A hatvanas évek bútor-sztárja a modern élet szimbóluma lett, az új technológia pedig mindent felülírt a bútorgyártásban. Utólag persze máshogy látjuk ezt a nagy sikert.

A diófából, speciális polírozással készült Varia bútort 1959-ben mutatták be az Ipari Vásáron. Együtt és darabonként is meg lehetett vásárolni a könnyen variálható (innen a neve is) elemes bútort, amely az államszocializmus jellegzetes berendezési tárgyaként került be a hazai lakberendezés történetébe.

„Így legalább húsz-harminc év múltán megtudjuk, milyen értékes volt a könnyelműen kidobott antik bútor, amit hitvány Varia szekrénysorra, s a Kádár-barokknak a kor lelkiségét híven tükröző, tűlábú szörnyeire cseréltünk” – írja a Magyar Hírlap a 2000. július 21-én megjelent cikkében, mert ekkor már tisztán látszott, valójában mit jelentett a modern bútorgyártás elsöprő népszerűsége.

A Hazáért, 1962. 09. 19.

Megnéztük az Arcanumban, mit találunk a korabeli újságokban a Varia bútorról, és megmutatjuk, hogyan mutatkozott meg ez a hatalmas népszerűség. Akik az akkoriban modernnek számító Varia bútorok közt nőttek fel, most nosztalgiázhatnak kicsit a régi idők újságjainak segítségével.

„A közhangulat két bástyáján már a modern ízlés lobogója leng.”

A hatvanas évek elején a Variát már egyértelműen a legnépszerűbb modern bútorként ismerték. Robbanásszerűen elterjedt, ugyanakkor a gyártási kapacitás nem volt képes ellátni a hazai keresletet.

„1961-ben a Magyarországon forgalomba hozott összes bútornak csak tíz százaléka volt modern. 1962-ben már 25, 1983-ban pedig 35 százaléka. Jelenleg 50 százaléknál tartunk. A közhangulat két bástyáján már a modern ízlés lobogója leng.” (Magyarország, 1964. 07. 05.) 

A Népszabadságban hosszú összeállítást közöltek a felelősök megszólalásaival az aktuális Varia-helyzetről. A hazai hiányt az export okozta, melyet nem volt könnyű kielégíteni. A cikkből kiderül, hogy nem csak az akkoriban megszokott, KGST-piacra gyártottak termékeket, hanem nyugatra is: „Idén először exportálunk modern bútorokat tőkés országokba, ennek jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyoznom” – mondta a Könnyűipari Minisztérium Bútoripari Igazgatóságának munkatársa, Botka Zoltán osztályvezető.

„1963 utolsó negyedében az Angyalföldi Bútorgyár is gyárt 1200 garnitúrát. 1964-ben tovább növeljük a Varia-gyártást, s ekkor már szeretnénk a megnövekedett hazai, de ugyanakkor a külföldi igényeket is kielégíteni. Idén először exportálunk modern bútorokat tőkés országokba. Ennek jelentőségét nem kell különösebben hangsúlyoznom. 1963-ban az export az év első négy hónapjában bonyolódott, s bizonyos anyagcserék, fazonváltozások követelték, hogy ez a szalag megszakítás nélkül fusson. Tehát ebben az időben a hazai piacot nem tudtuk kellő mértékben ellátni. Az OTP-részletakció nagyon hasznos dolog, de valósággal felszippantja az olcsó, modern bútorkészletet. Rengeteg az előjegyzés, és a jelentkezőket ki kell elégítenünk.” (Népszabadság, 1963. 06. 01.) 

„Kevés bútortípus futott be rövid idő alatt oly nagy karriert, mint a Varia.”

A Varia bútor története még a Lingel Bútorgyárhoz kapcsolódik. A Lingel egyik bútorcsaládja volt az eredeti "Varia", amelyben a gyár az addigi kombinált szekrények helyett egymás mellé helyezhető, kisebb szekrényeket tervezett. A Varia bútorok diófa borítással és politúrozással készültek, és ennek lett aztán későbbi változata az 1959-ben bemutatott Varia család, amely az eredeti nevet és a stílust is megújítva kezdett elterjedni. Nagyjából tíz év alatt fulladt ki ennek a stílusnak a hatalmas népszerűsége, és a Varia bútorok sikere után elkezdődött az úgynevezett „koloniál-korszak”.

Magyarország, 1964. 07. 05.

„A római mondás, hogy „a változatosság gyönyörködtet”, a lakásra is érvényes. Tapasztalatból tudjuk, hogy a bútorok helyének a puszta megváltoztatása is örömérzést kelt bennünk. Ennek a felismerésnek köszönhetik létüket az úgynevezett Varia bútorok. Ezeknek egyenesen rendeltetésük, hogy időnként más és más csoportosításban szolgálják gazdájukat és kiragadják az otthont az egyhangúság unalmából. Kevés bútortípus futott be rövid idő alatt oly nagy karriert, mint a Varia.” (Magyarország, 1964. 07. 05.) 

„Szakszervezeti részletakció keretében is beszerezhető”

A Népszabadság 1962. május 5-i számában az Otthon, Asszonyoknak – leányoknak című rovat közölt egy X-szel megjelölt, kimerítő ismertetést (mai fogalmainkkal élve PR-cikket) a teljes bútorcsaládról. A „Lakásberendezés szabadon összeválogatott bútorokkal” című összeállítás nem hagy kétséget a felől, hogy minden idők legpraktikusabb bútorát kínálják a modern, szocialista idők családjainak. És még tanácsokat is adnak arra vonatkozóan, hogy a háztartás különböző tárgyainak hol lenne a legjobb helye a praktikus kialakítású bútordarabokban.

„Az egyéni igények kielégítésére készülnek azok a bútorfajták, amelyeknek különböző darabjaiból válogatható össze minden, ami szükséges. A Varia bútorsorozatnak már a neve is mutatja: variálható. Különböző szélességű, magasságú és belső beosztású szekrényekből válogathatunk, amelyek szükségleteink növekedésével a későbbiekben kiegészíthetők egy-egy új darabbal. (Nagyobb értékű bútorvásárlás esetén a Varia szakszervezeti részletakció keretében is beszerezhető.)

Ezt a bútort azonban nemcsak az ilyen gyakorlati előnyökért ajánljuk. Formájuk és minőségük is megfelel minden követelménynek. A Varia bútorokra az egyszerű, józan vonalvezetés jellemző. Magas lábai alatt könnyű takarítani. A fekhelyben beépített ágyneműtartónak előnye, hogy kevesebb helyet foglal el, mint a különálló ágyneműtartó, de külön ágyneműtartó is kapható hozzá. Felülete világos mahagóni furnér, mint a legtöbb mai bútor, poliészter lakkal van bevonva. A vízcsepp nem látszik meg rajta — ha szükséges, nedves ruhával is áttörölhető.” (Népszabadság, 1962. 05. 05.) 

Népszabadság, 1962. 05. 05.

„…Felhasználásukra néhány példa: külön-külön komódszekrényt kap a férj és a feleség. Az egyikbe elfér például a férfifehérnemű, pulóver, sál, kalap stb., az aktatáska a fényképezőgép, esetleg még a bélyeggyűjtemény is. A feleség ezer „aprósága” mellett elhelyezhető a kisgyerek fehérneműje. Berendezhető a komódszekrény edényszekrénynek, ide kerülhet a finomabb porcelán, az italos készlet minden tartozékával együtt.” (Népszabadság, 1962. 05. 05.) 

Okos Kata - A Nők Lapja Kalendáriuma, 1962.

„Bútor, egyetlen gramm fa 1 nélkül”, mégis lehet belőle svéd fal

A Több megbecsülést érdemel című rovatában a Magyar Ifjúság közölt egy interjút 1963-ban, amely a Varia-bútort is tervező csapat tagjaival készült. A bútor-tervezés hazai történetének egy rövid epizódjából kapunk némi ízelítőt.

„A józsefvárosi kis ház — a Faipari Gyártástervező Intézet — a magyar bútortervezés fellegvára. Már amennyire fellegvárnak lehet nevezni az egyemeletes, szűk udvarú, garádicsos kis épületet, ahol az udvari igen szűk műhelyben készítik el a prototípusokat. Igaz, nagyon modern gépeken. A tervezők irodájában Kenéz Zoltán bútortervező iparművész, a tervezőgárda vezetőjének asztalán színes fotók, a tervezőintézet legújabb készítményeiről.

…„Nagyon szeretnénk újat, modemet adni a lakosságnak, az embereknek. Lefaragják, megcsonkítják, s mire kikerül a forgalomba, bizony, csak nagy vonalakban viseli elképzeléseinket. — Az egyik bútoripari szakember kint járt külföldön. Hazaérkezése után felkeresett, s nagy hévvel elmagyarázta, hogy a külföldön bemutatott új bútorok úgynevezett „rányíló’’ ajtóval készülnek. Próbáljuk meg mi is bevezetni az ipari szériagyártásban, mert szép és nyitása kényelmes. Szó nélkül megmutattam a „Modul”, a „Csillag” szobaberendezések szekrényeit. Mi már két éve „rányíló ajtóval” gyártjuk. Pedig nem jártunk külföldön.” (Magyar Ifjúság, 1963. 03. 23.) 

Okos Kata - A Nők Lapja Kalendáriuma, 1962.

„Véleményünk szerint a lakásberendezésnél a „szeletelt’’ bútoroké a jövő. Szekrényoldalakat, szekrényajtókat, polcokat kell gyártani, amit a tervezők által elkészített rajzos tervek szerint maga a bútorvásárló a lakásában illeszt és állít össze. Elképzeléseinket az 1962-es ipari vásáron mutatták be, ahol az úgynevezett „Svéd fal” ilyen szeletelt bútor. A fiatalok annyi polccal, szekrénnyel szerelik fel, és úgy helyezik el a fal mentén, ahogyan akarják.

Természetesen a „Svéd fallal” sem ment simán minden. Kétszer vetették vissza azzal a megjegyzéssel, hogy fémanyaga megdrágítja. Fa drágulásról már nem lehetett szó, mert faanyagot a modern bútorgyártás szinte nem is használ. Forgácslemezből, pozdorjalemezből készülnek a műanyag bevonatú, csinos, derűs bútorok. Ma már nem dolgoznak rugóval, epedával. A rugókat úgynevezett poliuretánhab helyettesíti, a foteleknek lemezvázuk van. Bútor, egyetlen gramm fa nélkül.” (Magyar Ifjúság, 1963. 03. 23.) 

1963: Nincs elég Varia, a gyártást lefölözi az export

Ahogy azt fentebb már említettük, a Varia bútorokból gyakran volt hiány, előjegyzésre lehetett kapni és úgy tűnt, nem lehet kielégíteni a vásárlók egyre növekvő igényét. A hiánnyal szembesülve a Népszabadság sem hagyta szó nélkül a jelenséget.

„Nemrégiben arról írtunk az újságban, hogy a bútorvásárlás nálunk teljesen a vásárló ízlésétől és pénztárcájától függ, mert a bútorüzletekben mindent kapni a Variától egészen a hagyományos stílbútorig. Cikkünk megjelenése után már egy-két héttel sok ember levélben és élőszóban panaszkodott. E panaszok tartalma többé-kevésbé azonos volt. Azt reklamálták, hogy az újságban megjelent tájékoztatás — enyhén szólva — nem fedi a valóságot, mert a Varia szobabútort, de különösen a Varia szóló darabjait se égen, se földön nem kapni.” (Népszabadság, 1963. 06. 01.) 

A Szék- és Kárpitosipari Vállalat 4. sz. üzemegységének üzemvezetője, Szabó Lajos határozott érvekkel állt elő a megnövekedett igényekkel kapcsolatban. Az általa említett export elsősorban a KGST-piacot jelentette, és amíg azok a megrendelések nem teljesültek, szó sem lehetett hazai forgalmazásról.

„— A Varia szobabútor 1960 áprilisában jelent meg az üzletekben. 1961-ben már exportra is gyártottunk. Tavaly még 1350 garnitúra ment külföldre, az idén, látva az itthoni keresletet, már csak 550-et küldtünk. Tény, hogy kora tavasszal, amikor az exportot bonyolítottuk, a hazai közönségnek nem tudtunk szállítani. A Variát garnitúrában csak mi készítjük, ha nálunk az export miatt fennakadás van, akkor azt az egész országban érezni. Bizonyos anyaghiánnyal is küszködtünk, ez is elmaradást okozott. Az exportkötelezettségünknek már eleget tettünk, s az év hátralevő idejében csak hazai piacra gyártunk. Tavaly a kereskedelem raktárhiányra hivatkozva, gyakran nem vette át a szállítmányt. Ezért terveztük idén az első félévre az exportgyártást és szállítást. A megoldást egyféleképpen tudom elképzelni: gyártsanak más gyárakban is Variát, akár más bútorok rovására is.” (Népszabadság, 1963. 06. 01.) 

„Mágneses csappantyúval szerelik fel — nem veszhet el a kredenc-kulcs!”

A hazai ipar próbált is alkalmazkodni az igényekhez, üzemek nyíltak, ahol új, tökéletesített bútorok készülhettek. A Varia konyhabútorokat például az ország keleti felében kezdték gyártani. „Új típusú Varia-konyhabútor gyártását kezdik meg jövőre Sátoraljaújhelyen” – számolt be a Famunkás című lap a legújabb Varia-fejleményről. Ezer garnitúra – Terven felül alcímmel értesülünk arról, hogyan fokozódik a Varia-bútor termelése, méghozzá a konyhabútor részleget erősítve.

„A legjobbra törekszenek, a közkedvelt Varia-konyhabútorokat jövőre már új minőségben, az eddiginél több színárnyalatban gyártják. Az eddigi 4800 garnitúra helyett jövőre 7000 hagyja el a gyárat, megszűnik az úgynevezett hagyományos konyhabútor gyártása, csak a közkedvelt Varia-garnitúrák készülnek, mégpedig 3500 a régebbi, hatdarabosból és ugyancsak 3500 az újfajta, praktikus kis szekrénnyel bővülő, hét darabosból.

Milyen lesz az új Varia? Az egyes bútordarabok oldalai és ajtói színes farostlemezből készülnek, a tetőrészek Formicából, amely 120 fokos meleget is elbír, tehát semmi baja nem történik, ha forró edényt, vagy vasalót tesznek rá. Valamennyi ajtózáródást mágneses csappantyúval szerelnek fel — nem veszhet el a kredenc-kulcs! — s hogy valamit a gyár „hasznáról“ is szóljunk, az új bútor a leggazdaságosabb anyagfelhasználást biztosítja.” (Famunkás, 1963 10. 14.) 

1967: Megjelenik az Új Varia-bútor

Az idő nem állt meg a Varia bútor felett sem. Sorra jöttek a frissítések, 1967-ben már újabb tervezők szabták át a sorozatot. Még kevesebb fából, még kisebb méretben.

„A Tisza bútorgyár bemutatóján nagy érdeklődést keltett az új „Varia” szobabútor. Kemény Zoltán, az új bútor tervezője mutatta be a sokféleképpen variálható berendezést. - Világszerte a kisbútorok kerültek előtérbe, elsősorban a modern lakónegyedek lakásméretei miatt. Többek között ezzel magyarázható a régi „Varia” bútorok népszerűsége. A kiállításon látható új „Varia” rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyeket a bútoripar fejlődése kínál.

Korszerű gyártástechnológiával készített modul bútor, amely egyformára szabott lapokból többféle variációban állítható össze. Festése vízhatlan, belül mosható, és felülete az új műanyagfurnérból sokféle színárnyalatban és mintásan készülhet. …A modern bérházakba előnyösebbek a középméretű szekrények, amelyekbe fehérneműt, könyveket, apróságokat és bárszekrényt is elhelyezhetnek.” (Fejér Megyei Hírlap, 1967. 09. 03.) 

Fejér Megyei Hírlap, 2017. 02. 28.

A Varia sikerének végül a hetvenes évek végén nagy sebességgel érkező „koloniál-korszak” vetett véget a hazai lakberendezésben. Azóta esetleg nyaralókban, fészerekben találkozhatunk a még megmaradt Varia darabokkal, amelyeket újabban lelkes bútorfestők öltöztetnek modern ruhába. „Fessük újra bútorainkat, otthon! Ha meguntuk, vagy ha már nem illik a nappaliba, akkor sem kell kidobni” – javasolja cikkében a Fejér Megyei Hírlap. Hatalmas divatja van a régi, megunt bútorok festésének, így a szerencsésebb Varia-túlélők talán még napjainkban is hasznos bútordarabként szolgálnak valahol.