellen.” (Magyar Szó, 1962. 01. 17.) 

A járványt egy muszlim zarándok hurcolta be Jugoszláviába

A Mozgó Képek 1985. 07. 01-jei számából kiderül, hogy „1972 márciusának első napjaiban egész Jugoszlávia három Koszovo tartománybeli faluval foglalkozott. Macedóniától a tengerpartig huszonnégy óra alatt megismerték Orahovac, Prizren, Gyakovice nevét. Gyakovicéban kezdődött és villámgyorsan terjedt - először a másik két faluban, majd az ország más városaiban - a fekete himlő-járvány.” Amint látjuk, a különféle igazolások hamisítása ekkor is elterjedt volt.

„Jugoszlávia soknemzetiségű lakosai között szép számmal vannak muzulmánok is, akik minden évben részt vesznek a mekkai zarándoklaton. Több ezer ember indul útnak ezekben a napokban. A jugoszláv állami szerveknek egészségügyi okok miatt rendkívüli gondot okoz ez a minden éves népvándorlás. Szigorú egészségügyi előírások vannak, amelyeknek megszegőit jelentős büntetésekkel sújtják, de hiába.

A zarándoklat résztvevőinek többsége elkerüli az orvosokat; némelyek még attól sem riadnak vissza, hogy hamis papírokat gyártsanak, amelyekkel igazolják: már megkapták a kiutazáshoz szükséges védőoltásokat. Rendszerint megkapják az utazási engedélyt, és visszatértükkor az országba hurcolják a kolerát, a himlőt, a járványos bőrbajt, a különböző gyomor- és bélfertőzéseket. Ez történt 1972-ben is. A fekete himlő bacilusát egy 35 éves gyakovicei zarándok vitte be az országba.” (Mozgó Képek, 1985. 07. 01.) 

1972-ben már nemzetközi himlőoltási igazolványt kértek

A Jugoszláviában kialakult járvány átterjedésének megelőzése érdekében csak ”halaszthatatlan hivatalos ügyben” lehetett Jugoszláviába utazni. Az Esti Hírlap 1972. április 06-án arról írt, hogy az országba belépéskor kérik a nemzetközi himlőoltási igazolványt is.

„Az Egészségügyi Minisztérium tájékoztatja a lakosságot, hogy a jugoszláviai himlőhelyzetről érkező kedvező hírek ellenére is további intézkedésig érvényben maradnak az utazási korlátozások, amelyek szerint magyar állampolgárok Jugoszláviába csak halaszthatatlan hivatalos ügyben, szolgálati útlevéllel és a kijelölt oltóhelyek által kiállított érvényes nemzetközi himlőoltási igazolvánnyal utazhatnak.” (Esti Hírlap, 1972. 04. 06.) 

Az Esti Hírlap cikke szerint az újságok, a televízió és a rádió naponta többször is adtak híreket arról, hogy a járvány mely országrészekben erősödik. Felelősségre vonást is követeltek. Pedig akkor már dolgozott az a bizottság, amelyik kiderítette, hogyan hurcolták be a szörnyű kórt az országba.

Magyar Ifjúság, 1975. 04. 11.

„A mekkai zarándoklat megkezdése előtt Irakban kolerajárvány kezdődött. A jugoszláv hatóságok a zarándoklat időpontja előtt néhány héttel felkérték a muzulmán hívőket, hogy útjukat kizárólag repülőgéppel és csak a szükséges oltások megszerzése után tegyék meg. A hívők egy része eleget is tett ennek a kérésnek. Egy kis városban, Bitolában akadt azonban egy élelmes üzletember, aki sokat akart keresni a hívők vallásosságán. Bérbe vett néhány autóbuszt, és ezekkel ezer embert indított útnak. Útközben a zarándokok több faluban megálltak pihenni. így kerültek néhány olyan falu közelébe, ahol fekete himlő-járvány volt. Erről senki sem világosította fel őket, és sokan az ottani üzletekben vásároltak. Az utasok között volt a már említett gyakovicei férfi is, aki az egyik faluban kaphatta meg a fertőzést.” (Esti Hírlap, 1972. 04. 06.) 

A hatóságok hallgattak, az emberek pánikba estek

Az Interpress Magazin, 1976-os 5. számában arról olvashatunk, hogy a hatóságok hallgatása pánikot okozott az emberek körében, sokan épp emiatt terjesztették tovább a járványt.

„A hatóságok kezdetben hallgattak, kétségtelenül el akarták kerülni a pánik kitörését, így azután elburjánzottak a rémhírek. Az oltóállomásokon és az orvosok várószobáiban tolongtak a megfélemlített emberek, és a városokból, valamint a falvakból a lakosok látszólag nem veszélyeztetett körzetekben élő rokonokhoz és ismerősökhöz menekültek. Ekkor már a hatóságok is beavatkoztak, megtiltották az egyik helyről a másikra való utazást és számos körzetet karantén alá helyeztek. A mérleg: 175 megbetegedés, 35 haláleset.” (Interpress Magazin, 1976. 5. szám) 

A fekete himlő 1974-ben, Indiában végezte a legnagyobb pusztítást

Az Interpress Magazinból az is kiderül, hogy a 20. században a legmagasabb fertőzöttségi mutatókat 1974-ben regisztrálták, 18 ezer indiai halt bele a betegségbe.

Élet és Tudomány, 2017. 01. 13.

„Nagyon kevés törvény élte túl az elmúlt száz év viharos változásait; ezek közé tartozik a törvényesen előírt kötelező himlőoltás. Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete mindenesetre már évekkel ezelőtt vállalta azt a merész hivatalos kijelentést, hogy a lakosság veszélyeztetése nélkül fölszámolható lenne a legcivilizáltabb országokban a törvényesen kötelező oltásrendszer. Nem sokkal később, ugyanolyan hivatalosan, már az 1975-ös év végére — a fekete himlő leküzdésére kezdeményezett világméretű program eredményeképpen — kilátásba helyezte a himlőjárványok megszűnését.

Valójában azonban az 1974-es fejlemények nem valami biztatóan támasztották alá ezt a véleményt: annak az évnek a nyári hónapjai hozták ugyanis évszázadunk legkedvezőtlenebb himlőstatisztikáját: 115 ezer megbetegedést és 18 ezer halottat jelentettek az indiai hatóságok.” (Interpress Magazin, 1976. 5. szám) 

A civilizáltság alacsony szintje és a babonák nagyban nehezítették a betegség felszámolását az országban. Sokan nem hittek az oltásban, és agresszíven viselkedtek azokkal, akik a betegséget jelentették.

„India ismerői arról számolnak be, hogy ennek az országnak egyes államaiban szinte középkori állapotok uralkodnak, így például a babonás lakosság elutasítja az orvosi segítséget, nehogy felbőszítsék Sitalát, a fekete himlő istennőjét. Az istennő hívei bojkottálnak minden oltási programot, elűzik az orvosokat és megverik azokat a szomszédokat, akik jelentik a megbetegedéseket a hatóságoknak. Sokan vonakodnak attól is, hogy karanténba vonuljanak, mert ez esetben elvesztik munkabérüket.” (Interpress Magazin, 1976. 5. szám) 

Uralkodók is belehaltak a betegségbe, amely mára eltűnt

A fekete himlő sok fontos ember halálát is okozta. Köztük fáraókét, királyokét, császárokét. Híres költőnk, Kölcsey Ferenc is ennek a betegségnek a következtében veszítette el egyik szemét. Hivatalosan mára már felszámolták a betegséget, ami teljes egészében a hathatós védőoltásnak köszönhető. Valószínűleg igaza volt dr. Marcolino Candau-nak, az Egészségügyi Világszervezet volt vezérigazgatójának – írja az Interpress Magazin -, aki egy ízben kijelentette: „Meggyőződésem, hogy a gyermeket csecsemőkorban be kell oltani a fekete himlő ellen, mert gyermekeink nemzedéke egyre gyakrabban és egyre távolabbi vidékekre utazik majd, s ezért szüksége lesz az oltás nyújtotta védelemre.”

„V. Ramszesz fáraó múmiája himlőhelyes. Marcus Aurelius római császár 180-ban esett a járvány áldozatául, és 571-ben Abraha abesszíniai herceg seregét a fekete himlő semmisítette meg Mekka előtt. Ugyanabban az évszázadban egy dél-franciaországi püspök leírta a járvány borzalmait, s első ízben nevezte a betegséget „variola”nak. A középkorban a fekete himlő nagyobb pusztítást végzett Európában, mint a pestis, minden ötödik haláleset okozója lett. 1774-ben XV. Lajos francia király ebben a betegségben halt meg, s vele együtt ugyanabban az évben 200 000 honfitársa. A fekete himlő további koronás áldozatai: II. Mária angol királynő, I. József osztrák császár és II. Péter orosz cár.” (Interpress Magazin, 1976. 5. szám)