"A közpénzek ellenőrizetlenül folynak el a labdarúgásban" - ezt állapította meg az MSZMP KB Titkársága négy és fél évtizeddel ezelőtt. A labdarúgásban kialakult erkölcstelen, törvénytelen viszonyokon sürgősen változtatni kell. Ez volt a konklúzió. Egy ideig még úgy tűnt, van visszaút a világ labdarúgásának élvonalába. Aztán kiderült, hogy nincs. Harminckét évvel ezelőtt véget ért a magyar válogatott világbajnoki küzdelmeinek története. Azóta egyfolytában le vagyunk selejtezve.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1938. május 29-én került kihirdetésre és lépett kihirdetése napján hatályba az 1938:XV. törvénycikk „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának hatályosabb biztosításáról” címmel, melyet azonban a korabeli közvélemény és sajtó jó része egyszerűen csak (első) zsidótörvény néven emlegetett.

Mily magasan volt az egykori mélypont a mostani idők csúcspontjához képest! Ez Mohács! Ez kellett nekünk! Ezt mondták az optimisták majd fél évszázaddal ezelőtt, amikor azt hitték, hogy nincs lejjebb. És még a pesszimisták sem sejtették, hogy mennyivel lejjebb lehet még. 

A jó népnek kis focival is megelégszik, a rossz a nagyot sem becsüli. A magyar labdarúgók évtizedek kemény munkájával javították föl annyira a magyar népet, hogy az utcakőhöz verje a fenekét a boldogságtól, ha nagy nehezen kiharcolják a döntetlent Izland ellen, és csak a 16 között esnek ki nagyarányú vereséggel az Európa Bajnokságból. Egykoron világbajnoki ezüstérmektől támadt fel a fővárost felforgató népharag.

Hetvenöt évvel ezelőtt, az 1943. május 16-ról 17-re virradó éjszakán a Royal Air Force, a brit Királyi Légierő speciális célpontok elpusztítására létrehozott és kiképzett 617-es repülőszázada sikeres támadást hajtott végre a Möhne és az Eder folyókon levő gátak ellen.

Legenda, szimbólum, a magyar vállalkozó archetípusa. Ezt mondták Demeter Béláról, a "meggymagos" emberről, aki a rendőrállam rendőrtévéjének Kék fényében a nép ellenségének tetszett, az utókor szemében pedig népi hős. Az általa megvesztegetett korrupt vezetők viszont teljesen kiestek a közemlékezetből.

Egy hónappal azután, hogy Németország 1940. május 10-én megindítja támadását Franciaország ellen, az Olasz Királyság is hadat üzen Nagy-Britanniának és Franciaországnak.

Zene és költészet termett egykoron a szocialista munka mezején. Csasztuska-brigádok járták az üzemeket, daloltak műszak előtt, után, műszakváltáskor és ebédidőben, dicsérték a jókat, korholták a rosszakat. Beszolgáltatás, békekölcsön, ötéves terv, pártkongresszus, munkaverseny, hidegháború - a csasztuska mindenről megdalolta a tutit.

Immáron száz évvel ezelőtt, 1918. május 7-én a központi hatalmak képviselőinek és Románia miniszterelnökének aláírásával megszületett a bukaresti béke, mely végett vetett a felek közti hadiállapotnak, lezárva ezzel a Románia által 1916 nyarán indított (és román vereséggel végződő) offenzívát. 

Ahol kapitalizmus, ott verseny, ahol verseny, ott reklám. Nincs kapitalizmus, nincs verseny, nincs reklám. És mégis volt. De milyen volt? Milyen a reklám, amely mögött nincs érdek? Érdektelen. A kivételek kivételével. Az érdektelen reklám szimbóluma hat évtizede a "Cipőt a cipőboltból". Ha volt ilyen, ha nem volt.