A legújabb látványosság híre gyorsan elterjedt Budapesten, 1936-ban mindenki a spanyol sziámi ikerpárt akarta látni. Mi volt a titkuk és hogyan alakult így a sorsuk? Ezt próbáltuk kideríteni az Arcanum segítségével.

Magyarország, 1936. 05. 16.

Valaha a cirkuszok és vásári mulatságok állandó „kellékei” voltak a testi hibával élő emberek. Lehetett bármilyen torzulás, veleszületett betegség vagy szerzett elváltozás, kapva kaptak a mutatványosok a lehetőségen, hogy jó pénzért a nagyérdeműt szórakoztassák. Ezek a szerencsétlen flótások éhbérért mutogatták magukat, miközben „gazdáik” szép summát szakítottak. Egykoron létező iparágról beszélünk tehát, amelyben ugyanúgy ott voltak a csalók is. Azok a simlis „vállalkozók”, akik mindig megtalálják a módját annak, miként lehet legkönnyebben pénzhez jutni.

Magyarország, 1933. 08. 29.

Egy sziámi ikerpár egyértelműen a mutogatható kategóriába tartozott, szívesen írtak róluk az újságok, amint azt a fenti illusztrációban is láthatjuk. A széleskörű figyelem garantált volt, amikor ilyen emberek bukkantak fel bárhol a világon. A pénzszerzés lehetőségét magukban hordozták, így nem csoda, hogy gyorsan akadt valaki, aki ezt mielőbb szerette volna kiaknázni.

Nem volt ez másként azzal a combjuknál összenőtt ikerpárral sem, akiket a Varázsszínház, avagy a Borzalmak Háza munkára szerződtetett Budapesten, 1936-ban. Az ő történetükről még évtizedekkel később is cikkeztek az újságok.

„Csodaembert, szakállas nőt, egyszarvút, kétszarvút adnak-vesznek ott”

A Brassói Friss Újság, 1936. május 26-i számában szenzációként írnak a sziámi ikrek budapesti felbukkanásáról. Megtudjuk, hogy emberkereskedőktől kerültek egy spanyol artistanőhöz, Carmencitához, aki Budapestre hozta őket. Az újságíró még az összenövés jellegét is pontosan leírja. „A comb és a derék között űzött gonosz játékot a véletlen, így szemmel nem is látni egyebet, mint két egymáshoz simuló, kövérkés, egészséges leánytestet. A szemükön sokkal kifejezőbb az összenőttség. Nem beszélnek, csak néznek. Mária szebb, mint Conchita. Conchita arca ráncos és haragos” – teszi hozzá a szerző pontos megfigyeléseit.

A sziámi ikrek híre gyorsan elterjedt, mai szemmel nézve igazán remekül sikerült a marketingjük. Több újság is lelkesen adta hírül, hogy micsoda látványosság érkezett a városba.

„Néhány nappal előtt úgynevezett „sziámi ikerpár“ érkezett Budapestre. A két összenőtt spanyol leányt, Conchita és Maria Suares-t Carmencita artistanő vitte Manrézából Budapestre. Varázsszínház, avagy a Borzalmak Háza neve annak a faépületnek, ahol a puskagolyót elkapó Leóval, a zsilett-pengét nyelő nővel és az elevenen elégő fiatalemberrel szórakoztatják a közönséget. Most új számot illesztenek a műsorba, Conchitát és Máriát, az összenőtt ikreket.” (Brassói Friss Újság, 1936. 05. 26.) 

Magyarország, 1936. 05. 16.

A lányok eredetéről is kimerítő információval szolgál cikkében az alapos médiamunkás, aki minden kérdésére választ kap a lányokat támogató „impresszáriótól”, nem is akármilyeneket.

„— Manrézában van a világ legnagyobb torzszülött börzéje. Mindenféle csodaembert, szakállas nőt, egyszarvút, kétszarvút adnak vesznek ott.

— Mit fizettek Conchitáért és Máriáért?

— Körülbelül ezer pengőt.

— Úgy. És ki kapta ezt a pénzt?

— Don José Perez.

— Ki ez?

— A manrézi csodaember-tőzsde vezetője.

— Miért ő kapta? Az ő tulajdona volt a két leány?

— Az övé. Ez a börze tulajdonképpen nem is annyira börze, mint inkább nagykereskedés. A spanyol nép igen vallásos. Istencsapásnak tekinti a torzszülötteket és az ikreket. Még akkor is, ha nincsenek összenőve. Ha Spanyolországban valamilyen iker meghal, akkor a halott koporsóján kívül, kis jelképes koporsót is készítenek. Abban temetik el az életben maradt ikertestvér faszobrát. Cochita és Mária apja teherhordó munkás volt. Szörnyen félt Istentől és ezért nagyon dugdosta az emberek elől az összenőtt gyerekeket. Megvárta, amíg 18 évesek lesznek és aztán eladta őket Don José Pereznek...” (Brassói Friss Újság, 1936. 05. 26.) 

„Kapnak valami fizetést? — Ó, minek az nekik?”

További részletekkel folytatódik a riport a Brassói Friss Újság összeállításában, amelyben a meg nem nevezett impresszárió csak úgy ontja magából az intim részleteket.

Brassói Friss Újság, 1936. 05. 26.

„— Kérem, az összenövés területe ötven négyzetcentiméter. Ebből öt négyzetcentiméter csont. Nemesebb szervek nyúlványai is összenőttek. Talán szét lehetne őket választani, de egyelőre nem ez a cél.

— Tessék?

— Úgy értem, a rezsit be kell hozni... Bennünket humánus szempontok vezérelnek... Még nincsenek konkrét orvosi vélemények a szétválasztásra vonatkozólag. Tetszik érteni?... Van valami fontosabb szervi összetartozás közöttük... Például, ha Conchita combjába tűt szúrnak, ezt Mária is megérzi, de csak halványabban. A két leány 18 éves. Szemre egészségesek, fejlettek. A menedzserek szerint minden életörömük a táplálkozásban merül ki. Soha szerelemre nem vágytak. Csak azt szeretik, ha megsimogatják az arcukat. Orvosi megállapítás szerint, gyermekük nem lehet. Cochita nagyon szeret enni. Gyakran el is rontja a gyomrát. Mária néha kézimunkázik. Járni csak nehezen tudnak. Este négy ember emeli őket ágyba. A vánkost közéjük teszik, egymásnak dűlve alszanak. Mária lehajtja a fejét. Sóhajt. Ugyanabban a percben ugyanezt teszi Cochita is. Halálos kimerültség látszik mindkettőjük arcán.

— Kapnak valami fizetést?

— Ó, minek az nekik? Teljes ellátásban részesülnek és azon kívül Carmencita adoptálni is fogja őket.” (Brassói Friss Újság, 1936. 05. 26.) 

A lányok tehát hányattatott sorsú, spanyol lányok voltak, akiktől szabadulni akartak a szüleik, mert szégyellték őket. Jobban jártak tehát, hogy eladták őket, hiszen jó kezekbe kerültek, ráadásul éppen stigmájuk adta nekik a kenyérkereső foglalkozást.

Nem spanyolok, nem ikrek és nincsenek összenőve

Néhány nappal a hatalmas hírverés után azonban léket kapott a suhanó hajó. A Magyarország, 1936. május 22-i számában már egy rendkívül alapos riport számol be a legújabb fejleményekről, amit a spanyol sziámi ikrekről tudni lehetett. Az összeállítás a lányok leleplezéséről szól, kíméletlen őszinteséggel szétzúzva az eredeti történetet.

„Tudósítások számoltak be az összenőtt Conchita és Maria pályaudvari fogadtatásáról, szomorú életükről és rejtélyes spanyol származásukról. Az új sziámi ikreket Knapik Károly, a Jackie néven ismert pesti artista és felesége, Carmencita hozta Barcelonából Budapestre. Conchitát és Máriát a népligeti Borzalmak Házában mutogatták a közönségnek tízfilléres belépti díj ellenében. Rengetegen csodálták meg őket, és Knapikék nyakra-főre kapták az ajánlatokat az artistaügynökségektől és mutatványosoktól” – írja az előzményekben az újságíró.

„…Az ikreket annak idején én is megnéztem és bizonyos gyanakvással számoltam be róluk. Megkérdeztem akkor, nem lehetne-e szétválasztani őket! Azt a jellemző választ kaptam, hogy egyelőre nem ez a cél. Most megírhatom, hogy amikor saját kezűleg próbáltam az ikreket szétválasztani, Conchita és Mária fájdalmasan sikoltozni kezdett. Annyira természetes és olyan állatian fájdalmas volt ez a sikoltozás, hogy gyanúm majdnem eloszlott. Csupán környezetük keltett bennem bizonyos leküzdhetetlen kétkedést és ez késztetett arra, hogy a riport megjelenése után is folytassam a puhatolózást. A nyomozást ma délben siker koronázta. Minden kétséget kizáró módon megállapítottam, hogy Conchita és Maria Suarez nem összenőtt ikrek. Sőt nemcsak hogy nem sziámi ikrek, hanem csak nem is közönséges ikrek. Az egyik 21 éves, a másik 29 és elvált asszony. Nem testvérek, sőt még csak nem is spanyolok. Conchita Suarezt Horváth Ellának hívják, apja fővárosi kertgazdasági altiszt, a Ceglédi úton városi szükséglakásban laknak. Maria Suarez is pesti leány, Terinek hívják és kint lakik a Városligetben.” (Magyarország, 1936. 05. 22.) 

A továbbiakban pedig minden titokról lehull a lepel, és egy alaposan előkészített, majd kivitelezett csalás története tárul elénk. Amelyben természetesen minden szereplő magyar. Ügyesen megvalósított ötlet volt, amelyhez szükség volt az összes szereplő mindenfajta képességére. Pálmai Jenő újságírónak köszönhetően most mi is megnézhetjük a rövidfilmet, amely összefoglalja a „sziámi ikrek” igaz történetét.

Magyarország, 1936. 05. 22.

„Knapik Károlynénak rokonai vannak Barcelonában. Állandóan leveleznek velük. Az egyik ilyen Barcelonából érkezett levél borítékjába egy Pesten készült levelet tettek. Ezt a levelet Knapik diktálta nejének, aki lefordította spanyolra. A levélben Knapikné értesíti férjét, hogy Manrézában csodálatos fogásra tett szert: „összenőtt ikreket vásárolt a torzszülött-börzén”. Megírta, hogy mikor érkezik az ikrekkel Pestre, és megkérte a férjét, gondoskodjék arról, hogy a pályaudvaron ne keltsenek túlságosan nagy feltűnést, mert szegénykék nagyon félnek. Ezt a levelet betették a spanyol borítékba, majd felszólították lovag Jaminszky Lászlót, hogy lopja el Knapiktól a féltve őrzött levelet. Jaminszky feltűnő ügyesen teljesítette Knapikék kívánságát. ’Ellopta’ a levelet és rohant az artistaügynökségekre ’elárulni’ a szenzációt. Könyörgött, ne meséljék el Knapiknak, hogy ő fedte fel a titkot.

Ezután következett az ikrek elkészítése. Ellát és Terit berendelték a népligeti Borzalmak Házába. Itt levetkőztették őket és combjukat a külön, erre a célra készített hevederrel összekapcsolták. Ezt a hevedert Knapikék gurtni-nak nevezik. A combra külön párnát szerelt fel ikergyártó specialistájuk, hogy „ne fájjon a nagy nyomás”. A két lány ruháját az „összenövés” táján szabályosan felvágták, úgy, ahogy rendes sziámi ikreknél szokás. Azután becsomagolták őket a nagy fekete közös köpenybe és Knapiknéval taxin kirobogtak a kelenföldi pályaudvarra.

Közben a Keletin már gyülekeztek a felajzott artistaügynökök. Knapikné felszállt a lányokkal a Pest felé robogó bécsi gyorsra. Mindenkinek azt mesélték, hogy lemaradtak az előző vonatról. Amikor a vonat befutott a Keleti pályaudvarra, először Knapikné szállt le a vonatról. Meghatottan ölelte keblére a rég nem látott férjét. A tömeg egy ideig nem merte zavarni a megható családi idilt, majd Knapikné tört magyarsággal megmagyarázta, hogy a sziámi ikrek kirakodása nem olyan egyszerű. Vasutasok, hordárok és magas rangú vasúti tisztviselők segítségével nagy nehezen sikerült leemelni a vonatról Conchitát és Máriát. Tragikus látvány volt.

A tömeg meghatottan hallgatott a riadt csendben. Akadtak vajszívűek, akik könnyet morzsoltak szét a szemükben. Az ikreket taxiba tették és kivitték a Népligetbe. Itt levették róluk a hevedert és következett a II. számú ikresítő-eljárás. Kolódiumból, masztikszból és deákflastromból különleges ragasztószert készített a színház specialistája. A lányok combját először lemosták éterrel, majd összeragasztották őket a keverékkel. Ez a ragasztóanyag rendkívül erős, hártyaszerűen megkeményedik és tökéletes illúziót kelt. Annyira tapad, hogy éjszaka, előadás után valósággal szét kellett fűrészelni Ellát és Terit. Knapikék ezt a ragasztóeljárást csak akkor alkalmazták, amikor újságíró vagy orvos látogatásától féltek, a nagyközönség számára megfelelt a „gurtnizás” is. Ezzel az eljárással sikerült orvosokat is félrevezetniük.” (Magyarország, 1936. 05. 22.) 

„Nem kellemes dolog sziámi ikernek lenni. A ragasztó rettenetesen fáj, összehúzza a húst.”

Pálmai Jenő újságíró látogatást tett a „szabadnapos ikernél” is, és az erről szóló beszámoló további részletekkel gazdagítja ezt az egyébként is filmbe illő történetet.

„Ma délben meglátogattam a Ceglédi úton Conchitát, azaz Horváth Ellát. Az összenőtt iker rendkívül magányosan hatott így egyedül. Annyira megijedt, hogy nem is mert eleinte magyarul beszélni. Később kissé magához tért és hamisítatlan ceglédi úti dialektusban közölte velem, hogy az üzleten eddig mindössze tíz pengőt keresett, de ma délután havi 80 pengőért leszerződik Bienefeld bácsihoz.

A legtöbbet lovag Jaminszky László kereste, ő kerek húsz százalékot kapott a bevételből. Volt nap, amikor 250 pengő is összegyűlt.

— Kérem, ne tessék ránk haragudni — mondja. — Igazán nem kellemes dolog sziámi ikernek lenni. A ragasztó rettenetesen fáj, összehúzza a húst. Már alig tudunk ülni... A múlt héten annyira összeragadtunk, hogy alig bírtak szétválasztani bennünket. Már attól féltünk, hogy csakugyan összenőttünk. Ella mosolyog. Szabadnapja van.” (Magyarország, 1936. 05. 22.) 

„Ha valódi sziámi ikrek lennének, akkor is ugyanazt látná a publikum”

A sziámi ikrek témáját a Pesti Napló is feldolgozta. Az újság 1936. május 21-i számában a szerző hosszan fejtegeti olvasóinak a történetet, végül elmagyarázza, hogy teljesen mindegy, az ikrek valóban azok-e, akiknek mondják őket. Az élményen ez nem változtat.

„Az ügyes artista trükkjén mosolyognak a hozzáértők, és azt mondják, hogy az egész nem más, mint kegyes csalás: a közönséget károsodás nem éri, hiszen Knapik olyan elmésen csinálta, hogyha valódi sziámi ikrek lennének a leányok, akkor is ugyanazt látná a publikum, mint így.” (Pesti Napló, 1936. 05. 21.)