A szorgalmas és termelékeny munkavállalókra viccből még ma is sokan azt mondják, hogy „sztahanovista”. A kifejezés egy világrekorder, szovjet bányász nevéből ered, aki az akkori beszámolók szerint több ember termelési kapacitását egymaga képes volt teljesíteni.

Andrej Sztahanov (ahogy születésekor hívták) kiválasztott lett a sztálini idők munkaversenyében. Ő lehetett az, akinek jól megszervezett világrekordot biztosítottak, hogy a propaganda részeként példaként állhasson teljesítményével a többi munkás előtt. Bár a születési neve Andrej volt, a rekord felállítása után a Pravdában tévesen Alekszejként említették. A hírről ugyanis az újság szerkesztősége egy táviratból értesült, amelyben a keresztnév helyén csak egy A. szerepelt, az újságírók pedig az Alekszejt tartották a legvalószínűbbnek. Állítólag Sztahanov emiatt később levelet írt Sztálinnak, aki elutasította a változtatási kérelmet. „A Pravdánál nem tévedhetnek!” – válaszolta Sztálin. Sztahanov nem tudott mit tenni, kicseréltette a személyi iratait, és Alekszejként élt tovább.

Bányamunkás, 1972. 12. 01.

Sztahanov 1906. január 3-án, 118 évvel ezelőtt született. Ennek apropóján megnéztük az Arcanumban, mit találunk Sztahanov történetéről, mit jelentett valójában a sztálini munkaverseny, és mennyi hazugság övezte.

Önmaga rekordját is megdöntötte

„Alekszej Grigorjevics Sztahanov szovjet bányász, élmunkás, a szocialista munkaverseny névadója, egy korszak hivatalos példaképe. 1906. január 3-án született szegényparaszt családban. Mindössze három osztályt járt a falusi iskolában, a húszas évek közepéig béresként dolgozott. 1927-ben a donyeci Kadijevka egyik szénbányájába szegődött, keresetéből a családi álmot beteljesítve lovat akart venni. Dolgozott hajtóként, fékezőként, ácsolóvájárként majd festőmunkásként.

A Centralnaja Irmino bánya korábban nem büszkélkedett kiemelkedő mutatókkal, a helyi párttitkár azonban valami nagy eredménnyel akart előrukkolni a nemzetközi ifjúsági napra. A gondos felkészülésnek meg is lett az eredménye: a 30 éves Sztahanov 1935. augusztus 31-én a hatórás műszak alatt 102 tonna szenet termelt ki, azaz tizennégyszeres normát teljesített. A szovjet vájár önmaga rekordját egy hónapon belül megdöntve szeptember 19-én 227 tonna szenet fejtett ki a műszak alatt. Sztahanov egy hét múlva már a Pravda címlapján mosolygott, és egy példátlan propagandakampány központi alakjává vált.” (Bihari Napló, 2007. 11. 05.)

Bihari Napló, 2007. 11. 05.

„Ha jól élek a népi uralom alatt, akkor nekem is támogatnom kell a nép uralmát”

Sztahanov rekordja masszív mozgalmat indított el. A szocialista munkaverseny a mindennapok része lett, mindenki szeretett volna a legjobb lenni, és egyre nagyobb rekordot produkálni. A Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle egyik 1947-es száma például arról ír, hogy már minden üzemben nyilvántartanak egy-egy élmunkást, hogy büszkén és elkötelezetten ilyen módon fokozzák a termelő munkát. Az egyszeri rekord tehát országos mozgalommá nőtte ki magát.

„Az 1935 augusztus 30-áról 31-ére virradó éjszakán, Alekszej Sztahanov donyecvidéki vájár, addig még nem látott rekordot ért el a szén kitermelésében. Egyetlen műszakban 102 tonna szenet termelt ki. Ezzel a fennálló normákat 14-szeresen múlta felül. Alekszej Sztahanov kezdeményezését más iparágak sok munkása is azonnal átvette, így kezdődött a Szovjetúnióban a munkásoknak és kolhozistáknak ez a tömegmozgalma a termelő munka újabb fokozásáért, a termelés csúcsnormáiért. Tizenkét év telt el azóta és az eltelt évek folyamán a sztahánov mozgalom nemzeti jelleget öltött, a Szovjetúnióban manapság már a legkisebb gyárnak vagy kolhoznak is megvannak a maga sztahánovistái, saját termelésük reformátorai. De ez még nem minden, mert a szovjet üzemekben nemcsak egyes sztahánovista brigádokkal vagy szakaszokkal találkozhatunk, hanem egész „sztahánov-művek" is vannak, ahol az összes munkások, fejenként, másfél, két, három, sőt többszörösen túlhaladják a termelési normákat.” (Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle, 1947. 7. szám)

Természetesen tanácskozást is szerveztek a „sztahánovista” mozgalomnak, ahol a hős névadó megosztotta a hallgatósággal filozófiáját, amely számára a munkaverseny alapját jelentette.

„A sztahánov-mozgalom hajnalán, 1935 novemberében, a Szovjetúnió sztahánovistáinak első tanácskozásán, Sztálin meggyőzőn világított rá a sztahánov-mozgalom jelentőségére. Azt mondotta, hogy a sztahánov-mozgalom forrását a nép anyagi helyzetének gyökeres megjavulásában kell keresni. A szovjet rendszer alatt a munkások és parasztok jobban, ellátottabban és kulturáltabb körülmények között élnek. Ha jobb az élet, jobban megy a munka is, a normák kicsinynek tűnnek, a munkások és kolhozisták saját elhatározásukból múlják felül néhányszorosan a normákat. A szovjet ember ilyenképpen gondolkozik: „ha az állam gondoskodik rólam, ha munkát biztosítanak számomra, ha jól élek a népi uralom alatt, akkor nekem is támogatnom kell a nép uralmát, az országomat. Mivel támogathatom? A legtermékenyebb munkával." (Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle, 1947. 7. szám)

Bányászati és Kohászati Lapok - Bányászat, 2010. 11. 15.

„Ezeket a bizottság a legvisszataszítóbb ellenségeknek nyilvánítja”

Miközben a propaganda gépezete tovább tupírozta a munkaversenyt és annak sokféle vonatkozását, akadtak kétkedők is. Ami egyáltalán nem meglepő, hiszen sokan rájöttek, hogy egyszerűen fizikai képtelenség elérni azokat a számokat, amelyek a híradásokban szerepeltek. Nem volt azonban helye a kételkedésnek, aki nem hitt a számokban, annak büntetés járt. A Magyar Szó 1946. 02. 28-i számában komoly retorzióról olvashatunk.

„A bányászbizottság plénuma szükségesnek tartja, hogy figyelmeztesse mindazokat, akik becsmérlik Sztahanov elvtársat és rekordját, mintha az véletlen, elképzelt volna. Ezeket a bizottság a legvisszataszítóbb ellenségeknek nyilvánítja, akik a bánya legjobb embere ellen lépnek fel, hazánk ellen, olyan emberek ellen, akik önfeláldozóan dolgoznak, hogy megvalósítsák pártunk vezetője Sztálin elvtárs által kitűzött feladatokat. A párt bizottsága bízik abban, hogy Sztahanov elvtárs után újabb hősök jelennek meg, akiket szervezetünk örömmel és büszkeséggel fogad, mint olyan embereket, akik becsületes munkájukkal valósítják meg Sztálin által kitűzött feladatokat.” (Magyar Szó, 1946. 02. 28.)

Magyar Szó, 1946. 02. 28.

„Ne járjon annyit az éttermekbe, és ne veszítse el az önfegyelmét, ne garázdálkodjon!”

Sztahanov munkája elismeréseként egyre feljebb lépkedett a társadalmi ranglétrán. Mindez persze nem volt könnyű egy egyszerű bányásznak. Akadtak is gondjai, mert a hatalmas hírnév ellenére sem tudott a családjának megfelelő körülményeket biztosítani, és az itallal is meggyűlt a baja. A Kurír - reggeli kiadásának 1992. február 12-i számából derül ki néhány részlet azzal kapcsolatban, hogy a párt mi mindennel segítette Sztahanovot.

„A Központi Pártlevéltár utódszervezete, az oroszországi Legújabbkori Történelmi Levéltár gyűjteményéből került elő az a panaszos levél, amelyet a munkahős Sztahanov írt Sztálinnak. Sztahanov egyébként már 1936-ban letette a csákányt és egyre feljebb kapaszkodott a szamárlétrán: kezdetben előadó, majd bányaigazgató, 1943-tól pedig a Szénipari Minisztérium dolgozója. A fent említett levelet 1945 szeptemberében írta, akkor, amikor az egész ország romokban hevert. Nem véletlen, hogy a Központi Pártlevéltárban „Szigorúan titkos!” jelzéssel ellátva őrizték.

„C. M. Malenkov elvtársnak Az OK/b/P KB Titkárságának 1945. IX. 5-én kelt határozata értelmében bennünket bíztak meg azzal, hogy intézkedjünk Sztahanov elvtárs Sztálin elvtárshoz intézett, anyagi segítséget kérő levelével kapcsolatban. Beidéztük Sztahanov elvtársat, és kiderült, hogy valóban meglehetősen rossz körülmények között él családjával. Nagy családja van: négy gyereket és három öreget, őt magát is beszámítva 10 embert kell eltartania. Kétezer rubel fizetést kap, sokba kerül a lakás fenntartása és a család ellátása. Sürgősen intézkedtünk, hogy tatarozzák a lakást, néhány bútordarabbal is kisegítettük, és közbenjártunk a lakbér csökkentése érdekében. Elláttuk kedvezményes élelmiszer- és iparcikk-vásárlási könyvecskével és háromezer rubelre emeltük a fizetését. Ezenfelül Csadajev elvtárs megígérte, hogy keres számára egy kisebb nyaralót. Ami az autót illeti, valóban van két autója, de mindkettő rossz. Pobjedát még nem adhatunk, mert még nem került forgalomba, addig is keresünk neki valamilyen autót.

A Sztahanov elvtárssal folytatott beszélgetésből megállapítottam, hogy nagyon keveset olvas és kultúra tekintetében elmaradott. Már kértük önt, Malenkov elvtárs, adjon utasítást arra vonatkozóan, hogy könyvet juttathassunk Sztahanovnak. Nem valószínű, hogy nyomban ráveti magát a könyveire, de a juttatás valószínűleg felkelti az érdeklődését. Ami a magánéletben tanúsított magatartását illeti, keményen megfedtük és figyelmeztettük, hogy ne járjon annyit az éttermekbe, és ne veszítse el az önfegyelmét, ne garázdálkodjon. Kezdetben mindent tagadott, de amikor szembesítettük a tényekkel, ígéretet tett arra, hogy megváltozik. Majd meglátjuk, mennyit ér az adott szava... Ezt végeztük Sztahanov panaszos levele nyomán.” (Kurír - reggeli kiadás, 1992. 02. 12.)

A hazugságspirál teljesen szétzilálta „Sztakanov” életét

A Bihari Napló egyik 2007-es számában részletesen is írtak arról, hogy Sztahanov komoly lelki gondokkal küzdött és alkohollal próbálta „gyógyítani” magát. Ahogy a lapban olvassuk, a kiválasztottaknak egyáltalán nem volt rózsás a helyzete: „A sztahanovisták nemcsak munkájukkal, életükkel is példát mutattak, ők lettek az „új szovjet ember” széles körben népszerűsített megtestesítői, Sztálin is sokszor hivatkozott rájuk. Társaik között mégsem voltak népszerűek, mert a mozgalom indítása normaemeléssel járt, a sztahanovistákat sokszor szóban és tettleg is bántalmazták.” Sztahanov tehát egyúttal áldozata is lett saját, kivételezett helyzetének.

Fejér Megyei Hírlap, 1972. 08. 23.

„Sztahanov élete is alapvetően megváltozott - bútorozott, háromszobás lakást kapott, gyógyüdülőbe szóló családi utazást biztosítottak számára, helyreszóló jegyei voltak filmvetítésekre és kulturális eseményekre. 1936-ban felvették a párt tagjai közé, az egyik karagandai bánya vezetője lett. Kétszer tüntették ki a Lenin-renddel, megkapta a Munka Vörös Zászló érdemrendet, 1970-ben a Szocialista Munka Hőse kitüntetést, és a Legfelsőbb Tanács képviselője is volt. 1935-ben az ő fényképe szerepelt a Time magazin címoldalán. Magánélete már korántsem alakult ilyen fényesen: két házasságából négy gyermeke született, második felesége 17 évvel volt nála fiatalabb. Idővel a pohárhoz nyúlt, ezért „Sztakanovnak” nevezték (utalásként a pohár jelentésű orosz szóra). Élete végén idegbetegséggel került kórházba, s ott is halt meg 1977. november 5- én. Torez városában temették el, a halálát követő évben az ukrajnai Kadijevka városa az ő nevét vette fel. A glasznoszty idején erősítették meg hivatalosan, hogy Sztahanovot rekordja felállításában két tapasztalt társa segítette, az ő egyedüli dolga az volt, hogy minél gyorsabban omlassza a szénfalat, de a teljesítményt egyedül neki számolták el.” (Bihari Napló, 2007. 11. 05.)

Vendégségben Sztahanovnál

„Alekszej Sztahanov 67 éves. A munka veteránja, aki azonban nem akar nyugdíjba vonulni, s mint fiatal korában tette, ma is minden reggel elindul a bányába, ahol dolgozik” – olvassuk a Bányamunkás egyik számában a Sztahanovról szóló portréban. Érdemes megfigyelni, hogy még ekkor is dacoltak a valósággal, Sztahanovot szűnni nem akaró tettvággyal és újabb rekorderként jellemezték. Hogy is lehetett volna másként? Ő már mindörökre a munka állhatatos hőse lett.

„A vájárra új, nehéz feladat várt: hitelessé kellett tennie a bámulatos eredményt. És Sztahanov ezt a feladatot is teljesítette. Kilenc napon keresztül műszakonként 175 tonna szenet termelt, majd a következő dekádban 225 tonnát.” (Bányamunkás, 1972. 12. 01.)

Bányamunkás, 1972. 12. 01.

„Alekszej Sztahanov most szemben ül velem. Haja ősz, sovány arcán mély barázdát szántottak az évek. Csak a szeme csillog fiatalos tűzzel, mint azokban a távoli években. A keze is erős, a kézfogásából érzem. Különben lassan jár, néha már nehezére esik a mozgás. — A betegség elkínzott — mondja, mintha bocsánatot kérne. — Az öregség elől nem menekülhet az ember. Az orvostudomány persze mindent megtesz. Nemrég a donyeci kórházban ápoltak. Utána sokkal frissebbnek, erősebbnek éreztem magam. A fiatalság azonban nem tér vissza. S nekem dolgoznom kell... Ezt minden kétkedés nélkül mondja, őszintén, meggyőzően. El kell hinni, hogy a pihenést, nem az ő számára találták ki.” (Bányamunkás, 1972. 12. 01.)

Sztahanov kétes dicsősége is Sztálin nagyságát hivatott igazolni

A légvár hazugságokra épült. Semmi sem úgy történt, ahogy a legendáriumban szerepelt. Valójában a sztálini hatalom megszilárdítása volt a cél, és a valós ipari helyzet eltitkolása, ennek lett az egyik hőse, illetve inkább áldozata a fiatal bányász. Magyarországon erről 1989-ben már bátran lehetett írni, az Észak-Magyarország meg is tette.

„Jöttek az újabb bányászok, traktorosok és persze traktorosnők ... És jöttek a jelentések — országos és területi szintűek —, melyek egytől egyig csodálatos tervtúlteljesítésekről számoltak be. Úgy tűnt, egyre közelebb az „utolérés” és a „megelőzés”. Közben pedig csak kevesen tudták, hogy már 1931 óta folyamatosan esett az ipari termelés. Kevesen tudtak azokról a táviratokról is, melyeket Sztálin küldött a köztársasági és területi szerveknek, s melyekben megtiltotta a valós adatok közzétételét. Nehezen állná meg helyét itt az a magyarázat, hogy Sztálin az eredmények szépítésével még jobb munkára akarta ösztönözni az embereket. Sokkal inkább hihetőbb, hogy újabb lendületet szeretett volna adni a tömeghipnózisnak, erősíteni akarta az embereknek az igaz és tévedhetetlen vezérbe vetett hitét.” (Észak-Magyarország, 1989.01. 06.)

Ebből a cikkből az is kiderül, hogy pontosan miként zajlott a legelső rekord felállítása, hogyan csapták be a nagyvilágot az emberfeletti teljesítménnyel.

„Petrov a harmincas években annak a településnek volt a párttitkára, ahol Sztahanov szenzációs termelési rekordjait elérte. Annak idején Petrov a rekordokért nem kevés vállveregetést és dicsérő szót kapott odafentről. E dicsőség megszerzésére azonban ravasz trükköt eszelt ki. Sztahanov mellé két másik bányászt — Boriszenkót és Csigoljevet — állított, s hármuk együttes teljesítményét mérték. Való igaz, hogy ők hárman hat óra alatt 105 tonna szenet fejtettek ki. A szenzációs rekordról szóló gyorsjelentésben viszont csak Sztahanov neve szerepelt, Boriszenkóról és Csigoljevről szót sem ejtettek. S hogy a többi bányász sem leplezte le a párttitkárt, arra nyomós okuk volt: Petrov felhívta a figyelmüket arra, hogy aki kifecsegi az igazságot, azt a „nép ellenségének” bélyegezteti. S hogy ez mit jelentett akkortájt, azt senkinek sem kellett elmagyarázni.” (Észak-Magyarország, 1989.01. 06.)

Végül minden titokra fény derül

Sztahanov élete egyáltalán nem volt sikertörténet. A mindent átható propaganda viszont olyan erővel működött, hogy a bányász neve még ma is egyet jelent az emberfeletti teljesítménnyel. Ám annak ellenére, hogy nyilvánvaló hazugságon alapult a termelési rekord, még manapság is előkerül egyfajta viszonyítási pontként.

Bihari Napló, 2010. 08. 11.

„A híres szovjet bányász, Alekszej Sztahanov nevével fémjelzett mozgalom egy hazugságon alapult. A legendás vájár csak úgy ontotta a rekordokat. Volt, hogy 7 tonna helyett 227 tonna szenet fejtett ki egy műszak alatt. A norma harminckétszeresét! Csakhogy - ezt titkolták – egy egész brigád dolgozott a keze alá. Sztahanov végső soron a balos propaganda hazugsággyárának terméke volt. Csalódottan, alkoholistaként halt meg. Kár a tehetséges, szorgalmas bányászért. És valamennyi áldozatért.” (Dunaújváros, 2016. 11. 11.)