A hetvenes évek elején Magyarországra is megérkeztek a sebességmérő készülékek a gyorshajtók megzabolázására, amelyeket drága valutáért vásárolt a magyar állam. Megnéztük, milyen részleteket találunk a traffipaxok történetéről az Arcanumban.
1962: a sokoldalú radar a sebesség mérésére is bevethető
A Lobogó egyik 1962-es számában már megjelent egy tudományos ismertető arról, mi fán terem ez az okos berendezés, a radar. Először csak helymegállapításra használták, de később kiderült: a segítségével kiváló bizonyító erővel rendelkezik a hatóság a gyorshajtás megállapítására.
„Olyan berendezést szeretnék röviden ismertetni, amely világviszonylatban is új még, a radar alkalmazását a közúti közlekedésben. Ez a megfogalmazás még nem árulja el a jövő szempontjából legfontosabb tulajdonságát ennek a repülésből, hajózásból jól ismert berendezésnek. Itt nemcsak egyszerűen a járművek helyének megállapításáról van szó, hanem például sebesség-ellenőrzésről és különféle statisztikai jellegű adatok gyűjtéséről.” (Lobogó, 1962. 05. 16.)
„Ez a korszerű berendezés feljegyzi a haladási sebességet fotókamerával és villanó lámpával felszerelve, az előírt határnál nagyobb sebességgel haladó járművekről fényképfelvételt készít, amelyről nemcsak a gépkocsi rendszámát, de az áthaladás időpontját és a sebességet is le lehet olvasni.” (Lobogó, 1962. 05. 16.)
1972: az NSZK-ból rendeltek 10 darab traffipaxot
A Magyar Rendőr, 1973. 05. 17-i száma írt arról, hogy egy előző évi döntés értelmében Magyarország beszerezte az első tíz sebességmérő készülékét.
„Ismeretes, hogy a Minisztertanács a közúti közlekedés biztonságával kapcsolatos intézkedésekről szóló múlt évi határozatában többek között arról is rendelkezett, hogy „a közlekedés rendőri ellenőrzésének javítása érdekében be kell szerezni tíz darab sebességellenőrző műszert”. Nos, a TRAFFIPAX-műszerek április második felében megérkeztek az NSZK-ból, s azonnal megkezdték gépkocsikra szerelésüket. Két gépkocsi azóta már el is hagyta a BM Központi Szertár szerelőcsarnokát és Pest, illetve Bács-Kiskun megyében üzemel.” (Magyar Rendőr, 1973. 05. 17.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
Tíz Zsiguli árába került, ráadásul valutában fizettünk érte
Annak idején nagy szám volt egy traffipax beszerzése, az alábbi beszámolókból kiderül, hogy mennyire.
„Most már hetenként egy TRAFFIPAX-szal felszerelt gépkocsi hagyja el a szerelőcsarnokot, és lép be az ellenőrzésbe. Pest és Bács-Kiskun megye után Veszprémben a sor, majd Somogy, Győr-Sopron és a többi megyék következnek. Ha minden jól megy, július első napjaira valamennyi műszeres gépkocsi kint lesz a szerveknél. És ettől kezdve nemcsak a fővárosban, hanem az ország egész területén folyik majd a rendszeres TRAFFIPAX-os forgalomellenőrzés.” (Magyar Rendőr, 1973. 05. 17.)
„És amit ez a masina rögzít, ott nincs szükség tanúra. Többek között ezért is drága a TRAFFIPAX, több mint tízszerese egy Zsiguli árának. Nem nehéz kiszámítani, hogy államunk, a Belügyminisztérium mennyi valutát költött e modern, közlekedést ellenőrző műszerek beszerzésére, hogy ezáltal is javítsa a közlekedés biztonságát.” (Magyar Rendőr, 1973. 05. 17.)
Ifjúgárdisták is segítenek a gyorshajtás ellenőrzésében
A Magyar Rendőr 1972. április 6-i számából kiderül, hogy március 7-én rövid ünnepséggel kezdődött el az első közös szolgálat a MÁV Ferencvárosi csomópont ifjúgárda-szakaszának tagjaival.
„Megnyitójában Szénási Ottó főhadnagy, a közlekedésrendészet pártbizottsága által megbízott KISZ-összekötő annak a reményének adott kifejezést, hogy a közlekedési feladatok ellátásában rendkívül hasznos lehet az a társadalmi segítség, amelyet az Ifjú Gárda tagjai nyújtanak majd” – olvassuk a Magyar Rendőrben megjelent beszámolót.
„A közös szolgálat során igen sok élményben volt részük a fiataloknak. Aktívan segítették a forgalmas gyalogosátkelő-helyeken általában a gyalogosok — különösen a rászoruló öregek, gyermekek — biztonságos áthaladását. De közreműködtek a radarral végzett gyorshajtás ellenőrzésében is.” (Magyar Rendőr, 1972. 04. 06.)
Méregdrága fényképek: 2500 forintot fizetett a „szépreményű, nőtlen férfi”
A Zalai Hírlap egyik 1973-as száma ír arról, hogy Zalaegerszegen a városi—járási rendőrkapitányság igazgatás-rendészeti osztályán megvolt az első tárgyalás, ahová a Traffipax által leleplezett gépkocsi- és motorkerékpár-vezetőket idézték be.
„ — Emlékszik? — fordul a szabálysértési előadó a CN 13—04 rendszámú gépkocsi tulajdonosához. — Június 19-én Zalaegerszegen a benzin-presszó előtt 76 kilométeres sebességgel hajtott. — Nem emlékszem — méltatlankodik a vezető. És akkor megmutatják neki a megfellebbezhetetlen bizonyítékot. Éles, kitűnő fotó, a „Traffipax műhelyből”. Az „áldozat” tehetetlenül széttárja a kezét. Mit lehet erre mondani? Családi és anyagi helyzetére való tekintettel a bírságot 400 forintban állapítják meg.
A következő beidézett már nem ússza meg ennyivel, pedig amikor megkérdezték tőle, mit tud felhozni mentségére, elmondta nagyon világosan, hogy: — Az a helyzet kérem, hogy az emberfia megy az országúton, mondjuk kilencven kilométeres sebességgel. Amikor éppen következik a falu, mindjárt az első háznál nem fékezünk le, hanem hagyjuk kifutni a kocsit. A helység közepén aztán már a megengedett sebességgel haladunk. — A büntetés 800 forint. Az IF 97—34 rendszámú gépkocsi tulajdonosának olyan lesz az arca, mintha citromot evett volna. — Kicsit sok — mondja vékonyan.
Kíváncsian várjuk az IX 23—53 rendszámú gépkocsi vezetőjét, övé a legnagyobb „teljesítmény”, Sormáson keresztül 98 kilométeres sebességgel száguldott. Apró, kékszemű fiatalember lép be. Mentségére felhozni csak annyit tud, hogy nagyon sietett Kanizsára, onnan meg Jugoszláviába. — Szerencséje van, hogy odaért — jegyzi meg az előadó. A szépreményű nőtlen férfi 1950-ben született, fiatal és előtte az egész élet, főleg akkor, ha abbahagyja az ilyetén vagánykodást. A szabálysértés súlyosságára való tekintettel 2500 forintra büntették meg — s milyen humánusan —, hiszen a rendelkezések értelmében a jogosítványát is elvehették volna.” (Zalai Hírlap, 1973. 08. 11.)
1974: nem csökken a gyorshajtók száma
A traffipaxok bevezetése után majdnem két évvel arról ír a Veszprémi Napló, hogy nem csökken a gyorshajtók száma, és csak propagandával, megfelelő oktatással lehetne ezen változtatni. Ez a folyamat – úgy tűnik – még ma is tart.
„A sebesség túllépőkkel szemben tömegesen került sor helyszínbírság alkalmazására, szabálysértési feljelentésre. Szaporodik emiatt a vezetői engedélyek bevonása. A megyei és a városi járási közlekedésbiztonsági tanácsok fokozzák a propaganda tevékenységet, az oktatást, nevelést többek közt annak érdekében is, hogy kevesebb legyen a gyorshajtás és az ebből adódó baleset. Mégsem csökken megfelelően a gyorshajtások száma.” (Veszprémi Napló, 1974. 07. 25.)
Ha olvasgatnál az Arcanum adatbázisában, nézd meg az előfizetési lehetőségeket!
