Legenda, szimbólum, a magyar vállalkozó archetípusa. Ezt mondták Demeter Béláról, a "meggymagos" emberről, aki a rendőrállam rendőrtévéjének Kék fényében a nép ellenségének tetszett, az utókor szemében pedig népi hős. Az általa megvesztegetett korrupt vezetők viszont teljesen kiestek a közemlékezetből.
Egy hónappal azután, hogy Németország 1940. május 10-én megindítja támadását Franciaország ellen, az Olasz Királyság is hadat üzen Nagy-Britanniának és Franciaországnak.
Zene és költészet termett egykoron a szocialista munka mezején. Csasztuska-brigádok járták az üzemeket, daloltak műszak előtt, után, műszakváltáskor és ebédidőben, dicsérték a jókat, korholták a rosszakat. Beszolgáltatás, békekölcsön, ötéves terv, pártkongresszus, munkaverseny, hidegháború - a csasztuska mindenről megdalolta a tutit.
Immáron száz évvel ezelőtt, 1918. május 7-én a központi hatalmak képviselőinek és Románia miniszterelnökének aláírásával megszületett a bukaresti béke, mely végett vetett a felek közti hadiállapotnak, lezárva ezzel a Románia által 1916 nyarán indított (és román vereséggel végződő) offenzívát.
Ahol kapitalizmus, ott verseny, ahol verseny, ott reklám. Nincs kapitalizmus, nincs verseny, nincs reklám. És mégis volt. De milyen volt? Milyen a reklám, amely mögött nincs érdek? Érdektelen. A kivételek kivételével. Az érdektelen reklám szimbóluma hat évtizede a "Cipőt a cipőboltból". Ha volt ilyen, ha nem volt.
„Nemes magyar táncom! ki ősi nyelvünkkel
S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel,
Ki európai finnyás lakhelyeden
Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden,
Ázsiai színben fénylik nemességed,
S még a módi nem tett alacsonnyá téged:
Im a külső népek bámúlják díszedet,
S tulajdon nemzeted nem becsűl tégedet!”
(Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya)
Csudnay Emil édesapám harmad-unokatestvére, a nagyon népes Brókés család egyik leszármazottja. Szülei, Csudnay Károly (1855-1895) és Csepreghy Karola (kb. 1860-1940) 1880-ban házasodtak. Mindketten gazdag és előkelő családból származtak. Csudnay Károly magyar királyi számellenőrként dolgozott Budapesten. Krisztinavárosban laktak. Egyetlen fiúk született, Emil, 1884. november 16-án. A fiút valószínűleg már gyerekként is elkényeztethették. Apja 1895 tavaszán rövid betegség után, 40 évesen meghalt. Társadalmi helyzetét mutatja, hogy a gyászmiséjét a Mátyás templomban tartották. Emil akkor 11 éves volt, anyja nem házasodott újra. A család pár évvel később visszaköltözött Temesvárra, Csepreghy Karola családja közelébe. Emil onnan került ismét Budapestre egyetemre.
Talán nincs még egy olyan magyar asszony, mint a csömöri Wéber Andrásné, aki 25 gyermeket szült. Egy családi elmondás szerint az asszony kitüntetést is kapott Horthytól, valamint ezt megírta a Tolnai Világlapja is. A 25 gyermek, ha nem is világrekord, de mindenképp különlegesnek számít és könnyen elképzelhető, hogy egyedülálló
Magyarországon. (A Guinnes Rekordok jegyzéke szerint a világrekorder anya 69 gyermeknek adott életet, a Wikipedia azonban mindössze húsz olyan nőt sorol fel a világon, akik 25-nél több gyermeket szültek, ráadásul több adat hitelessége kérdéses.)
"50 éves, jó megjelenésű, elvált asszony, intelligens férjet keres — lángossütő iparengedélyem van. 'Kellemes otthon 35279' jeligére. Felszabadulás téri hirdetőbe." Ez a hirdetés jelent meg 1959. január 4-én a Népszavában. Volt a magyar történelemben húsz-egynéhány év, amikor a lángossütés volt a jómód legszilárdabb bázisa. A lángos lett a szocialista kapitalizmus szimbóluma.
Eddig is lelkesen keresgéltem az Arcanum adatbázisaiban, ezúttal megpróbáltam nem csak magamnak, hanem egy utcának örömet szerezni.
8 éve élek a II. kerület, Csejtei utcában. Véletlenül akadtam az utca elnevezésére vonatkozó Fővárosi Közgyűlési határozatra és kíváncsi lettem, mit tartogat kedvenc archívumom az utca történetére vonatkozóan.
Két nappal és éjjel gyűjtöttem, összeszedtem, amit tudtam és április 27-én, a Csejtei utca 90. születésnapján, bedobom az utca valamennyi postaládájába. Hátha tetszik valakiknek.