A macskák iránti rajongás végigkíséri a történelmet. Az ember és a macska viszonya sokat változott az idők során, és azt gondolhatnánk, hogy csak napjainkat jellemzi a társállatként való tartásuk. Ez azonban tévedés. A macska minden időben igen közel állt az ember szívéhez. Következzen most egy gyors válogatás a macskák kalandos életéről, ami macskatartóknak egyenesen kötelező olvasmány.

Megnéztük az Arcanum adatbázisában, mit találunk a macska iránti rajongásról és a macskák hírekben való szerepeltetéséről. Természetesen rengeteg edukatív tartalom is elérhető az egykori nyomtatott lapokban, most azonban kalandos életű macskák történetei és egyéb érdekességek következnek. Egyébként éppen ma van az Állatok Világnapja, de az augusztusban tartott Nemzetközi Macskanapot is ezzel az összeállítással pótoljuk.

1888. Csodákat mesélnek a macskazsír gyógyító erejéről

A Székesfehérvár és Vidéke című lap 1888. december 25-i számában kimerítő összeállítást olvashatunk az aktuális „macskahelyzetről”. Valószínűleg a karácsonyi számba szükség volt egy kis bulvár tartalomra, így kerülhetett be a cikk, amely egészen átfogó képet ad a házi kedvencek történetéről. Busás örökségek, harctéri trükkök és gyógyító erő - hogy csak néhány epizódot emeljünk ki a szöveg tartalmából.

Az Érdekes Ujsag, 1918.07. 25.

„Az egyptomiaknál a macska már szent állat volt. Isis istennőnek ugyanis tetszett egy ízben macska alakot ölteni magára, amint azt az egyptomi papok állították és tanították. Ebből valóságos macska-kultusz fejlődött ki. Ha egy czirmos kimúlt, az egyptomi jobban gyászolt, mintha családjának tagját siratná. Halállal bűnhődött az, aki egy macskát megölt, vagy bármi módon hozzájárult ahhoz, hogy a macska befejezze pályafutását. Cambyses, a ravasz persa király tudta ezt és midőn Egyptom ellen háborút viselt, pajzs helyett, minden katonájának egy macskát adott. Az ütközetnél az egyptomi harcosok eldobták fegyvereiket, mert féltek, hogy a perzsák a macskákban kárt tesznek, így okozták Egyptom vesztét a macskák.” (Székesfehérvár és Vidéke, 1888. 12. 25.)

A középkorban - folytatódik a beszámoló - a macskáknak gyógyító erőt tulajdonítottak. A kuruzslók macskazsírral gyógyították a betegeket, és később is csodás meséket hallani a macskazsír gyógyító erejéről. „Egy Weinrich nevű német tudós, az orvosi tudományok e kapacitása egész komolyan jegyez föl egy erre vonatkozó esetet” – emeli ki a szerző.

„Egy nürnbergi parasztleány nyavalyatörés ellen vén asszonyok tanácsára macskavért ivott. Betegsége csakugyan elmaradt, de az orvosság gyakori használata után nyávogni kezdett, később pedig egereket fogdosott. Annyi bizonyos, hogy Weinrich ezt a XVII. században mint komoly tényt írta meg, de hisz akkor komoly tudománynak tartották az aranycsinálást is. De a bölcsek kövét még sem találták meg.

…Colbert franczia miniszter szobáiban harmincz, negyven macska futkosott s többnek emléket is emelt Párisban a nagy államférfi. Nürnbergben 1784-ben egy Neuville nevű gazdag ügyvéd meghalt, s mikor végrendeletét fölbontották, a következő passzust olvasták benne: „Minden vagyonomat gazdasszonyomnak, Rost Annának hagyom. Kikötöm azonban, hogy macskáim életük végéig a házban lakjanak s ápolásukat és élelmezésüket Rost Anna a legszorgosabban végezze.”

Párisban Du Puis asszony, a hirneves hárfásnő, macskájának 5000 arany tallért hagyott és ápolását Drexel jezsuita páterre bízta. Vannak külön ezök még most is, kik hasonló végrendelettel tűnnek föl. A macskák nagy tisztelői azonban manapság főleg a vén kisasszonyok, akik különösen félnek az egerektől.” (Székesfehérvár és Vidéke, 1888. 12. 25.)

1914. Egy bírósági hivatalszolga macskavédő egyesületet alapít, majd a vádlottak padjára kerül

Meglepő lehet, de több mint 100 évvel ezelőtt már kiálltak a macskák jogaiért és az őket megillető, megfelelő bánásmódért. Több lap is beszámolt erről a fontos mérföldkőről, a macskavédő egyesület megalakulásáról. Most az Esztergom és Vidéke című újság 1914. április 26-i számából idézzük a részletes történetet. És azt, hogy végül miként vádolták meg az alapító urat becsületsértéssel.

„Az egyesület tiszteletreméltó elnöke Kovács Gergely nyugalmazott bírósági hivatalszolga. A hosszú idő alatt, melyet az igazságszolgáltatás kötelékében eltöltött, Kovács Gergely úgy kiművelte magát a jogtudományban, hogy akár ügyvédi irodát is nyithatott volna, ha a törvény ezt a foglalkozást formai kvalifikációhoz nem kötné. A Ferencvárosban, ahol évek óta lakik, meg is becsülik a nagy tudása miatt s amikor ebben a kerületben lelkes férfiak és asszonyok közreműködésével megalakult az első magyar macskavédő-egyesület, a közbizalom Kovács Gergelyt állította annak élére.

Lélekemelő momentum volt, amikor Kovács Gergely székfoglaló beszédében kifejtette, hogy mily kevéssé irigylésre méltó Magyarországon a macska helyzete, s fogadalmat tett, hogy minden tudását és tehetségét a szegény, félreismert macska faj sorsa javításának fogja szentelni. …Mihelyt a kellő anyagi eszközök rendelkezésére fognak állani, macska-otthont s macska-menedékházat fog alapítani elaggott, rokkant és züllött macskák számára. Addig is azonban, míg ezt a nagystílű programmját megvalósíthatja, erkölcsi támogatásban fogja részesíteni a macskákat. Ez az erkölcsi támogatás juttatta Kovács Gergely elnököt a vádlottak padjára.

Univerzum, 1961 (1-12. szám)

Egy napon, amint örömvölgy uccai lakására hazatért, a házmester lakásából szívtépő macskanyávogást hallott. Kovács Gergely fogadalmához híven, segítségére sietett a szorongatott macskának, s eközben súlyos nézeteltérés merült föl közte és a házmester közt. — Ne fájjon magának a más macskája! — ordított rá a házmester s kiutasította szobájából az elnököt, viszont Kovács Gergely azt ordítota, hogy neki úgyis mint embernek, úgyis mint a macskavédő egyesület elnökének joga, sőt kötelessége minden macska-ügyért síkra szállani, s energikus hangon követelte az állatkínzó házmesteri csemete példás megbüntetését.

…A folytatás az a per, melyet a házmester becsületsértésért és magánlaksértésért indított Kovács Gergely ellen s melyet a büntető járásbíróság tárgyalt. Kovács Gergely részletesen kifejtette a bíró előtt a macskavédő egyesület programmját s aztán emelkedett hangon jelentette ki, hogy Isten látja a lelkét, ő nem cselekedhetett másképpen. — De azzal, hogy nem távozott a lakásból, mikor a házmester arra többször felszólította, magánlaksértést követett el, — jegyezte meg a bíró. — Kérem tisztelettel, én távoztam volna, csak kötelességemhez híven tiltakozni akartam az állatkínzás ellen. — A szándék, elismerem, jó volt, de azért mégis csak büntetendő cselekmény az, amit elkövetett. — Ezt nem értem. Hiszen ha jó volt a szándék, akkor, mint az ügyvéd urak latinul mondani szokták, hiányzik a gonosz indíték. …A bíró húsz korona pénzbírságra ítélte a vádlottat, ami a macskák minden igaz barátját bizonyára fájdalommal fogja eltölteni.” (Esztergom és Vidéke, 1914. 04. 26.)

1924. A macska mint politikai eszköz: „Ez a macskadolog igen praktikus valami”

A macska annyira fontos házikedvenc, hogy még politikai eszközként is jó szolgálatot tehet. Ez derül ki az Uj Előre című lap 1924. július 30-i írásából, amely az amerikai elnök kampányához kapcsolódva tájékoztat egy bizonyos „macskaügyről”.

Interpress Magazin, 1975/6.szám

„Coolidge elnök úrnak megszökött a macskája. Megszökött — kérem — de nem hallottuk a fontos hírt, hogy megkerült volna. Hallatlan sajtómulasztás! Ilyet tenni! Egy elnöki macska megszökik és még csak egy firkancnyi hírt sem hoznak róla, hogy megkerült volna! …Nem lehet biztosan tudni, hogy az egész macskahistóriát nem csempészte-e be az újságokba a Coolidge-kampány bizottság, hogy ilyen módon drága elnök-jelöltünkre terelje a megcsappant figyelmet. Mert ez a macskadolog igen praktikus valami. Tudjuk, hogy a macska köszönés nélkül szokott vándorolni házról-házra és ha kedves kapitalista lapok annyiszor megírják drága elnökünkről, hogy megszökött és talán visszajött a macskája, akkor feltűnés nélkül is mindig napirenden lenne Coolidge úr és a Fehér Ház emlegetése.

Egy kis veszély is van azonban a macska történetében. Tudniillik a közönség annyira érdeklődni talál ezentúl az elnöki macska sorsa iránt, hogy elfelejti a gazdának a dolgát. A macska szaladás jobban a szívére nő, mint a gazdájának a “szaladása” és ez baj volna — Coolidgenak. — De nincs kizárva, hogy a Coolidge-macskát nem is az elnök kampánybizottsága találta fel, hanem az ellenpárt kampánybizottsága, még pedig rosszmájúságból, hogy gúnyolhassák, ha valaki azt kérdezi, hogy mi hír a republikánus elnökjelöltről? Ilyenkor a demokraták azt válaszolnák: “Semmi: megszökött a macskája! ‘Hát miért nem őrzi’ — volna a kérdés? És az ellen pártiak kéjesen válaszolnák: “Annyira együgyü — szegény, — hogy egy macskának a farkát sem képes megkötni!”

Nagyon figyelmes is a kapitalista sajtó. Biztosak vagyunk benne, hogy ha megkerül az elnöki macska, megírja, hogy az ország munkásnépe ne nyugtalankodjék. …De aztán mije fog megszökni, azt nem tudjuk. Van még elég állat a táborában, szökhet belőle olyan, amilyet a reklám-hajhászat csak kíván. És érdekkes lesz, amikor a Times-ben, World-ban, American-ban olvasni fogjuk, hogy La Follette elnökjelölt úrnak megszökött egy szocialista szamara, egy progresszív ökre, egy liberális barma vagy egy tollas jószága és az ország kispolgárai nyugtalankodni fognak, hogy mikor kerül elő a megszökött állat? Így ír Amerikában a polgári sajtó az elnökjelöltjeiért!” (Uj Előre, 1924. 07. 30.)

1925. Nyíregyházáról Zalaegerszegre: egy évig tartott a három macska útja

A macskák szabad élete és esetleges eltűnésük sok fájdalmat okoz a macskatulajdonosnak. A megkerülésük viszont annál nagyobb örömet! A kóborló macskák gyakran hatalmas távolságokat járnak be, és akár hónapok vagy évek múltán is hazatérhetnek. Ugyanakkor nem könnyű őket elköltöztetni, gyakran nagyon ragaszkodnak a megszokott portához, olyannyira, hogy akár vissza is mennek a költözés után. Egy ilyen esetről ír a Magyarság című lap 1925. március 22-i számában.

„A múlt héten három macska bámulatba ejtette Felsősima-tanya környékét. Egy éve annak, hogy Zajácz András nyíregyházi gazda Zalaegerszeg környékére költözködött. Bútoraival, gazdasági eszközeivel együtt hat macskáját is felrakta a vasúti kocsiba. Berendezkedés után pár nap múlva a három idősebb macska eltűnt. A múlt héten Moravszki, a Zajácz-féle tanya új tulajdonosa éjjel észrevette, hogy valami idegen macska kérezkedik be. Majd kővé vált meglepetésében, mikor a Zajácz-féle macska állt előtte, melyet most egy éve a költözködésnél segédkezve, ő tett ketrecbe. Hajnalban a második, reggel felé pedig megérkezett a harmadik is. A világlátott macskák tehát egy évig kóboroltak s átjöttek a Dunán, a Tiszán és mégis csak hazataláltak Zalaegerszegről!” (Magyarság, 1925. 03. 22.)

Komárom-Esztergom megyei 24 óra, 2012. 03. 24.

1927. Lindbergh majdnem elvitte macskáját az Atlanti-óceán átrepülésére

Azt gondolhatnánk, hogy mindent tudunk erről a csodálatos teljesítményről, az első repülésről, amikor két kontinens között a hős aviátor átrepülte az óceánt. Aki esetleg nem tudta volna eddig, Charles Lindbergh is a macskatartók közé tartozott, és nem akármilyen kapcsolat fűzte kedvenc macskájához. Még a történelmet író repülésére is majdnem elvitte magával. A történetről a Magyar Hírlap számolt be 1927 májusában. Aztán persze mindenki döntse el maga, vajon valóban így történt-e, amikor végül hátrahagyta kedvencét a kapitány.

„Most pedig Patsy lépett a nemzetközi közvélemény érdeklődésének színpadára. Patsy foglalkozása szerint szintén macska, és hosszabb ideje tart fenn szoros barátságot Lindbergh kapitánnyal, aki ezért egyetlen útitársává szemelte ki az Atlanti-óceán átrepülésénél, de a starthelyről mégis hazaküldte lakására a macskát. Nagyon hűvös szél fújt, hiszen néhány perccel Lindbergh útra kelése előtt még erősen esett az eső, és Lindbergh kapitány féltette macskáját a hűvös időjárástól. Úgy látszik azonban, hogy Patsy megjelenése a startnál szerencsét hozott Charles Lindbergh számára, akármilyen merész volt az az ötlet, hogy egészen egymaga jusson el leszállás nélkül New Yorktól Párizsig, minden kísérő nélkül, csak saját idegrendszerében bízva, mialatt kezében tartja a repülőgép kormánykerekét, New Yorktól egészen a francia fővárosig.” (Magyar Hírlap, 1927. 05. 22.)

1935. Tippy négy hónap után tért haza

A nagy, hihetetlen macska-vándorlások mindig megmozgatták a sajtó munkatársait. Ha persze maradt még hely az aktuális szám szerkesztésekor, és éppen szükség van valami könnyedebb tartalomra. Egy temesvári lap – nem tudván, hogy a történet egyáltalán igaz-e - lelkesen közölt egy ilyen vándorlást, amelyben 150 mérföldet bandukolt egy macska, mire hazatalált.

„Egy macska csodálatos turista teljesítményéről számoltak be legutóbb a bostoni állatkórház orvosai. A szóban forgó macskát Tippynek hívják és 150 mérföldes utat tett meg négy hónap alatt. Gazdái több mint négy hónappal ezelőtt Frieburgból a 150 mérföldnyire levő Belmontba mentek nyaralni. Magukkal vitték vonaton a macskát is, amely azonban másnap eltűnt. Azt hitték, hogy soha többé nem látják már viszont és kellőképpen megsiratták. Egyhónapi nyaralás után visszatértek városi lakásukba, most azután több mint négy hónap múlva hazaérkezett a városi lakásba a macska is. Teljesen ismeretlen utakon vándorolt, egészen lesoványodott és egyik lába útközben kificamodott. Este érkezett meg: a család hirtelen nyávogást hallott, kinyitották az ablakot és a macska beugrott rajta. Hazaérkezése után kórházba szállították, ahol helyretették a lábát” (Temesvári Hirlap, 1935. 12. 01.)

1944. A New York-i városháza macskája „meglehetősen züllött állapotban leledzett”

Ahogy fentebb már hivatkoztunk rá, az Egyesült Államokban akár politikai eszközként is felhasználhatnak egy macskát. New Yorkban azonban csak egy „kis színes”, városházi hírként került az újság hasábjaira Snooky, akit egyenesen rendőrök szállítottak haza a rezidenciájára. A Magyar Jövő egyik 1944-es lapszámában részletezték a történetet, megmutatva, hogy az amerikai demokrácia még a macskákat is kellő odafigyeléssel kezeli.

Tolnai Világlapja, 1941. 06. 04.

„Ha valami baj is volt az utóbbi napokban a városházán, annak vége van. Minden a rendes kerékvágásban van már, megkerült Snooky, a hűtlen, aki Halloween estéjén, a boszorkányok, macskák és félholdak éjszakáján eltűnt, hogy alkalmasint részt vegyen a boszorkány konvenció macska zenekarában. De Snooky visszajött, ha nem is a maga jóvoltából és a maga lábán, egy rádióautó csípte meg tíz blocknyira New York városházától.

A városháza riporter termében volt mindig Snookynak, a City Hall hivatalos macskájának a főhadiszállása s a rendőri kíséret oda is vezette vissza, ahol már nagy tisztességgel várták Snookyt. Newbold Morris, helyettes és ügyeletes polgármester La Guardia polgármester távollétében rövid beszédet mondott, amelyet Snooky fölényes türelemmel hallgatott végig, majd mintha mi sem történt volna, ide-oda surrant, a maga ügyes, sima és atlétikus modorában, szagolgatván a jól ismert helyiség egyes bútorait és szögleteit. Fotográfusok, riporterek, gyorsírónők, rendőrök és egyéb hivatalos közegek hallgatták végig az ünnepi beszédet. Morris beszédének utolsó részében ajánlattal fordult Snookyhoz, hogy nem volna-e szüksége egy fürdőre, tekintve, hogy a kitűnő macska meglehetősen züllött állapotban leledzett.

Azonban, akik ismerik a macskák víziszonyát, azok nem lepődnek meg annak hallatára, hogy Snooky még csak feleletre sem méltatta a kitűnő Mr. Morris atyai indítványát. Snooky akkor mutatott nagyobb érdeklődést, amikor élelmet hoztak elő s bár a salmont és a tőkehalat kedveli leginkább, válogatás nélkül habzsolt fel mindent, amit csak eléje raktak. Ebből pedig a jelenlévő éles elméjű újságírók azt állapították meg, hogy a boszorkány tivornyák talán érdekesek voltak Kacor király számára, viszont az élelmezési utánpótlás nem lehetett megszakítás nélküli. íme, ez Amerika. Az élet szeretete. Humor. Demokrácia még az állatok számára is. Ahol humor van, ott van megértés. S ahol ezek vannak, ott remény van.” (Magyar Jövő, 1944. 11. 30.)

2005. Emily a business class-on tért haza Wisconsinba

A legendás hazatalálások sorába illik egy 2005-ös történet is, amely szerint egy amerikai macska egy teherhajó konténerében utazott át Franciaországba. Szerencsésen túlélte a kalandot, és köszönhetően a címmel ellátott nyakörvjének, meg is találták a gazdáját, méghozzá Amerikában. A Magyar Szó egyik cikkében azt olvassuk, hogy Emily történetével tele volt a nemzetközi sajtó.

Hiába telt el tehát 100-150 év, a macskák csodálatos történeteire nagy igény mutatkozik a hazai sajtóban. Ez érthető is, a téma nagyjából kifogyhatatlan. Remélhetőleg a macskabarátok ennek őszintén örülnek.

Magyar Szó, 2005. 12. 02.