A szocializmus idején megtartott ünnepek nagyrészt eltűntek a rendszerváltással. Ilyen volt a fegyveres erők napja is, amely nem volt ugyan munkaszüneti nap, az iskolások életében viszont fontos napként szerepelt. Akadályversenyek, lövészet, különböző rendezvények kísérték a szeptember végi eseményt.
A szeptember 29-én tartott programokon a honvédelem gyakorlati ismereteit próbálták átadni a gyerekeknek, méghozzá könnyen fogyasztható formában. Ez a nyolcvanas évek iskolásainak emlékeiben kellemes epizódként szerepelhet, hiszen még egy lánynak is izgalmas, ha fegyvert foghat a kezébe.
Népszava Sajtófotók, 1987. 09. 24. (T. Balogh László)
A Magyar Honvédelmi Szövetség (MHSZ) feladata volt, hogy ezt a napot minden évben megszervezze, illetve ideológiai hátteret biztosítson hozzá. Az MHSZ amolyan összeköttetést teremtett ilyenkor a lakosság és a honvédő erők között, így a képzésektől a toborzásig sokféle terület helyet kapott a kiemelt napon.
Amikor megszűnt az MHSZ és véget ért a hidegháború, a honvédelem már alig jelent meg a közbeszédben. A rendszerváltás után a szeptember 29-i fegyveres erők napját megszüntették. Helyére május 21-én a magyar honvédség napja került, amely az 1849-es tavaszi hadjárat végének, pontosabban Buda vára visszafoglalásának napja.
Megnéztük az Arcanumban, mit találunk a fegyveres erők napjáról, hogyan tudósítottak róla az újságok. Rábukkantunk pár igazán keményvonalas lapra, amelyek érzékletesen mutatják meg a hatalom akkori propagandagépezetének igazi arcát.
Az első fegyveres erők napja 1961-ben és az „igaz ügyért felemelt fegyver”
Az újságok tanúsága szerint az első fegyveres erők napja 1961 szeptemberében volt. A Hazáért című lap hosszú, képes beszámolóval adott hírt az eseményekről. Helyi és központi ünnepségeket rendeztek országszerte, ahol mind megjelentek a pártvezetők és a kormány tagjai is.
„Az igaz ügyért felemelt fegyver mindig a néptől kapott bizalom jelképe volt, és ma is az – hangsúlyozta Czinege Lajos altábornagy, honvédelmi miniszter ünnepi beszédében.” – olvassuk A Hazáért című lapban, amely a legelső fegyveres erők napjáról számol be. A hivatalos műsor azonban nem ért véget a vezetők beszédeivel, ilyenkor fellépett a helyi néptánccsoport és az énekkar is, szavalatokkal és jól szervezett kulturális programmal szórakoztatták a közönséget. Legalábbis a legelső fegyveres erők napján.
A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóján
Az Ifjú Kommunista című lap 1967-es összefoglaló cikke aprólékosan beszámol minden részletről a fegyveres erők napján. A szocialista emberfők nevelésében is fontos szerepet kapott ez a nap, hiszen a fegyverkezéssel tovább lehetett erősíteni a hidegháborús ideológiát, és gerjeszteni a haragot a nyugati világ ellen.
„Minden évben szeptember 29-én dolgozó népünk nagy szeretettel ünnepli a hazánk határait, a békés építést, a rendet védelmező fegyveres erőket. Az 1848-as honvédsereg pákozdi győzelmének napja ez. A szabadságharc, a Tanácsköztársaság hős katonáira, a hazánk felszabadításáért harcoló partizánokra emlékezünk és szeretettel, tisztelettel gondolunk azokra, akik ma állnak őrt népünk álma felett.” (Ifjú Kommunista, 1967. 09. 01.)
Úgy tűnik, leginkább politikai eszközként tekintettek a fegyveres erők napjára, amely jó apropó volt arra, hogy össze lehessen mérni a fényes szovjet hadsereg, és a romlott nyugat harci kapacitását. Melyből természetesen a szovjetek kerültek ki győztesen.
„A fiatalok körében mindenekelőtt hangsúlyozzuk fegyveres erőink szocialista jellegét, azt, hogy néphadseregünk létrehozásában, fejlesztésében és erősítésében példaképnek tekintjük a szovjet hadsereget, mely 50 éven át szilárd, megbízható őrzője, védelmezője volt a szovjet népnek.
Felvilágosító munkánkban tegyünk összehasonlítást a mi fegyveres erőink és a kapitalista hadseregek között. Nemcsak azért, mert erkölcsi, technikai fölényünk vitathatatlan, hanem azért is, mert például a szabadságot és demokráciát oly fennen hirdető Egyesült Államok hadserege éppen a szabadság és a demokrácia ellen használja fegyverét, vandál és embertelen módon gyermekek, nők és öregek ezreit gyilkolja Vietnam földjén, de a világ más részein is.” (Ifjú Kommunista, 1967. 09. 01.)
Népszava Sajtófotók, 1987. 09. 24. (T. Balogh László)
A nép és a védelmi erők találkozásában nem is titkolták a politikai szándékot. „Széles körű politikai akció”-ról írnak, a tervezett programok és események is mind valamilyen módon politikával átitatottak. Jól látszik ez azon is, hogy a NOSZF 50. évfordulója a legfontosabb része volt az 1967-es rendezvényeknek.
„A fegyveres erők napjának eseménysorozata mindinkább a KISZ-szervezetek széles körű politikai akciójává válik, melyhez ebben az évben is segítséget kíván nyújtani a KISZ KB Titkárságának július 20-án elfogadott határozata.
…1967-ben a fegyveres erők napjának évfordulója csak néhány héttel előzi meg a világ haladó emberiségének legnagyobb ünnepét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulóját. KISZ-szervezeteink ezért a fegyveres erők napjának eseményeit a „Kongresszusi útlevéllel, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulójának ünnepségeire” politikai akció részeként szervezik.” (Ifjú Kommunista, 1967. 09. 01.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
A hivatásos katonák eskütételét is a fegyveres erők napján tartották
A Néphadsereg című lap 1984. október 10-i számában több oldalas összeállításban számoltak be a helyi és központi eseményekről. Ekkor még kötelező volt a sorkatonai szolgálat, és a hivatásos állomány is jóval nagyobb volt a jelenleginél. A koszorúzások, előléptetések és kitüntetések mellett a hivatásos és sorkatonák is ezen a napon tettek esküt az alapkiképzésük befejezése után. Az egyik cikkben fontos emberek nyilatkoznak saját eskütételükről.
„Györe Sándor, az Elnöki Tanács tagja, országgyűlési képviselő: — Nekem 1941-ben kellett bevonulnom egy háborúra készülő hadseregbe. A mi esketésünk nem kapott semmiféle nyilvánosságot. A laktanyában, zártan, szinte csak egymásnak mondtuk el azt az esküt, ami minden szavával az akkori népelnyomó uralkodó osztály érdekeit szolgálta. Talán ezért nem volt véletlen az, hog ezt az aktust bizalmasan, mondhatnám azt is, hogy titkosan kezelték. Nem éreztük — mert nem is engedték a közelünkbe őket — hozzátartozóink, rokonaink, barátaink közelségét, azt az egyetértő, biztató melegséget, amit a mai katonafiatalok érezhetnek az eskütételük alkalmából.” (Néphadsereg, 1984. 10. 06.)
„Bán Gusztáv alezredes az orvosi pályát hagyta ott az 50-es évek elején, mikor a debreceni orvostudományi egyetem elsőéves hallgatójaként a tiszti iskolára jelentkezett. — Nem volt könnyű a katonai pálya kezdete — mondta. — Olyan szakaszba kerültem, ahol a többiek mögött már egyéves katonai szolgálat állt. Tizedesek, szakaszvezetők voltak a társaim. Rövid idő alatt be kellett hoznom a lemaradásomat a katonai ismeretekből. Viszont mivel én érettségiztem, más témakörrökben segíthettem tanulni a többieknek. Katonai eskütételem is sajátosan alakult, mivel a szakaszból csak négyen nem tettünk még esküt. Egyenként léptünk oda Czanik György hadnagyhoz, parancsnokunkhoz — ma nyugállományú alezredes —, és neki olvastuk fel a katonai eskü szövegét. Ő fogadta el az én eskütételemet is, kezet szorított velem és aláíratta azt az okmányt, ami — lám — a mai napig a hadsereghez köt.” (Néphadsereg, 1984. 10. 06.)
1989-ben már nem illett bele az átalakult ideológiai keretbe
A köztársaság kikiáltása és a rendszerváltás folyamata nem tett jót a fegyveres erők napjának. Vége lett annak is, átkeresztelték, máskorra tették, és régi formájában sosem tért vissza a mindennapjainkba. A Veszprémi Napló 1989. szeptember 29-i számában már arról ír, hogy nincsen ez jól így, bár az ünnepségeket még megtartották és a nevet is. Most már tudjuk, hogy ez volt az utolsó fegyveres erők napja, amely ezzel a névvel, ebben a formában megvalósult.
„S ez a nap - 1945 után, ki tudja mikortól? - a fegyveres erők napja. Nem csak a honvédeké, a honvédségé. De hát, mi az, hogy fegyveres erők? Miféle fogalom ez? Leírható, körülhatárolható? Akiknél fegyver van? Na, nem, ez túl tág fogalom. Hiszen akkor a vadászok is... Ugye, mókás lenne? De hát a tűzoltóknál meg fegyver sincs, és mégis... Nem folytatom, ebbe csak belegubancolódni lehet. Nem az egyetlen faramuci fogalom és erőszakolt elnevezés utóbbi 40 évünk kreatúrái közül.
Minden bizonnyal ilyetén felismerések és e nevezetes nap történelmi szimbólumának elferdítése indították az MDF veszprémi szervezetét is arra, hogy protestáljon: a tisztán honvédelem napjáért, a Magyar Honvédség elnevezésért! Felhívásuk itt olvasható: világos és korrekt szándék. Ez adta az apropót, hogy rákérdezzünk más ellenzéki pártokra is, és illetékesekre: ők hogy látják, mi a véleményük? Annyi azonban bizonyos: tegnap még a fegyveres erők napja jegyében zajlottak az ünnepségek, kitüntetések, jutalmazások, koccintások...” (Veszprémi Napló, 1989. 09. 29.)
„Tüntetés lesz a Munkásőrség megszüntetésének követelésére holnap, a fegyveres erők napján, délután 6 órakor a Munkásőrség Országos Parancsnoksága előtt, az SZDSZ és a Fidesz szervezésében. … Rendkívül fontos lenne még a választások előtt leszerelni e szervezetet, hiszen az emberekben félelem él, hogy az MSZMP egy esetleges választási vereség esetén felhasználhatja a Munkásőrséget.” (Veszprémi Napló, 1989. 09. 29.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
