Arcanum blog

Amikor a Diákszigetből Pepsi Sziget lett

A Pepsi és a Coca-Cola összecsapott a területen

2022. augusztus 17. - arcanum admin

A Sziget fesztivál történetében meghatározó változás volt, amikor 1996-ban felvette a Pepsi Sziget nevet. A közönség és a művészek egy része ezt nem fogadta kitörő örömmel, úgy érezték ugyanis, hogy áruba bocsátották azt a szabadságot, amely a rendezvény egészét jellemezte.

A Diáksziget 1993-as indulása fontos esemény volt a már szabadon dübörgő magyar kapitalizmusban. A rendezvény aztán a szokásos utat járta be, egyre ismertebb lett és lassan átalakult, jövedelmező üzleti vállalkozássá nőtte ki magát. Az idén augusztus 15-én befejeződött fesztivál jövőre 30 éves lesz, és bár két egymást követő évben is elmaradt, ez semmit sem vett el a sikeréből. Lelkes olvasóink kérésére most folytatjuk a Sziget fesztivál utáni kutatást az Arcanumban, méghozzá azzal az epizóddal, amikor a Diáksziget hirtelen megkapta a Pepsi Sziget nevet. Emlékezetes hét volt, ekkor játszott Slash, a Prodigy és Iggy Pop is.

augusztus_03_1200x628px_2.jpg

Népszava Sajtófotók, 1998. 08.

A Sziget fesztivál történetéről szóló cikkünk első része ide kattintva olvasható.

A Sziget nevének eladása nem aratott osztatlan sikert

A negyedik Szigetre megkötött üzleti megállapodás aztán komoly hullámokat vetett, még Gerendai Károly, a Sziget megálmodója is sajtóközleményt kényszerült kiadni, miután a konkurens Coca-Cola nem bírta elviselni a Pepsi brand tejhatalmát a rendezvényen.

nepszavasajtofotok_2000_07-2-1657700701_pages738-738.jpg

Népszava Sajtófotók, 2000. 07. 12.

„És természetesen, ha valamihez a Pepsi adja a nevét, ott a Coca-Cola-provokáció is a program részének tekinthető.

…A szervezők nagyon ügyesen a hétvégére, szombatra és vasárnapra időzhették a két legnagyobb sztár, Iggy Pop és a Prodigy fellépését, a Coca-Cola provokátorai pedig épp ezekre a napokra időzhették akciójukat, amikor a legtöbb ember sereglett össze a Szigeten. A felháborodás persze csak a Pepsi részéről volt őszinte (ha ugyan nem tekintik ezt már ők is természetes dolognak, írtalan játékszabálynak), a szervezők közleményt adtak ki, mások viszont vagy csak konstatálták, hogy igen, megtörtént, ezúttal sem feledkeztek meg róla, ezúttal sem maradhatott ki, vagy csak jót derültek a Pepsi és a Coca- Cola végeláthatatlan viaskodásának legújabb felvonásán. A provokációval pedig épp azok jártak a legjobban, akik miatt ez az egész Sziget létrejött: a gyerekek, a diákok... A Pepsi egyébként is olcsóbb volt, s ráadásul a Coca- Colát ingyen osztogatták - amíg le nem fülelték az aktivistákat. „Augusztus 17-én, szombaton reggel, sajnálatos módon a Pepsi Sziget bejáratánál, sőt magán a szigeten is megjelentek a konkurens Coca-Cola cég ügynökei — felsőbb vezetők kíséretében —, és ingyen kezdték el osztogatni cégük termékeit (üdítőket, pólókat, matricákat, táskákat, lufikat, kulcstartókat stb.). Tették ezt néhány órával a Pepsi által rendezett extrém sportbemutató megnyitója előtt, amelyen megjelent a cég teljes vezérkara” — írta Gerendai Károly a Pepsi Sziget főszervezője sajtóközleményében. A Sziget nevének eladása nem aratott osztatlan sikert a fellépő zenészek soraiban sem.” (Magyar Szó, 1996. 08. 25.

Egyre nagyobb és sűrűbb

Az indulás óta eltelt három év és a szponzori támogatás hatalmas változást hozott a Sziget életében. A kínálat még színesebb lett, nőtt a fellépők és a résztvevők száma is. Ahogy a Magyar Szó 1996. augusztus 25-i számából kiderül, még felsorolni sem volt egyszerű az összművészeti szórakozás programjait.

magyardemokrata_1996_3-1598471982_pages538-538.jpg

Demokrata, 1996. 08. 29.

„A Sziget - ezúttal Pepsi - egyre nagyobb, egyre teljesebb, egyre áttekinthetetlenebb ahhoz képest, ahogyan néhány ével ezelőtt útjára indult. Nem egy egyszerű zenei fesztivál, hiszen a képzőművészeti, színházi, sport-, film-, videó és egyéb programok is szerves részét képezik, szabadiskola formájában elméleti stúdiumok folynak, a különféle civil szervezetek (ML Alba Kör, Magyarországi Tibetet Segítő Társas Alapítvány stb.) külön sátrakban fogadják az érdeklődőket, író-olvasó találkozók, élő újságok, tudományos előadások tarkítják a programot, gyermekmegőrző működik... A Szigetnek az idén már két napilapja is volt: a Sziget Sun és az I Land. Továbbá csak erre az egy hétre létesített napi huszonnégy órás rádióműsor, mozgóképes Sziget- híradó. Még csak egy ilyen felsorolásba is belegabalyodik az ember, lépten-nyomon az az érzése támad, hogy valamit kifelejt.

Egy teljes kis város épült fel erre az egy hétre az Óbuda, Hajógyári Szigeten, ahol megtalálható volt minden, amire egy több tízezer lakosú településnek szüksége van. A nyilvános zuhanyozók és illemhelyek ezek listáján még csak apróságnak számítanak, hiszen a „bevásárlóközpontoktól” az olcsó kajáldákig mindennek helyet szorítottak ezen az amúgy nem is túl nagy alapterületű dunai szigeten.” (Magyar Szó, 1996. 08. 25.

„Rátette a kezét egy multinacionális gusztustalanság”

A fellépő művészek nem féltek kimondani, amit gondoltak. A Magyar Szó 1996. augusztus 29-i számában például Takáts Tamás színpadon elmondott reakcióját olvashatjuk. A Dirty Blues Band frontembere egyenesen „hányingert kapott” a vitatott szponzori megoldástól.

„A fellépő zenészek soraiban sem aratott osztatlan sikert a Sziget nevének megváltoztatása, pontosabban az, hogy Pepsi Sziget lett belőle. Takáts Tamás - Dirty Blues Bandje élén - például tiltakozása jeléül egy rikító feliratú Coca-Cola-pólóban lépett színpadra. Mint mondta:

- Hányingerem van attól, hogy az, amit elkezdtünk négy éve, megváltozott. Akkoriban nem léptek fel a futtatott sztárok, és marhajói megvoltunk szponzor nélkül. Az egy független, underground világ volt. De azóta kinőtte magát. És amikor kezdett minden jól menni, rátette a kezét egy multinacionális gusztustalanság, és nemcsak rátette, de át is keresztelte. Hányingert kapnék, ha az olimpiát mondjuk, elneveznék Coca- Cola-játékoknak. Nem az a gond, hogy szponzor van, meg reklám, de nem lett volna szabad átkeresztelni a szigetet. És ezért nem a Pepsi a hibás, hiszen nekik az a dolguk, hogy minél jobb reklámlehetőséget találjanak. A Sziget szervezőinek végig kellett volna gondolniuk, hogy mibe ugranak bele. (Magyar Szó, 1996. 08. 29.

Minderre egyfajta válaszként is felfogható a Sziget egyik lapjának, az I Landnek a témához fűzött kommentárja.

„Ami elgondolkodtató, hogy miért volt szükség a név eladására. Ez egy olyan dolog, ami a kint (ti. a Szigeten) élő fiatalokat nem különösebben érdekli; kár! Ugyanis a sziget - amelyről mindenki azt hiszi, halálra keresik a szervezők vele magukat - beindításától fogva hatalmas veszteségeket termel. Helyes, nem helyes, szükség volt erre a lépésre. Mert ez a rendezvény nem kap 140 000 000 (7 nulla!) Ft támogatást állam bácsitól, mint a két tenor meg a Rost Andrea. Mindenki abból tud főzni, amije van neki.” Sokkal egyszerűbben válaszolt erre a kérdésre Müller Péter Sziámi - akit nem minden ok nélkül a Sziget megálmodójának titulálnak - koncertje végén: - És ne kérdezzétek tőlem, hogy mért került a Sziget nevébe a Pepsi. Csak azért, mert különben Sziget sem lett volna...

A Pesi három évre kötött szerződést a Sziget Kft.-vel, ám - mint Gerendai Károlytól, a Pepsi Sziget főszervezőjétől megtudtuk - ez nem jelenti azt, hogy a jövő évi rendezvényt Pepsi Sziget ’97-nek nevezik majd. A nevet ugyanis csak egy évre adták el, s minden lekötött esztendőben újratárgyalják a támogatás feltételeit.” (Magyar Szó, 1996. 08. 29.)

Ez nem drogsziget!

A háromszáz koncertet és hatszáz egyéb programot felvonultató Pepsi Sziget költségvetése – ahogy a Magyar Hírlap 1996. augusztus 12-i számából kiderül - 163 millió forint volt. Ebből körülbelül 50 millió folyt be szponzoroktól és támogatóktól. A fővárosi önkormányzat 5 millió forintot adott a fesztiválra, a többi pénzt pedig a jegybevételekből várták a szervezők. A hetijegyek elővételben 3500 forintba, a helyszínen 4200 forintba kerültek, a napijegyekért pedig 700 forintot kellett fizetni.

A növekedés a biztonsági intézkedések erősítését is maga után vonta, nagy szükség volt arra, hogy a rendezvény biztonságos körülmények között fogadja a látogatókat.

magyardemokrata_1996_3-1598471982_pages540-540.jpg

Demokrata, 1996. 08. 29.

„A fesztivál méreteire való tekintettel az idén minden korábbinál szigorúbb biztonsági intézkedésekre számíthatnak a Diákszigetre látogatók. A rendet 600 biztonsági őr vigyázza, és külön rendőrőrs működik majd a területen, hat egyenruhás rendőrrel és 50 civil nyomozóval. Az utóbbiak elsősorban a drogkereskedőket próbálják kiszűrni. A bejáratnál egyébként mindenkinek kábítószer-kereső kutyák előtt kell majd elhaladnia.

Gerendai Károly, a sziget főszervezője lapunknak elmondta: ezt a szigorítást az is motiválta, hogy az elmúlt években több politikus drogszigetnek titulálta a fesztivált. Mint utólag kiderült, ok nélkül. Hozzátette, hogy ennek ellenére most is van olyan magas beosztású politikus, aki azt a képtelenséget gondolja, hogy a sziget felett az úgynevezett drogmaffia bábáskodik.” (Magyar Hírlap, 1996. 08. 12.

 Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

„Müller Péter Sziámi kárál a kevés pénz miatt”

A Demokrata 1996. augusztus 29-én megjelent számában szigorú érvelésre bukkanunk, már-már átkozva a jelen ifjúságát önnön romlottságában. A szerző megdöbbentően becsmérli azokat, akik megfordulnak a szigeten, lesajnálón és megbotránkozva, értetlenül sokallva a szolgáltatások és persze a belépők árát.

magyardemokrata_1996_3-1598471982_pages537-537.jpg

Demokrata, 1996. 08. 29.

„A Diákszigetnek csak az emléke maradt. A rendezvényt 1996-ban Pepsi szigetnek hívták, jövőre pedig nyilván úgy, ahogy a legtöbbet fizető akarja.

…Szó nincs arról, hogy az ember ne örülne, ha az ország reménytelen, jövőkép nélküli ifjúságát szórakozni látja. Lehet ennél megnyugtatóbb dolog? A szülők úgysem érnek rá, sokaknak meg jól jön, hogy utódaik nem otthon rontják a levegőt. Arról sem lehetünk meggyőződve, hogy nyomon követik az eseményeket, figyelik a szigetről érkező híreket, és amikor lehúzzák a rolót az utolsó napon, elmeséltetik fiaikkal, lányaikkal a velük történteket.” (Demokrata, 1996. 08. 29.

Szakács Gábor szerzőt még a póráz nélkül sétáló ebek látványa is erősen felkavarta, és hosszú cikkében alig akad részlet, amely ne szidalmazná ezt a "velejéig romlott" eseményt, illetve az azt élvező közönséget.

„Szép számmal találkoztam szájkosár, sőt, póráz nélküli ebekkel, és bár a békés egymás mellett élést választottuk, kíváncsi lettem volna az ebrendészet véleményére. Megsejthették, mert jó messzire kerülték a környéket. Alapvető változás 1995-höz képest, hogy híre-hamva sem volt a zajos vurstlinak, helyén — távolabb a tömegtől — külföldi motorosok vertek tanyát. Szórakozni persze lehetett, volt például bikalovaglás, három felülés 150-ért. Kérdem, hogy mit kap az, aki rajt marad. „Ez kérem, nem arra megy ki.” Már azt hittem, hogy tétje van a dolognak. Megszervezték az extrém sportok bemutatóját is, volt gördeszka, skate, gumiasztal, falramászás — ehhez elég egy hajszoltabb nap —, na és a „bungee jumping”. A lábunknál megkötözve leugorhatunk egy toronydaruról, majd rángatózhatunk egy darabig.” (Demokrata, 1996. 08. 29.

„Kibújik a szög a zsákból, a megfontolt, tudatos manipuláció”

A Demokrata újságírójának több oldalas összeállítása tele van gyöngyszemekkel. Csupa indulat minden sora, a Szigetet mint földi poklot láttatja a cikkében. Szerinte Iggy Pop is csak egy narkós, biszexuális ős punk, aki mindezt azzal tetézi, hogy Dawid Bowie „egykori testi(!), lelki jó barátja”.

kurir_1996_08_pages373-373.jpg

Kurír, 1996. 08. 20.

„Ha már a zenénél tartunk, nézzünk szét a rock háza táján! A Sziget-Sun című belterjes orgánum — és általában az egész média — Kimnowak lázban ég. Róluk csak annyit a T. Olvasó figyelmébe, hogy basszusgitárosuk, Nagy Gergely, a pop-rock rovat számára készített, általa fairnek minősített interjút — egyeztetés után — nem kívánta megjelentetni a Demokratában, mert nem ért egyet az újság szellemiségével. Megjelent itt a narkós, biszexuális —David Bowie egykori testi(!), lelki jó barátja — az ős punk Iggy Pop, valamint Slash, a Guns And Roses gitárosa. Hevenyészett kísérőivel adott kritikán aluli műsoráért 50 ezer dollárt kapott.

A nagyszínpados 42 zenekar közül 16 volt külföldi, többségük nem üti meg a magyar BLASZ I-et. Ugyanakkor kiváló magyar csapatoknak, mint az East, vagy a Prognózis, hónapokig tartó packázás után egyetlen olyan időpontot ajánlottak az utolsó pillanatban, amit azok nem tudtak elfogadni. A Sziget-Sunban Mirkó(T) az afroszínpadon ugrabugráló feketékről áradozik. Ez még nem baj, csak az, ahogyan teszi.” (Demokrata, 1996. 08. 29.

Szomorú részletre bukkanunk a terjedelmes cikkben. Akkoriban észre sem vettük a kezdődő megosztottságot, nekünk csak a szórakozás létezett, miközben mások már politikát láttak a bulizó fiatalok tömegében.

„A sziget minden pozitívuma ellenére lassan kibújik a szög a zsákból, a megfontolt, tudatos manipuláció. Nem is lehet másként, ha a szervezésben résztvevő, korábban már említett Müller Péter Sziámi — kárál ugyan a kevés pénz miatt — imigyen szóla, miután megkapta a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjét. ..Ha az előző két hatalomban kellett volna a kitüntetést átvennem, nem tettem volna meg (...) Most a kitüntetettek köre is szimpatikus és elfogadható volt (...) Akik adták, kevésbé rideg, személytelen és korrupt hatalmat képviseltek számomra, mint az elődeik". Ezek után vajon milyen szellemiség várható el a Pepsi-szigettől?” (Demokrata, 1996. 08. 29.

Slash szerint „az európai fesztiválok sokkal békésebbek, hangulatosabbak”

A negyedik Sziget egyik fellépője Slash volt, aki a fent említett újságíróval ellentétben épp azt látta meg a Szigetben, amit már mi is látunk, amikor azokra az időkre gondolunk. A Délvilág rövid interjújában a következőket mondta:

delvilag_1996_09-1613083641_pages71-71.jpg

Délvilág, 1996. 09. 07.

„Slash, milyen a Pepsi Sziget szerinted, az amerikai és egyéb európai fesztiválokhoz képest?

- Teljesen más, ilyet nem nem tudnának csinálni Los Angelesben vagy New Yorkban. Megpróbálták Woodstockot is feléleszteni, de gyenge kísérlet volt. Az európai fesztiválok sokkal békésebbek, hangulatosabbak. Amikor például a Metallica-Guns’N Roses-turnét csináltuk, az egész olyan katonásan, érzés nélkül zajlott, mintha egy hadseregben lettem volna. Számomra olyan ez a buli a Szigeten, mintha elmennék egy kocsmába jammelni. Alkalmi bandával jöttem, csak tegnap próbáltunk először.

Mostanában egyre inkább előtérbe kerül a techno és a hardcore. Mit szólnál, ha hallanád az egyik Guns-nóta technováltozatát?

- Már hallottuk. A Welcome to the Jungle-t dolgozták fel. A legrosszabb, amit eddig hallottam, a Paradise City volt, Pat Boone előadásában. Ő egy countryénekes, akarta is, hogy játsszak a felvételen, de szerintem az a „legelbarmoltabb” változata a dalnak.

Mennyire mozogsz szabadon a Szigeten?

- Itt még nem nagyon járkáltam, de császkáltunk a szálloda körül, sok emberrel találkoztunk, sörözgettünk és néztük a csajokat. Ez is jobb, mint L. A.-ben, szabadabban tudok közlekedni. Néhányan kértek autogramot, többen udvariasan köszöntek, szóval, semmi különös nem történt.” (Délvilág, 1996. 09. 07.

Az első Pepsi Sziget veszteséges lett, viszont békésen telt

Mást sem hallottunk éveken át, csak azt, hogy a Sziget veszteséges. Hol ez, hol az segített, mégsem volt egyszerű kigazdálkodni a világsztárok fellépti díját és a robbanásszerűen fejlődő infrastruktúrát. Úgyhogy nem volt újdonság, amikor a Pepsi Sziget ismét negatív eredménnyel zárt, bár a Népszava cikkéből az derül ki, hogy az előző évi, 1995-ös rendezvény már termelt némi nyereséget.

„Az első becslések szerint mintegy 190 ezer látogatója volt a most véget ért egyhetes Pepsi szigetnek. A rendezők a tavalyi nyereséges fesztivál után az idén mintegy 10 millió forintos veszteséggel, számolnak. A sziget a rendőrök, az orvosok és a szervezők szerint minden szempontból nyugodtabb volt, mint eddig bármikor.

…Gerendai hangsúlyozta, az anyagi bukás ellenére nem lehet kudarcról beszélni, hisz költségvetésük 70 millióval volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt. Sikerként lehet elkönyvelni azt is, hogy a sziget az idén minden eddiginél békésebb volt. A szervezőknek a rendőrök, az orvosok és a rendre felügyelő biztonsági őrök egyaránt arra „panaszkodtak”, hogy nincsen dolguk.” (Népszava, 1996. 08. 23.

Az első Diákszigetről szóló cikkünk ide kattintva olvasható >>

 Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr6117909453

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása