Arcanum blog

Malacvízió

Mazsola, Manócska és a többiek

2019. július 23. - hacsa.

"Ilyen új s eredeti mese negyedszázadban egy születik. Mintha a magyar Andersennel találkoztunk volna!" Ezt írta az Újság 1941. december 19-én egy 19 éves lányról, aki tizenkét éves korában publikálta első meséjét és tizennégy évesen első meseregényét.

Ezzel a magasztalással az volt az egyetlen probléma, hogy ugyanazzal a szöveggel jelent meg egyidőben egy sor másik lapban is, az Esti Újságban, a Függetlenségben, az Új Magyarságban, a Népszavában. A Dante Kiadó hirdette  így újságcikknek álcázott jelöletlen reklámszövegében ifjúsági könyvei között Bálint Ágnes meseregényét, Az elvarázsolt egérkisasszonyt. 

mazsola_11.jpg

Bálint Ágnes (1922-2008) (Magyar Nemzet, 2008. október 25.)

A csodagyerek mintha-Andersen azután valóban a legnépszerűbb magyar meseírók közé emelkedett. Az első televíziós gyerekgeneráció mesevilágát egyértelműen ő határozta meg. 

1958-tól, a rendszeres televíziós meseszolgáltatás kezdetétől a Magyar Televíziónál dolgozott, és ő volt ott a mesefelelős. 

 mazsola_1.jpg

Az eredeti TV-maci (amelyet 1979-ben "modernizáltak"). (Magyarország, 1972. november 12.)

Bálint Ágnes találta ki a TV-macit is, aki a tévémese előtt fogat mos, mese után lefekszik (és ezek szerint sosem mesél neki a macimama, csak tévémesén él). Figyelmes gyerekek a maci nemi identitásával kapcsolatos kérdéseket feszegették: "Miért köp /ti. fogmosás után - Hacsa/ fiúhangon, ha egyszer lányoknak való pöttyös hálóing van rajta?" Bálint Ágnes elárulta, hogy eredetileg csíkos pizsamás fiúnak képzelte el a Tévé-Macit, ám utólag a rendező megváltoztatta a koncepciót, mondván, a nadrág szára eltakarná a mackó esetlen mozgásának báját." (Népszabadság, 2013. május 23.)

Kezdetben a bemondók olvastak fel meséket, aztán betanulták őket kívülről, majd állóképeket mutattak a bemondók helyett mese alatt. Több mint három év telt a rendszeres tévéadás beindítása után, mire rendes tévémeséket kezdtek sugározni. A Futrinka utca lakói, Cicamica, Böbe baba, Morzsi kutya, Liba Leontin és a többiek 1962 elején léptek be a(z akkor még  ugyancsak kisebbségben lévő) tévéző gyerekek életébe. 

1963 nyarán a Futrinka utca népe beköltözött a Cicavízióba. A Cicavízió külön monoszkóp alatt jelentkezett szombatonként 19 óra 20 perckor a fél nyolcas TV-híradó előtt.

mazsola_12.jpg

A Cicavízió monoszkópja. (Képes Újság, 1975. december 27.)

1963 november 6-án tűnt fel először a képernyőn Manófalvi Manó és fogadott malaca, Mazsola, a Futrinka utca új lakói. Őket ekkor a TV-maci még nem láthatta, mert a TV-nek ekkor még nem volt saját macija, avagy a TV-macinak nem volt még ekkor saját tévéje. A TV-maci csak 1964-től köpött. 

Bálint Ágnes talált ki mindenkit, aki a Cicavízióban fennállása kb. két évtizedében szerepelt, és mindent, ami a Cicavízióban történt. A Futrinka utca lakóitól Frakkon, a macskák rémén keresztül Kukoriig és Kotkodáig.

Mazsolát Bródy Vera, a bábtervező már évekkel korábban megtervezte Bálint Ágnesnek egy másik (Vitéz Lászlós) történetéhez, de abból kimaradt, és név nélkül, mese nélkül porosodott a raktárban. A Futrinka utcát rendező Kende Márta szerint neki jutott eszébe, hogy a turcsi orrú, zöld kismalacot aktivizálják, és ő találta ki a Mazsola nevet is. Más forrásból viszont úgy tudjuk, hogy ez Bálint Ágnesnek jutott eszébe, és ő adta neki kishúga egykori becenevét. (Pajtás, 1976. november 24.) /Blazsek-Dixon Dóra a Bálint Ágnes Emlékház nevében 2020. szeptember 3-án küldött e-mailjében arról értesített bennünket, hogy a 24.hu cikkében, amelynek alapján azt állítottuk, hogy a rendező, Kende Márta magának tulajdonította a Mazsola név kitalálását, tévesen tulajdonították a rendezőnek Bálint Ágnes egyik nyilatkozatát. Tehát nincs kérdés: Bálint Ágnes a névadó. Viszont a Pajtás is tévedett, mert a szerzőnek nem volt lánytestvére, legfeljebb az unokahúgára hivatkozhatott. hacsa/

Manófalvi Manó egy madárijesztő elhagyott kalapjában lakott, amelyet egyszer csak elfútt a szél. Ekkor beköltözött egy sütőtökbe. Ez a tökház a Futrinka utca legvégén állt. Már künn a természetben. Mazsola pedig alulfejlett, csenevész malac volt, a gazdája elkergette, mondván, hogy sosem lesz belőle normális disznó. A hajléktalan malac úgy ismerkedett meg Manócskával, hogy a tökházának a kerítését igyekezett befalni. Erről Manócska határozottan lebeszélte, cserébe viszont befogadta őt. Így kezdődött a kb. kétszáz epizódból álló sorozat, mely nemcsak itthon és nemcsak a tévében volt óriási siker, hanem az egész szovjet blokkban és valamelyest még azon túl is. Mazsola és Manócska "élőben" is rengeteget szerepelt gyerekközönség előtt szerte az országban. 

mazsola_3.jpg

Manócska, Mazsola, Havas Gertrud és Bölöni Kiss István. (Pajtás, 1976. november 24.)  

Manócska hangja és mozgatója Bölöni Kiss István, Mazsoláé Havas Gertrud volt. A két kiváló bábművész boldog házasságban élt, míg meg nem halt - 1982 áprilisában közös otthonában gázmérgezésben. 

Így jellemezte Támadi Gábor a Család és iskola 1964. május elsejei számában a tökház lakóit: "Én a televízió Mazsoláját azért szeretem, mert Mazsola olyan, mint a legtöbb gyerek, mint az én kisfiam, vagy akárki másé. Közkeletű felfogás szerint amolyan rosszcsont. Mazsola makacs, Mazsola engedetlen, igyekszik kijátszani Manócskát. Este lefekvéskor fedezi fel, hogy éhes, hogy enni akar, csakhogy ezzel is elhúzza az időt. Amikor ki kell öntenie az udvaron a vizet a vödörből — mert így egyszerűbb — csak az ajtó elé önti. Bogánccsal megdobálta, ha jól emlékszem, a komoly és méltóságteljes Bagoly bácsit. Aztán felment a háztetőre és nem tudott lejönni. Mazsola tehát olyan, mint a mi gyerekeink. Ezért szeretem. Manócska persze zsörtölődik, de csodálatosan türelmes. Nem zavarja el maga mellől Mazsolát, nem inti le, nem hallgattatja el erőszakosan. Olyan mint az igazi okos felnőtt. Manócska nagyszerű. Mert nehéz dolog a türelem. Talán a legnehezebb. Mert a gyerek nemcsak paj- kosságával teszi próbára, de vágyaival is. Mindent szeretne — és mindent azonnal." A szerző nem egészen jól emlékszik, mert a bogáncstámadás áldozata Varjú bácsi volt, de ennek nincs túlzott jelentősége.

A tökházban minden rosszaság jól végződött. A rosszcsont mindig belátta, hogy rossz volt, Manócska mindig humánus eszközökkel láttatta ezt be vele, és a végén mindig szeretet volt és happy end. 

mazsola_4.jpg

Család és iskola, 1964. május 1.

A gyerekek imádták a sorozatot, mert azt üzente, hogy a rossz gyerek is jó, kedves és szeretik. A felnőttek is imádták a sorozatot, mert azt üzente, hogy mindig a felnőttnek van igaza.

Az 1965-ös év legsikeresebb gyerekkönyve a Mazsola volt, pedig ebben az évben jelent meg Janikovszky Éva klasszikus műve, a Ha én felnőtt volnék is. Bauer Tiborné a Jelenkorban így jellemzi a Mazsola-sorozatot: "A nyolc kis novellisztikus állatmese stílusában, fordulatosságában, szerkezetében a népmesék frissességét árasztja. A figurák groteszkségéből áradó humor egybefonódik az események sokszor meghökkentően mulatságos bonyolításával és az eleven nyelvvel. Pedig tulajdonképpen nem sok történik a cselekményben. Körülbelül annyi, hogy Manócska szegényes paraszti környezetre emlékeztető tökházikójában szerényen és dolgosán éldegél, miközben több-kevesebb sikerrel nevelgeti a néha nyafogó, máskor akaratos, a lustaságban és jószándékban egyaránt jeleskedő Mazsola malacot. A ma óvodáskorú gyermekének azonban életre szólóan kedves élményt jelentenek ezek a históriák. /.../ Remekül mulatnak a víztől vonakodó, majd a fürdésben megmárosodott Mazsolán. Élvezik kudarcba fulladó hősködéseit, meg kedves meséjét a zöld disznóról." (Jelenkor, 1966/9.)

Thiery Árpád ugyanebben a lapban fejti ki mélységesen negatív véleményét a Cicavízió világáról: "A televízió gyermekműsoraiban - véleményem szerint - a legsúlyosabb problémát az avult szemléletmód okozza, egy sajátosan passzív konzervativizmus, amely legplasztikusabban az esti meseműsorokban jut kifejezésre./.../
A felnőttek világát egész szövetrendszerében átitatja a gondolat és a technikai eszközök gyors modernizálódása — maga a televízió is, mint készülék s mint információs rendszer technikai bizonyítéka ennek - ugyanakkor a tv-mesék, a gyerekműsorok - kevés kivétellel - talán valami rosszul értelmezett szellemi dajkálgatás miatt csökönyösen áporodottak, kuglófos zsúrhangulatot bocsájtanak ki magukból, hiányzik belőlük az élet természetes lüktetése. Tanulságaik legtöbbször elvont, általános moralizálások, megoldásaik pedig gyakran gyermetegek - ez mindenekelőtt a „saját" esti mesékre vonatkozik
./.../ A mesékben, gyermekműsorokban tapasztalható legsúlyosabb hiány az életszerűség. /.../ A négy-ötéves (és még náluk is idősebb) gyerekek pedig a Cica-Mica és a Mazsola bábjelenetek korszerűnek nem nevezhető élményével vonulnak éjszakai nyugovóra. /.../ Kétségtelen, hogy a gyerekek színvonalérzékenysége rendszerint az emóciók mögé szorul." (Jelenkor, 1968/7-8.)

mazsola_5.jpg

Tádé, a tengerimalac, aki a tökház harmadik lakójaként behozza a kistesó-problematikát a sorozatba. (Képes Újság, 1975. december 27.

Ami a gyerekeknek a "színvonalérzékenységet háttérbe szorító" emócióját illeti, hát az valóban elsöprő erejű volt a Futrinka utca egész népével kapcsolatban. Irdatlan mennyiségű levél érkezett a Futrinka utcába. A Posta regiszterébe be is került a Futrinka utca azzal, hogy az oda címzett leveleket az Akadémia utca 17-be, a Magyar Televízió gyermekosztályára kell továbbítani. "A Futrinka utcai posta nemcsak leveleket őriz. Garmadával érkeznek ide rajzok, fényképek és más ajándékok, például csinos kis babaruha bének, csokoládé, és egy fél- fülű egér Cica-Mica részére a következő sorok kíséretében: 'Mivel Cica-Mica nem szeret dolgozni, nincs pénze ennivalóra, így azt gondoltuk, hogy ezzel a kisegérrel jóllakhat. Igaz, az egyik füle elveszett, de ha megtaláljuk, majd azt is elküldjük. étvágyat kívánunk.'/.../ ...egyszer Cica-Mica megkérdezte a gyerekeket: vajon honnan van az embereknek pénzük? Cica-Mica ugyanis nem akart dolgozni, inkább az undok egércsaládhoz ment ebédelni, de nem ízlett neki az étel. A kérdésre a Futrinka utcába 5—600 levél érkezett. A levélírók egyhangúlag azt tanácsolták Cica-Micának, menjen el dolgozni, mert az emberek általában úgy keresnek pénzt." (Magyar Nemzet 1963. december 24.)

Ezt a negédes beszámolót a gyerekek tőlük elvárt, a munka erényét egyöntetűen kiemelő válaszairól ugyanaz a Vilcsek Anna írta, aki korábban még arra figyelmeztetett finoman, hogy "a gyakorlati pedagógiai intelmek és tanulságok általában, érzésünk szerint, túlságosan ránehezednek magára a játékra". (Magyar Nemzet, 1962. január 30.)

 mazsola_6.jpg

 A Futrinka utca belső részének lakói. A szeleburdi Böbe baba, akinek affektáló hangját (Major Ida) annyi gyerek utánozta, hogy azt némelyek már közveszélynek érzékelték; Morzsa kutya, aki a rendet és igazságot képviseli és Cicamica, a kényeskedő, sznob, urizáló macska. (Képes Újság, 1964. január 25.

"Egy anyuka azt kérte Manócskától, hogy az esti mesében Mazsola többször is egyen, mert az ő kisfia csak akkor hajlandó enni, amikor Mazsola is eszik." (Népszava, 1965. január 10.) Manócska "még sohasem pofozta meg Mazsolát. Pedig néha maguk a nézők biztatják erre. 'Verd el jól azt a haszontalan kis Mazsolát!' - írják néha a gyerekek, akiket vernek otthon./.../ "Tavaly, húsvét után egy fiatal óvónő kétségbeesett levelet írt a televíziónak: 'Eddig azt tanítottuk a gyerekeknek, hogy a húsvéti nyúl csak legenda, sőt elvittük őket Erikáékhoz, hogy nézzék meg a nyulakat. A gyerekek láthatták, hogy a nyúl nem képes tojást festeni. Most jönnek hozzám, hogy Mazsolának is a nyuszi adott tojást. Igen, Mazsola a nyuszitól, Fülöpkétől kapott hímes tojást, baráti alapon. És a gyerekek felzúdultak, amiért Mazsola ilyen kapcsolatot tart fenn egy legendával.'” (Tükör, 1966. március 15.)

A Futrinka utca lakói betörtek a játékboltokba. Mindegyik szereplőt sorozatgyártották filcből, szivacsból, műanyagból. Egy helyőrségi tiszti lakótelep szuterénjában 85 tisztfeleség készítette a műanyag Cicamicákat, Böbe babákat, Manócskákat, Mazsolákat.

mazsola_7.jpg

Cicamicák. Honvédségi Szemle, 1966/7. 

Az 1967-es farsangi szezonban divatba jöttek a Futrinka utca lakói. "Sokan kerestek már Belphegor-jelmezt, és az idei farsang jelmezújdonságai ezenkívül a Böbe baba, a Morzsi, a Mazsola és a Manócska — felnőtt méretekben."  (Népszava, 1967. január 8.)

A gyerekruhákon a legdivatosabb díszítés állítólag a Mazsola és a Manócska volt. (Esti Hírlap, 1967. március 22.)

"A Simontomyai Fémtömegcikk Üzem hivatalos levélpapírján értesítette Manócskát: 'Mellékelten küldjük az üzemünk által gyártott, dombornyomott és színtartó festésű házszámtáblát, Futrinka utca 111. felirattal, hogy ne érje szó a tökház elejét.'” (Népszava, 1970. november 6.)

mazsola_8.jpg

A tökház és lakói mint cukrászati alkotás. (Esti Hírlap, 1966. december 6.)

Nem hinnénk, de egyszer még Mazsolát is elérte az öncenzúra kaszája:  "A hatvanas évek közepén egy alkalommal nagy lett a riadalom a tévészékházban, amikor kiderült, hogy másnap jelentősen emelkedik a tejtermékek ára. Nem az áremelés tényétől rettentek meg a szerkesztők, hanem attól, hogy az aznapi Esti mesében a Mazsola-sorozat legújabb epizódja került volna a képernyőre, amelynek az volt a címe, hogy 'Elúszik a sajtunk!' A szerkesztőség nem mert kockáztatni, hátha provokációnak vagy lázadásnak értékelik az apró zöld malac sajtos sztorijának időzítését, inkább levették a műsorról Mazsolát."

Mazsola később megszínesedett, és még első rajongóinak gyerekei is találkozhattak vele sokadik ismétlésben a képernyőn.

mazsola_9.jpg

Mazsoláék színesben. (Tükör, 1966. március 15.)

Bálint Ágnes 86 éves korában, 2008-ban halt meg. Vecsési otthona ma emlékház.

mazsola_10.jpg

Gyerekek a Bálint Ágnes Emlékházban. (Népszabadság, 2013. május 23.)

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://arcanum.blog.hu/api/trackback/id/tr414970344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása