A kilencvenes évek ügyeletes szívtiprója éppen ma ünnepli 73. születésnapját. Itthon a Micsoda nő című film tette igazán ismertté, és egyúttal a döglesztő szépfiú skatulyába helyezte, amitől a színész mindig is szabadulni próbált.

Születésnapja alkalmából most megnéztük az Arcanumban, hogy miket találunk a színész életéről, tündökléséről a 90-es években, illetve azután.

Az új Marlon Brandoként tekintettek rá

Richard Gere Philadelphiában született 1949. augusztus 31-én, a család öt gyermeke közül másodikként. A családban mindenkinek voltak művészi hajlamai, Richard több hangszeren is játszott, a trombitát szerette legjobban. Érettségi után sportösztöndíjat nyert a massachusettsi egyetemre, ahol filozófiát tanult, de két év után a színészet felé fordult, és filozófiai tanulmányait befejezte. New Yorkba utazott meghallgatásokra, és elsőként a Grease című musicalban kapott szerepet.

Film Színház Muzsika, 1980. 07. 19.

A filmvásznon 1974-ben tűnt fel először a Jelentés a felügyelőnek című mozifilmben. Majd jött a Nappalok és éjszakák, Diane Keaton partnereként. Az Amcsik és az Amerikai dzsigoló nem hozott igazi sikert, mégis fontos mérföldkő a pályafutásában.

„Az Amerikai dzsigoló című filmben Richard Gere egyike azoknak a jó megjelenésű fiatalembereknek, akiknek szolgálatait szórakozni vágyó, magányos hölgyek, megfelelő díjazás ellenében, igénybe vehetik. A többi sztárjelölthöz hasonlóan Richard Gere sem kerülhette el sorsát: volt, aki az új Marlon Brandót, mások Montgomery Clift utódját látják benne. Abban azonban a szakmabeliek megegyeznek, hogy Robert De Niro, Al Pacino és Dustin Hoffman óta nem láttak hozzá hasonló tehetséget. Bár más típus ... Jól sportoló entellektüel, aki a massachusets-i egyetem filozófia szakának hallgatójaként tagja volt a színjátszó csoportnak és szabad idejét komponállással, muzsikálással töltötte. Kis zenekart alakított, leszerződött a Provincetown Playhouse, majd a Seattle Repertory Theatrebe. A nagy fordulat akkor következett be, amikor a New York-i Apollo Theatreban rábízták a Bent című darab egyik jelentősebb szerepét. A darab premierjén három tehetségkutató filmrendező is részt vett. Az eredmény: három felajánlott filmszerep.”  (Film Színház Muzsika, 1980. 07. 19.) 

Később, 1981-ben a Garni-zóna főszerepét a karrierje csúcsán lévő John Travoltának ajánlották fel (ahogy az Amerikai dzsigolójét is), de végül Gere ölébe hullott a lehetőség.

„A most harmincéves filmsztárnak nincsenek különleges hobbijai, nem szeret az újságok pletykarovataiban tündökölni, véleménye szerint a színész munkájával, alakításaival kell, hogy felhívja magára a figyelmet. Csak ennek van értelme. És ebben bizonyára sokan egyetértenek Richard Gere-vel.” (Pesti Műsor, 1982. 07. 21.) 

1990-ben Julia Roberts oldalán a Micsoda nő!-ben láthattuk, a film mindkettőjüknek hatalmas sikert hozott. A rajongók éveken át könyörögtek a folytatásért, végül elkészült az Oltári nő, ami 152 millió dolláros bevételt eredményezett. Gere gázsija 12 millió volt, míg Roberts 17 milliót kapott érte. Nagyjából itt ért fel szakmai élete csúcsára.

A magyar olvasók 1977-ben találkoztak először a nevével

Az Esti Hírlap Hallottuk rovatának egyik rövidke hírében tűnik fel először Richard Gere neve az Arcanum adatbázisában. Az 1977-ben elkészült Testvérszövetség (Bloodbrothers) című film, (a cikkben Vértestvérek címmel szerepel) már a negyedik filmje volt az akkor kezdő filmszínésznek.

Kurír - esti kiadás, 1992. 09. 29

„Robert Mulligan új filmje a Vértestvérek címet kapta. A forgatás hamarosan indul New Yorkban Paul Sorvino, Tony Lo Bianco és Richard Gere főszereplésével.” (Esti Hírlap, 1977. 06. 27.) 

1982-ben a Pesti Műsor már hosszabb írást közölt róla, amikor épp a Mennyi napok-at adták a magyar mozik.

„Hírnevét nem ez a Terrence Malick rendezte produkció alapozta meg, hanem az 1979-ben készült Jenkik, amely a második világháború idején Angliában tartózkodó amerikai katonák életéről szól, középpontjában egy szenvedélyes, végzetes szerelemmel.” (Pesti Műsor, 1982. 07. 21.) 

Bárcsak Madeleine Albright lehetnék!

A Heti Új Szó 2005. február 18-i számában olvasható összeállításban egy érdekes részletre bukkanunk. Láthatjuk, hogy Gere minden eszközt megragadott, hogy intellektusára is vessenek egy pillantást a köré szerveződött rajongás közben.

„Amikor az ABC tévécsatorna Good Morning America című műsorában megkérdezték a filmjeiben gyakran szívtiprót alakító Gere-t, hogy ha nő lenne, kihez szeretne hasonlítani, a színész habozás nélkül Madeleine Albright nevet mondta: “Úgy vélem, ő az, aki a legfontosabb dolgokkal foglalkozik, öntudatos és hatékony munkát végez.” (Heti Új Szó, 2005. 02. 18.) 

A meglepő kijelentés híre eljutott Madeleine Albright amerikai politikushoz is, aki az Egyesült Államok első női külügyminisztere volt 1997 és 2001 között. Kétségtelen, hogy a Richard Gere iránti felfokozott érdeklődés még a politikába is beszivárgott. Persze csak egy könnyű tréfa erejéig.

„A külügyminiszter asszony ekkor éppen a legújabb közel-keleti válságnak próbált véget vetni, s amikor az ABC riportere elmesélte neki, mit kívánt Gere, Albright szívből nevetett és azt mondta, ő meg szívesen cserélne a sármos színésszel.” (Heti Új Szó, 2005. 02. 25.) 

A határtalan népszerűséghez vezető út azonban egyáltalán nem volt egyszerű. Egy riporternek őszintén beszélt arról, hogyan élte meg azt, amikor egy csapásra ismertté és gazdaggá tették a filmszerepek.

„Meglepett a hatalmas népszerűség, de nem váltott ki belőlem negatív reakciókat. Utólag egyfajta depressziót éreztem. Igazságtalanságnak tartottam. Hogy van az, hogy az ember évekig keményen dolgozik - 26 évesen kezdtem forgatni, nyolc év színház állt mögöttem -, és akkor egy éjszaka alatt megfordul minden. Egy filmmel beérkezik, anyagilag, erkölcsileg. Óriási ambíciókkal kezdtem a szakmát. Azt hittem, mindenki rám lesz kíváncsi. De huszonévesen nincs az embernek se pénze, se hatalma, és nem tudhatja, hol fog kikötni. Az idősebb kollégáim, úgy éreztem, a bőrömre pályáznak, mert félnek, hogy veszélyeztetem a pozíciójukat. Színésznek lenni olyan, mintha valakit bezárnak az állatkertbe. Brutális dolog, odadobnak mások elé, mint valami koncot. Mégis túl kell élni. Nekem, úgy hiszem, sikerült. ” (Kurír - reggeli kiadás, 1992. 11. 22.) 

Örömmel csócsálta a bulvársajtó, "botrányt" kiáltott bármire

Arról is mindenki tudott a 90-es években, hogy Gere megtalálta a hozzá leginkább illő partnert, az akkoriban szintén szupersztári minőségben forgó Cindy Crawford-ot. Bár úgy tűnt, hogy minden a legnagyobb rendben van közöttük, mégsem így történt.

„Gere magánélete is szerencsésen alakult. Bár barátai nem sok jövőt jósoltak a kapcsolatnak, 1991. december 12-én feleségül vette Cindy Crawford szupermodellt, akivel már régóta találkozgatott. Az ifjú nej gyermekre vágyott, de Richard nem érezte elég felkészültnek magát az apaságra, így a pár 1995- ben elvált. …Gere persze nem maradt sokáig egyedül, beleszeretett Carey Lowell színésznőbe, és 2000-ben fiuk született.”  (Heti Új Szó, 2005. 02. 18.) 

Richard Gere magánélete teljes egészében a sajtó előtt zajlott. Imádta a bulvársajtó, amely minden alkalmat megragadott, hogy valami információt közölhessen róla. Utólag persze nem tudhatjuk az igazságot, de lényegtelen epizódokból nem volt hiány a Gere sajtó által megrajzolt életében.

„Richard Gere újabb botránya - Richard Gere (a gyönyörű modell, Cindy Crawford férje) nem tudja fékezni magát, ha szép nő van a közelében. Legújabb filmbeli partnernője, a svéd Lena Olin például annyira izgalomba hozta a nagytermészetű színészt, hogy Gere egy csókjelenet után el sem akarta engedni.

A Mr. Jones forgatásakor Gere elkapta a vörös hajú svéd lány vállát, nekidöntötte a falnak és hosszú, szenvedélyes csókban forrott össze vele - bár ilyen jelenetről a forgatókönyvben nem történik említés. A lopott csókról azonban egy szemfüles fotósnak sikerült felvételt készíteni, és ez meg is jelent az egyik svéd lapban. Erre Lena vőlegénye, Lasse Hallstrom rendező a forgatás helyszínére száguldott és jól lehordta a csóktolvajt, mondván, hogy az elégedjen meg a saját feleségével.

Gere-nek ez szemmel láthatólag kevés, és ez nem tesz jót a házasságuknak. Társasági újságírók már elkezdték a házasság felett a vészharangot kongatni, s Cindy és Richard elhidegüléséről suttognak. Ennek ékes bizonyítékát vélték felfedezni abban a megdöbbentő tényben, hogy Cindyt - szokásával ellentétben - nem kísérte el hites ura a napokban tartott divatbemutatókra.” (Kurír - reggeli kiadás, 1993. 11. 01.) 

„Pótolja Richard Chamberlain mulasztását”

A népszerűséggel együtt jár, hogy alkalmanként protokoll eseményeken is meg kell jelenni, legyen az például a bécsi operabál. A Napi Magyarország 1998. 1. 16-i számában egy ilyen személyes megjelenésről adnak hírt.

„Állítólag elfogadta Cristian Hübner bécsi ékszerész meghívását az idei Operabálra Richard Gere amerikai színész - jelentette be maga a meghívó, szerdán, az osztrák ORF rádió 3- csatornáján.

Gere-nek ugyan egy este ilyen alkalmakra akár 1,5-2,5 millió schillinget is fizetnek, de most - Hübner bejelentése szerint - ingyen jelenik meg. „Richard Gere azért jön, mert kedve van hozzá, és mert érdekli az Operabál” - mondta az osztrák főváros egyik legismertebb ékszerésze.

Az osztrák báli szezon fénypontja minden évben, február közepén, a bécsi Operaházban megtartott bál. Járt itt Sophia Loren és Fergie is, tavaly Sharon Stone-t próbálták megnyerni. Ha valóban igaz a hír, akkor Richard Gere megjelenése talán némileg megvigasztalja azokat, akik tavaly csalódottan vették tudomásul, hogy a szintén rendkívül jóképű Richard Chamberlain - bár a városban volt - mégsem tisztelte meg a jelenlétével a bécsieket az Operabálon.” (Napi Magyarország, 1998. 01. 16.)

Richard Gere, a „Dalai”

A Színes Vasárnap 1996 augusztusában egy hosszú interjút közölt a színésszel, amelynek központjában a buddhizmus állt. A színész már ekkor elkötelezett volt a buddhizmus tanai iránt, amelyről szívesen beszélt. Mint tudjuk, a mai napig fontos szerepet játszik az életében, jóléti tevékenységei is mind a buddhizmusban gyökereznek.

Alapító tagja a T House nonprofit szervezetnek, amely a tibeti kultúra megőrzéséért jött létre, s évek óta aktív tagja a Survival International nevű szervezetnek, amely a világ minden részén törzsekben élők földjének és emberi jogainak megőrzésére alakult. A színész szerint, ha az emberek elvesztik a földjüket, nem marad semmijük. „Ha nincs földed, nincs kultúrád, s elveszted önmagad. A gazdagabb nemzeteknek kötelességük segíteni a fejlődő országokat” – mondja Gere, aki 1994-ben a londoni Harrods árverésén 50 000 fontot adományozott a szervezetnek.

Képes Európa, 1998. 02. 11.

„Saját bevallása szerint sokkal komolyabban vonzódik a buddhizmushoz, mint a filmvászonhoz. A Dalai Lámát spirituális vezetőjének tartja, akinek személye és rangja és az őt megillető kötelező tisztelet nemigen engedi, hogy nevét más is viselje. Akár csak jelzőként sem. Mégis gyakran nevezik Richard Gere-t így a világlapok is (Dalai-nak – a szerk.), hiszen mégiscsak a világ leghíresebb buddhista színésze. Nemrégiben Palermóban, Szicíliában járt. Nem filmforgatáson, hanem ott rendezték meg a tibeti szolidaritás hetét. Ennek a rendezvénynek volt az elnöke Richard Gere, aki a tibeti buddhizmusnak nemcsak alázatos követője, de leghangosabb és legnagyobb hatású szószólója is.” (Színes Vasárnap, 1996. 08. 04.) 

Magyar Demokrata, 2019. 08. 14.

A Színes Vasárnap interjújában a riporter többször számon kéri a színészt vallási meggyőződésével kapcsolatban, és úgy tűnhet, mintha Gere a bizonyítványát magyarázná. Persze a kilencvenes években kezdődött csak a nyugati kultúrák kelet felé nyitása, alig tudtunk valamit ezekről a "titokzatos", keleti vallásokról.

„- Hogyan lehet valaki mélyen buddhista, aki az ön életét éli? A buddhizmus feltételezi az aszketizmust, a visszavonultságot, ami nehezen egyeztethető össze egy világsztár életmódjával...

- Akik ezt gondolják, rosszul gondolják. Az emberek mindig minden rosszat feltételeznek a színészek életéről, a tisztességtelenséget, a felületességet. Pedig ez az általánosítás egyszerűen nem igaz.

- De hát ott van az a rengeteg művészbotrány, a sok kiteregetett szennyes, a legnagyobb nyilvánosság előtt lebonyolított „belső" ügyek, szerelmek és válóperek...!

- Mindenhol, minden szakmában vannak emberek, akik hibákat követnek el. Az általános vélekedéssel szemben a mi munkánk roppant nehéz, a szakmánk nagy összpontosítást, odafigyelést igényel: hajnalban kelünk, és csak késő este kerülünk az ágyba. Amiről most beszélünk, annak tulajdonképpen az a magyarázata, hogy az újságírókat csakis a botrányok érdeklik, és senki sem foglalkozik azokkal az emberekkel, akik normális életet élnek...

- Meggyőződéses, de hadd mondjam durvábban: ellenőrizhetően igazi buddhista ön? Még Hollywoodban is?!

- Nem olyan egyszerű a válasz, mint gondolná. És nem a mellébeszélés miatt. A helyzet az, hogy én (mi) egy erősen versengő társadalomban élünk. Persze ez másutt is így van, még egy buddhista kolostorban is van versengés, ez része az emberi természetnek. Ami igazán számít, hogy képesek vagyunk-e megváltoztatni magunkat, legyőzni az irigységet, a gyűlöletet, a féltékenységet, amelyek mind-mind a „verseny" negatív oldalát jelentik.” (Színes Vasárnap, 1996. 08. 04.) 

Hachiko, a leghűségesebb barát

2009-ben is született egy népszerű filmje, amelynek középpontjában egy hűséges kutya, Hachiko áll. A film bemutatójának apropóján újból foglalkozott a színésszel a sajtó, akkor derült ki, hogy az egykori szívtipró már visszavonultan él nála sokkal fiatalabb feleségével. Úgy tűnik a cikkből, Richard Gere elégedett az életével.

„Richard Gere, aki a buddhizmus elkötelezett híve, messze elkerüli a hollywoodi partikat, és ahogy lehet, rohan haza a családjához. Legszívesebben ugyanis a feleségével, Carey Lowell-lel (48) és kisfiúkkal, Homerrel (9) tölti a szabadidejét. És persze a kutyájukkal, Billie-vel, akit Gere kedvenc énekesnőjéről, Billie Holidayről nevezett el. A sztárt hasonlóan bensőséges kapcsolat fűzi a saját kutyájához, mint Hachkkóhoz, legújabb, igazi könnyfakasztó filmjének négylábú hőséhez.” (Fejér Megyei Hírlap, 2010. 02. 03.) 

Fejér Megyei Hírlap, 2010. 02. 03.

„A feleségével együtt éttermet nyitott Bedfordban. Néhány évvel ezelőtt megláttak ott egy 1760-ban épült, lepukkant farmot, s mindketten azonnal beleszerettek. Belefogtak az épület átalakításába, és szállodát, valamint éttermet alakítottak ki a ranchon. Nem pusztán kiadták a megbízást vállalkozóknak, hanem minden egyes részletkérdésben személyesen döntöttek. A nyolcszobás szállodának edzőterme és a pajtában kialakított kandallós étkezőhelyisége is van. Ma már büszkék arra, hogy kiváló szakácsuk és első osztályú személyzetük dolgozik ott.” (Fejér Megyei Hírlap, 2010. 02. 03.) 

Karlovy Varyban életműdíjat kapott, legújabb filmjében hajléktalant játszott

2015-ben kapta meg az életműdíjat, de a versengésre egy filmmel érkezett, amelyben egy hajléktalant alakít. „Gere szociális munkásként évek óta segíti a hajléktalanokat New Yorkban, így nem csak a szerep miatt ismeri az életüket. Ahogy a sajtótájékoztatón elmondta: különleges zoom optikákkal vették fel a filmet, a stáb sosem volt látható, amikor utcai jeleneteket rögzítettek. Például azt a jelenetet is, amikor az utcán és buszon csaknem egy órán keresztül koldult. Senki nem ismerte fel, mert ilyen emberekkel senki nem teremt szívesen szemkontaktust. Mosolyogva megjegyezte: csak két és fél dollárt sikerült összetarhálnia, így egészen pancser kéregetőként.” – olvassuk a Népszabadság 2015-ben írt összeállításában.

„A népszerű színész bővíti a listáját azoknak, akik a régió egyetlen A kategóriás filmfesztiváljára azért érkeztek, hogy átvegyék az életműért járó Kristály Glóbuszt. Ráadásul Gere hozta magával a nyitófilmet is: az Oren Moverman írta és rendezte Time Out of Mindnak nemcsak a főszereplője, de a producere is volt egyben. A műben Gere tejesen új arcát mutatja meg: az érett drámai színészét. Gere ugyanis tőle szokatlanul nem a makulátlan sármőrt, hanem egy hajléktalan alkoholista férfit alakít. A hosszú csöndekkel operáló műben lassan ismerjük meg az egykor sikeres élet már-már teljesen elfeledett darabjait, a lányával való kommunikációképtelenségét. A világnak egy kis darabját látjuk, a kamera azt mutatja csak, amit és ahogyan a férfi megél. Noha a film számos ponton „elveszíti” a feszültséget, egyértelmű, hogy Gere alakítása kimagasló. Szinte eggyé vált a karakterrel.” (Népszabadság, 2015. 07. 06.) 

Népszabadság, 2015. 07. 06.

„Az amerikai színész pontosan tudja, hogy a fesztiválon is a most játszott szerepbeli karaktert kell alakítania, aki minden kérdésre fontos válaszokat ad. A színész ezt is jól hozta: amikor átvette Jiri Bartoska fesztiváligazgatótól az életműdíjat, a „tizenöt perc figyelmet” arra használta fel, hogy bemutassa személyes barátja, a dalai láma sorsát. „Miközben a világ nagy részét a kínai kommunista kormány befolyásolja, Václav Havel korábban meghívta Csehországba a spirituális vezetőt és kiállt mellette, ezt pedig nagyon kevés ország vezetője vállalta fel” – érvelt a színész. Sőt még azt is volt bátorsága kijelenteni másnap a sajtóbeszélgetésen: Kelet-Európában is megbukott a kommunizmus, Kínában sem fog örökké tartani. Addig viszont fontos életben tartani a tibeti kultúrát. Ehhez hasonló sikertörténetként tekint Karlovy Vary fesztiváljára is, mivel ötven évig életben tartani egy kulturális rendezvényt, ezzel túlélve számos politikai rezsimet, óriási és szimbolikus eredmény.” (Népszabadság, 2015. 07. 06.)